Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

Vágy sorozat - harmadik epizód

Creativ3Form | 2009.11.23. 15:07 | kategória: Vágy sorozat | 3 hozzászólás

Életemben egyszer voltam pszihiáternél, az is egy lány miatt volt. Nem volt ez egy egyszerű időszak az életemben, de amennyire magam alatt voltam előtte, annyira felfrissültem a beszélgetések alatt. Ez adta az alapötletet a sorozatom harmadik részéhez, melynek címe:
Pszihiáter néni kérem, én félek.

Harmadik epizód:

András immáron 2 hónapja él boldog párkapcsolatban. Illetve ő boldog de, hogy a párja mit érez, abban nem biztos. Pedig tudnia kéne, hiszen erről szól a szerelem. A kölcsönös érzelmekről, meg arról, hogy a szerelem útjába semmi, de semmi nem állhat. Ám András minden kapcsolatában boldog volt, viszont ez a boldogság egyirányú utcaként töltötte be az életét. Hiszen barátnői rendszeresen megcsalták és a szakítást mindig gusztustalanra sikeredett. Ettől félt, sőt retteget most is. Éppen ezért egy barátja segítségét kérte, akinek a keresztanyja pszihiáter. Ha kiadja magából a feszültséget, ami szinte az első naptól kezdve gyötri, könnyebb túl lesz a pánikszakaszon. Talán a félelem is elmúlik, és végre 100%-ban a szerelemre tud koncentrálni.
A pszihiáter rendelője kisutcák tömkelegében foglalt helyet, de András könnyen megtalálta, mivel már járt ott. Nem egyszer elkísérte Zoltán haverját, aki a suli után beugrott lehúzni a keresztmutert. Miután leült a váróterembe, kisvártatva szólították. Az irodába belépvén meglepetés érte. Horrorfilmekben látott laborra számított, melyet vérben tocsogó hullák, és véres rendelőasztal borít, de itt ennek nyomát se látta. Stílusosan berendezett szoba volt, mely nyugalmat, melegséget sugárzott. Még csak pár perce tartózkodott az irodában, már is jobban érezte magát.
- Foglaljon helyet. Kér esetleg egy pohár vizet?
András a megnyugvás bűvköréből felalélva válaszolt a pszihiáternek.
- Őőő, tessé…nem. Nem kérek semmit köszönöm.
- Remek. Akkor ha elhelyezkedett, akár bele is vághatunk.
András bólintott, majd elhelyezkedett a kanapén.
- Nos, András. Meséljen, mi a helyzet magával?
- Hát…
András vett egy mély levegőt.
…van egy barátnőm, akire hihetetlen mód féltékeny vagyok és ez…ez nagyon kikészít.
- Egy kis féltékenység még nem hiszem, hogy akkora baj lenne egy kapcsolatban.
- Nos, nekem minden kapcsolatom féltékenykedéssel telt, ami végül be is igazolódott.
A pszihiáter hallgatott pár másodpercig, majd folytatta.
- Nem gondolja, hogy a túlzott féltékenység volt az, ami miatt véget értek a kapcsolatai?
- Nem. A barátnőim ugyanis nem tudták, hogy féltékeny vagyok.
- Értem.
A pszihiáter leírt valamit, majd folytatta a kezelést.
- A jelenlegi barátnőjére miért féltékeny?
- Nos, az igazat megvallva ez inkább félelem, mint féltékenység csak…áááááááááááá nem tudom. Az összes barátnőm kivétel nélkül megcsalt, ráadásul utána még nekik állt feljebb és…és rettegek, hogy mi van, ha most is ez a helyzet. Lehet, hogy amíg én magával beszélgetek, a barátnőmet éppen seggbe döngeti valami újgazdag ficsúr, akinek olyan kockás a hasa, mint a Brén Pittnek!
- Nyugalom András. Ne kapja fel a vizet, az nem vezet sehova.
- Honnan a francból tudja? Maga pszihiáter, nincs lelke. Olyan, mint egy robot, akibe beprogramozták, hogy meghallgassa a sok degenerált lelkisérült seggfejet, majd beváltsa értük a csekkjét.
A pszihiáter, mintha mi sem történt volna, jegyzetelt és tovább kérdezett.
- A félelem az egy dolog. De maga nem ezért jött ide. Mi a konkrét ok, amiért majd megkapom a csekkem?
András most először belenézett a pszihiáter szemébe, de nem akart kötekedni. Inkább visszarakta a fejét a kanapéra és belekezdett.
- Van egy visszatérő rémálmom. Rémálmom, melyben az összes eddigi barátnőm körbeáll egy légüres, fehér térben, és smárolnak azokkal a férgekkel, akikkel megcsaltak. Majd hírtelen, egy villanás után az utcán sétálok. Körülöttem a járókelők vadul, szenvedélyesen, nem törődvén a külvilággal nyalják, falják egymást, szó szerint kiszívják egymásból a szuszt is. Én meg csak sétálok és bámulok ki a fejemből. Majd hírtelen felébredek, kiver a víz, és sírva fakadok.
A pszihiáter nem válaszolt.
- Még is mit javasol doki? Mit lehet tenni ez ellen?
- Szerintem, az lenne a legjobb, ha most hipnotizálnám, és újból megélné ezt az álmot.
- Mi a francnak éljem meg? 2 hónapja minden este premier, pontos kezdéssel, minek kellene most erőszakkal a felszínre hozni?
