Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

Vágy sorozat - negyedik epizód

Creativ3Form | 2009.12.13. 22:59 | kategória: Vágy sorozat | 12 hozzászólás

Sorozatom negyedik része kicsit hosszabra sikeredett, mint az előző részek, de ennek én csak örülök. Remélem, ti is.

Negyedik epizód:

A nap sugarai akkor a legszebbek, amikor éppen beköszönnek a hajnali órákban. A lágy szellő és a napkelte romantikus pillanattal ajándékozta meg a világot, melyet nem sokan élhettek át, de Andrásnak része volt ebben a csodában. Egy tízemeletes ház tetejének a szélén állt és bámult bele a messzeségbe. Kisvártatva megfordult és elmosolyodott. Sokat sejtető mosoly volt, de csak ő tudta, hogy mit jelent, illetve, hogy minek szól...

Egy nappal korábban:

A tapasztalatokat nem az élet adja, hanem az, ahogyan élsz. Na de mit csináltam rosszul? Mi volt, azaz apró momentum, ami miatt nem úgy alakultak a dolgok, ahogy alakulniuk kellett volna? Őszinteség, odaadás, szeretet, melyből később szerelem lett? Nem…nem, ezek mind megvoltak. Lehet, hogy nem is volt momentum, csak most, hogy már látom a leejtő végét, mindenképpen magyarázatot keresek, pedig lehet, jobb lenne elfeledni az egészet és tovább lépni. Persze, könnyű ezt így kimondani, na de próbáld ezt elmagyarázni a szívemnek, ami akkor is ver, hacsak rá gondolok. Pedig ott az a két év. Két év, melynek első másfél éve a romantikáról, a vad és szenvedélyes szerelemről szólt, de aztán…mint minden kapcsolatban…jöttek a konfliktusok. Konfliktusok, melyek hatására teljesen új szemmel néztük a kapcsolatunkat és átértékeltük az életünket, melynek egy hosszabb szünet lett a vége. Fél év telt el, a fájdalmas perceket okozó „teret kéne engednünk a másiknak, hogy átgondoljuk az érzéseinket” mondat után. Tér az volt, na de mi van az érzésekkel? Elvesztek? Meglehet. Ám két évet nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, ezt mindketten jól tudjuk. Vagy a véletlen műve vagy a sors akarta így, de a szünetünk hatodik hónapjában összefutottunk egy pubban, aminek közös sörözés és egy „próbáljuk meg újra” mondat lett a vége. Ez a második esély elvileg választ ad mindenre, na de ha ez egy egyirányú utca, akkor mindek reménykedni? Két hónap telt el az újrapróbálásból, és úgy érzem…ha zátonyra nem is, de egy újabb probléma felé elindultunk a leejtőn.
András letette a tollat, majd becsukta a naplóját. Rápillantott az órára és elkönyvelte, hogy ha csak 20 percet késik, az még jónak mondható. Felkapta hát a cipőjét meg a kabátját és elindult a haverokhoz a kocsmába. Útközben átfutottak az agyán a naplóba leírt mondatok. Hiába törte a fejét, nem tudott rájönni mi az, ami akadályként közeledik, és ha eléri a célt…nos, igen…mi is lesz akkor? Megy tovább, vagy megáll és választás elé kényszeríti? A fene se tudja. Lehet ha nem agyalna ennyit a dolgokon, magától megoldódna minden, de az is lehet, hogy nem. Lehet ha telibeszarja az egészet, a végén mindent megbán, de akkor már késő lesz. Amikor felszállt a buszra, elővette a mobilját és kikereste a barátnője telefonszámát…egyetlenem…így szerepelt a telefonjában a nő, akit szeret…de vajon tényleg szereti, vagy csak attól fél, ha beismeri, hogy elmúltak az érzések, akkor azzal összetöri kedvese szívét?
- Andrew?
