Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Beny12 blogja

Az élet csak egy színjáték

Beny12 | 2010.07.11. 19:25 | kategória: Gondolatok | 8 hozzászólás

Sokszor azt hiszi az ember, hogy amit látott az úgy van. Másképp nem is lehet, hiszen ott volt, érezte minden érzékszervével… És mégis megcsalta volna mindegyik?

Vannak helyzetek, mikor azt érzed, hogy sínen van minden, kaptál egy kis önbizalmat (akár baráttól, akár Istentől, vagy csak magad eszméltél rá). Azt érzed, hogy most bármit képes vagy helyrehozni, amit a múltban elrontottál. Gondolatban végigjárod azt az utat, amit régen megtettél. Tudod már, hogy hol nem szabad hibázni, mikor mit és hogyan kell cselekedni. Lehetőséged mindig volt rá, de most eljött az idő, készen állsz arra, hogy változtass. Te is változtál, érettebb lettél, tapasztaltabb, és ezzel a tudással a tarsolyodban képes vagy bármire. Csak azt hiszed…

Jó úton haladsz, kezedben tartod a dolgok folyamatát. Kétszer nem lépsz ugyan abba a folyóba. Tudod már mit kell tenni és hogyan… Szinte majdnem tökéletesnek érzed a történteket, önelégülten térsz nyugovóra aznap, hogy igen, képes voltál erre is. Átlépted korlátaidat, nem vagy a múltad rabja.

Aztán szembesülsz azzal, hogy nem csak te változtál. Más is megváltozott, a körülmények is megváltoztak. A kezdeti dicsőség özöne hamar elapad benned. Hiába minden erőfeszítésed, te hiába teszel meg bármit a cél érdekében… Vannak dolgok, amiken Te már nem tudsz változtatni, rajtad kívülálló okok miatt.

Pofán ver a kegyetlen igazság, hogy amit te ezelőtt igaznak hittél, az csak látszat. Önámítás, és te nem vetted észre. Erőlködés, csak színjáték, amelyet bármikor meg lehet szakítani. Az nem a valóság volt… De te elhitted, és boldog voltál, mert kijavítottad a múltbéli hibádat.

De nem csüggedsz el, mert sötétség után újra világosság lesz, ahogy ez a Földön már évmilliók óta megy. Az idő telik, életed tartama pedig véges. Próbálkozol újra és újra, nagyobb erőbedobással, mint eddig. És megpróbálod a lehetetlen… Megváltoztatni a rajtad kívülálló okokat.

Utolsó módosítás: 2010.07.11. 19:36

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2010.07.11. 20:14
Az élet nem színjáték, csak mindenki túl- és megél ahogy tud, ha kell, akkor simán kétszínű, vagy őszinte...a mindig egyenes ember, ritka már, és furcsának nézzük. Szerintem.
Beny12
2 | Beny12 2010.07.11. 20:52
Csak annyira szar. Gólt lősz, örülsz mint a szar, de visszafújják mert les volt...
cygary
3 | cygary 2010.07.12. 11:32
Ismerős helyzet nagyon is. Tudod, én úgy gondolom hogy vannak időszakok mikor azokat az embereket akik tényleg őszinték, becsületesek, egyenesek (és akkor most maradjunk LM meghatározásánál mert jól összefoglalta) kinézik, hátráltatják vagy épp hülyének tartják amiért egy mai világban ilyen ódivatú erényekkel rendelkeznek. Ilyen esetekben pedig csak annyi a jutalmuk hogy este seperc alatt alszanak el, tiszta fejjel és tiszta lelkiismerettel. De nem kell ennél több, néha azzal kell megelégedned hogy a saját utadat járod a SAJÁT szilárd elképzeléseid alapján. Aztán úgyis lesznek emberek akik a határozottságodat látva elismernek téged.
4 | Playbahnosh 2010.07.12. 22:09
Hú, ez most nagyot ütött...

Éppen egy olyan ponthoz érkeztem, hogy kaptam az élettől még egy esélyt. Ilyen nem sok embernek adatik meg, hogy újra megpróbálkozhatnak valamivel vagy jóvá tehetnek valamit amit a múltban elszalasztottak vagy elrontottak. Én kaptam egy új esélyt, és ezt most nem akarom, nem fogom elszalasztani. Ha sikerül, én leszek a legboldogabb ember a világon, ha mindent megteszek és mégsem, legalább abban a hitben halok meg, hogy megpróbáltam, és nem csak gyáván elfutottam ahogy először. Igen, én is végigjártam az utat még egyszer gondolatban, tudom pontosan hol hibáztam, de ha ugyanazokat a hibákat nem is követem el, jöhetnek újak. Nincs biztosíték rá, hogy most minden sikerülni fog, nem is lehet. De, mint mindig, reméljük a legjobbat és számítsunk a legrosszabra.

