Magyarország - ahogyan még nem láttam /első rész/

Beny12 | 2010.07.23. 23:01 | kategória: Nyár

Egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hányszor voltam én a Bódva környékén. Hegyeket évente legalább egyszer látok, úgyhogy a látványa sem újkeletű számomra, viszont július 19. más volt.

Eddig csak a hírekben láthattam, hogy merre is van a Bódva, hol is van Edelény, vagy egyáltalán mi fán terem ott az élet. A fent említett napon a helyi református fiatalok kisebb csoportja nekivágott egy három napos túrának a hegyekbe.

Az első napon Sárospatakot érintve, Sátoraljaújhelyen álltunk meg először, ahol kipróbálhattuk a kalandparkot és a száguldást a bobon. A kilátás csodálatos volt a hegyről, hiszen láthattuk a Felvidéket, a határt. Ugyanakkor szomorú volt belegondolni, hogy a szemközti hegyen lévő falvak, habár magyar ajkúak élnek ott, már szlovák fennhatóság alá tartoznak.

A kalandpark elég kellemes, és izzasztó megállónak bizonyult, főleg úgy, hogy egyből a nehéz akadálypályára mentünk mindannyian. Persze nem teljesíthetetlen a szakasz, csak néhol megerőltető az edzetlen fizikumú egyénnek. Végülis mindenki megúszta épp, vagy horzsolt bőrrel, de a bob valahányunkat kárpótolt az izzadságcseppekért. Európa egyik (vagy talán a leghosszabb) bobpályájáról van szó, telis tele hajtűkanyarral, észveszejtő sebesség és a torkodban újra felgyülemlő ebédről ne is beszéljünk.

Túlélte mindenki, estére megérkeztünk a szállásra, Komjátiba, ahol a helyi lelkész fogadott bennünket. Amennyire időnk engedte, szétnéztünk a környező falvakban, megnéztük a helyi nevezetességeket. Igazából csak egy településre térnék ki, mivel jószerivel csak templomokat néztünk meg, hol barokk, hol annál is régebbi építésűeket. Bódvalenke lakosságát 90%-ban romák adják. Az a 30-35 fő magyar nem is tudom, mit keres ott. A faluban kitalálták, hogy a helyi turizmust a házak falára festett freskókkal akarják fellendíteni. Igen változatos festmények készültek, a népmeséken át a bizarr absztrakt műveken keresztül elég színes skálán mozog a téma. Rendben van, hogy szépek a képek, de azért a ház táját is helyre kéne pofozni egy kicsit, mert ez a majdnem nomád élet ugyancsak riasztó lehet egy idegennek. Na meg persze a tény, hogy ez egy cigány falu, sem csalogatja az embereket.

Annyit életemben nem gyalogoltam egyszerre, mint a második nap. Legalább 20 kilométert beletettünk a lábunkba, és az sem jelentéktelen tényező, hogy mindezt hegyre fel, hegyről le tettük. Komjátitól mintegy 10 perces autókázásra van Bódvarákó, ahol a páratlan szépségű Esztramos hegy található. Érdekessége abban rejlik, hogy a hegy teteje úgy néz ki, mintha beleharaptak volna. Persze nem magától lett ez így, hiszen a szocialista őseink az 50-es években erős bányászati tevékenységet folytattak. Kezdetben felszíni vasérckitermeléssel foglalkoztak, de rájöttek, hogy itt a mészkőn kívül aligha találnak mást. A felszíni kitermelés 40 méter gyalulás után leállt. Mit lehet ilyenkor tenni, nem adjuk fel, csak azért is a vas és acél országa leszünk. Bizony, kőkeményen belefúrtak a hegybe. De láss csodát egy fantasztikusan szép karsztrendszert, cseppkőbarlangot fedeztek fel. Na de erről majd később.
Visszatérve az Esztramosra. Egész sokáig működött a kitermelés, majd a rendszerváltás után végre bezárt a bazár. 1995-2000-ig őrizetlenül maradt a terület, így sajnos amit csak lehetett és fémből volt, elloptak. A nehezebb példányok azért megmaradtak, de így is elég jelentős a kár. Számos pályázatot nyertek az utóbbi években, így cirka 5 év múlva a hegy tetején egy, a sátoraljaújhelyihez hasonló kalandpark fog épülni.

Felemelő érzés volt azon a földön járni, amely egykor országunkat ékesítette. Délután újra a Felvidékre mentünk, ezúttal a szádelői völgybe, helyesebben mondva hasadékhoz, mely hasonló a Vereckei-hágóhoz. A szakadék lábától egy majdnem 4 kilométeres tanösvény vezet a hegy egyik magasabb pontjához, ahol a pihenőhely is található. Fantasztikus hangulata van annak a helynek, semmihez sem tudnám hasonlítani. Mindenütt sziklák vesznek körül és szüntelenül kísér utunkon a hegyről lecsorgó patak. (Hozzáteszem elég sunyi természete van, hiszen a nagy esőzések idején igen jelentős károkat tud okozni. A fák alól kimossa a talajt, vagy éppen az utat rombolja.) Nagyon szép a környezet, a tikkasztó melegben a sziklák árnyéka kellemes hűvöst ad, a fák csak néhol engedik be a napsugarakat. Az ösvényt több helyen keresztezi a patak, itt hidakkal, mesterséges átfolyásokkal oldották meg a szakemberek. Tulajdonképpen természetesnek hat az egész.

Sajnos nem volt elég időnk gyönyörködni a tájban, hiszen közeledett a vacsora ideje, melyet egy, már itthoni étteremben fogyasztottunk el. Megjegyezném, hogy eddig, hasonló étteremben nem voltam, így mikor megláttam, hogy a levest egy csészének látszó tárgyban szolgálják fel, elröhögtem magam. Persze annak rendje és módja szerint, vidéki emberhez méltóan, kiittam az egészet, a tésztát pedig kikanalaztam A menü egyébként teljesen korrekt volt, leszámítva azt, hogy keveset adtak és a pulykamell rágós volt.

Utolsó módosítás: 2010.07.23. 23:07

Hozzászólások

1 | LordMatteo 2010.07.24. 21:48
Köszi a beszámolót :) A képek is jók, bár picit mintha homályosak lennének, de ez legyen a legnagyobb gond.

2 | Beny12 2010.07.24. 23:10
No igen, van ahol nekem is szemet szúr. Motorola VE66-tal csináltam. Szal nem egy fényképezőgép, és olykor úgy látszik bajban van azzal, hogy hova is kéne fókuszálnia (van rajta autofocus). Közeli képek jól szoktak sikerülni (2-3 méter), illetve a az ilyen 5-10 centire lévő tárgyakról is egész szépet csinál. Na de a szándéknak megfelel, nem versenyre küldöm őket :P

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.