Andrásnak ismerős volt ez a hangnem. Megfordult, de a hangnem addigra már lenyomott neki egy vállast.
- Dháááááj...hello Zozi. Hét te?
- Hát én?! Erre lakom, nem emlékszel? Inkább te hát te? Be vagy szívva, vagy csak szimplán eltévedtél?
András elmosolyodott, közben pedig visszacsúsztatta a mobilját a nadrágjába.
- Nem, haverokkal megyek sörözni.
- Haverokkal? Akkor én miért nem vagyok meghívva?
András ledermedt és hirtelen nem tudott mit mondani.
- Csak szívatlak.
Azzal Zozi újabb vállast adott Andrásnak.
- És milyen helyen koccantok Andrew? Csak nem abban az új pubban? Állítólag jó hely.
- Igen? Nocsak, kitől hallottad?
- Magamtól, tegnap ott rúgtam be.
András újból elmosolyodott.
- Értelek. Miért nem vagyok meglepve?
- Hát ez egy jó kérdés, de szólj ha rájöttél.
Megveregette András vállát, majd búcsúzkodni kezdett.
- Na, én most szállok. Örültem Andrew, majd felhívlak. Nekünk is meg kéne már ejtenünk egy sörözést.
- Abszolúte, benne vagyok. Rég dumáltunk.
- Rég hát. Na csocsesz.
A busz megállt, majd Zoli egy szökkenéssel leugrott. Miután mindenki le illetve felszállt, a busz folytatta útját, és amikor elhaladt Zoli mellett, András intett még egyet haverjának
- Szedd alá, szedd alá!!!!
András elnevette magát, majd fejét csóválván leült. Pár másodpercig csak bambult maga elé, és közben nem barátnőjére, hanem a Zolival eltöltött gimis évekre gondolt. Hiányoznak neki a régi arcok, a régi szokások, a régi törzshelyek. Amióta elköltözött a régi környékről, szinte senkivel nem tartja a kapcsolatot. Még Zolival se, pedig 2 buszmegállóra laknak egymástól. Bezzeg amikor kilométerekre laktak a másiktól, naponta több órát utaztak, csakhogy együtt tolhassák az állatságaikat. Régi szép idők, amikor még nem az érzelmek uralkodtak, hanem csak éltek bele a világba, lesz ami lesz. De mára minden megváltozott, és ami régen fontos volt, az ma már csak emlék. A maradék három megállót zenehallgatással töltötte. 2 hónapnyi kutakodás után előkerült az mp4 lejátszója, melynek köszönhetően most el tudott lazulni. Amikor bemondták a megállót, ahová tartott, felpattant, majd sietősre vette a tempót. Most járt 20 perces késésnél, és a megállótól még egy jó 10 perces séta a pub, így futni kezdett. Amikor már csak egy sarok választotta el a helyszíntől, visszavett a tempón, majd mély levegővételek közepette ráeszmélt, hogy ő már járt itt. Valami állatságot csináltak ezen a környéken Zoltánnal, de nem ugrott be neki, hogy mi is volt az. Amikor belépett a puba, a zene bömbölt. Valószínűleg ez volt a party részleg, és a haverokat ismervén tuti, hogy nem itt fognak sörözgetni. Miközben levette a kabátját, megkereste a csöndes részleget, ami egy pincehelyiségbe vezetett. A lépcsőn leérvén a haverjai nagy újongásba és tapsolásba kezdtek.
- Aaaaaaaaaaazta a durva élet, csak 25 percet késtél. Remélem legalább neki is jó volt.
András a középső ujjával válaszolt haverja poénjára.
- De most komolyan srác. Tudtad, hogy nem 2 perc az út. Mi a franc történt?
András vett egy mély levegőt, de mielőtt válaszolhatott volna, a haverja elé lökött egy korsó sört.
- Kit érdekel, hogy miért késett a lényeg, hogy itt van. Meg különben is, elvoltunk mi nélküle is no?
- OOOOOOH YEEEEEEEEEEEEEEEEEEES!!!!!!
András haverjai a magasba emelték a korsókat, majd egy koccintás után ittak egy kortyot.
- Bekaphatjátok mindnyájan!