Dr. Csernus mondta, hogy a lelki béke a legfontosabb. Mert este nem az alszik nyugodtan akinek minden sikerült, hanem aki tényleg mindent megtett. Ha nem tettél meg mindent és azért buksz el, tök mindegy mit hazúdsz magadnak, belül úgyis tudni fogod, hogy te cseszted el. De ha tényleg minden tőled telhetőt megteszel, akkor a sikertelenséget nem kudarcként fogod megélni, hanem egy olyan eseményként, amiből tanulhatsz. A sikereiből nem tanul az ember, egyedül a kudarcokból tudunk tanulni. Szerintem.
Beny12
5 | Beny12 2010.07.12. 23:18
Köszönöm a reagálásokat, igazából a pillanatnyi érzéseimre nem gondoltam volna, hogy érkezik normális válasz.

Playbahnosh neked pedig kitartást, és a legjobbakat.
ufodani
6 | ufodani 2010.07.13. 22:06
Csak az ugorjon rá akinek friss a szürkéje :)

Önismeret, önigazolás és képmutatás.
Képesek vagyunk e felfedezni magunkban mindazt, amit másokban olyan könnyen meglátunk.

Esendő emberi lények lévén mindannyian önmagunk igazolására törekszünk, és kerüljük az ártalmasnak, erkölcstelennek vagy ostobának ítélt cselekedeteinkért való felelősségvállalást. Kevesen kerülünk olyan helyzetbe, amikor embermilliók életét és halálát érintő döntéseket kell hoznunk, ám amikor elkövetett hibáink következményeivel – legyenek azok triviálisak vagy tragikusak, egyéni jellegűek vagy országos méretűek – szembesülünk, szinte mindannyiunk számára nehéz a beismerés, szinte képtelenek vagyunk kimondani: „Tévedtem; szörnyű hibát követtem el.” Minél nagyobb a tét – legyen az érzelmi, anyagi vagy erkölcsi –, annál nehezebb.
Még ennél is többről van szó: amikor tévedésünk bizonyítékaival szembesülünk, általában nem változtatjuk meg sem a nézőpontunkat, sem cselekedeteink irányát, hanem még makacsabbul folytatjuk az önigazolást.
Nem lépünk ki boldogtalan, kilátástalan kapcsolatunkból, mert végtére is viszonylagos működőképessége nem kevés időnkbe került. Túlságosan is sokáig kitartunk idegőrlő állásunkban, mert képtelenek vagyunk józanul felmérni, milyen előnyökkel járna, ha otthagynánk. Megveszünk egy vacak autót, mert fantasztikusan néz ki, ezreket költünk rá, hogy fusson a nyomorult, aztán még többet költünk befektetésünk igazolására. Vélt vagy valós apró sérelem miatt önérzetesen szakítunk barátunkkal, rokonunkkal, de ugyanakkor békülékenységünket hangoztatjuk – csak az a másik fél nem kér bocsánatot, és nem teszi jóvá a hibát.
Az önigazolás nem egyenlő a hazugsággal, vagy önmagunk mentegetésével. Az ember nyilván hazudik, vagy fantáziadús történeteket talál ki, hogy elkerülje csaja-pasija, szülei, munkaadója haragját; hogy ne fogják perbe, ne zárják börtönbe; hogy ne rúgják ki az állásából; hogy megtarthassa a hatalmát. Ám nagy a különbség aközött, mit mond a bűntudatos ember másoknak, hogy meggyőzze őket valamiről, amiről tudja, hogy nem igaz („Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel!” „Nem vagyok bűnöző!”), és aközött, hogy önmagát győzi meg cselekedete helyességéről. Az első esetben másoknak hazudik, méghozzá tudatosan, hogy mentse a bőrét. A második esetben önmagának hazudik. A nyilvánvaló hazugságnál ezért súlyosabb és veszedelmesebb az önigazolás. Segítségével az ember önmagát ámítja, hogy nem is tehetett volna jobbat annál, mint amit tett. „Semmi egyebet nem tehettem volna.” „Végül is remekül megoldottam a problémát.” „Hazám javát szolgáltam.” „Azok a rohadékok megérdemelték, amit kaptak.” „Jogom van hozzá.”
Az önigazolással hibáinkat és rossz döntéseinket kisebbítjük, ugyanakkor az önigazolás révén a képmutatás művelőjének kivételével mindenki számára egyértelműen feltárul a képmutatás. Önmagunk igazolása teszi lehetővé számunkra, hogy a magunk erkölcsi botlásait a mások ballépéseitől megkülönböztessük, és elkenjük az ellentmondást tetteink és erkölcsi meggyőződésünk között.