- Pont azért hozzuk a felszínre, hogy véget vethessünk neki. Nem fog teljesen elaludni, a hangomat hallani fogja és a megfelelő pillanatban…véget vetünk az egésznek.
András elgondolkodott és végül úgy döntött, hogy jelenleg mindent megadna, hogy elmúljanak a rémálmok.
- Rendben doki, kezdjünk neki.
A pszihiáter felállt és egy láncot vett elő.
- Nocsak, nem zsebórát szoktak használni?
- Helyezkedjen el kényelmesen és a szemével, csakis a szemével…kövesse a lánc mozgását.
András úgy tett, ahogy a pszihiáter mondta, majd kisvártatva elszenderedett, mmire kezdetét vette az álom.
Ott állt egy légüres, fehér térben. Egyedül volt, amit nem is értett, de kisvártatva, megjelentek körülötte a volt barátnői, és vadul smárolni kezdtek a félrelépés főszereplőivel. András úgy érezte, forog vele ez a légüres tér. Olyannyira szédült, hogy térdre rogyott, és a fejéhez kapván üvölteni kezdett. Ám hírtelen…jött a villanás, és András már az utcán találta magát. Egy mellékutcában térdelt éppen. A falnak támaszkodván felállt, majd miután összeszedte magát, kilépett a mellékutcából a tömegbe, és folytatódott a rémálom. Körülötte mindenki, még az újságárus is vadul smárolt. Próbált gyorsítani a tempón, de ekkor a járókelők nekimentek, sőt. Majdnem fel is lökték. András próbált nem törődni velük, így nem lassította a haladási sebességet. Bement egy boltba cigiért, de amikor kinyitotta az ajtót, kirontott egy párocska, akik éppen nekivetkőztek az előjáték utáni aktusnak. Megrázta a fejét, majd bement a boltba. Kikérte a cigit, majd hátratekintett a raktár részbe, ahol az egyik volt barátnőjét éppen orálisan elégítette ki egy Brén Pitt hasonmás. A pénztáros odalökte a cigit, majd várta a pénzt. András kifizette, majd visszament az utcára, de a nyelves csókok tömkelege nem akart megszűnni. Ekkor azonban valami olyan történt, ami eddig még sosem. Mintha valaki megnyomta volna a pauset. Senki és semmi nem mozdult. Még fel sem fogta igazán, hogy mi is történt, amikor hangok vízhangzottak a fejében. Forgolódni kezdett, de a hangok mivoltát nem tudta hova tenni. Egyre hangosabban morajlott a hang a környezetében, melyek kisvártatva értelmes, összetett mondatokká formálódtak. Ekkor nem messze Andrástól egy homályos fénycsóva jelent meg, mely egyre közelebb és közelebb ért hozzá. Amikor már majdnem elérte, a pszihiáter teste formálódott meg a fénycsóvából. Odasétált András elé, majd belenézett a szemébe.
- Hello cingárka. Nincs kedved smárolni?
Azzal elkezdett nekivetkőzni az akciónak. András próbált hátrálni, de egy láthatatlan falba ütközött, amit a pszihiáter kihasználván, lekapta a fiút, aki bármennyire is ellenállt, nem tudott mit tenni. Ám ekkor hírtelen, az álomnak vége szakadt. András zihálva körbenézett, amit a pszihiáter a székében ülve, arcán nyugalommal nézett végig. Beletelt pár percbe, mire felfogta, hogy mit is élt át az imént, de aztán megnyugodott és visszafeküdt a kanapéra.
- Mi volt ez?
A pszihiáter nem válaszolt. András felült a kanapén, majd beleordított a pszihiáter képébe.
- MI A FRANC VOLT EZ?!?!
A pszihiáter vadul jegyzetelni kezdett.
- Jobban érzi magát?
András úgy döntött, nem kötegszik tovább, hiszen bármi is történt, jobban érzi magát tőle. Bármennyire is fogalma sem volt arról, hogy mi volt az, amit az imént megélt, nyugodt volt. Testét olyan melegség öntötte el, amit az iroda is sugárzott. Visszaült a kanapéra, és lihegve nyugtázta magában, hogy az a rettegéssel teli feszültség, ami már nagyon rég óta a hatalmában tartja, most tovatünt. Mintha, kimosták volna a megtépett, megalázott lelkét, és frissen, üdén kezdhetne neki az új életnek.
- Igen…teljesen jól vagyok.
Néma csend következett, majd András folytatta.
- Mit gondol, ezzel vége? Nem lesz több rémálmom?
- Attól függ.
- Mégis mitől?
- Hogy megbízik e a barátnőjében, vagy tovább él a múlt árnyékában és hagyja, hogy a régi emlékek, csalódások újra felszínre törjenek, és megfertőzzék a lelkiállapotát.
András a levegővételen nem igazán tudott mit hozzátűzni a dologhoz, hiszen jól tudta…a pszihiáternek igaza van.
- Azt tanácsolom, szedje össze magát és felejtse el a múltat. Eddig peches volt a szerelemben, de minden rossz szériának vége szakad egyszer. Lehet, hogy pont ez a lány az, akire várt. Lehet, hogy a boldogság most megérkezik, és addig marad, amíg maga engedi, de ehhez…meg kell bíznia a társában!
András látszólag megnyugodott, majd elégedetten bólogatott.
- Nem fogja elárulni, hogy mi volt ez az imént?
A pszihiáter először a mai napon elmosolyodott.
- Nos, maradjunk annyiban, hogy a csekkje jó helyre került.
