Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Barthezz blogja

The Mist - A köd

Barthezz | 2008.03.28. 17:33 | kategória: filmek | 8 hozzászólás

--- erősen SPOILER-tartalmú írás! ---


Bevezetés

Bevallom őszintén, amikor először hallottam a filmről, még kicsit sem csigázta fel az érdeklődésemet. Gondoltam magamban, megint egy újabb ijesztgetős kísértetes horrorfilm, ilyet már láttunk eleget, nah meg hát kapásból a pár évvel ezelőtti - magyarul szintén A köd címet viselő - harmatgyenge The Fog ugrott be.

Aztán megtudtam, hogy ez egy teljesen más film lesz, ráadásul Stephen King regénye alapján! Ekkor már jobban kezdtem érdeklődni, bár még mindig vegyes volt az előkép, hiszen bár láthattunk már zseniális King-adaptációt is (pl. a Ragyogás), de láthattunk nagyon gyengét is, mint pl. Az Álomcsapda, illetve voltak természetesen átlagosan sikerült feldolgozások is, mint pl. a Rémkoppantók, vagy a tavaly nyáron debütáló 1408, amely ugyan jól indult, s izgalmas volt, de az utolsó fél óra már nem sikerült túl élvezetesre.

Mindenesetre kíváncsi lettem az újabb King regény alapján készült filmre, s mikor sorra hallottam a pozitív kritikákat róla, valamint megtudtam a tényt, hogy a nagysikerű szintén King-adaptáció Remény rabjait is elkészítő Frank Darabont került a rendezői székbe, már tudtam, hogy feltétlenül meg kell néznem!
Nem csalódtam.
Mi több, az utóbbi idők egyik legnagyobb filmélményét jelentette számomra a The Mist című alkotás.


A film

A történet egy amerikai békés kisvárosban játszódik, amit egyik pillanatról a másikra sűrű, furcsa ködfelhő lep el, melyben félelmetes, nem evilági lények lakoznak. Hőseink pedig egy szupermarketbe szorulnak, s itt húzzák meg magukat, reménykedve abban, hogy a ködfelhő mielőbb odébbáll.

Az alapsztori alapján látszólag egy újabb szokványos ijesztgetős horrorra asszociálhatnánk, azonban ez a film sokkal több ennél! Nem is igazából horrorfilm, hanem inkább tökéletesen megkomponált pszicho-dráma. Az emberekben lezajlódó folyamatok, váratlan katasztrófahelyzetben megjelenő reakciójuk áll az ábrázolás középpontjában.

De ne szaladjunk ennyire előre! A cselekmények szép lassan, megfelelő felvezetéssel indulnak be. Gyakorlatilag az egész film a szupermarketben játszódik, s mintegy a néző is ugyanoda bezárva érezheti magát, hiszen semmivel sem láthatunk többet a kint zajló eseményekből, mint maguk a boltban rekedt emberek. A sűrű köd számunkra is korlátozza a láthatást, s csak találgathatunk eleinte, mivel is van dolgunk. Mi okozhatta a dörömbölést, mi ragadhatta el az autónál a férfit? Szellemek, szörnyek, esetleg valami más? Mi lehet a ködben?
Nemsokára szembesülhetünk a raktáros fiút elragadó szörnyű csápokkal, de még mindig csak találgathatunk, mivel is állunk szemben. Talán egy gigantikus méretű szörnyé lehettek ezek a csápok? Esetleg több ilyen szörny is lehet odakint?

Mindeközben érdekes emberi reakcióknak lehetünk szemtanúi. A boltban rekedtek fele nem akarja elhinni a csápos szörnyre vonatkozó történetet, s bár ők maguk is tudják és láthatják, valami nagyon nincs itt rendben, néhányan mégis vakmerően elindulnak a ködben, hogy ugyan, őket nem érheti baj.
Mikor azonban a bolt elé húzzák az egyik férfi kettészakadt holttestét, már senkiben nem maradhat kétely, s eluralkodik a boltban a pánik.

