Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Beny12 blogja

A tivadari tábor

Beny12 | 2009.07.05. 17:58 | kategória: Nyár | 3 hozzászólás

I. Fehérgyarmati Református Egyházi Tábor (Tivadar, 2009. jun. 28. – 2009 jul. 3.)

2009. február 29-én megrendezésre került egy jótékonysági bál. Az itt befolyt összeget egy nyári tábor megszervezésére költötte a fehérgyarmati egyházközség…

Elérkezett a nyár, vége a sulinak, mindenki tűkön ülve várta a tábort. Jómagam is nem egyszer vettem észre, hogy percekig nézem a naptárt és a napokat számolom: „mikor kezdődik már el?!”.
Hosszas előkészületek álltak a tábor mögött, mindenre próbáltunk odafigyelni, de mégis kicsit félve kezdtük meg a Tábornyitó Istentiszteletet. Erre aztán rátett még egy lapáttal, hogy délután viharfelhők gyülekeztek a környéken. Istennek hála, mire befejeződött az istentisztelet, jól kieste magát, és viszonylag száraz időben indulhattunk útnak. 49 bicikli koptatta az aszfaltot, míg végül rendőri kísérettel, komolyabb problémák nélkül megérkeztünk az üdülőhelyre.

Kipakoltunk, beosztottuk, hogy ki, melyik szobában alszik. Este, ahogy a többi négy napon is, áhítatot tartottunk, majd jött a kajálás. – A kosztról mindössze csak annyit jegyeznék meg, hogy kellett egy kis idő, míg belejönnek a dologba, de ugye mindenkinek a szája ízét nem tudják eltalálni – . Este 11-kor volt takarodó, de persze jó táborlakó létünkre ezt az időpontot jócskán túlléptük, ami kicsit megnehezítette a másnapokat. Ugyanezen estén még kihúztuk a neveket, amelyeket egy cédulára írtunk, és beletettünk egy ládácskába. A játék neve angyalkázás. A lényege, hogy a kihúzottal egész héten jót tegyél, de ne tudja, hogy ki az angyala. Voltak rendes jótevők, de volt, aki szabadságot vett ki.

A sok teendő mellett, még sort kerítettünk a csapatok beosztására is: 2-2 vezetőhöz jutott 10-10 fős csapat, korosztálynak megfelelően. Így kellett ülni a későbbi áhítatokon, illetve a csapatok külön feladatokat is kaptak egyes napokra, melyeket este, a vacsora után kellett bemutatni a publikumnak.

Reggelente fél 8-kor a fiúk futni, illetve focizni mentek, a lányoknak pedig fél 9-kor aerobik volt. 9-re volt megbeszélve a reggeli, a későn érkezők szedték le az asztalokat. 10 órától délig, egy rövid reggeli áhítat után a vezetők és a kísérők feladata az aznapi téma feldolgozása volt. Ezt akár játékos feladatokkal is megtehettük, de központban inkább a jól megszokott prédikálás volt. A kedves olvasó megnyugodhat, nem untuk el az agyunkat, hiszen a témák érdekesek voltak, és maga a prédikáció közvetlenebb volt.

13 órakor ebédre került sor. Egy kis pihenő után 14 óra tájban megkezdődött a délutáni program, ami az utolsó nap kivételével mindig egy-egy túra volt a környéken.

Miután haza érkeztünk, volt egy kis szabadidőnk, hogy rendbe szedjük magunkat. Majd 19 órára gyülekezni kellett az ebédlőben. Végre megtömhetjük hasunkat. Vacsora után, amit már korábban is írtam, áhítatot tartottunk. Utána az egyes csapatok bemutatták, hogyan dolgozták fel a kiadott feladatot. Ezek után már csak az alvás volt a kötelességünk, de természetesen ezt hanyagoltuk.

Nos, kedves olvasó, már majdnem mindent tudsz a mindennapjainkról. De lássuk már végre, hogy merre is tartott utunk ezen az 5 napon.
Hétfő: a vasárnapi bemelegítés után ezen a napon már rákapcsoltunk és meg sem álltunk Márokpapiig. A nem gyengén fárasztó út után megkönnyebbülve szálltunk le a biciklinkről és szívesen fogadtuk a helybeli tiszteletes invitálását a református templomba. Nagyon szép építmény. A falakat néhol sikerült restaurálni, így azok eredeti színükben, díszükben pompázhattak. Egy rövidke ismertetés, és éneklés után elhívott minket az otthonában, ahol feltölthettük a muníciónkat, és már indulhattunk is tovább. A következő megálló a Tarpán található Huszti tanya volt. Sajnos a meleg a tüzetesebb körbejárást nem tette lehetővé, így inkább az árnyékban pihentünk valamennyien, és vízzel locsoltuk egymást.

A keddi nap hasonlóan meleg volt, mégis belevágtunk egy túrába Olcsvaapáti felé a töltésen. Az út felénél azonban viharfelhők gyülekeztek, így a csoport fele inkább haza indult. De ahogy mondani szokták: „bátraké a szerencse”. Az Úr vigyázott a tovább haladókra, és ők is szárazon kerültek haza. A délután további szakaszában szabadfoglalkozás volt.