András elnevette magát, majd mocorogni kezdett a kanapén.
- Nem tartóztatom, menjen nyugodtan. Ha esetleg úgy gondolja, hogy szüksége van még rám, hívjon.
András felpattant, majd gyors, kapkodó mozdulatokkal távozni akart, de a pszihiáter utána szólt.
- András!
- Igen?
- Mondja meg Zoltán keresztfiamnak, hogy attól még, hogy mostanában nem nyomok húszasokat a zsebébe, még nyugodtan meglátogathat. Tudom, hogy jelenleg a pejoratív időszakát éli, de ettől még a család az család marad.
András mosolyogva bólintott, majd felöltözött és távozott. Pár méterre volt a buszmegállótól, amikor gondolt egyet és visszafordult. Bement egy virágoshoz és vett egy csokor vörös rózsát. Pár sarokkal arrébb volt egy édességbolt, oda is beugrott és megvette a legnagyobb bonbont, ami kapható volt. Vigyor ült az arcára és alig várta, hogy odaérjen barátnőjéhez. Életében először ment úgy kedveséhez, hogy a félelmet és a rettegést felváltottaz az önbizalom, és a boldogság. Amikor bepötyögte a kapucsengőn a kódot, hírtelen meggondolta magát. Legyen meglepetés az érkezése, így előkapta a kulcsát és a nomád módon hatolt be az épületbe. A liftet a földszinten találta, így ezzel se teltek az értékes másodpercek, bár András tudatában a 10. emelet így is fényévekre volt. Mikor végre megérkezett és kiszállt a liftből, izgatottan kapta elő újból a kulcsát. Halkan kattant a zár, majd az ajtó kitárult. András csendesen, úgy hogy kedvese meg ne hallja, belépett a lakásba, majd egy finom, precíz mozdulattal becsukta az ajtót. Lerakta a kabátját, majd besietett volna a kedvese szobájába, de a nappaliban leragadt. A látvány, ami a szeme elé tárult sokkoló volt, melynek a virág és a csoki látta kárát. Kedvese éppen egy kanapén vonaglott egy fickón, akit András még életében nem látott. Jó pár másodpercbe beletelt, mire észrevették a szoba közepén álldogáló Andrást, aki addigra már sokkos állapotba került.
- Jézus úr isten, András!
Andrea, András barátnője felugrott, majd magára kapta a kanapé szélén lévő pokrócot.
- Mi…mit keresel te itt?
András nem felelt, minek hatására a fickó is előkerült a kanapéról. Andreával ellentétben ő nem terített semmit maga elé. Valószínűleg magasról szart az egészre. Csak kefélni akart egy jót, nem volt felkészülve a lány barátjának megérkezésére.
- Nézd srác…ne kapd fel a vizet.
András ránézett a fickóra, majd a barátnőjére. De nem szólalt meg. Olyan arcot vágott, mint aki nem képes felfogni, hogy amit lát az a valóság, nem pedig a Kész Átverés.
- András kérlek…mondj valamit.
Andrásnak ekkor megváltozott a tekintete. Hátranyúlt a csípőjéhez, majd előkapott a nadrágjából egy pisztolyt és egyetlen lövéssel fejbe lőtte a fickót. Andrea felsikított, melynek következtében leesett róla a pokróc. Ránézett Andrásra, aki már rá szegezte a stukkert. Pár másodpercnyi hallgatás után, András ismételten meghúzta a ravaszt és Andrea elterült. András állt a szoba közepén és látszott rajta, hogy nincs magánál. Valami olyan helyen járhatott, ahol nem kell törődni senkivel és semmivel, ahol nem számít mit teszel, hiszen te vagy a király. Ám ez az érzés, ahogy jött, úgy el is szállt. András visszatért a valóságba és tette látványától felfordult a gyomra, de nem hányta el magát. Az kéne még, hogy bizonyítékot hagyjon maga után. Odament a kanapéhoz és letörölte a pisztolyról az ujjlenyomatokat. Miközben tisztogatta a stukkert, ránézett volt barátnője testére, akinek tekintete az égnek meredt. Pár másodpercre görcsbe rándult András szíve, de hamar magához tért és a letisztított pisztolyt odadobta a két holttest közé. Miután végzett, gyorsan körbenézett, hogy nem e hagyott hátra valamit, valamit, amin lebukhat. Ekkor észrevette a virágot és a csokit. Magához kapta őket, majd gyors léptékben elhagyta volt barátnője lakását. A lift nem mozdult a helyéről, így gyorsan, feltűnésmentesen tudott távozni. Miután kiért az utcára, gyorsléptékben sietett a buszmegálló felé, és szerencséjére, a busz pont rá várt. Felszállt és leült egy ablak melletti helyre. Vett egy mélylevegőt, majd az ablakon kibámulván, átfutottak rajta az imént elkövetett gyilkosság képsorai. Látta, ahogy a barátnője rémült arccal ugrik le a srác farkáról, és takarja el testét egy takaróval. A testet, amiről azt hitte, hogy csak az övé. Illetve reménykedett benne, hogy senki más nem nyúl hozzá, de nem így történt. Miután a busz elindult, András nekitámasztotta a fejét az ablaknak, majd szépen, lassan, könnycseppek jelentek meg a szemén. Újból csalódnia kellett…újabb kapcsolata ért véget…

