Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Barthezz blogja

Négy szoba (Four Rooms)

Barthezz | 2008.06.16. 16:20 | kategória: filmek | 9 hozzászólás

Most következő írásomban egy múlt heti filmélményemet szeretném megosztani! Jóllehet, egy 1995-ös rendezésű filmről van szó, nekem viszont még csak most volt hozzá szerencsém, s egyáltalán nem bántam meg, hogy pótoltam eme filmbéli hiányosságomat. Sőt! Egy rendkívül érdekes, egyedi történetfelépítésű filmszatírát tekinthettem meg, melyet bátran ajánlanék mindenkinek!

Ami miatt a film legelőször felkeltette érdeklődésemet, az Quentin Tarantino és Robert Rodrigez nevének felfedezése volt a rendezők sorában. A két - önmagában is mesteri tehetséggel megáldott - filmrendező a mozikban tavaly bemutatott Grindhouse movie-kkal is bizonyította, hogy tökéletesen tudnak együtt dolgozni. Azaz nem is pontosan együtt dolgozásról kell beszélnünk, hiszen nem arról van szó, hogy közösen rendeztek volna egy filmet, hanem a Grindhouse első részének rendezését Tarantino, a másodikét pedig Rodrigez vállalta el! Nincs ez másként a Négy szoba esetén sem, itt azonban a rendezőpáros kvartetté egészült ki Allison Anders és Alexandre Rockwell rendezőkkel karöltve, s egy olyan nem mindennapi komédiát készítettek, mely 4 teljesen különálló rövidfilmből épül fel, s mindegyik rendező magára vállalta az egyik rövid kis történet rendezését!

Azt hiszem, ez a fajta rendhagyó rendezési mód már önmagában felkelti bárki érdeklődését a film iránt, de ha mégis kételkedne még valaki, akkor elég csak egy pillantást vetnie a stáblistára, s már teljesen egyértelművé válik, hogy ezt a filmet bizony feltétlenül meg kell tekintenie! Ha Tarantino neve ugyanis felmerül egy film rendezői között, az egyet jelent azzal, hogy sztárparádé várható, s ez itt sincsen másként: az egyes jelenetekben Tim Roth (Ponyvaregény, Kutyaszorítóban), Antonio Banderas, Madonna, Bruce Willis (Ponyvaregény) játsszák a főbb szerepeket, valamint jól megszokott hagyomány szerint maga Quentin Tarantino is osztott magának szerepet az általa rendezett jelenetben. (Megjegyzésként meg kell említeni, hogy Bruce Willis nevét hiába keressük a stáblistán, ugyanis hivatalosan nem szerepel rajta, mivel ingyen vállalta a filmben való szereplést!)

Minden adott tehát egy tökéletes filmhez, azonban az összképbe sajnos kisebb hiba csúszott. Az első 2 jelenetet jegyző Anders és Rockwell rendezőknek nem sikerült felnőnie a két Mesterhez, így egy meglehetősen kontrasztos filmet kapunk, s a négy szoba közül az első kettő bizony meglehetősen feledhetőre sikeredett, míg a második két szoba magasan hozta a rendezőiktől elvárt minőséget. Szerencsére azonban az első két szoba csupán a teljes filmnek az 1/3 részét teszi ki, míg Rodrigez és Tarantino jelenetét csaknem 1 órán át élvezhetjük a 97 perces játékidőből! Senkit ne tántorítson el tehát a film kissé laposabb kezdése, a 3. szobától ugyanis felejthetetlen élményre lehet számítani!

Mint tehát már említettem, a film 4 különálló történetből áll, melyek két ponton kapcsolódnak egymáshoz. Egyrészt mind a 4 történet szilveszter éjjelén játszódik a Mon Signor szállodában, másrészt a 4 szoba eseményeinek közös szálát a Tim Roth által alakított szálloda portása, Ted viszi végig az egész filmen keresztül. Így ő mind a négy jelenetben főszerepet játszik, s az egyes történetek közötti rövid összekötő részek is Ted-re épülnek.

