Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Beny12 blogja

Út a pokolba - Az új világ

Beny12 | 2009.06.17. 11:09 | kategória: Elbeszélések | 3 hozzászólás

Kezem gúzsba kötve, előttem kettő, mögöttem négy alak haladt. Elég primitív szerzeményeknek látszottak. Ágyékkötőt viseltek, vállukon egy-egy bőrtáska csüngött. Kezük erősen markolta a lándzsát, látszott rajtuk, képzett harcosok. Esélyem sincs a menekülésre. Egy rossz mozdulat és a túlvilágon találom magam. Bár nem lennék meglepődve, ha már ott volnék. Vagy csak egy lidérces álom közepébe cseppentem?
Az út hosszúnak ígérkezett, és látszólag a bennszülötteknek sem állt szándékukban megölni. Bár a kifestett, mogorva arcuk nem erről árulkodott, mikor hátranéztek. Nem szeretném, ha nyárson sütnének meg vacsora gyanánt… Remélem a lány megúszta. Miért is nem ugrottunk egyszerre?! Ja persze, hogy aztán kétfogásos kajálást szervezzenek itt…
Fű ropogott a talpam alatt. Minden olyan, mintha csak a Földön lennénk. Tiszta levegővel telt meg a tüdőm, éreztem, az erő ismét visszatér belém. Hallottam a fák susogását, mégis furcsa érzés kerített a hatalmába. Állatokat sehol nem láttam. Semmi nem jelezte, hogy itt komolyabb ökoszisztéma létezne. Az ég is furcsa… Mintha valamilyen titokzatos erő egy burokba zárta volna ezt a világot. Érdekesen hullámzott a kékes folyam felettem. Tekintetem lassan az előttem haladókra vándorolt. Mozgásukban félelmet láttam. Valamitől tartanak, amiről én nem tudok. Persze, hogy is tudnám, mikor egy teljesen idegen helyen vagyok.
Szorosabbra vették az alakzatot. A zártság miatt semmit nem láttam a külvilágból. Érezni lehetett a feszültséget. Valamit halandzsáztak, amit nem értettem, de a hangsúlyok tudtomra adták, hogy kellemetlen kaland vár ránk.
Megremegett a föld, az ég elsötétült. A szürke felhők közt csak itt-ott szűrődött át az aranyszínű napsugár. Erős szél futott végig a talajon, megtépázva minden egyes fűszálat. Halk morajlás hallatszott, semmihez nem volt hasonlítható. Erősödött a zaj, könyörtelen recsegés is társult hozzá. Kísérőim dermedten álltak, szorosan körülfogva. Az az érzésem, hogy ezek tudják, mi történik. Mégsem számítottak rá. Hát erre én sem…
A hátborzongató morajlás alábbhagyott, a bennszülöttek ismét adtak egy kis mozgásteret. Akkor megláttam mi is történt valójában. Az ösvény, melyen eddig haladtunk, eltűnt. Helyére óriási esőerdő magasodott. A dél-amerikai őserdők a közelébe nincsenek. Mintha törpék lennénk az óriások világában. Egy-egy törzs átmérője elérhette a száz métert is. Leveleik ember nagyságúak voltak. Lombkoronájukon a fény aligha szűrődhetett át Félhomály uralta a dzsungelt, azt a leheletnyi világosságot is az ezer színben játszó, repkedő bogarak biztosították. Indák és gyökerek burjánztak mindenfele. Csodálatos, egyben félelmet keltő látvány volt.
A bejáratnál álltunk. Az, hogy a primitív „barátaim” nem mozdultak, csak egyet jelenthet. Erre kell tovább mennünk, nincs másik út.
Bizonytalan lépésekkel ugyan, de elindultunk. A harcosok görcsösen markolták fegyvereiket, szemeik gyorsan pásztázta a környéket. A sötétség végleg a fejünkre szállt. A bogarakon kívül más fényforrás nem volt. A bennszülöttek mozdulatain látszott, hogy fenyegetve érzik magukat.
