Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Aryx blogja

Kontraszt

Aryx | 2008.03.27. 19:27 | kategória: unatkoztam | 7 hozzászólás

Csak egy percre hunyom le a szemem tanulás közben. A falba ágyazott ventillátor a légfrissítő kellemes illatát (kamilla) szórja szét az öreg pincében. Belélegzem a levegőt, és nyugtázom, hogy ezt még mindig jobban tűri az orrom egy hulla szagánál. Talán túl gyenge, de remélhetőleg inkább csak túl kezdő vagyok még újdonsült hivatásomhoz. Én mindenesetre bízom a személyes horoszkópomban: a radixom szerint amint sikerül legyőznöm gátlásaimat, megvalósulhatnak az álmaim.
Átfürkészem az asztalomat: a banklámpa fénye groteszk árnyakat ad a közelében lévő tárgyaknak, úgy mint a jegyzeteimnek, a filozófiai, történelmi és kémia tankönyveimnek, a használtautó-magazinjaimnak, a tollaimnak és az ezüst tálcán heverő munkaeszközeimnek (egy szike, két olló és egy tű).
És a laptopomnak.
Ideje is lenne ezutóbbit felhajtanom, hátha visszaírt a mesterem, Ratze.
Bekapcsolom a gépet, a rövid várakozási idő alatt gyengéden végigsimítok a munkaeszközeimen: az ollók és a szike hideg fémjének érintése megnyugtatja bizsergő ujjbegyeimet. A drágaságaim, nélkülük nem tudnék helyt állni választott elfoglaltságomban. Csak egyszer legyek túl a főiskolán, és a stabil társadalmi állásom mellett ez lesz az én igazi szakmám.
Rátekintek a képernyőre. Háttérképem lenyugvó Hold. Ellenőrzöm az időt (hajnali 5 óra 1 perc), és hamar a tudtomra jut, hogy új üzenetem érkezett. Lássuk, mivel lepett meg a mesterem.

Kedves Dan

Átnéztem a kézhez kapott fotókat. Sajnos kifogásolható munkát végeztél. A lány teste közel sem olyan, mint egy alvó szépségé, pozícióján több helyütt látszik a szabadulás vágya a szenvedéstől.
Ezért - bár tisztelem figyelemre méltó szorgalmadat, - azt kell írjam, nem fogadhatlak a tanítványommá. Művészeket nevelek, nem gyilkosokat. Ahogy mondtad, feladatod van az életben, és ezt nem is vonhatom kétségbe, mégis úgy látom, hogy Neked más utat kell követned.

Tisztelettel:
Ratze


Öklöm az asztallappal találkozik.
Mi a picsa? Méghogy gyilkos, és nem művész? Hol ronthattam el? Carmen szemén tisztán látszott a tökéletes üresség, miután kihűlt a teste: néztem a korábban kéken ragyogó íriszt, de azokat a szemeket már elhagyta a lélek. Tökéletes volt, bármit mondhat Ratze. Megmutatom én ennek az önjelölt művésznek, mi is az, hogy KREATIVITÁS.

Kedves Ratze!

Sajnálom, hogy így látod a dolgokat. Örömmel fogadtam a tanácsaidat, és köszönöm a küldött szakdokumentumokat: ezek után talán érthető a sajnálkozásom, ha (bár sosem láttuk egymást, de) elválnak útjaink.
Azt viszont ne hidd, hogy nem ez az én életpályám. Segítségeddel már eljutottam odáig, hogy egyedül boldogulhassak. Már csak a KREATIVITÁSOMAT kell fejlesztenem, és én lehetek az Éjszaka Réme. Bosszút állhatok végre mindazokon, akik valaha is ártottak a barátnőmnek vagy nekem, és ez számomra elég ahhoz, hogy boldog világot teremtsek magunk körül. Ha eltörölhetem a múltat, nyugodt jövő elé nézhetünk mindketten.
Köszönök hát mindent, Ratze, de most már képes leszek a saját lábamon megállni.

