Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Barthezz blogja

In Bruges (It’s in Belgium)

Barthezz | 2009.03.05. 10:09 | kategória: filmek | 11 hozzászólás

- Te gondolkodtál már azon, hogy kinyírd magad? Azért, mert törpe vagy.
- Te normális vagy? Hogy lehet ilyet kérdezni, haver!?
- Én csak beszélgetni próbáltam...


Előre leszögezném, a magyar címet nem voltam hajlandó kiírni a bejegyzés címébe és most is csak egyszer említeném meg a tényszerűség igénye miatt: Az In Bruges, vagyis magyarul az Erőszakik című filmről írnék most egy rövid kis szösszenetet, mely utóbbi éveim egyik legpozitívabb filmes csalódása volt!

A magyar cím alapján ugyanis bevallom őszintén, azonnal egy B kategóriás, idióta poénokkal teli sablonos lövöldözős akció-vígjátékra asszociáltam (s így van ezzel gondolom más is...), s ennek köszönhetően a film tavaly még annyira sem keltette fel érdeklődésemet, hogy egyáltalán utánanézzek, miről is szól. Aztán a PC Dome oldalán olvasott igencsak pozitív vélemények ezt a kezdetben kialakult téves képet szerencsére megváltoztatták bennem, hiszen mindenki erőteljesen hangsúlyozta: Egy remekbeszabott filmről van szó, melynek az égvilágon semmi köze nincs az abszolút elba félresikerült, teljeséggel félrevezető magyar címhez. (Egyébként hihetetlen, hogy ilyen emberekre van bízva nálunk az egyes filmcímek adaptálása, elég, ha csak a közelmúltban a Quantum of Solace címéből született A kvantum csendjére gondolunk. Nem hiszem el, hogy ezek a fordítók munka előtt nem lövik be magukat valamivel...)

De térjünk vissza a cím boncolgatása után magához a filmhez. A történet természetesen Bruges városában játszódik, s bár számunkra (remélhetőleg legalábbis) egyértelmű, hogy a város Belgiumban található, egy angol vagy egy amerikai állampolgárnak ez már korántsem biztos, hogy ilyen nyilvánvaló tény. A film pedig tökéletesen épít ezen motívum köré, s a „Hol a tökömben van Bruges? Belgiumban.” kérdés és válasz különféle variációi folyamatosan vissza-visszatérnek.

A filmet az eddig kevésbé ismert Martin McDonagh rendező jegyzi, ezek után azonban minden bizonnyal fogunk még találkozni a nevével, ugyanis tökéletes profizmusról és hozzáértésről tanúskodik az alkotás. A színészekre szintén nem lehet egyetlen panaszunk sem, a főszerepet a mesteri színészi képességeiről már rengetegszer tanúbizonyságot tevő Colin Farrel játssza, míg társa személyében a kevésbé ismert, de szintén nagyszerűen alakító Brendan Gleeson jelenik meg. A film utolsó harmadában pedig központi karakterként feltűnik Ralph Fiennes is, akit a Vörös Sárkány óta inkább csak Voldemort szerepében láthattunk (már aki nézi a Harry Pottereket :-) ), most azonban egy tökéletes visszatérést produkált.

A műfaj megítélése már egyáltalán nem egy egyszerű kérdés, ugyanis a film tökéletes egyvelege a drámának, a vígjátéknak és az akciónak, s szinte teljesen elmosódik a határ közöttük. Egyik percben még a hasunkat csapkodjuk a nevetéstől, majd a következő pillanatban hirtelen lefagy a mosoly az arcunkról, hogy aztán fél perc elteltével ismét leessünk a székről a nevetés miatt. A párbeszédek színvonalát Tarantino filmjeihez tudnám hasonlítani, pár év múlva minden bizonnyal az In Bruges-ből is hasonló előszeretettel fogunk idézgetni, mint ahogy tesszük azt még 15 év elteltével pl. a Ponyvaregényből. Itt azonban Tarantinoval ellentétben nem fekete humorról van szó, ahol egyszerre van jelen a nevetés és a morbid képi világ, hanem a színtiszta humor váltakozik színtiszta drámával, s a film végkicsengése is sokkal elgondolkodtatóbb, drámaibb, mint egy játékfilm esetén. Az In Bruges legfőbb erénye tehát az, hogy úgy szórakoztat 90 percen keresztül folyamatosan, hogy közben egy komoly mondanivalót is végigvisz.