Ezután már rohamtempóban követik egymást a baljósnál baljósabb események. Gigantikus méretű bogarak, dinoszauruszokhoz hasonlító madarak, óriási pókok jelennek meg, s lassan fény derül a jelenség okára is, azonban a kintről fenyegető szörnyeknél egy sokkal nagyobb veszélyforrás jelenik meg a boltban: az emberi sötétség.

Mrs. Camody-t mindenki egy bolond, megzakkant, folyamatosan a végítéletről kántáló, a vallást félrecsúszottan értelmező asszonynak ismerte a városban, s mikor a történet elején előjött rémképeivel, csak kinevették az emberek. A történtek után azonban a katasztrófa küszöbén a boltban rekedtek nagyjából 3/4 része teljesen elvesztette józan ítélőképességét, s áhítattal kezdték el hallgatni Camody tébolyult eszméit, s ami még rosszabb: azonosultak is vele. Csupán néhány ember tudott racionális maradni, mely valóban a megmenekülésüket szolgálhatta, az összes többi ember csordaként követte az elmeháborodott nőt, s úrrá lett rajtuk a teljes naivitás az általa kínált teljesen irracionális reménysugár miatt. Üdvrivalgással végezték ki az ártatlan, a katasztrófáról mit sem tehető katonafiút, s tették volna ugyanezt főhősünk, David gyerekével is, ha az egyik -hidegvérét és racionális gondolkodását még megőrző - túlélő le nem lövi a magát megváltónak feltüntető Camody-t.

Súlyos társadalomkritika ez az emberi sötétségről, mély butaságról, terelhetőségről, s arról, hogy vészhelyzet esetén állati ösztöneink uralkodnak el rajtunk a racionális gondolkodás helyett.


A tetőpont

Mindeddig, amit elmondtam, egy nagyon jó, társadalmi értékítéletet is magában hordozó, izgalmas horrorfilmet jelent, nagyjából olyan 10-ből 8-as osztályzattal.
Ami azonban felteszi a koronát az alkotásra, s tökéletes lélektani drámává emeli, az az utolsó 10-15 perc cselekménye. Zseniális! Ennyire kegyetlen, tragikus, tökéletes sokkhatást jelentő végjátékot még filmen nem láttam. A The Mist elrugaszkodik mindenféle hollywood-i klisétől, s olyan egyedi, elgondolkodtató befejezést valósít meg, hogy a film megnézése óta nem tértem magamhoz az ámulatból.

Hőseink sikeresen elmenekülnek a szupermarketből David terepjárójával, s bíznak benne, hogy elegendő lesz a benzin arra, hogy kijussanak a ködből.
Útjuk során szürreális kép fogadja őket a világról. Mindent beborít a sűrű köd és a pókhálószerű lepel, emberi életnek nyoma nincs. A feje tetejére állt rendőrautó szintén vészjóslóan árulkodik: itt bizony megszűnt minden karhatalom, nem várható semmilyen segítség. Amikor pedig előtűnik a nagyjából 30 méter magas lábakon közlekedő, az út felett békésen átsétáló félelmetes, gigantikus szörnyeteg, teljesen egyértelművé válik: bolygónkon már ezen nem evilági lények uralkodnak, s nincs kiút, az emberiség órája lejárt.

S ebben a pillanatban fogy ki az autóból a benzin.

Nemcsak a film szereplői, maga a néző is teljesen azonosul a ténnyel, hogy itt bizony menekülésre, túlélésre esély sincs, így egyetlen racionális megoldásnak ugyanaz tűnik, mint ami David-nek és az autó többi utasának is a pisztolyra és a maradék 4 golyóra rápillantva eszébe jut.

Mikor eldördül a 4 lövés és végül a pár másodperces ezt követő nyomasztó csendet megtöri David fájdalmas ordítása, a néző azt hinné, itt a vég, s ennél tragikusabb már nem lehet a befejezés. David kirohan az autóból, várva, hogy elkapja valamelyik szörnyeteg, s minél előbb végezzen vele, hogy ne nyomaszthassa tovább az a tudat, hogy megölt 4 embert, köztük saját gyermekét.