Dan


Átolvasás nélkül küldöm el a levelet. Hajnal van, ilyentájt Ratze gyorsan szokott válaszolni, az ujjaim most mégis önálló életre kelnek türelmetlenségemben: előbb ütemesen, majd kakofónikusan kezdenek dobolni a fenyőfaasztalon, később azt veszem észre, hogy a használtautó-magazinjaimhoz vándorolnak. Találomra kihalásznak a tömbből egy példányt, és fellapozzák a furgonoknál. Szép lassan el is merülök egyik kedvenc Chevym nézegetésében: kissé régi és olcsó darab, mégis kinéz valahogy anélkül, hogy feltűnő lenne. Ideális választás egy magamfajta Éjjeli Rém számára, már csak az ösztöndíjam és némi szülői támogatás hiányzik hozzá. Talán dolgoznom is kell majd. Pedig több szempontból is jól jönne egy ilyen furgon: először is megkönnyítené a hullaszállítást (Carmen még mindig abban a ládában oszladozik). Másodszor bárhová elvihetném vele Ritát, békés helyekre, ahol csak mi ketten lehetünk. Éppenhogy elkalandoznak a gondolataim a jövőm irányába, már meg is érkezik a válaszlevél:

Kedves Dan!

Látom, még mindig nem érted. Kapsz begy bepillantást az én művészetembe, és rögvest rájössz, hol tévedtél.