A filmet rendhagyó módon értékelném: Nem adnék teljes végső pontszámot, hanem a 4 szoba történetét külön-külön osztályoznám a 10-es skálán. Ez sokkal kifejezőbb ugyanis a mostani esetben, mint egy - a film értékelésének végére odaírt - átlagpontszám! Tekintsük át tehát szépen sorban a 4 szoba - s egyúttal a 4 mini-komédia - eseményeit!

--- Innentől kezdve az írás SPOILER-eket is tartalmazhat, így aki még nem látta volna a filmet, s nem szeretne előre semmit sem megtudni a történetből, az ugorjon az Összegzés részhez! ---


1. szoba: A hiányzó kellék (The Missing Ingredient)
Rendező: Allison Anders

A legelső szoba egy boszorkánytörténetet rejt ajtói mögött. Az 5 boszorkány megpróbálja varázslással feléleszteni kővé dermedt istennőjüket, akinek szobra ebben a szobában található. A bonyodalmat az okozza, hogy a varázsláshoz szükséges egyik kellék - mint kiderül - hiányzik. Az érte felelős boszorkány ugyanis megitta a férjétől hozott ondót, s enélkül a mágia nem működhet! Ki mást keríthetnének hát végső és egyetlen segítségül, mint a szálloda portását, Ted-et, akitől tehát az ominózus boszorkánynak ki kell csalnia férfiasságának nedűjét.
Az alapszituáció jó és megfelelően vicces is, azonban sajnos ezzel a jelenetről elmondható pozitívumok sora be is fejeződött. A boszorkányok csacsogása végig unalmas és semmitmondó, s még Madonna jelenléte sem tudja megmenteni a helyzetet. A népszerű énekesnő ráadásul teljesen szürke karaktert és kevés szerepet kapott, így nagyon kibontakoznia sincs esélye. A hiányzó kellék megszerzése túl egyszerűen, mindenféle humort nélkülözve történik, pedig ebből az önmagában vicces alapszituációból sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni. Kár, hogy a fiatal rendező nem élt vele, így sajnos egy meglehetősen feledhető szobával indít a film. Szerencsére azonban csak nagyjából 20 perc az egész.

4/10


2. szoba: Fatális tévedés (The Wrong Man)
Rendező: Alexandre Rockwell

A fim mélypontja ez a szoba, Rockwell rendező alaposan mellényúlt. Az alaptörténet szerint egy családi dráma kellős közepére hívják Ted-et, akit a férj azzal gyanúsít, hogy lefeküdt feleségével, s fegyverrel akarja kényszeríteni őt és megkötözött feleségét a vallomásra. Már maga az alapszituáció is meglehetősen erőltetett és elcsépelt, a kivitelezés pedig még gyengébbre sikeredett. Erőltetetten próbál humoros lenni, amiből azonban semmi nem jön össze, s nevetés helyett teljes unalomba és érdektelenségbe fullad a jelenet a néző részéről. Nem sok hiányzott, hogy átpörgessem ezt a szobát, de szerencsére még negyed órán át sem tart a jelenet.
Egy pozitívumot tudnék talán megemlíteni: Az ablakban lógós jelenetnél a képernyőre rajzolt Ted-et mutató nyilacska enyhe mosolyt csalt az arcomra, bár igazából ezt az effektust is láthattuk már a Ponyvaregényben, mikor Uma Thurman egy kockát rajzol a levegőbe John Travolta-nak („Ne legyél már ennyire 'kocka' ”).

2/10


3. szoba: Kis csibészek (The Misbehavers)
Rendező: Robert Rodrigez

Nos, ha sikerült túljutnunk az igencsak harmatosra sikeredett első 2 szobán, a film maradék részében garantáltan önfeledt lesz a szórakozásunk! A második két szoba szöges ellentéte az első 2-nek, s mind Rodrigez, mind Tarantino szinte tökéleteset alkotott: mindent kihoztak, amit csak ki lehet egy 25-30 perces rövidfilmből!