Utolsó módosítás: 2009.11.25. 14:40

Hozzászólások

Gobiakos
1 | Gobiakos 2009.11.23. 16:25
Wow! A 3. írásod a képzeletbeli dobogó 2. helyére ugrott! Nagyon eltalált sztori lett ez is, bár a "rajtakapás" várható fordulat volt. Ettől függetlenül tetszett. ;-)
2 | RAI*DEN 2009.11.23. 19:06
Tényleg nagyon jó írás lett. Bár tuti nem így történt, de azért a kíváncsi énem arra volna kíváncsi, hogy a pszichiáteres eset után tényleg volt-e megcsalás, vagy sem. Hihetetlen, nagyon jól írsz. Tetszik a stílus, hogy megmondod a frankót ha tetszik másnak hanem. Csak így tovább :)
Creativ3Form
3 | Creativ3Form 2009.11.26. 16:51
RAI*DEN: Eredetileg nem így zajlott le a beszélgetés a pszihiáterrel, mivel a lánnyal (aki miatt volt az egész) nem jártunk, így nem is csalt meg. Szimplán több volt köztünk barátságnál kb. 1 évig, és amikor én magasabb szintre akartam lépni, akkor hebegett-habogott, majd elég guszustalan módon adta a tudatomra, hogy nem akar többet és...de erről lesz egy külön epidód, így nem lövök le semmi poént.:-)
Ez lesz az egyetlen rész, ami az első betütől az utolsó pontig úgy történt meg velem, ahogy leírom. Nem lesz kitaláció, ködösítés, szépítés...egy pillanatkép lesz a szerelmi múltamból. Viszont ezt tervezem a záró epizódnak, így ennek az olvasása még odébb van;-)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.