Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

BigHairMan blogja

A gójátékos

BigHairMan | 2010.01.02. 20:54 | kategória: A tudás mérföldköve | 0 hozzászólás

Évek óta szerettem volna úgy kezdeni egy évet, hogy leírom miket olvastam el. Így nagyon kapóra jött az újév.

Bár néhány könyvem kicsit kilóg majd a sorból, hiszen még tavaly kezdtem őket olvasni, de befejezésüket az idei évre terveztem. Előbb-utóbb tehát már csak és kizárólag olyan könyvekről és olvasásuk miértjéről/mikéntjéről fogok szólni, melyeket idén vettem először kezembe.

Nincsen előre felállított sorrend, bár ha csak és kizárólag azzal kellene foglalkoznom, hogy olvasok, akkor a teljes Dűne sorozat biztos előkelő helyen állna listámon. Van olyan könyv, amit rögtön, miután megkapok, vagy megveszek elolvasok, de olyan eset is előferdült már, hogy csak hosszú hónapok után vettem le egyre több könyvet tartó polcaimról egy-egy kötetet és olvastam végig.

Nincs kedvenc könyvolvasó helyem, vagy pózom, vagy bármi; könyvfüggő, hogy ülve, fekve, vagy netalán tán a király által is gyalog látogatott helyen végzek egy könyvvel. Egyetlen egy dolog fontos, hogy csend legyen. Hangzavarban nem tudok olvasni. Fonák módon, ahhoz, hogy csend legyen gyakran komolyzenét hívok segítségül. Vivaldi alatt például kifejezetten jól lehet olvasni, de tulajdonképpen ha nincsen vokál a zenében, akkor bármilyen komolyzenei szerzőre egyhamar elcsendesedik a környezetem és olvasok. Emellett még Vangelisre lehet számítani, ha olvasásról van szó, csak tudni kell melyik albumában nincsen ének...

Hogy miféle könyvek várhatóak? Mivel jelenleg idegenvezetést tanulok elképzelhető, sőt szinte biztos, hogy ezzel kapcsolatos dolgok is megfordulnak majd a kezeim között, de polcomon is sorakozik néhány olyan kötet, melyeket szeretnék már elolvasni. A témát illetően lesz itt science-fiction, mert ez a fajta irodalom képes a leginkább kiragadni ebből a világból; biztos, hogy sorra fog kerülni Fukuyama-tól a történelem vége és más a XX. század második felével és végével foglalkozó könyv.
Nem szeretem a vallás szót, mert automatikusan a kereszténység jut róla eszembe, amit képmutatásnak, az emberek átverésének és félrevezetésének tartok, mégis ezzel a kifejezéssel lehet jellemezni a Tao te Kinget, azaz az Út és az erény könyvét, mellyel rettenetesen lassan haladok, de annál jobban élvezem.
Sokat szoktam gondolkodni, igyekszek magamat megtalálni és megérteni, így kikerülhetetlen, hogy a karácsonyra kapott A mese bűvölete is elolvasás tárgya legyen, még az idén...

Most, hogy magamnak akár ellentmondva is leírtam, hogy mi remélhetőleg számos leendő bejegyzéseimnek célja, akár el is árulhatnám, mi volt az év első könyve.
Ez pedig nem más, mint Sa Shan - A gójátékos című műve. Az író egy Franciaországban élő kínai hölgyemény, irománya pedig a japánok által megszállni készült Mandzsúriába kalauzol minket. Eddig ahány keleti, vagy távol-keleti regényt olvastam, mindegyik tele volt olyan szavakkal, főleg melléknevekkel, amelyek annyira képletessé tették a történeteket, jellemrajzokat, tájleírásokat, hogy szinte a szememet se kellett becsuknom és máris láttam magam előtt a tájat, az embereket. Valamit nagyon tudhatnak a fordítóink, már-már varázsolnak a szavakkal. A történetről nem mesélnék sokat, inkább a címben említett játékról.

A gó egy több, mint 4000 éves kínai táblás játék, amit valaha jóslásra is használtak, mivel legnagyobb kiterjedésében egy 19-szer 19-es négyzetrácsos pályán játszák, a fehér, illetve fekete köveket pedig a rácspontokra teszik. A tábla 361 rácspontja tette alkalmassá a jóslásra. A játék rémesen egyszerű, be kell keríteni az ellenfél köveit. Nehezebb, mint a sakk és még nem készítettek olyan gó programot, amit egy közepes szintű játékos is ne tudott volna megverni, ellentétben a sakkal. Azért nehezebb, mert a kövek nem maradnak a játék végéig a helyükön, ha leütik őket, helyük üresen marad, természetesen megint csak nem a játék végéig, ekképp nő a lehetséges lépések száma meredekebben, mint a sakkban...

Két évvel ezelőtt a SZIGET-en tanítottak meg gó-zni. Kb. 5 percig tartott, míg beleszerettem. Egy délutánon át okosítottak, hogy miként is van ez a játék. Miután kijöttem a logikai játékok sátrából, úgy fájt a fejem, mint még soha, régen figyeltem ennyire oda valamire. Azóta sajnos kevés alkalmam nyílt gó-zni. Ugyan a neten naphosszat játszhatnék, de azt személytelennek érzem, sokkal jobban szeretem, ha látom játékos partneremet. Ha minden jól alakul, akkor talán találtam valakit, aki fogékony az ilyesmire és sokat is fogunk találkozni, gyorsan megtanítom gó-zni, hogy aztán órákon át izzasszuk egymást a tábla fölé görnyedve.

Madarat tolláról, engem könyvemről. Mond meg miket olvastál utoljára, megmondom ki vagy. Hát hogyne!

Néhány nap és átrágom magam egy Lomb Kató könyvön...

Mert bizonyos mértékig a könyv az ember legjobb barátja.

Utolsó módosítás: 2010.01.03. 12:28

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.