Elsőként Rodrigez kisfilmje mutatkozik be. A történet szerint az Antonio Banderas által megformált maffiózó apuka szilveszteri bálba készül feleségével, s két kis csemetéjüket ki másra is bízhatnák, mint Ted-re? A portásnak nem igazán fő foga a gyerekfelügyelősdihez, azonban az érte ajánlott 500 dollár honorárium máris jobb belátásra bírja. Mikor a szülők elmennek, természetesen elszabadul a pokol, s a 2 rosszcsont egy perc nyugtot nem hagy ettől kezdve szegény Ted-nek. Mire a szülők hazaérnek, már teljes a felfordulás. Egy hulla is előkerül az ágy rugói közül, ráadásul a fél szoba lángokban áll. Kell hát ennél több a jó szórakozáshoz?
Ez a több mint fél órás jelenet fenomenálisra sikeredett, folyamatosan képes nevettetni a nézőt, s alaposan feltornázza a film addigi színvonalát. Tim Roth játéka egy picit talán Jim Carrey-snek hat, bár ezt lehet csak az egyező szinkronhang mondatja velem. Emellett a 2 tehetséges gyerekszereplő alakítása is igen meggyőző.
A jelenet további érdekessége, hogy mikor a gyerekek bekapcsolják a tv-t, Salma Hayek tánca látható a képernyőn!
Rodrigez története tehát hozta a tőle elvárható magas színvonalat, s ha idáig eljutott a néző, máris feledésbe merül az első 2 szoba okozta kellemetlen szájíz!

10/10


4. szoba: A hollywoodi ember (The Man from Hollywood)
Rendező: Quentin Tarantino

Elérkeztünk a film utolsó felvonásához, melyet Quentin Tarantino rendezett, s remekül folytatja az előző szobával megkezdett magas színvonalú humorparádét. Az előző jelenet mozgalmasságával szemben Tarantino azonban jó szokása szerint a zseniális párbeszédekkel operál!
A történet szerint elmúlt már éjfél, Ted kétségbeesve hívja fel szabadnapos kolleganőjét, hogy elpanaszolja, mennyi megpróbáltatáson kellett keresztülmennie szilveszter éjjelén (ez a nagyjából 5 perces összekötő jelenet is igen jól eltalált lett!). Ted bízik benne, hogy az éjfél elmúltával végre nyugalma lehet, s megszűnik a kálvária-sorozat, azonban Tarantino még egy utolsó meglepetést tartogat számára!
Ezúttal a tetőtérbe hívják szerencsétlen portást, méghozzá hollywood-i újgazdagok, akiknek az éjfél elmúltával jobb szórakozásuk nincs, mint eszement fogadásokat kötni, például egyikük autójára, a másikuk kisujjáért cserébe! Ehhez hívják hát Ted-et asszisztálni, hogy szükség esetén tegye, amit tennie kell! Természetesen a busás jutalom itt sem maradhat el, s egyetlen ujjlevágással 1000 dollárt kereshet.
A jelenet, mint írtam, teljes mértékben a párbeszédekre operál, zseniálisan megszerkesztett, mégis teljesen természetesnek ható oltári dumák sorakoznak egymás után, állítólag az angol eredetiben 193-szor hangzik el a ’fuck’ szó az alig több, mint 25 perces jelenetben!
A fogadást kiötlő Chester-t maga Quentin Tarantino alakítja, aki színészként is képes tökéletesen előadni azt, amit megírt! Ebben a jelenetben tűnik fel meglepetés-szereplőként Bruce Willis is, aki talán a jelenet legviccesebb jelenetét produkálja, amikor Tarantino nem kevesebbet valósít meg, mint hogy eljátszatja vele a Ponyvaregény híres „Butch idegrohamot kap” jelenetének („B*zd meg, b*zd meg, b*zd meg, a k*rva anyád, b*zd meg, te egy hülye p*csa vagy!”) paródiáját, s mindezt maga Bruce Willis-szel tetteti meg, aki ugyebár a Ponyvaregényben Butch-t játszotta! Zseniális húzás!
Ez a jelenet is tehát nagyszerűre sikeredett. Ha dönteni kéne, talán egy hajszálnyival Rodrigez története megelőzi, így ezt 9,5 pontra értékelném a 10-ből. De lehet, újabb megtekintés után fordítva döntenék. A két rendező teljesen más szemszögből megragadva a történéseket alkotott egy-egy tökéletesen nevettető, a nézőt végig lekötni képes kisfilmet!

