Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Beny12 blogja

Út a pokolba - Harc az ismeretlennel

Beny12 | 2009.10.03. 19:40 | kategória: Elbeszélések | 2 hozzászólás

Égető fájdalom hasított a testembe. Úgy látszik azt a két nappal ezelőtti kalandot nem úsztam meg sérülés nélkül. A sebek ugyan nem mélyek, de valószínű, hogy a tüskék mérgezettek voltak. Már nem lehetünk messze. A távolban füst gomolygott a fák fölött. Kísérőimet is megviselte az eset. Gennyes sebek, karcolások borítják testüket. Ha nem kapunk valami ellátást rövid időn belül, nem fogjuk sokáig húzni…

Néhány végtelennek tűnő perc után már a kis falut is lehetett látni. Apró pontok szaladgáltak, zaj szűrődött felénk. Szédültem… A homlokom verejtékben úszott, a szám kiszáradt. Már csak néhány lépés… Nem bírom… Járásom bizonytalanná vált, most már egyáltalán nem láttam. Még tettem néhány mozdulatot, aztán eszméletlenül zuhantam a földre.

„Hol vagyok?” – Egy ismeretlen világban, mely több veszélyt jelent számodra, mint azt gondolnád… „Hogy kerültem ide?” – Megtaláltad az átjárót ezen világ és a világod között… „Mit keresek itt?” – Felfedező vagy… De mégis más cél fog vezérelni. „Miféle célok ezek?” – E föld tele van titkokkal, melyek meghaladják az emberi képzeletet. Misztikum lengi be a légkört. Ha megfejted a titkokat, választ kapsz a kérdéseidre. Ahhoz viszont…

Félhomály uralkodott a kunyhóban. A Hold ezüstösen ragyogta be a tájat. Fényes folyama beszűrődött az ablakon, elöntve a lakóit. Felültem, majd körülnéztem. Egy nő és egy férfi volt még rajtam kívül. A nő közéjük való lehetett, erről árulkodott lenge öltözete. A férfiben viszont volt valami furcsa. Vonásai mások voltak Ruháját ugyan nem láttam, de biztos voltam benne, hogy nem idevalósi. Valami azt súgta, hogy nem e világ szülötte. De akkor hogy került ide? Ismét szédülni kezdtem, fejemben ezernyi gondolat kavargott. Mintha beszélt volna hozzám valaki… Visszahanyatlottam és a fájdalomtól lerészegedve újra megpróbáltam aludni.

Kiléptem a kunyhóból. Már világos volt, a bennszülöttek a falu központjában csoportosultak. Primitív település… A kicsi, fából készült viskók egy kört zártak be. Alig lehettek százan. A csoport felé vettem az irányt, ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Hátrakaptam a fejem, de ekkor már a nyakamba ugrott, leterített a földre. Mikor kinyitottam a szemem, nagy örömömre a lány volt az. Elmondása szerint ő szerencsésebben úszta meg az érkezést, mindössze néhány száz méterre találtak rá a falutól. Azonban találtak egy másik „földit”. Erre nem számítottam. Valaki utánunk ugrott és most itt lóg a nyakunkon. Tehát jól sejtettem… Az az ember közénk való. Különösebben nem érdekelt a sorsa. Ha velünk jönne, csak teher lenne számunkra. De egyáltalán merre is megyünk?...

Tüzetesen bejártam a falut. Volt még itt valami, ami nem tetszett. A bennszülöttek úgy viselkedtek velünk, mintha nap, mint nap találkoznánk. A válasz pár lépéssel odébb várt…

Furcsa, de a törzsfőnök értett a nyelvünkön. Évekkel korábban érkezett. Régebben tudós volt, szintén egy expedíció miatt jött át a kapun. Azonban csapata odaveszett és azóta itt él. A törzs félve intette, hogy tovább menjen, így sok választása nem volt, hisz egyedül aligha jutott volna messzire. De hogy miért kelt félelmet az, ami a falu után van, azt nem árulták el, idővel pedig feledésbe merült.

A nap hátralévő része a tervezéssel telt. Másnap már indultunk is volna tovább, de az eddigi tapasztalatok alapján egyedül semmi esélyünk. Rendelkezésünkre bocsátottak négy harcost, akik már jártak azon a vidéken.

Estére megélénkült a falu. Ősi rituálé folyt a másnapi siker érdekében. A harcosokat felvértezték mindenféle átok és rontás ellen, utána pedig megkezdődött az „utolsó vacsora”. Ha nem ettem volna napok óta normálisan, akkor talán még meg is kérdezem, hogy mit raknak elém, de így csak a lakoma után került rá sor. Bár ne tettem volna…

Hajnalodott. A négy bennszülött már felfegyverkezve várta az indulást. Készen vagyunk. Megérkezett az általam már potyautasnak elkeresztelt férfi is. Még most sem tudom, miért egyeztem bele, hogy velünk jöjjön. Talán mert sose tudok ellent mondani a lány kéréseinek? Na mindegy… A főnökkel még váltottam néhány szót, aztán elindultunk az ismeretlenbe…

Hozzászólások

1 | Szekuj 2009.10.06. 21:29
Lett volna még mit bővíteni rajta. Nekem picit tartalomszerűnek tűnt, de egyáltalán nem rossz írás.
Beny12
2 | Beny12 2009.10.07. 20:14
Én is érzem rajta, hogy egy kicsit gyengébbre sikeredett, mint a többi. Mindenesetre kösz, hogy nem veted meg :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.