- Nyugi Bandi, semmi lényegesről nem maradtál le, bár Tomesz éppen valami nőügyéről kezdett el hadoválni…
Tamás rágyújtott egy cigire, majd belekezdett.
- Ezzzzz nem nőügy, csak…
- Ágygimnasztika?
- HARCOSOK KLUBJA POWAAAAAAAA!!!!
Azzal András másik két haverja Bálint és Roland ismételten koccintottak, majd szokásukhoz hívően, kortyoltak egyet a sörből. Eközben András is rágyújtott, majd várta haverja beszámolóját.
- Nya, az a lényeg, hogy van egy leány, akivel szimpatikusak vagyunk egymásnak, és én komolyara akarom fordítani a dolgokat, de ő...nos, ő nem akar tőlem semmit.
Pár percig néma csend, majd miután nem jött a folytatás, Bálint törte meg a csendet.
- Bazz…te mekkora hülye vagy komolyan mondom!
- Miért is Bálintka?
- Azért, mert lehetett volna egy jó numerád, erre te elbaszod ezzel a ratyi szöveggel!
- Ki mondta, hogy nem volt meg?
- Óóóóóóóóóóóóóóó!!!!!
A haverok, kivéve Bálintot, egyszerre üvöltöttek fel.
- De nem azt mondtad, hogy...
- Azt mondtam, hogy komolyara akarom fordítani a dolgokat igen, de azt egy szóval nem említettem, hogy ne lett volna meg sőt! Fél éve küldöm a kicsikét.
- Jajjjjóóóóóóvan, az teljesen más.
Bálint elismerően bólogatott, majd Roland vette át a kérdező szerepét.
- Szóval van egy csajod, és nem is említetted?
- Mivel nem a csajom, hanem csak az ágypartnerem. Hetente egyszer találkozunk és annyi. Se vacsi, se séta a parkban, csak szex.
- Értem.
Roland előredőlt az asztalon.
- Akkor áruld már el, hogy miért akarod felkavarni az állóvizet? Nem tökéletes így, ahogy van? Nem kell vagyonokat költened rá a romantika nevében, hanem csak néha előkapod a szerszámot, megolajozod azt annyi. Élsz az élvezetnek.
- Lehet, de 24 éves vagyok, és az eddigi életem során a nő csak dísz volt a punci körül. Unalmas. Ami régen kielégített, mára már sablon lett. Változást akarok, változást, ami megmutatja, hogy engem is érhetnek meglepetések.
Roland hátradőlt, majd bólogatott.
- Végül is érthető. Nem igaz Bandi?
Azzal megütögette András vállát, aki amióta megérkezett, szinte szóhoz se jutott.
- De igaz.
Ekkor Tamás elnyomta a cigit, majd érdeklődve András felé fordult.
- Erről jut eszembe, Bandi! Mi van Andival? Mióta is kezdtétek újra? 2-3 hete?
- Már egy hónapja.
- Aaaaaaaaand?
András megropogtatta a nyakát, majd lehúzta a maradék sörét.
- Nem tudom...öööhhh...úgy érzem egyirányú utcába hajtottam.
Bálint András felé fordult.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy szerintem már nem szeret.
- De akkor miért jött veled megint össze?
Na, ez jó kérdés. Ha nem szereti, miért jött vele össze. András napok óta semmi másra nem tudott gondolni, csak erre. Eleinte persze felmerült benne, hogy mi van ha már ő nem szereti, csal fél beismerni, de nem...ezt azóta már tisztázta magával, szereti. Méghozzá mindennél jobban.
- Nem tudom. Talán látta, hogy mennyire lelkes vagyok az újrakezdéssel kapcsolatban, és nem akart megbántani.
- Vagy lehet, hogy még nem tisztázta magában az érzéseket.
András csodálkozva Roland haverjára nézett.
- Miért kéne tisztáznia az érzéseit?
- Talán azért, mert volt köztetek egy fél éves szünet, amikor ha jól tudom, te rendszeresen kurogattál.
- Kösz Roland, sokat segítettél.