Ratze


Volt mesterem egy prezentációs dokumentumot csatolt az üzenetéhez. Az óra 5:28-at mutat, muszáj lesz még várnom 5:30-ig, hogy teljes legyen az élmény. Úgy érzem ilyenkor magam, mint egy gyermek a karácsonyi ajándékbontás előtt, kész izgalommal tölt el a várakozás.
5:29-kor viszont kopognak a pinceajtón.
- Wilhem? - szólít a valódi nevemen egy bársonyos hang, és a hozzátartozó lány ajtót nyit magának. Rita az, kedves oldalbordám. Szegénykémnek van olyan sötét múltja, mint a dolgozópincém, és most még ebben a sötétségben is feldúltnak látszik.
- Jesszus, hogy bírsz te ebben a hullaszagban tanulni? - fakad ki üdvözlés helyett.
- Kamilla - javítom ki.
- Hulla! - köti az ebet a karóhoz.
- Jó-jó, legyen az. Miért jöttél le?
Elnémul. Ártatlan tekintettel néz, és nyomban rájövök, mit felejtettem el.
- A reggeli, peeersze... egy perc múlva fél hat, ne hari, kiment a fejemből. Rendben, két perc, és felmegyek.
- Biztos? - tesz meg egy lépcsőfokot bizonytalanul. Az árnyak fogságából kilépve megcsillan szőke haján a fény.
- Tutifix. Na, csak menj fel, ott leszek mindjárt.
- A teraszon várom a kávémat... és a barátomat - fordul meg, majd az ajtó görcsös nyikordulással csukódik be a háta mögött.
Rita, ó, hogy is felejthettem el, amikor mindig együtt töltjük a reggelt?
Egy fontos dolog azonban még hátra van.
5:30. Megnyitom a dokumentumot. Töltődik, várok...
...az óra éppen 5:31-re vált, mikor hirtelenjében lehajtom a laptopot.
Kezem megremeg, levegőt is alig kapok. Basszus, Ratze... te beteg vagy.
Művészet, igen, az, de miféle torz művészet az ilyen? Villanásnyi időre láttam csak a fényképeket, mégis, most már kitörölhetetlenül maradtak meg örökre a memóriámban. Bassza meg, lehet, igazad volt, Ratze, és talán máshol kell keresnem az én műfajomat. Pedig - a képekhez hasonlóan - sosem leszek képes elfeledni ifjabb koromból az engem bántalmazók arcait. És mindaz talán még semmi ahhoz képest, amit Ritával műveltek az álbarátai és az exfiúja.
5:32 lehet. Nem foglalkozhatok ezzel. A most-tal, a jelennel kell törődnöm. És legfőképpen Ritával.
Rövidesen lekapcsolom a pincében az áramot, és a konyhában találom magam. Nekilátok forralni kettőnk kávéját, eközben a gyümölcstálból elkapok egy almát, és beléharapok. Finomnak, zamatosnak tűnik, ó, bárcsak érezném most az ízét! De nem, Wilhemnek ez ma nem fog menni, a mai nappal Ratze kiírtott valamit Wilhemből, ami csakis őhozzá - énhozzám - tartozott. Mint egy gyilkos.
Vagy mint egy művész.
Vidám vakkantás zökkent ki az eszmefuttatásomból. Egyetlen skótjuhászom, Farkas jelenik meg a konyhában. Szemei azt közlik, mennyire örül a gazdájának, tekintete azonban csakhamar sóvárgóvá válik, amint meglátja a kezemben az almát. Farkát csapkodva áll meg előttem.
- Eh, jól van, jól van, te kis dög - borzolom össze sörényét. - Nesze, vigyed csak.
Egy harapással elorozza tőlem az almát, és fürgén eliszkol vele.
Kezet mosok, és előkészítem a porceláncsészéket. Kiöntöm a frissen elkészült kávét. Rita cukorral, én anélkül szeretem, de ez teljesen mindegy is, ha az illatuk egyforma - mármint annak számára, aki képes még érzékelni az illatokat.
- Gyere ki, Wilhem - jut el a terasztól a fülemig Rita hangja.
- Máris, máris...
Hűvös márciusi szellő fut végig a csuklómon, amint kiérek a teraszra, és a hajamat is átrendezi. Rita a széken ülve lesi a napfelkeltét. Homlokon csókolom, és átnyújtom neki a kávét.
- Kösz - bólint rezignáltan.
- Szépjóreggelt - köszöntöm megjátszott vidámsággal, mire ő ismét bólint. Ajkát lebiggyesztve komoran néz farkasszemet gőzölgő kávéjával.
Nem beszél, már megint hallgat, ez a kis tavaszi szellő pedig hűen tükrözi kapcsolatunk elhidegülését (és én barom bent felejtettem a dzsekimet). Felidéződnek bennem az ütésnyomok és hegek Rita testén; az elkövető - akinek neve az elsők közt szerepel a halállistámon - mintha elvett volna valamit az ütlegeivel Ritától, zárkózottabbá vált. És most először éreztem azt, hogy Ritával immár sorstársakká váltunk azzal, hogy Ratze is kiölte belőlem azt a bizonyos valamit. Az a dokumentum, amit küldött, mintha afféle Tiltott Gyümölcs lett volna - olyannal szembesültem, ami jobb lett volna, ha örökké rejtve marad.
- Szerinted mit hoz a hajnal? - teszem fel a kérdést, és a kávémba kortyolok.
- Hogy? - fordul felém.
- Hülyeség, ne kérdezd, honnan jött, de... ha a Hold lenyugszik, akkor az valamit elvesz, magával ránt. És ha a Nap felkel, akkor annak egy másik valamit kell hoznia.
- Ejha, megint filót tanultál? - erőltetett kacaj. - Rendben, őszintén? Pusztulást, remélem.
Meglep a kijelentés.
- Pusztulást?
- Ölni szeretnék, Wilhem - mondja ridegen.
Hosszú, végtelenségig elnyúló csend következik.
- Emlékszel Carmenre? - kérdezi Rita. - Azzal a picsával kezdeném.
Meghökkenek, a kávé kis híján a torkomon akad.
- Igen, ööö, azt hiszem, én is - felelem zavartan. - De már kétlem, hogy utána folytatni tudnám.
- He?
- Hagyjuk, nem lényeges. Tudod... - váltok témát, - arra gondoltam, hogy leteszek arról a furgonról. Nem passzolna hozzám. Viszont mit szólnál helyette valami máshoz? Mondjuk egy motorhoz? Képzeld el, miféle élmény lenne, ha egy olyannal furikáznánk!
- Na, az lenne a szép! - nevet. Őszintén.
Igen, valóban szép lenne. Szép, mint Ratze művészete. Az a négy holttest, akiknek szemében még mindig ott lakozott az emberi lélek... hehe, hehehe, ez már sosem megy ki a fejemből, Ratze munkája tökéletes kontrasztban állt az enyémmel.
Csakhamar visszatér a semmiből Farkas, a kutyám. Szájában még mindig ott van a mostanra már alaposan helyben hagyott alma, és mikor hozzám simul, kikapom a fogai közül. Alma, a Tiltott Gyümölcs, a bűnbe esés jelképe. Harapok belőle egyet. Jelen esetben mintha én lettem volna Éva, míg Ratze a Kígyó. És itt van Rita, mint Ádám, akit szeretnék megóvni attól a Tiltott Gyümölcstől, amihez nekem volt szerencsém a Kígyó által. Igazad van, Ratze, új utat kell találnom ahhoz, hogy Ritával magunk mögött hagyhassuk a múltat.
Nem tehetünk mást, csak nézzük a felkelő Napot mi hárman, Rita, Farkas és én, várva azt, hogy valami újat hozzon a számunkra.
- Szép... - mormogom, és újat kortyolok az íztelenné vált kávéból. - Igen, Rita, elképzelni sem tudnád, mennyire szép lesz.

Kiűzetés a Paradicsomból

20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.

(Mózes I. könyve 3. 4.)