Az alapszituáció szerint 2 bérgyilkos, Ray (Colin Farrel) és Ken (Brendan Gleeson) azt a feladatot kapja főnöküktől, Harrytől (Ralph Fieness), hogy 1-2 hétig húzzák meg magukat Bruges-ben, amíg a következő utasítást nem kapják. A történet ezután viszonylag lassan bontakozik ki, ám egy percig sem fogunk unatkozni, s a film első felében főként a nevettető párbeszédek kerülnek előtérbe. Míg Ken szerint Bruges csodálatos város, s le van nyűgözve a szépségétől, addig Raynek minden vágya az, hogy minél előbb elhagyhassa ezt az unalmas, számára egyenesen a poklot jelentő helyet. A 2 karakter ellentmondó természete pedig végig sajátos kontrasztját képezi a filmnek, s megannyi vicces szituációt szül. A játékidő felénél végül kiderül, miért is vannak valójában főszereplőink Bruges-ben, s innentől kezdve a feszültség és a drámai hangulat egyre jobban kiéleződik, de továbbra is úgy, hogy akármelyik pillanatban képesek legyünk akár a hasunkat is csapkodni nevettünkben egy-egy zseniális beszóláson. Mindhárom fő karakter ugyanis egy óriási egyéniség, különösen Ralph Fiennes mondatai viszik majd a prímet! ;-)

Többet nem szeretnék elárulni a történetből, ám egy spoiler tag mögött azért összefoglalnám számomra a film mondanivalóját, hiszen véleményem szerint itt leledzik a lényeg, s ez a film legnagyobb erőssége. Aki tehát még nem látta az In Bruges-t, az ezt a bekezdést ugorja.
[SPOILER]
A film végefelé haladva egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy elvek kőkemény csatájáról van itten szó: Harry szerint Raynek meg kell halnia, mert megölt egy kisfiút, míg Ken szerint meg kell adni neki az esélyt a megváltozásra. Ahhoz pedig, hogy ez az elvi konfliktus ismét egyensúlyba kerülhessen, egyértelmű, hogy csak úgy lehetséges, hogy hármójuk közül legalább egyiküknek meg kell halnia.
A végjáték elképesztően zseniálisra sikeredett, s legjobban talán Fincher Hetedikjéhez tudnám hasonlítani, legalábbis ez a film ugrott be rögtön. Az ok-okozati viszonyok, amiknek következtében egy meghatározott sorrendben meghalnak a szereplők, itt is hasonló tökéletességgel és precízséggel vannak ugyanis kidolgozva. A lényeges különbség természetesen az, hogy míg a Hetedikben a teljes végjáték egy előre kigondolt, gondosan megtervezett terv része volt, itt ezzel ellentétben a véletlenek - vagy inkább a Sors? - fatális összejátszására volt szükség. Én a Sorsra tenném le a voksom, hiszen éppen ezzel a befejezéssel válik kerek egésszé a film, s Harry és Ken pontosan így teljesítetik be végzetüket: haláluk előtt egyszer még utoljára láthatták a hidakat, a hattyúkat és a sok mesebeli lóf, vagyis a csodás várost, Bruges-t. Hogy vajon Ray túlélte-e, azt a néző dönti el, ám az előbbi gondolatmenet miatt véleményem szerint a halál nem Bruges-ben éri őt utol, mert az ő végzete az, hogy a kisfiú halálát jóvá tegye. Így az ő ideje még nem érkezett el.
Zseniális befejezés tehát véleményem szerint, mely tökéletesen képes a film után is még hosszú ideig elgondolkodtatni a nézőt!
[SPOILER OFF]

Még 2 tényezőről nem ejtettem szót, egyik a szinkron, másik pedig a filmzene. Jelentem, mindkettő teljesen kiválóra sikeredett, s különösen a botrányos magyar címadás és az utóbbi évek igen gyenge hazai szinkrontermése után igen pozitív csalódás volt számomra a magyar hang: Tökéletesen sikerült átültetni a poénokat, s a szereplők beszédének (különösen Farrel és Fieness) hangsúlyozása, beleélése is végre nagyon jól eltalált lett!
A zene a lehető legjobban illik a bruges-i kisvárosias hangulathoz, mindemellett pedig a kezdeti vidámabb, nevetősebb részek közben folyamatosan visszatérő, komorabb hangzású fő zenei motívum végig baljóslatúan lebeg a film felett, s előre sejteti a drámai végkifejletet.

Az In Bruges tehát véleményem szerint 2008 egyik legjobb filmje lett, s méltán kapta a „Legjobb eredeti forgatókönyv” Oscar-jelölést (amit viszont annál sajnálatosabb módon nem nyert el). A megtévesztő, film elleni merényletnek felérő magyar cím ellenére tehát mindenkinek bátran ajánlom, garantáltan nem fog csalódni!