Azonban a szörnyetegek helyett egy katonai tank érkezik, mögötte a teljes felmentősereggel. A sokk, a ledöbbenés pedig ugyanúgy csapja arcul a nézőt, mint ahogy David is összeroskad a kocsi mellett. Ennél gonoszabb, kegyetlenebb dolgot a film nem is tehetett volna a főhőssel, s tökéletes pszicho-dráma játszódik le a szemünk előtt.

A világ felszabadul a köd alól, a lángszórós katonák felégetnek mindent, a teherautón érkező tengernyi menekült is a vész elmúlását sejteti, de ez nem megnyugvást jelent, hanem annál nagyobb fájdalmat. A néző erre a pár másodpercre teljesen azonosul David karakterével. Ezt nem lehet feldolgozni. Nincs az az ember, aki ebben a tudatban ezután bármikor is képes lehetne már a normális életre.

S a film után, mikor a záróképsorok befejeztével elhallgat a zene, s a néma csendben a szemünk előtt elkúszó stáblistát elvétve megszakítja egy-egy tank- vagy helikopterzörej, kezdünk el azon gondolkozni, vajon szükségszerű volt-e ez, mi vajon hogy tettünk volna ebben a helyzetben? Valamint hogy az egész mennyi apró nüanszon múlt. Ha az autó beindítása előtt David nem kap életét kockáztatva a pisztoly után; ha nem 4 töltény marad benne, hanem csak 3; ha a felmentősereg 3 perccel korábban érkezik; avagy még pár percen át tanakodnak az utasok az autóban a végzetes lövés előtt... Mindez azonban csak HA. A tény az, ami megtörtént, s az adott pillanatban teljesen racionálisnak tűnő tökéletes döntésen, mely percekkel később fatális végzetes tévedéssé változott, már nem módosíthat semmi.

S bár igen keserű a szánk íze, s teljes sokkhatás alatt vagyunk, de tudjuk - vagy pont éppen ezért - tökéletes befejezés volt, mely feltette a koronát a film közben boncolgatott lélektani kérdésekre, mi szerint katasztrófahelyzet, életveszély esetén hogyan viselkednek az emberek, s meddig képesek elmenni?


Összegzés

Számomra a The Mist maradandó élményt jelentett, a King és Darabont páros tökéletes filmet alkotott, s bebizonyították: a sok kevésbé sikeres próbálkozás ellenére meg lehet jól filmesíteni egy Stephen King regényt, s új magaslatokba lehet emelni a napjainkban igencsak leáldozóban lévő pszicho-horror műfajt.

A film - mint már korábban említettem - úgy van kivitelezve, hogy a néző mindvégig együtt éljen a cselekménnyel. Minden jelenetet a főhősök szemszögéből láthatunk, semmivel sem tudhatunk meg többet a kint zajló eseményekről, mint ők maguk. Együtt ujjong a néző, mikor a végtelenül irritáló, idegesítő Carmody fejébe végre golyót eresztenek, együtt izgulunk a szereplőkkel, mikor megpróbálnak eljutni az autóhoz, s együtt sírunk és döbbenünk le a történet végén David-del a mérhetetlenül kegyetlen tragédia után.

Egyedül a kicsit gyengébbre sikeredett CGI-re lehetne 1-2 panaszt tenni (pókok, madarak, óriásbogarak ábrázolása), ám igazából engem nem különösebben zavart a dolog, hiszen a nemrég bemutatott I Am Legend-hez hasonlóan itt sem ezen volt a lényeg. A titokzatos, másik dimenzióból érkező lények akár így is kinézhetnek, s így is félelmetesnek hatottak. Nem beszélve a tökéletesen szürreális látványt keltő óriásszörnyekről, a skorpiószerű élőlényről a parkolóban, valamint a film végén látható hatalmas lépegető szörnyről, melyek véleményem szerint tökéletesen átadták egy másik dimenzió világának szürreális atmoszféráját.