- Én csak azt mondom, hogy hiába jártatják a szájukat a nők, hogy a pasikból kiveszett a romantika, és nem tudják, hogy kell udvarolni blabla, ettől még ők is két lábbal a földön járnak. Nekik se megy csettintésre.
András elgondolkozott, de Tamás reagált Roland felvetésére.
- Persze, hogy nem megy, de Andinak András nem egy szűzfiú, akivel összefutott az utcán, ittak egy kakaót, majd lábrázása lett és nem tudja mitévő legyen. Együtt voltak két évig, amiből másfél év maga volt a paradicsom. Szerintem, ha már újrakezdték, akkor nem kell egy hónap az érzések felszínre töréséhez.
- Lehet. De mi van, ha ő még nem volt kész a második esélyre? Hogy az érzések, amik Andrásnál már újból lángolnak, azok Andinál még nincsenek jelen. Lehet, hogy jobban át kell gondolnia a dolgot, és nem akar fejest ugrani a bizonytalanságba, csak mert látja, hogy András lelkes. Ez természetesen csak jót jelent. Ám az is lehet, és no offense András, hogy már kurvára nem érez irántad semmit, csak nem akarja beismerni.
András, és a többiek néma csendben hallgatták Rolandot. Olyan volt a hangulat, mint amikor valaki leállítja a filmet amit néz, és gyorsan kirohan a wc-re, hogy könnyítsen magán. Aztán amikor visszajön, a play lenyomásával pörögnek tovább az események.
- De mondom, ez csak az én véleményem, meg különben is. Engem érdekel a legkevésbé, hiszen sosem jöttem ki Andival.
- Ez igaz.
Bálint röhögött egyet, majd intett a pincérnek.
- Persze...persze lehet, hogy igazad van. Végül is van abban valami amit mondtál ééééés…talán még örülnöm is kéne, hogy komolyan át akarja rágni magát a dolgokon, de ugyan akkor ott a másik fele is. Hogy már nem szeret, csak fél beismerni. Ami egyébként jellemző is lenne rá, hiszen a szünetet is ő akarta, még is nekem kellett kimondani.
Tamás az ölébe tette a lábát.
- És ki fogod mondani? Megint?
András ránézett barátjára, majd vett egy nagy levegőt.
- Nem. Nem mondom ki, hisz szeretem. Ha valamit kimondok, akkor az max ez lesz.
Ekkor megérkeztek a sörök. A pincérnő kiosztotta őket, de senki nem nyúlt hozzá.
- Hát figyu...
Tamás nyújtózkodni kezdett.
- ...én kívánom neked, hogy megint ti legyetek az álom pár. Komolyan. De ne rágódj ezen. Csak rosszabb lesz hidd el. Előbb utóbb úgy is kiderül, hogy egymásnak szánt e titeket a sors
- Tudom, és remélem, ha még sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem, akkor sem haragban válunk el. Azt akarom, hogy ha évek múltán visszanézek erre a kapcsoltara, akkor az elégedettség töltsön el, és ne a rossz legyen a mérvadó. Ha visszagondolok, vigyorogni akarok mint a tejbetök.
András haverjai röhögtek, amit Bálint próbált egy poénnal zárni.
- Te akkor is vigyorogsz, ha meglátsz egy nőt pucéran.
- Nem, ez csak anyádnál volt így, mivel a bal melle kisebb mint a jobb.
Mindenkiből kitört a röhögés, még Bálintból is.
- Na elmész te a jó büdös...
A röhögés folytatódott, majd Tamás felállt a kezében egy sörrel és beszédet mondott.
- Asszem itt az ideje az ivásnak, hogy…hogy legyen hugyunk!
- EEEEJJJJJJJJJJ!!!!
A söröskorsók koccantak, majd átadták magukat a buli hangulatnak. András is kicsit ellazult, és az est hátralevő részében, nem gondolt Andira. De őrá viszont valaki, nagyon is gondolt...