Utolsó módosítás: 2009.03.05. 18:50

Hozzászólások

Gobiakos
1 | Gobiakos 2009.03.05. 16:29
A filmzenével kapcsolatban:
Mikor először láttam a filmet (feliratosan), annyira megtetszett a zenéje, hogy azon nyomban letöltöttem a soundtracket.
Mikor pedig ezt követően hosszú idő elteltével megtekintettem újra (ekkor már szinkronosan) újra elkapott a hév és letöltöttem újra... mivel elfelejtettem, hogy anno ez már egyszer megtörtént. :-)
Szóval nagyon jó és tényleg passzol ehhez a filmhez.
Carter Burwell nevét ezek után nagyon meg fogom jegyezni. Többek között ő jegyzi a No Country for Old Men és a Burn After Reading zenéjét is.
McCl@ne
2 | McCl@ne 2009.03.05. 17:22
Szar az egész film, meg a bejegyzés is, mert a kilátókon rács van és nem is lehet kiugrani! Ennyi.
Barthezz
3 | Barthezz 2009.03.05. 18:08
McCl@ne: Kifejtenéd részletesebben is, mi a gondod ezzel a bejegyzéssel? Mert a film tudom hogy neked is igencsak tetszett...
McCl@ne
4 | McCl@ne 2009.03.05. 18:11
Milyen filmet néztél meg a héten? topik.
Pras
5 | Pras 2009.03.05. 18:11
Felteszem az, hogy érzéketlen vagy az iróniára. :)
Barthezz
6 | Barthezz 2009.03.05. 18:17
Jah értem, okés, így akkor megnyugodtam, azt hittem én írtam vmi égbekiáltó baromságot. :-) A "Milyen filmek..." topicot most néztem még csak meg, a bloggal kezdtem az olvasást, s így nem értettem, miről van szó. A komment tehát Dark Archon 1/10-ére szólt ezek szerint?
powerhouse
7 | powerhouse 2009.03.05. 18:18
Vág az eszed, mint a súrolókefe. :P
Barthezz
8 | Barthezz 2009.03.05. 18:23
Jóvanna, most olvasom még csak Dark Archon #16275-ös kommentjét, ahol elkezdte kielemezni a kilátó rácsait és hogy miért nem lehet kiugrani. :-D Az a véleményem, aki így néz filmet, nagyítóval ráközelítve arra, hogy mi nem realisztikus, az inkább ne is nézzen egyáltalán semmilyen filmet, mert az összes élménytől megfosztja magát, amit egy jó film által kaphatna... Hihetetlen, hogy vki így álljon hozzá... :-|
Star Wars
9 | Star Wars 2009.03.13. 03:43
Köszönöm a tippet, bár az ismertetőt nem akartam elolvasni, mielőtt láttam a filmet, mégis a blogbejegyzés hatására tekintettem meg. Megérte, nagyszerű volt!

Mint HP fan (:D), egyből szemet szúrt nekem Brendan Gleeson, aztán beugrott, hogy ő játszotta Prof. Alastor "Mad­Eye" Moody-t a Harry Potterben, onnan volt ismerős. :)

Később természetesen szemet szúrt az is, hogy Harry karaktere nagyon ismerős valahonnan. Aztán a végkifejletnél a tipikus Voldemort-féle, utánozhatatlan arckifejezések egyből elárulták. :) Nehéz szavakba önteni, de úgy érzem, Ralph Fiennesben megvan valami, valami különleges, ami a többi színészben nincs meg. Voldemort karaktere már akkor lenyűgözött a Főnix Rendjében, amikor még azt hittem, csupán egy számítógépes kreáció. Nos, kiderült, hogy nem az. Jó volt viszontlátni Voldemort Nagyúr lenyűgöző karakterét, személyiségét egy újabb, szintén tökéletes filmben.

Egyszóval köszönöm!
Barthezz
10 | Barthezz 2009.03.13. 09:43
Én köszönöm a kommentet, hogy a bejegyzésem hatására megnézted a filmet! Azt hiszem, ezért érdemes blogolni! ^^ :-)

Én mondjuk a Harry Pottereket nem láttam és nem is az én világom (Hogy lehet vkinek a Harry Potter nem a világa?! :-D), szal így a megnézésüket sem tervezem, mindenesetre tényleg érdekesség, hogy 2 ottani színész is visszaköszönt így, s a leírásodból következtetve több területen is remekül megállják a helyüket! ^^
Star Wars
11 | Star Wars 2009.03.19. 13:27
Hát ezt nem hiszem el: Clémence Poésy (Chloë) is azért volt ismerős, mert a Tűz Serlegében ő játszotta Fleur Delacourt. Igaz, hogy mellékszereplő, de ez már a 3. színész, aki a HP-ből van...:D

Csak azt ne mondjátok, hogy a Félvér Hercegben Colin Farrell játssza majd Harry Pottert...:D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.