Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

-T0ng- blogja

Itt nem dicsőség a győzelem, hanem már kötelesség - A magyar foci egy laikus szemével

-T0ng- | 2014.09.08. 07:29 | kategória: Helyzetjelentő | 1 hozzászólás

Nagyapám legnagyobb sajnálatára nem vagyok nagy focirajongó! Ha van valami nagyobb esemény, így VB, EB esetleg a németeket favorizálom, ha Bajnokok Ligája akkor pedig a Bayern a nyerő. Ezen eseményeken kívül nekem a foci nem téma. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy ott üljek 90 percet a tévé előtt. Függetlenül ettől a ténytől, azért igyekszem figyelemmel kísérni a magyar focit, már ami maradt belőle. Tegnap azonban valami végleg eltörött bennem.

Ennek pedig egyszerű okai vannak.

Magyarország valaha nagy volt a fociban. Olyan labdabirtokló nagyhatalom voltunk, akire a világnak érdemes volt odafigyelni, akiktől játékost igazolni büszkeség volt és, akikkel játszani igazi megmérettetés volt. Ebben a mondatban pedig a "volt" szó a hansúlyos. Ugyanis valaminél fogva ma a magyar politikai felfogásban a foci még mindig ugyanazon a felszentelt helyen van....legalább is a hatalmas stadionépítések ezt engedik következtetni, hogy van értelme ebbe fektetni.

Hogy hol az igazság? Azt hiszem ott, hogy valójában nincs! Az egész foci, kezd egy jól eltalált szituációs komédiába átmenni, ahol meghatározott időben, előre betanított emberek tapsolnak és nevetnek. Erre pedig egyik ékes bizonyíték az egy-egy klub és nemzetközi szintű barátságos meccs, ami láthatóan le van zsírozva. Néha, hogy megverjük a csapatot, néha csak, hogy ne valljunk szégyent egy világhírű csapattal szemben. Persze ez nem lenne baj. Fontos éltetni a reményt és megmutatni, mi is tudunk valamit. A mutatvány ott vérzik el, hogy éles meccsen a teljesítményünk a nullával egyenlőnek mutatkozik és ennek tükrében fény derül a turpisságra: Hogy mégsem vagyunk akkora pengék.

Persze itt lehetne elemezni, hogy ki a hibás. Ott az utánpótlásképzés, ami Magyarországon kb. egy majomképzőnek felel meg. Mert igen lássuk be, az a tehetséges kis hazánkban, ahonnan a több pénzt be lehet kasszírozni. A kisebb szintű csapatoknál azon szülő csemetéje játszik, aki jobban bele tud szállni a mez, az útiköltség, vagy a csapat kiadásaiba, magasabb szinten a fociakadémiákon meg értelem szerűen, aki meg tudja fizetni a fociakadémiát. Ezen kívül pedig minden boldog-boldogtalan magát Neymar-nak, C. Ronaldo-nak vagy Messi-nek képzelő fiatal focistának hívja magát.

Persze nem is a lelkesedéssel van baj. Inkább azzal, hogy így a magyar utánpótlásképzés belefullad egy csomó középszerű játékosba, az egy két tehetséges pedig elsikkad.

És akkor az edzésbeli problémákról nem is beszéltünk. Mert persze a magyar fociban, meg úgy általában a fociban a legtöbb fociedző korábban maga is az élvonalban volt bevetve, de ettől még messze van attól, hogy tényleg edző legyen. Náluk ez inkább lehetőség, hogy azzal foglalkozzanak, amihez egyedül értenek, akár csak az iraki háborúból hazatérő, magánhadseregbe beálló katona: Egyszerűen ehhez ért!

A különbség azt hiszem ott van, hogy míg a katona ért ahhoz, amit csinál, edzőnek lenni nem abból áll, hogy megismétlem azt, amit játékosként a pályán tapasztaltam. Edzőnek lenni (igazi végzettsége szerint sportedző egyetemi diplomával) rengeteg tanulás, és állandó fejlődés. Fel kell mérned azok fizikai és szellemi állapotát akiket edzel, meg kell választanod a legjobb edzést, ami nekik megfelel, ráadásul egy válogatottat eszerint mentálisan és fizikálisan még össze is kell csiszolni. És hát lássuk be, úgy tűnik ez a hazánkban az utóbbi időben megválasztott válogatott edzőknek valahogy nem megy. És itt nem azon van a hangsúly, hogy milyen nemzetiségű jelzem. Érdemes megnézni az eddigi válogatott edzők teljesítményeit és bizony kiderül, hogy bizony a rendszerváltás óta az egyik legeredményesebb edző a 8-1 miatt sokat kritizált Egervári Sándor volt. Azt hiszem, ehhez pedig egy focirajongónak sincs mit hozzáfűzni.

