Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Barthezz blogja

Retro-disco, avagy a 90-es évek slágerzenéi (3. rész)

Barthezz | 2008.08.16. 01:11 | kategória: retro | 18 hozzászólás

Elérkeztünk retro sorozatunk harmadik, befejező részéhez. A kisebb csúszásért mindenki elnézését kérném, ami részben szándékos is volt azonban, ugyanis nem akartam a Dark Knight bemutató és a vele kapcsolatos temérdek blogbejegyzés közepette kidobni ezt az írást, hiszen mindenki figyelme a TDK-ra vagy pedig a szintén akkor esedékes olimpiai megnyitóra irányult. Nem is kertelnék azonban feleslegesen, folytassuk inkább az időutazást a 90-es években, melynek utolsó állomásán a legpörgősebb disco-zenéket venném sorra!


A 90-es évek elektronikus zenéjének egyik meghatározó együttese volt a Music Instructor, így a mai nap első kiszemeltjei ők lesznek! A német együttes 2 teljesen különféle stílusvilággal képviseltette magát a 90-es évek folyamán: első felbukkanásuk 1995-ben volt a Hymn című rave-sláger révén, s ekkor még a Scooter-höz hasonlóan ők is rave és happy hardcore zenét játszottak. 1998-ban következett a nagy váltás, amikor is kialakult az együttest ma is jellemző sajátos elektro/hip-hop/dance egyveleg stílusa, s a Get Freaky, az Electric City, a Rock Your Body és az ezután következő számtalan slágerük révén igencsak jelentős rajongótáborra tettek szert, miközben végig megőrizték egyedi zenei stílusvilágukat is.
A Get Feaky videoklipjére egyébként bizonyára mindannyian emlékszünk, hiszen a nagy sikerű Oddworld című számítógépes játékot, s annak Abe nevű főhősét vették alapul a kliphez, rajongókat gyűjtve ezáltal a számítógépező generáció tagjai közül is!

Tekintsük meg a Get Freaky és a Hymn videoklipjét is, szemléltetve ezzel egyben a kontrasztot az együttes régi és új stílusa között!






Visszatekintésünk második szereplője a német nemzetiségű Blümchen, aki a rave-happy hardcore frontot erősítvén szintén jelentős szereplője volt a kor disco-világának. 1996-ban. Blümchen neve egyébként Jasmin Wagner énekesnőt, illetve a mögötte meghúzódó erőteljes zenei produceri munkatársakat takarja.
Az együttes első színrelépése 1996-ban történt meg a Herz an Herz című szerzeményükkel, mely villámgyorsan meghódította az európai slágerlistákat. Ezt követték még abban az évben a Boomerang, a Du und Ich, vagy a Queen Bicycle című klasszikusát feldolgozó Bicycle Race című slágerek. Blümchen sajátossága volt, hogy a trenddel ellentétben nem angol nyelven énekelték fel zenéiket, hanem minden szerzemény német nyelven íródott. Magukkal a zenék szövegével, s a színes, jelmezes klipvilágukkal pedig nemcsak a tinik, hanem a fiatalabb gyerekek körében is igen nagy népszerűségre tettek szert.
A 90-es évek végefelé a rave zene szép lassan hanyatlásnak indult, helyét a lassabb bpm-ű house stílus vette át a discokban, így a Blümchen is fokozatosan kivonult a zenei életből.

Tekintsük meg most egyik legismertebb slágerük, a már említett Queen-feldolgozás, a Bicycle Race videoklipjét!




Mai főszereplőink a rave zenének köszönhetően a stílusnak otthont adó németek lesznek, így haramadikként is újabb germán együttes, az RMB kerül górcső alá. A csapat 1993-ban alakult, első nagy, hírnevet jelentő slágerüket, a Redemption-t pedig 1994-ben jegyezték, melyet aztán egészen 1996-ig olyan további rave-himnuszok követtek, mint az Experience, a Spring, vagy a Reality, melyeknek azóta is számtalan feldolgozásuk készült már. A 90-es évek végefelé a rave stílushoz és a többi német együtteshez hasonlóan (a Scooter kivételével) azonban ők is szépen lassan eltűntek a felkapottabb zenei előadók közül.