Természetesen a szervezők a fürdőzésről sem felejtkeztek meg. Mivel palaj híján a tivadari Tisza-part alkalmatlan volt akárcsak egy pokróc leterítésére is, így elbicikliztünk Beregdarócra. Szerdán a reggeli áhítat után, még ebéd előtt felpattantunk a vasparipákra és egy könyörtelen tekerés után megérkeztünk a célunkhoz. Ebédeltünk, vagy legalább is kellett volna, aztán mindenki be a medencébe. Jól esett, hogy a langyos víz lehűti forró testünket. Az úszómester kicsit túlreagálta a dolgokat, és nem tetszett neki, hogy ugrálunk, illetve labdázunk, így gyermeki pajkosságunkat nem igazán tudtuk kiélni. Az idő Istennek hála nagyszerű volt. Nyugodtan, minden idegeskedés nélkül tudtuk eltölteni azt a napot Darócon. Vacsora után összepakoltunk és útnak indultunk haza. Fáradtan, mégis kellemes érzéssel tértünk aznap este nyugovóra. Persze itt is hangsúlyoznám: már aki.

Az idő olyan gyorsan repült, hogy észre se vette az ember. Máris az utolsó teljes napunkat töltöttük a szálláson, amiről megjegyezném, hogy nagyon korrekt, tisztességes. Két épület adta a fekhelyet, illetve egy csűr, vagy garázs tartozott még hozzá, ugyanis esetünkben inkább az utóbbira használtuk a harmadik épületet. A szobákban emeletes ágyak vártak ránk, mindenhol külön fürdőszoba. Visszatérve a csütörtökre. Mindenkin érződött, hogy kissé feszült. Pedig semmilyen nehéz feladat nem várt ránk. Csupán közeledett a tábor vége. Délelőtt az éppen soros vezető páros megtartotta a témafeldolgozást. Délután már nem túráztunk. Az udvaron vizilufi csata folyt, a teraszon pedig kézműves hajlamunkat élhettük ki. Persze nem volt kötelező, volt, aki pihent. Bevallom jómagam is inkább az előző napok fáradalmait, vagyis inkább a későn fekvéseit pihentem ki. Az esi áhítat után a csapatok bemutatták a műsorukat, amivel készülniük kellett egész héten. Nagyon színvonalas előadásokat láthattunk, mindenki élvezte, ezt az utolsó könnyű feladatot. Később néhány jómadár elindult fát gyűjteni a tábortűzhöz. Persze vaksötétben kicsit tovább tartott, mint gondoltuk volna, de végül sikerült elegendő fát szerezni egy kiadós tűzhöz. Megtanultunk egy táncot, nevezetesen a kecske táncot, amivel eléggé kifárasztottuk magunkat. Utána a tűz köré gyűltünk valamennyien, és gitárkísérettel elénekeltünk néhány, a napokban megtanult éneket.

Elérkezett hát az utolsó nap. Szomorúan ropogott most a fű a talpunk alatt. A foci után megfürödtünk, aztán mindenki neki kezdett készülődni. Reggeli után kihirdettük a csapatok pontszámait, helyezéseit, illetve mindenki megtudta, hogy ki, kinek volt az angyalkája. A maradék időben már nem strapáltuk magunkat semmilyen feladattal, mindenki beszélgetett, pakolt, búcsúzkodott. Péntek, délután 16 óra… itt az ideje haza indulni. A kapu kitárult, a kavicsok recsegtek a biciklik alatt. Mintha csak ők is búcsúzkodtak volna… Nekik is fájt, hogy elmegyünk, de itt a vége. Rendőri kíséret nélkül indult neki a Nagycsapat a hazafelé tartó útnak.

Egy szempillantás alatt otthon voltunk. Az aggódó szülők tekintete megenyhült, mikor meglátta az első bicikliket. Épségben, minden baj nélkül hazaértünk. A parókia előtti téren összegyűltünk még egy utolsó éneklésre, aztán búcsúzkodni kezdtünk. A tudat bennünk volt, és még mindig bennünk van, hogy jövőre újra találkozunk. Lehet nem itt, és nem ebben az időpontban, de valahol, valamikor biztosan.

Utolsó módosítás: 2009.07.05. 18:01

Hozzászólások

Kanduhrka
1 | Kanduhrka 2009.07.05. 23:14
Én is nagyon bírtam annakidején az ilyen egy hetes kiruccanásokat:)
Bár az utolsó években már csak az alkoholról szólt az egész, meg hogy ki fektet meg kit, szóval ott már nem volt meg az igazi táboros hangulat:(

Ti nem leskelődtetek a csajok után a fürdőben?:D
2 | Mattmaster 2009.07.05. 23:23
Én tavaly csillebércen voltam egyhetes táborban, és ott lehetett leskelődni :D Le is buktam :D Mondjuk ismerős csajok voltak, és annyira nem bánták szerintem :D

Idén meg a balaton mellé megyek egy egyhetes táborba, az is király lesz remélem.
3 | Mattmaster 2009.07.06. 13:34
Kösz, én is remélem hogy fasza lesz :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.