Persze még ki lehetne térni a játékosokra is, de lássuk be, az előző kettő tükrében ők a legkisebb probléma. Azért megkérdeznék valakit, hogy a válogatottba Dzsudzsák Balázson kívül még ki létezik, mert hogy valahogy rajta kívül nem sok mindenki kerül fel a FIFA borítóra. Nem mintha ez a játéktudást, vagy bármit minősítene....

Persze az egészben azt hiszem az a legszomorúbb, hogy mindezek ellenére a magyar focit éltetik. Ami jelenleg a hatalmas stadionépítésekkel, a beleköltött forint milliárdokkal kb. olyan látszatot kelt, mintha egy éves aszódó hullát lélegeztetnének szájon abban a reményben, hogy még feléled. Számos más sportág és egyáltalán olyan dolgok(kórházak és az egészségügy, munkahelyteremtés, színvonalas oktatás), amikbe Magyarországon pénzt kéne fektetni pedig halódik. Szerencsére sportágak terén a kézilabda és a vízi sportok megkapják a maguk figyelmét és ebbe rendszeresen megmutatjuk, hogy jók vagyunk, de az atlétikát, amiben jók lehetnénk egyszerűen nem kerül se népszerűsítésre, se finanszírozásra. Tudtátok például, hogy férfi öttusázóink is világbajnokok lettek? Hát igen, a legtöbb helyen nyúlfarknyit megemlítették.

Nem temetem a magyar focit, nem is tudnám hisz a gépekről igyekeznek nem lekapcsolni! De ha lehet egyet kérnék és mondanék itt azoknak, akik ma még hisznek a magyar fociban: Kérlek titeket, ne csináljatok úgy mintha egy-egy győzelem ezek után dicsőség lenne!

Ennyi stadion és beleölt pénz után győzni nem dicsőség, hanem kötelesség!

Hozzászólások

ufodani
1 | ufodani 2014.09.10. 19:39
Nocsak most vettelek csak észre.
Igazából a mondanivalóhoz azért nem nagyon lehet hozzászólni, mert a Válogatott topicban már ki lett vesézve. És tényleg laikusra(nagyon) sikerült, mondom én, aki szintén az vagyok, max jobban figyelek erre a sportágra, talán nem annyira felszínesen ahogy azt pl mondani szokták, h 'nálunk(nem csak) mindenki ért a focihoz'. Viszont egy két tárgybeli tévedésre - legalábbis sztem -, érdemes reagálni.
Sorrendben
1. Ezt pl tökre nem értem:
"Az egész foci, kezd egy jól eltalált szituációs komédiába átmenni, ahol meghatározott időben, előre betanított emberek tapsolnak és nevetnek. Erre pedig egyik ékes bizonyíték az egy-egy klub és nemzetközi szintű barátságos meccs, ami láthatóan le van zsírozva. Néha, hogy megverjük a csapatot, néha csak, hogy ne valljunk szégyent egy világhírű csapattal szemben."

2. Az elején említed a valaha volt nagy magyar focit, "akiktől játékost igazolni büszkeség volt."
NEM. Anno még nem lehetett a keleti blokkból SENKIT igazolni. Aki tudott/akart disszidált, majd 1-2 év eltiltás után igen, már igazolhatóvá(leigazolhatóvá) vált.
3. Ezt sem értem :
"..meg kell választanod a legjobb edzést, ami nekik megfelel.[i]
Tessék? NEM. Azt az edzést kell maximálisan végrehajtani a játékosnak, ami éppen soros, amit éppen el kell végezni. Tehát pont az ellenkezője mint amit mondasz.
Viszont ha arra gondolsz, h olyan taktikával, olyan felállásal kell játszatni a csapatot amit a képességeik/tudásuk/felkészültségük még elbír, akkor igazad van.

4. "[i].. ráadásul egy válogatottat eszerint mentálisan és fizikálisan még össze is kell csiszolni.

NEM. Nem ezeket kell összecsiholni, ezeknek már adottaknak kéne lenniük. A taktikát, a csapatrészek összehangolt mozgását ( tolódááás :D ), ki mikor merre és hogyan. Szabrúgások, szögletek, játékszityuésönök stb. Ezek a finom smirglizések alapjai.

Bocs, h szemezgettem, de ezek nagyon kirívóak.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.