Jó pár kilométerrel arrébb Fóton, éppen csaj összejövetel folyt. Andi a barátnőivel Jóbarátok maratont tartottak, és nem rég fejezték be a harmadik évad azon részét, aminek a végén Rachel és Ross szakítanak. Nagy sírások közepette úgy döntöttek, hogy tartanak egy kis szünetet. Mivel nagy házról volt szó, mellékhelyiség volt bőven, így nem kellett sorba állni. Ám Andi nem a wc-re, hanem a konyhába ment. Legjobb barátnője Niki ezt észrevette, és utána sietett. Amikor kiért, Andi a könnyeit törölgette, de Niki tudta, hogy nem a Jóbarátok miatt.
- Hééé kiscsaj.
Andi megfordult, és nevetett egyet.
- Jól vagy? Mi történt?
- Áááá csak...csak eszembe jutott a mi szakításunk Andrissal illetve…a szüneteltessük a dolgot szitu és...
Niki nevetve csóválta a fejét.
- De most már minden ok nem? Hiszen lassan 1 hónapja újrakezdtétek.
- Igen, deehh…de nincs minden rendben.
- Miért, mi van? Már is félrekefélt?
- Neeeeem, csak...
Ekkor Andi egy másik barátnője Claudia rontott a konyhába.
- Mi van csajok, mit fesztiváloztok itt?
Andi és Niki összenéztek, majd Andi válaszolt.
- Csak kijöttem zsepiért, Niki meg a pia pótlásáról gondoskodik.
- Helyes, akkor nekem azt nem is kell. Biztos nincs más gond?
- Nincs hát, csak mindig megvisel ez a rész, hiába láttam már ezerszer. Tudod milyen hülye vagyok.
- Tudom kis csaj, de ezért szeretünk.
Azzal Andi küldött egy puszit Claunak, aki ezt egy vissza puszival viszonozta, majd berohant a szobába. Ezután Niki elkezdte kipakolni a hűtőből a maradék piát, közben pedig folytatta Andival a beszélgetést.
- De most tényleg, mi van?
Andi kifújta az orrát, majd belekezdett.
- Van egy olyan érzésem, hogy már nem szeret.
Niki letette a pultra az uccsó üveg piát, majd becsukta a hűtőt.
- Miből gondolod?
Andi felült a pultra, majd egy pisztácia darabot kezdett el birizgálni.
- Nem tudom, de mintha túl lenne pörögve érted? Amióta összejöttünk rá se lehet ismerni, mintha...mintha ezzel a görcsös „jajjj, de szeretlek” viselkedésével próbálná palástolni, hogy már nem szeret és…és…
- És csak azért ment bele a második esélybe, mert nem akart megbántani.
Andi rámosolygott Nikire.
- Igen. Pontosan.
Niki felült mellé a pultra.
- És te, mit érzel?
- Szerinted? Én lennék a legboldogabb, ha köztünk újra működne a dolog.
- Akkor miért nem mondod el neki? Lehet, hogy ez a görcsös viselkedése nem is színjáték, hanem csak...csak nagyon szeretné, ha megint úgy lenne minden, mint régen.
Andi bólogatott.
- Igen, erre én is gondoltam, de…de egyszerűen rá se lehet ismerni érted? Mert persze, amikor először összejöttünk két és fél éve, akkor is lelkes volt, de most…most ijesztő amit csinál, egyszerűen nem tudom komolyan gondolni, amit érez. Akár hányszor átrágom magam a dolgon mindig oda jutok, hogy csak azért ment bele az egészbe, hogy a végén ne ő legyen a hibás. Mintha direkt el akarna taszítani magától, és ha véget vetek a dolognak, akkor majd játssza a sértődöttet.
Niki bólogatott, majd pár másodperc után Claudia üvöltött ki nekik a konyhába.
- Gyertek már csajok, mert ha én megyek ki értetek a havi vérzés egy jópofa dolognak fog tűnni az életetek hátralevő részében!
Andi és Niki összenevettek, majd mindketten lehuppantak a pultról.
- Mit fogsz csinálni?
- Még nem tudom, de ez így nem mehet tovább, mert…mert nem bírom sokáig.
- Értem, de ne hamarkodd el a döntést. Gondolt át rendesen.
- Hidd el...átfogom.
Azzal visszamentek a szobába, amit Claudia egy igencsak trágár szóhasználattal jutalmazott.