Most pedig a felidézés gyanánt tekintsük meg egyik nagy slágerük, az Experience videoklipjét!




A rave/happy hardcore visszatekintő végére tartogattam a korszak 2 nagyágyúját, a német Dune és Scooter együtteseket, melyek közül előbbivel kezdeném a visszatekintést!
A Dune (nem összekeverendő a hasonló nevet viselő számítógépes játékkal :-) ) 4 taggal - köztük az együttes frontemberének számító Verena énekesnővel - 1995-ben alakult meg, s Hardcore Vibes című induló slágerükkel egyenesen letarolták az európai toplistákat. Az együttes szekere rohamsebességgel indult meg ezután, s felsorolni is nehéz, a következő 2 év folyamán mennyi hatalmas slágerük született: jött a Rainbow To The Stars, a Can’t Stop Raving, a Hand In Hand, a Million Miles Away From Home, az Are You Ready To Fly?, vagy az egyetlen lassú számuk, az 1996-ban debütált Queen-feldolgozás, a Who Wants To Live Forever.
A happy hardcore és happy rave zenére összpontosító együttes sikere a Blümchen-hez hasonlóan itt is abban rejlett, hogy szövegileg és dallamilag is fülbemászó zenéikkel nemcsak a tini korosztályt, de az egész gyerek közönséget igyekeztek megnyerni maguknak, melyet klipjeik koreográfijával is megerősítettek (a Hand in Hand videoklipjének története szerint pl. az együttes énekesnője egy gyerek-hadsereggel karöltve szabadítja ki a rabszolgasorba taszított többi gyereket a gonosz nagyúr fogságából).
A 90-es évek végére aztán a Dune is szépen lassan eltűnt, akkori zenéik már nem arattak átütő sikereket. Utoljára 2003-ban jelentkeztek a Rainbow To The Stars feldolgozott változatával, azóta pedig nincs hír róluk.

2 videoklipet is beválogattam a Dune-től a felidézendő zenék listájába, így tehát nézzük meg induló slágerük, a Hardcore Vibes, majd pedig a már említett Hand In Hand videoklipjét!






Miután kinosztalgiáztuk magunkat a Dune-nel, következzen a 90-es évek rave zenéjének legmeghatározóbb, legismertebb, s még ma is hatalmas népszerűségnek örvendő együttese, a Scooter!
H.P. Baxxter, Rick és Ferris már a 80-as évek végén összeálltak kisebb projektek erejére - mérsékeltebb sikerekkel -, az áttörést azonban az 1994-es esztendő hozta meg számukra, mikor is hárman megalapították a Scooter nevű formációt. Az ezen a néven jegyzett első slágerük, a Hyper Hyper meglepetészerű, minden várakozást felülmúló sikert aratott, s egész Európában ismert lett a nevük. A siker pedig nem állt meg, hamarosan megjelentették "...And The Beat Goes On" címet viselő első albumukat, melyről a Move Your Ass, a Friends és az Endless Summer is páratlan népszerűséget értek el, utóbbi 2 zene refrénjében pedig megjelent az együttes egyik egyedi sajátosságának számító úgynevezett high-pitched voice (a Scooter terén kevésbé járatosak számára lefordítva a hélium lufis hang ;-) )
A nagy menetelés pedig nem állt meg, 1996-ban következett az Our Happy Hardcore című nagylemez, s róla a Back In The UK, a Rebell Yell és a Let Me Be Your Valentine című slágerek.
Még ugyanebben az évben megjelent Wicked! címet viselő 3. albumuk is, ahol némileg visszavett az együttes a zakatoló tempóból, s jött a Walking In Memphis című régi sláger feldolgozása, az I'm Raving, valamint az első lassú Scooter szám, a Break It Up.
1997-ben megjelent az együttes 4. nagylemeze is Age Of Love címmel, róla a hasonló nevet viselő slágerrel (mely nem mellesleg a Terminator főcímzenéjét dolgozta fel), valamint a Fire című még nagyobb sikerű szerzeménnyel, mellyel új színt, a gitárhangot vitték bele az elektronikus zenék hangzásvilágába, s ezzel újfent stílust teremtettek.
Jött ezután egy összefoglaló album, s róla új számként a No Fate című sláger, majd 1998-ban Ferris kivált a csapatból, s Axel Coon vette át a helyét. Következett a Chapter Two az együttes életében, s ismét egy hatalmas slágerrel tértek vissza: a How Much Is The Fish? című szerzemény révén megint uralták a slágerlistákat. Ezzel egyidőben kiadták 6. albumukat is No Time To Chill címmel, amiről további új slágerek, a Music Instructor stílusának mintájára készült We Are The Greatest, a Kiss együttes slágerének rave feldolgozása, az I Was Made For Loving You és a keményebb hangzású Call Me Manana következtek. 1999-ben új stílussal jelentkezett a csapat, s a rave helyett a dübörgő, jóval monotonabb house track-ek vették át a főszerepet Back To The Heavyweight Jam címet viselő 7. albumukon, s az együttes szekere tovább robogott a FasterHarderScooter és a Fuck The Millenium című szerzemények révén.
El is érkeztünk 2000-hez, úgyhogy innentől kezdve nem folytatnám az együttes pályafutásának ismertetését, hiszen a bejegyzés a 90-es évek zenéinek visszatekintéséről szól. Mindenesetre annyi röviden elmondható, hogy a Scooter népszerűségét egészen a mai napig megőrizte, s jelenleg már a Chapter Four-nál tartanak. Zeneileg a 2000 utáni években már nem sok újat alkottak, s a kommersz eurodance előadók közé vették be inkább ők is magukat, így már egyideje sajnos nem hallgatom őket. Az viszont tény, hogy a 90-es években igen jelentős zenéket tettek le az asztalra, stílust teremtettek, s számtalan követőjük/utánzójuk akadt szerte Európában (hazánkban a Kozmix volt ugyebár kiköpött másuk, azzal a különbséggel, hogy 3 helyett 2 tagú volt az együttes ;-) ).