A The Mist tipikusan egy olyan film, amit soha nem fog elfelejteni a néző, s érdemes lesz később is bármikor elővenni és újra megnézni. Valamint baráti társaságokban is tökéletes témájául szolgálhatnak egy-egy beszélgetésnek a benne boncolgatott ember-viselkedéstani kérdések, vagy a film befejező jelenete és annak lehetséges ok-okozati magyarázatai.


Értékelésem: 10/10


Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Hozzászólások

1 | padavan 2008.03.28. 18:07
A személyes véleményem az, hogy a Ragyogás minden volt, csak zseniális adaptáció nem. Egyrészt nehéz adaptációnak nevezni egy olyan filmet, amely gyakorlatilag kiherélte a történetet. (Ha olvastad a könyvet, tudod miről beszélek.) Másrészt épp ezért szinte teljesen potenciálját veszítette a film, harmadrészt - az egyébként általában zseniális - Nicholson túljáttszása is minden volt, csak a bekattant apa meggyöző karaktere nem. Kubricknak ez egy nagyon gyenge húzása volt, még maga King is összebalhézott vele, hogy ekkora szart művelt a mesteri regényéből. Kubricktól sokkal nagyszerűbb - tényleg zseniális - alkotásokat tudok ajánlani, mint például a Mr. Strangelove-t, a 2001 Űrodüsszeia-t, és egyik személyes kedvencemet a rendezőtől, az Acéllövedéket.
2 | padavan 2008.03.28. 18:08
Természetesen nem Mr. hanem Dr. :)))
Tyrn
3 | Tyrn 2008.03.28. 19:30
"csak a bekattant apa meggyöző karaktere nem"

sztem nem ugyanazt a ragyogást láttad, amit én:D.
4 | padavan 2008.03.28. 21:30
Lehet, hogy szokatlan, de ez az én véleményem, nem pedig valami egyetemes kinyilatkoztatás. Nagy eséllyel ugyanazt a Ragyogást láttuk, én legalábbis nem tudok egy másik Ragyogásról amit Kubrick rendezett és Nicholson játsza Jack Torrance szerepét. Ha mégis van ilyen, akkor én kérek elnézést. Én úgy gondolom, Nicholson kissé túljátszotta a szerepét. Te ezt kiröhögöd. Egészségedre, de én továbbra is így gondolom.

Ajánlom szives figyelmedbe a Száll a Kakukk Fészkére című filmet, na ott Nicholson tökéletesen hitelesen játsza az őrültet - aki lehet, nem is őrült...

Arról nem beszélve, hogy ha ismered a regénybeli Torrance karakterét, akkor a filmbelit kiröhögöd, ugyanis két teljesen különböző karaktert látunk, holott ugye a történet ugyanaz. King egyebek mellett ezért is küldte el a picsába Kubrikot - halál jogosan.
5 | Dzsoo 2008.03.28. 22:33
Padavannak igaza van abban, hogy a filmnek gyakorlatilag semmi köze a regényhez. Egy filmnek tökéletes, de jó adaptációnak nem igazán mondanám. Nekem is az a véleményem, hogy nagyon jól játszott Jack(és ezzel menekült meg nálam a film).

Száll a Kakukk Fészkére ajánlásához én is csatlakozom.