*

Másnap reggel András, Roland haverjánál ébredt. Borzalmasan fájt a feje, így kitipegett a mosdóba, majd berakta a fejét a csap alá, és magára zúdította a hideg vizet. 5 perc elteltével elzárta a csapot, majd megtörölközött. Kiment a konyhába kávé reményében, de csalódnia kellett. A lejárt szavatosságú kajákon kívül mást nem talált barátja konyhájában. Felöltözött, majd csöndben, hogy senkit ne keltsen fel, kiosont a lakásból. Az utcára kiérve kellemes, kissé hűs levegő csapta meg az arcát, ami egy csapásra felébresztette. Nem lakott messze Rolandtól, így a tömegközlekedést is megúszta. Nem szereti, amikor a kora reggeli órákban a másnaposok töltik meg a buszokat, bár most ő is az volt. De saját magával mindenki elnézőbb. Amikor hazaért, a lift utat is kihagyta, majd gyorsan felszaladt a lépcsőn a hatodikra, amivel újabb lépést tett az ébredés felé. Amikor benyitott, egy bőrönd fogatta. Azonnal felismerte, hogy kié. Először nem is akarta elhinni, de miután zajt hallott a szobájából, odasietett.
- Andi?
Andrea éppen egy fiókot ürített ki. Meglepte András jelenléte.
- András…szia. Reméltem, hogy elkerüljük egymást. Nem azt mondtad, hogy bulizni mész a haverokkal?
András még mindig nem tért magához.
- De igen, voltam is bulizni, csak…mit csinálsz?
Andi egy pillanatra abbahagyta a pakolást.
- Jajjj András, ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat.
El akart menni András mellett, de a fiú elé lépett.
- Ha nehezedre esik, akkor miért csinálod?
Közelhajolt a lányhoz, aki hátrálni kezdett, de András nem állt le. Egészen a falig kísérte Andit, majd elkezdte csókolni. Pár másodpercig Andi elfeledkezvén saját magáról átadta magát a csóknak, de aztán észhez tért.
- András!
Ellökte magától a fiút.
- Ezt nem szabad.
András nyelt egyet.
- Miért ne szabadna? Egy pár vagyunk.
Andi felvette a földről a leejtett ruhákat, majd belenézett András szemébe.
- Voltunk.
Azzal kirohant a szobából, magához vette a táskáját, majd becsapva maga mögött az ajtót távozott.
András némán támaszkodott a falnak. A döbbenettől megmozdulni se tudott. Kb. 10 percig volt ebben a helyzetben, amikor fogta magát, és kirohant az előszobába. Magához kapta a kulcsot, majd kirontott a lakásból. Felrohant a tizedikre, majd kinyitotta a tetőre vezető ajtót. Felment a kislépcsőn, majd szó szerint kirúgta az utolsó ajtót, ami elválasztotta a tetőtől. Körbenézett, majd egyszer csak, elkezdett futni. A kezdeti lassú tempó után rákapcsolt, és olyan gyorsan futott, ahogy talán még sohasem. A tető széle vészesen közeledett, de Andrást nem érdekelte, futott tovább. Amikor csak pár lépés választotta el a biztos haláltól hírtelen megállt. Lihegve körbenézett, és tisztázta magában, hogy a nap sugarai akkor a legszebbek, amikor éppen beköszönnek a hajnali órákban. A lágy szellő és a napkelte romantikus pillanattal ajándékozta meg a világot, melyet nem sokan élhettek át, de neki része volt ebben a csodában. Egy tízemeletes ház tetejének a szélén állt és bámult bele a messzeségbe. Kisvártatva megfordult és elmosolyodott. Sokat sejtető mosoly volt, de csak ő tudta, hogy mit jelent, illetve, hogy minek szól…

Utolsó módosítás: 2009.12.13. 23:01

Hozzászólások

Gobiakos
1 | Gobiakos 2009.12.15. 17:31
Hmmm... Nem lett rövid, de megérte végigolvasnom. Igen jó lett, ismételten! Tetszett!

Amikor Tamás a csajról kezdett el mesélni, akkor kicsit megijedtem, hogy Andiról van szó, de aztán tisztázódott, hogy mégsem.

Amúgy még annyi, hogy ha lehetne kérni, akkor a további epizódokban kicsit vegyél magadon erőt és találj már ki érdekesebb neveket, mert megőrülök a sok "András" és "Andi" karakteredtől! :-D:-P

Mégegyszer grat! ;-)
2 | RAI*DEN 2009.12.15. 20:45
Ahogy Gobiakos, én is megijedtem már, hogy Tamás lehet titokban "ápolgatja" Andreát, de mint később kiderült, ez szerencsére nem így volt. Mindenképp nagyon érdekes volt, és ebben a fejezetben szemtanúi lehettünk annak a bizonyos hülye női viselkedésnek, miszerint érthetetlenül cselekednek még azelőtt, hogy megbizonyosodnának valamiről. Hogy a történet szerint így volt-e a helyes, azt nem tudom, de, hogy a fejemben felmerült a "Mi lett volna ha?" kérdés, az biztos.

Végezetül annyit, hogy tényleg jó lenne, ha változatosabbak lennének a karakterek nevei. Még az András megérthető, hogy részről részre marad, ezáltal azt a hatást keltve az olvasókban, hogy ez egy folytatásos sorozat egy fix főszereplővel az élen. De azért őszintén remélem, hogy nem Andreának hívták az összes eddigi barátnődet, így remélem a következő részben egy új névvel láthatjuk a következő női karaktert ;).