Nehéz választanom tehát, mely klipet mutassam be a Scooter-től. Döntésem végül a korai rave/happy hardcore stílusukat igen jól tükröző Let Me Be Your Valentine, valamint a már újabb zenei hangzást képviselő 1998-as megaslágerük, a Fire mellé esett. Előbbi zene videoklipje egyébként önmagában is érdekes, hiszen a Vérbeli hajsza című filmhez hasonló történetre épül, s egy mini űrhajóval kalandozgat az együttes egy lány véráramában, hogy meggyógyítsák a kiszemelt hölgyemény szívét.






Visszatekintésünk zárásaként pedig távolodjunk el kicsit a bejegyzés magját adó rave-zenéktől, s még egy olyan együttesről ejtsünk szót, aki a korszakban mind egyedi, kissé elvont elektronikus zenéjével, mind pedig polgárpukkasztó stílusával meghatározó szerepet töltött be. Nem másról van szó természetesen, mint a The Prodigy-ről.
A 3 tagú együttes 1991-ben alakult, első áttörő sikereiket pedig 1992-ben érték el a Fire és az Out Of Space című slágerek révén. Már itt észlelhető volt, hogy teljesen egyedi stílusjegyeket magában foglaló alternatív elektronikus zenével rukkoltak elő, második albumuk megjelenéséig azonban zenéjük még jobban kiforrott, s ekkor teljesedett ki a polgárpukkasztás és a botránykeltés is videoklipjeikben, melyek közül Európa országaiban többet be is tiltottak (a Smack My Bitch Up-ot hazánkban is csak este 10 után adhatták le a televíziók, a klip egyes szám első személy nézőpontból mutatta be egy szétdrogozott ember útját az éjszakában, kocsmákon és bordélyházakon keresztül). Itt már magukra a videoklipekre is jóval több pénz jutott a kezdeti sikereknek köszönhetően, így első videoklipjeikkel ellentétben már minden elképzelésüket meg tudták valósítani, amit meg szerettek volna. Olyan slágerek jellemezték ekkor nevüket, mint a No Good (Start The Dance), a Breath, a Voodoo People, a Firestarter, vagy a már említett Smack My Bitch Up.
Ezután kisebb pihenőre vonultak, majd 2002-ben újra jelentkeztek Baby’s Got a Temper című zenéjükkel, s azóta is folyamatosan jelen vannak az elektronikus zenei életben. 2005-ben pl. a Voodoo People Pendulum által elkészített remixével ismét hatalmasat taroltak.