9,5/10


Összegzés

A film megtekintése után vegyes tehát az összkép. Két feledhető (egy egyszer nézhető, illetve egy kimondottan gyenge) történettel indít a Négy szoba, majd pedig két olyan jelenetet láthatunk a maradék 1 órában, ami szinte tökéletesre sikeredett. Ennek a felemás hatásnak köszönhetően a Négy szoba nem aratott osztatlan sikert a nézők körében, s nem is igazán írta bele magát a filmvilágba. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna, ha Rodrigez és Tarantino nem osztozkodnak másik 2 rendezővel, hanem az első két jelenetet is ők maguk rendezték volna meg. Ez esetben akár egy újabb kultuszfilm is válhatott volna a Négy szobából, hiszen az alapelgondolás - miszerint 4 különálló történetből tevődik össze a film, s ezeket a történeteket más és más rendezi - igencsak egyedinek és ötletesnek számít! Így azonban az első két történet némileg lerontja a film összképét.
Mindenesetre amondó vagyok, hogy aki még nem látta volna a Négy szobát és szereti Tarantino vagy Rodrigez filmjeit, az kötelező érvénnyel nézze meg a filmet! Nélküle ugyanis kevesebb lesz!

Utolsó módosítás: 2008.06.16. 16:56

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2008.06.16. 16:39
Úúúúú, de meghoztad a kedvemet a filmhez! Mondjuk még nem láttam, így a négy szoba elemzését átugrottam, de így is bőven elég volt ahhoz, hogy elkezdjem letölte...megvásárolni :-D

Maga a kritika meg detökjó, főleg hogy így szétbontottad 3 különállóegységre! Ezt a formai stílust kövesd sztem ezentúl filmkritika esetében, mert így azok is kedvet kapnak a megtekintéséhez akik még nem látták, anélkül hogy a történetből elárulnál valamit is számukra.

Barthezz
2 | Barthezz 2008.06.16. 16:43
Köszönet érte McCl@ne-nek ;-) Ő tanácsolta, hogy ilyen 3-as bontásban írjam ezentúl a kritikáimat, s örülök, hogy bevált a módszer :-)

A film megtekintése után meg majd olvasd el az írás közepét is akkor :-) addig valóban ne, mert 1-2 meglepetést lelőnék vele.
Creativ3Form
3 | Creativ3Form 2008.06.16. 16:44
Jó kis kritika, bár nem mindennel értek egyet. Mármint a tetszést illetően. Nekem az 1. szoba: A hiányzó kellék tetszett a legkevésbé. Ezt követi a Rodrigez féle Kis csibészek. Nekem valahogy nem jött be az egész és én ennél éreztem azt az unalmat, amit te a 2. szoba: Fatális tévedésnél. Nekem ez a második kedvenc, de a legnagyobb szerintem a Tarantino szobájába, A hollywoodi ember (amit most meg is nézek szépen). ;-)
Aki meg nem látta az gyorsan pótolja.
Barthezz
4 | Barthezz 2008.06.16. 16:50
Természetesen ízlések és pofonok, a Kis csibészek sajátos - kissé abszurd - humorához is kell egyfajta befogadóképesség, ami egyik embernél megvan, másnak pedig másfajta poénok jönnek be. De éppen ettől jó a film, hogy a 4 történet teljesen másféleképpen épül fel, s más módon próbálnak nevetést csalni a nézők arcára. Nálam ezt az utolsó 2 szobának sikerült elérnie!
5 | .:[Kain]:. 2008.06.16. 19:04
A film utolsó jelenetének legvégéért érdemes bárkinek (!!!) végignéznie (nem mintha nem lenne jó film). Mi nagybátyjáméknál láttuk és vagy 10-szer visszatekertük arra a pár másodpercre! Eredmény: :D :D :D
Barthezz
6 | Barthezz 2008.06.17. 02:20
SPOILER

