Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

BigHairMan blogja

A mese bűvölete, A vak Sámson és a Magyar néphit és népszokások

BigHairMan | 2010.02.18. 12:24 | kategória: A tudás mérföldköve | 0 hozzászólás

Igazából, akár szégyellhetném is magam, illetve nem is tudom pontosan, hogy mit kellene érezzek...

Nem is emlékszem mikor történt velem utoljára olyan, hogy egyszerűen letettem egy könyvet, mert nem tetszett, sőt nem értettem egyet azzal, ami le van benne írva. Könyvet tettem már félre korábban is, hiszen a Winnetou-t a mai napig nem fejeztem be és a Tao te Kinggel, az Út és erény könyvével sem haladok gyorsan. Mégiscsak tele van néhány ezer év filozófiai tapasztalataival, nem lehet csak úgy ukmukfukk elolvasni, noha mindössze 70 oldal. Jut is eszembe, a Gyalog-galoppot sem olvastam el a mai napig, pedig az is valami 70 oldal, de a felénél még sosem jutottam tovább. A filmet kismilliószor láttam már, de a könyvet, valahogy képtelen vagyok végigolvasni. Nem értem.

Ugye az, hogy szeretek olvasni, nem kérdés. Ha mindenképpen vissza kellene emlékezni rá, azt mondanám, hogy az Emil és a detektívek volt az első olyan könyv, amit magamtól vettem a kezembe, nem pedig azért, mert mondjuk kötelező olvasmány volt. Gimis koromban a II. világháborús könyveket faltam. Eleinte a történelmi leíró könyveket, aztán később következtek a regények, mint mondjuk Heinrich Böll, vagy Robert Merle művei. Aztán egy karácsonyra megkaptam Philip K. Dicktől az Ember a fellegvárbant. Ez alternatív történelmi regény, amelyben a németek és a japánok nyernek és osztozkodnak Amerikán. Itt nyergeltem át a science-fictionre. A Szukits-féle Asimov köteteken napok alatt rágtam át magam és folyamatosan ismerkedtem meg az újabb és újabb sci-fi könyvekkel, ez a mániám azóta is, természetesen néhány oldalhajtással, kitekintéssel más témákra is...

Így került a kezembe Bruno Bettleheim A mesék bűvölete című könyve. Főleg Grimm meséket elemez, mert szerinte általánosságban többet nem ismernek az emberek és ebben van is ráció. Az más kérdés, hogy ha elétették volna Benedek Elek bármelyik mesegyűjteményét, akkor még mindig elemezne... Jó könyv ez, csak éppen közel 80 éve íródott ezért nem ússzuk meg Freud nélkül. Ezzel nem is lenne gond, ha tetszenének Freud gondolatai és eredményei, de nem tetszenek. Biztos, hogy előbb-utóbb ezt a könyvet is elolvasom, talán majd ugyanolyan jó időben veszem elő újra, mint a Rock történetét.
Hasonló okból tettem le Aldous Huxley A vak Sámson című regényét. Egyszerűen rosszkor vettem elő, most nem ilyesmit kellene bújnom. Egyébként irtó jó regény, a főhős életében ugrál előre-hátra és írja le annak vívódásait. A könyv 1936 környékén jelent meg és mondhatni tökéletes angol korrajz. Nagyon szeretem az ilyen elmélkedős, válaszkeresős regényeket, szóval bizonyára újra neki fogok ugrani.
A harmadik letett könyvre kifejezetten haragszom. Azért vettem kezembe, mert ilyesmit kellene olvasni, de annyi ostobaság van benne, hogy nem olvashatom el. Róheim Géza Magyar néphit és népszokások című szintén majd' 90 éves könyvéről van szó. Ott pattant el a cérna, amikor számtalan szavunkra szláv eredetűséget aggatott. Ne vicceljünk már. Évezredes írásbeliségünk van, lásd rovásírás, de szavainkat kénytelenek voltunk a "furkósbottal kergető" szlávoktól kölcsönözni? Egy valamire is való magyar gyerek majdhogynem hamarabb tudott lovagolni, mint járni, de a ló szavunk szláv eredetű? Vicc!

Lerántva a leplet a milyen témájú könyveket is kellene bújni kérdésről, magyarsággal kapcsolatos könyveket kellene falni! Idegenvezetőnek tanulok jelenleg, és mivel idegent, csak Magyarországon vezethetek, így illene minél jobban tisztában lenni, hogy mi merre hány méter. Például bizonyára sokkal jobban érdekli a külföldiai turistát egy mese, mint például egy templom, amiből nála is van elég és az útikönyvből ki tudja olvasni, hogy ki építette, miért és különben is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez fölösleges tudás lenne, de ha azt akarom, hogy jó kedvvel menjen haza a látogató, akkor szórakoztatni kellene, nem pedig száraz adatokkal traktálni. Jó példa erre a Görögbe fogadva című film olympiai jelenete, amikor az egyik turista megkérdezi, hogy mégis miért dőltek ott ki azok az oszlopok? Ahelyett, hogy egy régi-régi földrengést adott volna válaszként az idegenvezető, azt mondta, ezek Zeusz haragjától dőltek ki. Mennyivel érdekesebb, nemde? Szóval valami ilyesmire törekednék én is és ehhez a meséken, mondákon, regéken néphiedelmeken és népszokásokon át vezet az út!

A magyarok nyilaitól ment meg Uram minket!

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.