Megtekintendő videoklipnek a No Good (Start The Dance)-et választottam, ez a zenéjük éll ugyanis legközelebb a disco világához, s illik így bele leginkább a bejegyzések által megjelölt vonalba. Lássuk tehát a klipet!




Ezzel pedig végetért 3 részes retro sorozatom, így ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a figyelmet, aki elolvasta bejegyzéseimet, s megnézegette a linkelt videoklipeket. Remélem, sikerült átadnom a 90-es évek hangulatát, s elérni, hogy az Olvasó - ha csak egy pár perc erejéig is, de - újra 10 évvel korábban érezhesse magát!

Mivel ma reggel megyek nyaralni, így jövő hét közepéig nem fogok tudni reagálni a hozzászólások között, de természetesen várom szívesen nyaralásom alatt is a kommenteket, észrevételeket, és kérdéseket, s miután hazaértem, szépen sorban mindenre válaszolni fogok!

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2008.08.16. 06:31
Prodigy és a Scooter, akik tényleg ismerősek, és még valamilyen szinten szeret(t)em is őket.

Grat a sorozatodhoz, érződik rajta a munka^^ :-)
2 | goodboy007 2008.08.16. 08:57
A Fire-t néha mostani bulikon is benyomjuk, nagyon nagy muzsika.
3 | kopé 2008.08.16. 09:20
Scooter, huuu. Emlekszem mekkorat tomboltam anno 2004ben az Eventshall-beli koncertjukon. Silver sector, elso sor, ujsagirokkal ovezve, jopar cikkben meg lettunk akkor emlitve az egyik osztalytarsammal, hihetetlne erzes volt eloben latni oket, nem beszelve a naluk elmaradhatatlan gyonyoru tancosokrol. :P

Nagyon jol osszefoglaltad '90es evekbeli tevekenyseguket, en talan a Faster Harder Scootert linkeltem volna be, ennyi a kulonbseg.
Masfelol sajnalom, hogy 2000nel megaltal s nem tettel emlitest oly' hatalmas orok slagerekre, mint a Maria, a Jigga-Jigga, a [i/]One (Always Hardcore)[i/], vagz eppen a Weekend, illetve az ujabban felvett stilusok altal is akadnak azert nagyon jo szamok, pl Behind the Cow.

Megegyszer: nagyon jo bejegyzes lett, orulok neki. S most nagyon jol esik nosztalgiazni azokrol az idokrol, mikor voltakeppen elkezdtem fokozatosabban a zenet hallgatni, valamint az ehez kotheto slagerekrol. :)
LordMatteo
4 | LordMatteo 2008.08.16. 09:26
Maria rlz^^^Kb az első zenék között van, amik megragadtak bennem.
5 | kopé 2008.08.16. 09:34
Igen naluk orok slager volt es lesz mindig, habar mostanra egy lenyegesen mas stilust vettek fel.
Mindazonalatal meg mindig partiszamoakt nyomnak az ketsegtelen.

Hello (Good to be back), a mar emlitett Behind the cow, vagy a mar ezekhez kepest is eroteljes stilusbeli ugrason atesett The Question Is What Is The Question ill. And No Matches

Most nezegetem ezeket youtubeon, s igaz, hogy a ket utoljara emlitett szam is mar tobb mint egy eves, de egyszeruen meg mindig meg van bennuk az az erzes, amit nekem elektronikus zenek teren mindig is csak ez a banda tudott megadni. Egy leirhatatlan hangulat, ami miatt meg ma is gyakran eloveszem a zeneiket, holott mar kozom nincs a stilushoz.
LordMatteo
6 | LordMatteo 2008.08.16. 09:42
Igen, ez valahogy sajátjuk, pl ez a "Yeah" ezt sokan leutánozták, de ez nekem Scooter marad örökké.