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2008.03.27. 23:50
Don't stop.
2 | Pyrogate 2008.03.28. 00:26
lehetne valami folytatása is:)
Pras
3 | Pras 2008.03.28. 00:44
Igencsak jóó! (Y) =)
Aryx
4 | Aryx 2008.03.28. 19:15
Nocsak, tényleg van olyan "jó", ahogy mondjátok? Komolyan kérdezem. :) Pedig szinte nincs is benne semmi cselekmény, vagy ilyesmi. A klinikán fekve írtam ezt össze, teljesen elzárva a külvilágtól. Mindennél jobban vágytam a Napra, a friss levegőre, ezt a fajta hangulatot meg valahogy ki kellett adnom magamból, és tess, ez lett... otthon csak szépítgettem rajta, és most bevágtam ide.

Na mind1, azért is kérdeztem ezt a jó-dolgot, mert otthon bennem is megfogant egy "folytathatnám." Nem célom Dealer helyét átvenni, össz-vissz csak egy 2-3-4 részesre duzzasztott minisorozatról lenne szó. Csak hát a hangulat mellett közönség is kell hozzá, feleslegesen nem fárasztok én ilyesmivel senkit. De még ha nem is lesz belőle semmi, annak akkor is maxon örülök, hogy ezen az egy részen végigrágtátok magatokat. :) Szal... hála, thx, mindig jól esik, ha olvasnak.
5 | padavan 2008.03.30. 09:49
Oké, ez most elég trendi, nem? :D Mármint a téma, amit választottál. Ebből viszont csak egy menekülő út van, az, ha egy trendi témára nem trendi módon közelítesz, és fogalmazod meg. Az írás igazolja, hogy tudsz fogalmazni, helyenkét még a részletekre is ügyelsz, de összességében ez amolyan pláza-irodalom, nem? Szerintem hasznos lenne egyedibb stílussal újra elővenni a témát.

(Csekkoljátok le Dile írásait.)
Aryx
6 | Aryx 2008.03.30. 18:38
Thx pada, örültem a kritikádnak, és annak is, hogy itt is tiszteled tetted. :) Ez a trendiség-dolog elgondolkodtatott. Tény, hogy van egy minimális Dexter/Death Note-beütése a sztori hátterének (gyilok-téma, 2 agybajnok "párbaja"), amik valóban trendi sorozatok, de jobban szeretek inkább az előadásmódra összpontosítani - abban önmagamat adhatom. :) Valahogy a történet szerintem mindig másodlagos, fontosabbak pl. a szereplők, akik az adott történetünkben részt vesznek. Legalábbis asszem, nem biztos, hogy így is van.

Ez a pláza-irodalom viszont nem tudom, mennyire igaz. Sosem lesz kiadóm, nem tudok nyávogópicsás Terézanyut írni. A többi szösszenetemet, mint mondjuk az itt publikált Sellőt mindig túl elvontnak tartják, és ezt el is fogadom, csak ezek után underground-irodalomnak éreztem a műfajomat. Hmpf. Csak azt mondhatom, hogy az esetleges köv. rész - HA lesz köv. rész - ennek a sztorinak a tökéletes ellentéte lesz (megintcsak HA lesz :) ). Még1x köff az észrevételeket, ne tudd meg, ezzel a trendi-témával most mennyit segítettél.

Dile írásait én is csak ajánlani tudom, nagyon jók. Amúgy tényleg pada, a korábbi műveidet nem tervezed újra kitenni valahova? Azokat is szerettem.
7 | padavan 2008.03.30. 19:30
Áhh, igazán nincs mit, örülök, ha akármilyen szinten tudtam segíteni. Nekem is az ilyen Dexteres cuccok vilantak be elsőre, no meg az, hogy mekkora divat manapság seriesben írni. :) Én személy szerint sokkal többre tartom a kerek, eleje-vége történeteket, úgy, hogy azokat egy ültő helyemben el tudom olvasni akár. A series egy filmes műfaj, igaz, akad nyomtatásban is pár próbálkozás, de nem hinném, hogy ez bármikor is versenyképesebb lesz egy szépen összerakott, akár hosszabb novellánál. Értem én, hogy kéne a visszajelzés, de hát az olvasónak meg a sztori kéne ahhoz, hogy visszajelezzen. :)

A novelláimat, meg hosszabb írásaimat mostanság nem nagyon szeretném kidobni sehová, ugyanis [warning! top secret!!! :D] van egy ígéretes project, minek folyományaképpen esély van arra, hogy gyermekkori álmom egy része valóra váljon. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.