Barthezz
6 | Barthezz 2008.03.29. 12:09
Eléggé megoszlanak a vélemények sztem a Ragyogásról. Én a regényt nem olvastam, így a filmet önálló alkotásként tudtam csak megítélni, úgy pedig tetszett. Lehet, ha olavstam volna a könyvet, nekem sem jött volna be volna a filmbéli megvalósítás. Így viszont különálló filmként kezelve sztem nem lett rossz, ahogy Jack Nicholson játéka is tetszett.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy jóval fiatalabb koromban láttam utoljára a Ragyogást, s akkor még egészen más szemmel tekintettem a filmeket, s a paráztatós jelentek is jóval nagyobb hatást tudtak rám gyakorolni, mint manapság :-)
McCl@ne
7 | McCl@ne 2008.04.17. 20:15
Most értem a végére:)
Jó kis összegzés lett, most arra gondolok, hogy pont a legjobbkor olvastam el, mivel a 3/4-ed része tartalomismertetés, persze megspékelve az adott jelenet valódi jelentésével, meg ugye az egész zanzásítva van rendesen, de így jó ez. Talán érdemes lenne a blogod filmekkel foglalkozó részét egy az egyben így megírni, mert ilyet még nem nagyon láttam, a Filmvilág alkalmazza ezt a módszert, csak ott ugye nem túl szerencsés, mert a SPOILER felirat nincs kiírva, ill. az események leírása nem kronológiában megy, így kb. a befejezéssel kezdik és onnan indulnak vissza gyakran.

Szóval csinálhatnád ezt mindig, persze a már említett SPOILER jelzéssel, de úgy, hogy az összegzést bárki elolvashassa, így még kedvcsinálóként is megállja a helyét.
A filmről még eszembe jutott valami így a leírásod alapján: az egész egy kicsit a Vérző olajra emlékeztet, ott is ugyanez a séma hajta a mozit, persze más körülmények között és más eszközökkel, de a váz egyezik: társadalomrajz a józan/kapitalista/családcentrikus/vallási fanatikus/önmagát becsapó embertípusokat váltogatva! Apróság, de ez úgy beugrott.

kommentekhez: a Ragyogás egy kiválóan sikerült adaptáció. Igen, nem egyezik mindenben a regénnyel, ezért hívják adaptációnak. (polchoz battyog, értelmező kéziszótárat leemeli, apadtáció szót kikeresi)
Természetesen a regénybeli sztorit, karaktereket és hangulatot hozz a a film is, a mozgókép nyelvére lefordítva, ahol értelemszerűen sokminden elveszik, ám helyükre új dolgok kerülnek. Ilyen pl. Nicholson zseniálisan hátborzongtó játéka.
Barthezz
8 | Barthezz 2008.04.18. 01:21
Köszönöm, amiket írtál és főleg azt, hogy nem egy "jó lett ez az írás" típusú egy mondatban intézted el, hanem építő jellegű dolgokat írtál! Igazából ilyen kommenteket szerettem volna kapni erre az irományomra, hogy lássam, jól csináltam-e, érdemes-e még filmekről írnom a blogomban!

Megpróbálom akkor ezentúl ebben a stílusban megírni a filmkritikákat, bár hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem minden filmről tudok így és ennyit írni. A Cloverfield-nek és a John Rambo-nak is szándékoztam egy-egy bejegyzést, de végül a "Milyen filmeket..." topicba írtam csak be őket, mert se nem lettek vmi túl hosszúak, se nem lettek ennyire keretbe foglalva. Félreértés ne essék, nagyon tetszett mindkét film, de vhogy nehéz róluk hosszasan írni. A The Mist-nél viszont csak úgy jöttek folyamatosan a gondolatok, teljesen magával ragadott a történet, s én magam is meglepődtem, mikor a végén konstatáltam, milyen hosszú lett a kritika :-) Igaz, kb. 2 órán át írtam.

Mostanában viszont sajnos nem sok időm van/lesz filmekről írni, mivel szakdolgozatot kell írnom, valamint álláslehetőségek után kutatgatnom... Mindenesetre ha lesz időm és olyan film is a tarsolyomba kerül, amiről ennyit tudnék írni, biztosan folytatni fogom blogom filmrészlegét ;-)

Az Összegzés rész SPOILER-menetessége amúgy nagyon jó ötlet, ezt a későbbiekben sztem követni fogom!

A There Will Be No Blood-ot pedig akkor pótolom vmikor! Egyelőre még csak a No Country-t néztem meg a 3 film közül.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.