7 | dghost 2008.08.16. 12:08
Ezek közül csak a Scooter-hez és a Prodigy-hez volt szerencsém!(a Prodigy azóta is az egyik kedvenc bandám, csak az ő albumukat vagyok hajlandó megvásárolni. Meg is van az összes... 8-)
A többi úgy ahogy van kimaradt...(nem mintha bánnám)

Egy kis adalék a Prodigys részhez: 2004-ben jelent meg utoljára új stúdió albumuk "Always Outnumbered, Never Outgunned" címmel.(ez közel 7 évig készült, hogy basszák meg :-D ) 2005-ben pedig egy 'best of' albumuk is megjelent "Their Law: The Singles 1990–2005" címmel. - ezek kimaradtak a bejegyzésből!
powerhouse
8 | powerhouse 2008.08.16. 15:17
NAgyjából első jelentős zenei élményem a Scooterhez kötődik. Ők nagy kedvencek voltak anno. :)
powerhouse
9 | powerhouse 2008.08.16. 15:18
egyszeruen meg mindig meg van bennuk az az erzes, amit nekem elektronikus zenek teren mindig is csak ez a banda tudott megadni. Egy leirhatatlan hangulat a lényeg :)
10 | Pyrogate 2008.08.16. 15:54
huhh. Csak én emlékszem a Blumchenre és a Dunera? Sőt az összes többire is természetesen, bár nekem a Hardcore Vibes illetve a Boomerang a kedvencem:D A Scooterről nagyon nem is besznélnék, mivel az összes albuma megvan, igaz a régebbiek (I'm raving, call me manana) csak később, 3-4 éve értek el hozzám. A How much is the fish viszont az a szám volt, ami után elindult bennem az elektronikusabb zenei irányzat felé a vonzódásom, szóval Scooter forever.

A mai számaik pedig nem Eurodance már (sokáig ott alkottak, de ugye nem divat, és a scooter mindig a divatot követte), hanem jumpstyle.
11 | Playbahnosh 2008.08.16. 17:34
Huhúú! Na most aztán felkavarodtak bennem a fiatalkorom emlékei. Még középsuliban rengeteget hallgattuk ezeket a zenéket. A Dune és az RMB mai napig nagy kedvenceim. A Prodigy-vel később kerültem közelebbi kapcsolatba, persze addig is hallgattam itt-ott, rádióban, haveroknál, de egyszer hozzám került az Experience Expanded duplalemezes albuma, és akkor vált örök szereplővé a toplistámon. Azóta sokat változott a zene ízlésem, főleg a power és heavy metal műfajok irányába, de a mai napig hallgatom őket. Manapság már nem csinálnak ilyen stílusteremtő zenéket mint a Prodigy vagy a Dune csinált. Az oldschool techno, rave és electronica mindig is a kedvenceim maradnak.
12 | padavan 2008.08.17. 00:02
Na, most hogy vége, kicsit megkönnyebbültem, mert hagytál bőven mozgásteret a már tervbe vett sajt kis összefoglalómnak. Igaz, ez azért lehet így, mert jól láthatóan Te az electrósabb műfaj szerint próbáltad összerakni a bejegyzést, én inkább maradnék a tücctücc dizsis slágereknél, azokon hatlamasakat lehet nosztalgiázni.

A Scootert én sosem szerettem, számomra csak üvöltözés meg két akkord volt ez a csapat, de ez legyen az én hibám. :)

Mindnet összevetve habár láthatóan alapos munkát végeztél, bennem most nem jöttek elő nosztalgia-cunamik, valahogy másként láttuk a 90-es éveket. :)

Jó, ebben az egészben azért az is benne van, hogy láthatóan Te komolyabbra vetted a figurát, én pedig kicsit poén-célzattal romantikáznék mindezen.
13 | somesz83 2008.08.18. 08:37
Mekkora vicc! Bármennyire is kisrockerként gyűlöltem ezeket a zenéket, középiskolás dacból. Mégis meghatározó elemei voltak diákéveimnek! :D Scooter meg Prodigy viszont mindig kivétel volt! Őket bírtam!
Barthezz
14 | Barthezz 2008.08.20. 15:56
Nah hazaértem nyaralásból, s örülök, hogy bőségesen érkeztek addig is a kommentek, s a blogom látogatottsága is szépen megugrott ^^