Síri csend honolt az erdőn, egyedül a talpunk alatt ropogó, zizegő fű hangját lehetett hallani. Még a szél se fújt. „Vagy az is beijedt, azért nem jön ide?!” Egyre beljebb kerültünk, az ösvény végét még nem lehetett látni. A fák egyre sűrűbben nőttek, egy idő után már csak egymás után tudtunk haladni, gyakran szem elől tévesztve a másikat.
Csak ennyi kellett az erdőnek. Hirtelen minden életre kelt. Az eddig lassan mozgó gyökerek most sebesen kúsztak felénk. Rohantunk. Az indákban el-elakadtunk, a gyökerek lábunkra akartak tekeredni. Még láttam előttem futni az első kísérőmet, aztán egy szempillantás alatt a földre rántotta valami. Kiáltani se volt ideje, mire odaértem csak az üveges tekintetével találkoztam. A gyökerek teljesen húsába mélyedtek, vér tódult ki minden sebéből. Fegyverét, egy bozótvágó késhez hasonló szablyát magamhoz vettem, de amint a fémet megfogtam, valami megragadta a lábam. Az indák egyből körülfogták a testem és a sűrű bozótba húztak. Puszta erővel semmit nem értem… A karddal csaptam néhányat, a maradék gazt is leszedtem magamról és futásnak eredtem. Alig kaptam levegőt, úgy látszik az a kis utazás az itteni világba jócskán megviselt. Izmaim gyengültek, éreztem nem fogom kibírni a végéig. Pedig egyre világosabb volt, a kijárat már nem lehetett messze.
Hátranéztem. Maradt még valaki? Három bennszülött vívott még élet-halál harcot a természettel. Az utolsó megbotlott, elvesztette egyensúlyát. Azt hittem ez a könyörtelen dzsungel már nem tud újat mutatni, de tévedtem. Az indák váratlanul hatalmas tüskéket növesztettek. A harcos a levegőben rúg-kapált, aztán a növény véget vetett életének. A tüskék átszúrták a testét, erőtlen nyögést hallatott, majd vér buggyant ki a száján. Tompa puffanásokkal ért földet előbb a lába, majd a felsőteste.
Ez elég inspiráló jelenség volt számomra ahhoz, hogy még véletlenül se álljak meg. Szedtem a lábam, ahogy csak tudtam. A másik kettő a nyomomban, mögöttünk pedig fáradhatatlanul kígyózott a tüskés inda.
Végre! A fény erősödött, a növény mozgása lelassult, a kijárathoz érve már nem követett bennünket. Kiérve, néhány lépés után a földre rogytunk. Szívem a torkomban dobogott, szám kiszáradt. Hanyatt feküdtem. Az ég ismét furcsán kéklett, a szél is feltámadt. Éreztem, ahogy a lágy szellő gyengéden simogatja megfáradt testem. Behunytam a szemem, még hallgatóztam egy kicsit, aztán elaludtam.

Hozzászólások

Aryx
1 | Aryx 2009.06.17. 17:22
Tyű, ez már tiszta fentözi. Kíváncsi leszek az összképre. Addig is jobbulást. :)
2 | ShuleyvA 2009.06.17. 23:33
Nem rossz ez az elbeszélősdi - fantáziavilágba öltöztetve tökéletes -, csak nekem például kevés. Az elejétől végigolvasva egyhuzamban viszont jobban képben van az ember, mint így a - csúnya szót használok - "töredékekből". Nem pakolnád meg te is kicsit jobban azt a bizonyos szekeret? :-] Az ember elkezdi, s máris a végére ér.
Beny12
3 | Beny12 2009.06.18. 09:45
Idővel csak kialakul majd ;) Talán ezt a történetet már így fejezem be, és a továbbiakban inkább a kibontott, jobban kidolgozott eseményszálak kerülnek majd előtérbe.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.