Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

-T0ng- blogja

Önmagára talál a Syfy?

-T0ng- | 2016.01.27. 08:48 | kategória: TV | 0 hozzászólás

Egy évvel ezelőtt a Dark Matter és a Killjoys premierjével egy időben született egy bejegyzésem. Akkor azt fejtegettem, úgy tűnik a Syfy igyekszik túllépni lassan egy évtizeden át tartó vergődésén, megmakacsolja magát és a sok oda nem illő program helyett végre visszakapjuk a megszokott sci-fi adagunkat. Talán ez ma már nem is kérdés!

Az eltelt majdnem egy évben végül 3 sorozatot is kaptunk, és míg sajnos korábbi preferáltam (főleg a mítosza miatt) Ascension sajnos elvérzett, jó jel, hogy a Killjoys és a Dark Matter megkaptam második évados berendelését.

Őszintén megmondom engem a Killjoys nem fogott meg! Nem tudom miért, de valami abban a sorozatban sántít, és bár hajlok afelé, hogy pótoljam még a második évad előtt, valami akkor is zavar benne! Azt hiszem a leginkább az frusztrál, ami a Dark Matter előnye, a 90-es évek végét, 2000-es évek elejét jellemző sci-fi gagyiság. A fix díszletek előtt és ismétlődő kanadai helyszíneken felvett jelenetek, a mindenhonnan áradó kellékszak és a sci-fi műfajban járatos színészek ismétlődése lehengerlően gagyik tudnak lenni, főleg a mai CGI-vel agyonterhelt tv kultúrában. A Dark Matter jól összerakott történetében, az érdekes, bár sablonos karaktereknek köszönhetően valahogy mégis feledtetni tudja ezt velünk és arra a röpke 45 percre az ember élvezni tudja.

A Killjoys nekem ezzel szemben kicsit nyögvenyelős lett. A karakterek jelleme erőltetett, ahogy a színészválasztás sem a legszimpatikusabb, és bár a két sorozat világa nagyon hasonló (rebesgetnek egy estleges crossover-t is) a Killjoys-ból számomra egyszerűen hiányzott az, ami arra sarkalna, hogy még kilenc részt megnézzek.

Az év csalódása számomra mindezek mellett mégis az Ascension volt. Nem azért, mert ne lett volna érdekes a sztori másodlagos szála (aki akarja nézze meg, nem lövöm itt le a poént), hanem az, hogy ezt nem tudták kellő ütemben adagolni, amitől a sorozat nem csak hogy össze lett csapva, de kiöltek belőle minden misztikumot is már a harmadik résszel. A sorozat legnagyobb problémája viszont maga a kasza ténye. Ugyanis pont mikor a második évadban eljutnánk oda, hogy a sorozat egy női drámasorozatból űropera legyen a csatorna fogta és elvágta a sorozat jövőjét. (bár a minőséget jól mutatja, hogy a Firefly-jal ellentétben ebből nem lett végül a kaszával együtt instant klasszikus)

A Syfy nálam mégis a The Expanse-szel hitette el, hogy az űroperáknak van jövője. Minthogy a sorozat alapjául szolgáló könyvet (James A. Corey: Leviathán ébredése) nem ismertem, a promó anyagok alapján egy bányászhajóval kapcsolatos nyomozós sci-fi sorozatra gondoltam, nem értve, hogy ebből hol lesz űropera. Nem is nagyon érdekelt a sorozat, míg egyik nap nem döntöttem úgy unalmamba, hogy teszek vele egy kísérletet. Hamar arra ébredtem, hogy az addig megjelent öt részt egy este alatt ledaráltam és a szervezetem még többre áhítozott. Mert hát mi kell az embernek, ha nem egy érdekes, izgalmas sci-fi világ, telve intrikával és összeesküvéssel és persze egy hajóra és legénységére, akik megpróbálnak helyt állni. A 3. rész volt, ha jól emlékszem az, aminél széles vigyorral ültem a kanapén és elégedetten csettintgetve csak azt tudtam mondani: Ez igen!

A Syfy nálam tehát egyértelműen megvillantotta a remény sugarát. 4 sorozatából három megkapta a 2. évados berendelését is, és ha ezekkel a sorozatokkal a csatorna legalább olyan kitartó lesz, mint a Defiance-szel annak idején, már elkönyvelhető, hogy még két évig biztos megkapjuk az űropera dózisunkat tripla mennyiségben.

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.