Hát igen, sztem senki nem számít akkor arra, hogy már az elso gyújtást elcseszi, s abban a pillanatban megy is az ujja, Ted nem teketóriázik :-D

Van még egy-pár nagy jelenet amúgy :-)
Gump
7 | Gump 2008.06.17. 10:27
Nagyon helyes, hogy megnézted, kötelező darab. Tetszik a kritika, viszont egy-két megjegyzésem van (nem baszogatás végett). Egyrészt tényleg külön történetet mesélnek el az epizódok, de azért nem csak a helyszín és Ted köti őket össze.
SPOILER
Amikor a második történetben Sigfried a telefonon beszél, akkor pontosan az a telefonhívás játszódik le, mint a harmadik történetben, amikor a kislány feltárcsáz találomra egy számot csak a kagyló másik végéről figyeljük.
SPOILER vége
Bár lehet, hogy ezen kívül más nincs nagyon, nincs előttem a teljes film most (bár megvan két változatban is - először amazonról az USA változat, aztán amikor itthon is megtaláltam, akkor a szinkronosat is megvettem).
Én messze nem érzek ekkora különbséget az epizódok között, szerintem is teljesen rendben van a második. "Természetesen ízlések és pofonok, a Kis csibészek sajátos - kissé abszurd - humorához is kell egyfajta befogadóképesség, ami egyik embernél megvan, másnak pedig másfajta poénok jönnek be." Itt is pontosan ez van. Ahhoz a fajta humorhoz is kell egyfajta befogadóképesség. Az a monológ, amit Ted előad, az egyik kedvencem. Pont emiatt kicsit erősnek érzem ezt a kijelentést: "...s nevetés helyett teljes unalomba és érdektelenségbe fullad a jelenet a néző részéről." - szerintem itt túlzás ez az általánosítás (a "néző").
Viszont a leglaposabb szerintem az első volt (kizárólag képletesen szólva :D). Bár egyáltalán nem érzem rossznak, nem tekerek át rajta, de nekem a másik három nagyobbat üt.
Ja és szerintem Madonna pont eleget szerepel, talán túl sokat is. Énekesnek biztos jó, de egyéb területen őt nem erőltetném. Tim Roth és még jó páran viszont zseniálisak.
Gump
8 | Gump 2008.06.17. 10:36
Nem floodolni akarok, de számomra külön poén, hogy

SPOILER
Maria Tomei ott van mindkét változat borítóján, (sőt az egyiken, mintha szinte csak ő lenne) ehhez képest egy igencsak rövidke jelenetben kapott szerepet.
SPOILER vége

Közben a képre nézve eszembe jutott egy újabb kapocs a részek között.

SPOILER
A Jennifer Beals által játszott karakter (Angela) a második történet után feltűnik a negyedik epizódban is.
SPOILER vége

Szóval jól össze van ez rakva szerintem. Tényleg különállóak, mégis itt-ott szépen össze vannak fűzve a történetek.
Barthezz
9 | Barthezz 2008.06.17. 11:49
Igen, Angela feltűnését a 4. jelenetben meg akartam én is említeni, de vmiért kifelejtettem. Végülis annyira nem is lényeges momentum. A telefonhívásos dolog azonban nem tűnt fel, szal ezt akkor meglesem újra, tényleg így van-e ;-)

Hát nekem viszont a 2. szoba abszolút nem tetszett, de erre írtam, hogy mindegyik befogadásához más fajta humorérzék kell, s nekem a Rockwell által megrendezett eroltetett poénok úgy látszik nem igazán fekszenek.


Egy kis kiegészítés még: A 4. szobában Tarantino monológja arról, hogy hány színész kell egy jó filmhez és hogy mi kell ahhoz, hogy jó legyen egy film, vmi fenomenális! Ezt még bele akartam írni a kritikába. Tökéletesen elmondja ezzel saját filmkészítési alapszabályát! Zseniális!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.