Életünk során mindannyian követünk el ballépéseket. De megvan bennünk a képesség, hogy kijelentsük: „Hát ez most nem működik. Ennek semmi értelme.” Tévedni emberi dolog, de van választási lehetőségünk: vagy palástoljuk a tényeket, vagy színt vallunk. Döntésünk határozza meg, mi lesz a következő lépésünk. Szüntelenül halljuk a figyelmeztetést: okuljunk hibáinkból – de hogyan okulhatnánk belőlük, ha be sem ismerjük, hogy elkövettünk hibákat? Ezért fontos felfigyelnünk az önámítás sziréndalára.
7 | Playbahnosh 2010.07.16. 09:34
@ufodani

Ez eddig oké, de mi lesz a másik oldallal? Jogos, minden ember beleesett már ebbe a hibába egyszer-kétszer legalább, ez is azért van, mert mindent a saját mércénk szerint mérünk, teljes objektivitás nem létezik. De mi van azokkal, akik nem csak önámításból vagy önátverésből teszik, hanem tényleg hiszik, hogy megfelelően/jól cselekednek, és még vélt vagy valós "bizonyítékot" is fel tudnak mutatni? Nekik aztán a büdös életben nem magyarázod meg, hogy amit tesznek, az rossz/baromság/ártalmas/stb. A vallási fanatikusok és a mindenféle "-isták" erre a legjobb példák. Nekik mindenre van válaszuk, olyan kérdést nem tudsz nekik feltenni amire ne vágnának rá kapásból a hitrendszerük egyik idézetét. De még nincs is válaszuk, akkor előveszeik a jól bevált nagyágyút, a kikezdhetetlen igazságot, amit sosem fogsz megdönteni sehogy, bárhogy próbálkozol, például a vallásoknál az "Isten útjai kifürkészhetetlenek" vagy "Istennek mindenkivel terve van", ez kb az összes szent könyvben benne van. Erre aztán bármit mondhatsz, ő csak önelégülten mosolyogni fog, hogy bármi amit mondasz eredendően hamis, mert ő kimondta az igazságot. Ez pedig gyakorlatilag bármire feljogosítja őket a szemükben, mert a hazáért/istenért/stb-ért bármit megtehetnek, senki sem ítélheti el őket, mert "nincs joguk".

De mégis hogyan ítélhetnél el bárkit is a saját eszméid szerint? Hogyan mérhetsz bárkit is a saját mércéddel? Jogos ez? Mert az önigazolás vagy önámítás egy dolog, de mégis mi alapján mondhatjuk bárki hitrendszerére, hogy az "rossz"? Egyetemes igazság nem létezik, csak vélemény. A vélemény pedig nem egy empirikus törvény hanem személyes nézepont kérdése. Nem a hitrendszerekkel van probléma, hanem egyeltalán azzal a ténnyel, hogy elítélünk másokat a saját nézőpontunk szerint. Ha valaki hiszi, hogy nem követett el problémát, vagy valaki igazságtalan volt vele szemben, hogyan mondhatod, hogy ez nem igaz, csak önámítás? Valakinek igaz. Szerintem itt kezdődik a proléma forrása...
ufodani
8 | ufodani 2010.07.16. 19:32
Rendben van, igen, nem kicsit affelé orientáltam, hogy az önigazolás és tsai egy negatívan értelmezendő jellemvonás:
"Esendő emberi lények lévén mindannyian önmagunk igazolására törekszünk, és kerüljük az ártalmasnak, erkölcstelennek vagy ostobának ítélt cselekedeteinkért való felelősségvállalást. " Ez term messze nem mindenkire vonatkozik ill jellemző. De direkt tereltem efelé a témát. Ami jó és helyes( oks tudom relatív), nem ütközik törvénybe stb az természetes és nem kíván elemzést (főnöki szemlélet).

Istennel példálózni és Isten=Igazság mondatok számomra azt jelentik ,hogy elfedem a problémát, nem találok racionális megoldást de akár még azt is, hogy a fejem a homokba dugom.Igen, így látom ezt itt európa közepén.
És igen, a keleti vallások tanai szerint csak egy és sérthetetlen igazság létezik, mégpedig Isten igazsága.
Egyébként nem mondtam, h elítélem bárki hitrendszerét ami a vallást illeti.
Az egy dolog, h nem tudok velük azonosulni de ez szer természetes is, hiszen az egy más világ...és a más világban mások a tanítások mások az értékrendek és hellyel közzel még a törvények is Isten igazságát hangoztatják. És pont ezért, ahogy mondod, egyetemleges igazság nem létezik csak a vélemény szabadsága, már ahol ezt ki lehet nyilvánítani.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.