Gyorsan végigolvastam a kommenteket az imént, s ha lesz időm, válaszolgatok is mindegyikre.
Barthezz
15 | Barthezz 2008.08.20. 17:50
Nah válaszok part1 :) :

LM: Valóban nem kis munka volt. Bevallom őszintén, nem gondoltam előre, amikor belevágtam, hogy ennyit el fogok vesződni vele. A reakciókat elnézve azonban megérte a fáradtságért! ^^

kopé: Így hogy mondod, ha lesz rá igény, lehet későbbiekben csinálok akkor egy Scooter-ös bejegyzést, amiben azt itt írtakat kiegészítve a teljes diszkográfiájukat felvázolnám. Bár nekem az újabb számaik, pont amiket említettél (Hello, Jigga Jigga, ill. a jumpstyle-os muzsikák) már nem jönnek be. Nagyjából a Shake That!-ig bezárólag szerettem a zenéjüket.

DGhost: Igen, ezekkel az infókkal tisztában vagyok én is, a Scooter-höz hasonlóan viszont - mivel a bejegyzés a 90-es évek zenéjével foglalkozik - szándékosan hagytam ki a részletezését a bejegyzésből.

Pyro: Engem is meglepett, hogy a Dune-re, Blümchen-re, RMB-re vagy a Music Instructor-re ilyen kevesen emlékeznek csak, s mindenki szinte csak a Scooter-t meg a Prodigy-t emelte ki. Pedig előbbi 4 is nagyon nagy név volt anno, csak mint a bejegyzésemben is írtam, ők azóta eltűntek a süllyesztőben, míg Scooter-ék és Prodigy-ék megmaradtak és még ma is nagy népszerűség közepette zenélnek.
Barthezz
16 | Barthezz 2008.08.20. 18:13
Válaszok part2:

Playbahnosh: Külön örömmel tölt el, ha egy teljesen más zenei stílusban mozgó olvasómban is nosztalgikus élményt tudok kelteni ezen bejegyzésekkel!
A kommented másik részére pedig kitérve: igen, én is így érzem, hogy manapság semmi új nincs már a nap alatt, az előadók többsége szarra való, míg a maradék is a 80-as 90-es évekhez nyúl vissza zeneileg...

pada: Nem is volt célom a Te bejegyzéseid leutánzása, csupán az alapötletet vettem onnan ;-) Ez sztem így természetes, hogy mindenki a saját stílusában írja meg, s furcsa is lett volna tőlem egy erőltetten poénkodós bejegyzés ezen témákról. Míg tehát Te a kevésbé igényesebb, kifigurázható előadókat veszed véka alá, s meg is teszed a viccesebb-ironikusabb bemuatót velük szemben, addig én valóban inkább azon előadókat emeltem ki, akikről komolyabban is lehet értekezni, s magam is úgy érzem, hogy vmit letettek az asztalra a 90-es években, még ha maga a zenei stílus, amiben mozogtak, messze nem volt igényesnek nevezhető.
Az első bejegyzésem mindenesetre jobban megfogott, ahogy észrevettem, ott mondjuk még nem is mentem el a disco-s irányba. Kíváncsian várom a Te összefoglalódat is, ha csak fele olyan jó lesz, mint a magyar slágeres irományod, már megéri elolvasni! ^^

somesz: Szintén azt tudom mondani, mint Playbahnoshnak, örülök, hogy annak ellenére, hogy inkább a rock zenék világában mozogsz, Téged is nosztalgiával töltöttek el ezen bejegyzések ^^ Amúgy van jópár zene, amiket régen én is utáltam (pl. Backstreet Boys 1-2 száma), de most mégis tök szívesen hallgatom meg őket, s újra kisiskolásnak érzem magam :-)

17 | Morzsaszar 2009.05.16. 12:50
Nem is értem ezek hogy lehet nem ismerni, jóformán nem is éltem még a 90-es években mégis mindet ismerem, Scoterről nem is beszélve. NAgyon jó az írás, várok hasonlókat!
Barthezz
18 | Barthezz 2009.05.17. 18:05
Köszi. ;-) Egyelőre még csak terv szinten, de megfogant a fejemben még egy rész elkészítése, amire a nyáron lehet sort is kerítek majd. ^^

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.