Ha a következő részek csak feleennyire lesznek élvezetesek, én már örülni fogok, mert nagyon jó hangulat árad az írásaidból ;)
Creativ3Form
3 | Creativ3Form 2009.12.15. 22:49
Köszi srácok, örülök, hogy van a fórumról két ember, akinek tényleg tetszik ez a sorozat. Kérésetekre pedig új leányzó fog fellépni a következő epizódban:-D
Gobiakos
4 | Gobiakos 2009.12.15. 22:58
Crea: Már épp ideje lesz! :-P;-)
5 | ShuleyvA 2009.12.16. 13:01
Én viszont maradnék a saját elképzeléseimnél. Akárhogy is, szerintem ezek a nevek tök természetesek és illenek a sztoridba, mintsem hogy valami külföldi csengésű a fülnek kellemesebb hangzású karakterjelölők kísérjék végig az eseményeket.
Gobiakos
6 | Gobiakos 2009.12.16. 14:41
ShuleyvA: Nem erről van szó. Lehetne például Bianka, Luca, Ági vagy bármi más az Andin kívül... Mi sem Lauren-re vagy Rachel-re gondoltunk. ;-)
Creativ3Form
7 | Creativ3Form 2009.12.16. 15:23
Gyjáááááááj, Bianka akkor se lesz, ha pisztolyt nyomnak a fejemhez:-D Kimondottan irritáló név számomra, egy szinten van a Rozival meg az Oráliával:-D
Szilvi vagy Nóra lesz a következő leány;-)
Gobiakos
8 | Gobiakos 2009.12.16. 16:16
Nóri... Hmmm, most épp egy ilyen nevű lány ácsingózik utánam (nagyképűség OFF), de én valahogy nem vagyok ráhangolódva.
Ergo Nóri jöhet! :-D
ufodani
9 | ufodani 2009.12.16. 18:15
Az írás olyan amilyen(:P-:D).Be lehet persze helyettesíteni x y embereket ill akár saját magunkat a storyba.Na és pont ezaz ami nekem szemet szúr ill nem is szúr mert már benne is van.Szóval süt az egészről az,h több a negatív élményed a csajokkal mint fordítva/vagy nem..:)/Akinek ilyen és hasonló gondolatok-események-storyk járnak a szürkéjében az szerintem félig tele lehet keserűséggel,csak nehogy agyonnyomja!Eddig asszem az összes történet vagy szakításról vagy-és csalódásról szöszögött.Hol a happyand?Hát az pont azért nincs mert..ja ezt feljebb már karc.
Főhőseink mindent v semmit alapon garázdálkodnak a párkapcsolatokban,megoldásaik vagy egy parabellum(amúgy ez hogy került hozzá) vagy az öngyilok.Még szerencse,h nem lép le a 10.ről,mert nem lenne folytatás és azért kiváncsi vagyok!
Bocs ha túl személyesre sikeredett.
ufodani
10 | ufodani 2009.12.16. 18:19
Ja,tetszik a stílus egyébként!
Creativ3Form
11 | Creativ3Form 2009.12.16. 18:56
No problem, de pont ez a lényege ennek a Vágy sorozatnak, hogy a párkapcsolatban átélt negatív élményeket (és sajnos ez van többségben) kiírom magamból. Többnyire kitalált, de azért valós eseményeken halad, de happy end nem lesz. Max ha majd lesz olyan kapcsolatom a közel jövőben, amiben a kellemes dolgok lesznek többségben. De a 10. emeletről leugrás nem fenyeget, mivel a hatodikon lakom, plusz nem vagyok depressziós, öngyilkos hajlam:-D
De örülök, hogy megmozgattam a fantáziád, és örülök, hogy még mindig tetszik.;-)
LordMatteo
12 | LordMatteo 2009.12.16. 20:17
Nem értem mi a gond az András/Andrea nevekkel, pont ez kell ide, hogy úgymond kissé személytelen legyenek a karakterek, ezáltal bárki által behelyettesíthetőek, kicserélhetőek: átélhetőbb a dolog a tényleges saját szemszögből.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.