Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

Mafia II

Creativ3Form | 2010.09.21. 22:18 | kategória: Gamezde | 3 hozzászólás

Chapter I – The first think first

Egy jól fésült, ballonkabátos ember lép a bárba. Nem néz körbe, nem megy a pulthoz rendelni, hiszen jött valakihez. Valakihez, akitől a megváltást reméli. Ez a valaki a bár leghátulján elhelyezkedő asztalnál üldögél, és a jegyzetfüzete társaságában várakozik. Egy borostás, kissé ápolatlan fószer ez, de a mi ballonkabátosunknak pont rá van szüksége. Miután leült mellé az asztalhoz, egy rövid ki, merre, hány méter előjáték után kiderül, hogy ez a borostás fószer nem más, mint Detective Norman, a város egyik magánnyomozója. Ám semmi baj nincsen, ballonkabátosunk tudja kivel áll, azaz éppenséggel ül…szemben. Egy korty kávé lehörpintése után közli a nyomozóval, hogy nem más ő, mint Thomas Angelo, aki a legismertebb és legszervezettebb maffiacsalád, a Salieri klán tagja. Bajba került, és arra kéri Detective Normant, hogy helyezze családját biztonságba, cserébe pedig mindent elmond, amit az elmúlt években megtudott, megtapasztalt és átélt a Salieri klán tagjaként. Nyomozónknak több se kell az igenhez, rábólint a dologra, és végighallgatja Thomas Angelo életútját, melyben ugyan nincsenek tofuzabáló és gyémántbőrrel virító vámpírok, se frigyláda, se fénykard, még is olyan élettörténet ez, mely izgalmas, és tanulságokkal teli.

Thomas Angelo élete az 1930-as években esett át a nagy változáson, amikor is taxisofőrként két veszélyes maffiózót kellett elfuvaroznia a Salieri bárba. Mindezt úgy, hogy a konkurens maffiacsalád Morello emberei, a nyakukon lihegtek egy Thomson társaságában. A fuvar sikeres volt, amit a maffiózók egy vaskos borítékkal jutalmaztak. Angelo fiatal, és a taxizásánál sokkal többre vágyó ember volt, de nem akarta magát átadni az alvilágnak, hiába volt csábító a boríték tartalma és a tudat, hogy bizony naponta bontogathatná az efféléket. Becsületes taxisként élte hát tovább életét, ám ez az átlag élet nem kecsegtetett sok jóval. Pihenőidejében a Morello család bosszúszomjas emberei példát akarnak statuálni vele, hogy a közeljövőben senki ne akarjon keresztbe tenni a Morello családnak, főleg ha a Salieri klán két tagjának kiirtása a cél. A sors, vagy a lebecsülés erejének köszönhetően, de Angelo elmenekül a két maffiózó elől, és útja a Salieri bárba vezet. Természetesen a család örömmel fogadja, ráadásul elintézik az őt üldöző két maffiózót is. Angelonak ezek után két választása van. Egy: visszamegy taxizni, de akkor nagyon hamar a halakkal ébredhet, vagy kettő: elvei ellenére, beáll maffiózónak és a bűn lesz az élete. Mindenki tudja, mire esik a választása, így nem is folytatnám tovább a mesélést, a lényeg, hogy a Salieri család tagjaként se lesz fenékig tejfel az élete. Nem elég, hogy Morelloék továbbra se békélnek meg velük, de egy idő után már a családfő se becsüli meg őket teljes mértékben, plusz összeesküvés és baráti árulás is lesz bőven, szóval the life is good, de azért nem teljesen.

2002-ben az Illusion Softworks olyan játékot tett le az asztalra, ami minden gamer szívét megdobogtatta. Igaz, egyesek gyenge GTA klónnak tekintik, de ebbe ne menjünk bele, mert felesleges, és különben is. Baromság. A lényeg, hogy mind grafikában, mind történetben, mind karakterekben és atmoszférában tökéletes játékot kaptunk, mely mai szemmel nézve is bőven megállja a helyét. Igaz, az akkor még jónak számító grafika, zseniális arcmimika és fizika ma már enyhén szólva is röhejesen hat, de nem vagyunk mi kocka gamerek, hogy emiatt leköpjük szegénykét. Ugyan is a történet és a hangulat, még mindig büntet, és az nem sok játékról mondható el, hogy ennyi év távlatából is képes elvarázsolni. Elfogultságomra legyen mondva, de így gondolom. Fantasztikus játék, mely ordított a folytatásért, és nem a tragikus végkifejlett kiváltotta, „mostazonnalbosszútállokakétköcsögön” adrenalin rohamon, hanem mert rengeteg lehetőség rejlik ebben a világban. Voltak ugye próbálkozások, a Keresztapa játékokkal, de nem volta az igazi egyik sem. Nem elég, hogy a filmek sztorijából táplálkoztak, de azaz önállóság, amit belevittek se érte el a Mafia szintjét. Ám imáink meghallgatásra kerültek, és az azóta nevet váltott Illusion Softworks elkészítette a 2. részt.


Chapter II – New hope

Ha jól emlékszem, az első hivatalos megjelenés 2007 decembere lett volna. Ki is adtak egy pofás karácsonyi trailert, amiben a főszereplő a családjával éppen a kötelező templomi körútuknak tesznek eleget. 100%-on izzó Mafia hangulat és atmoszféra, zene, akció, mely ugyan még nem gameplay volt, de hordozott akkora energiát magában, hogy a fanok rögtön ott érezték magukat a városban, Empire Bayben. Ám csalódnunk kellett, mert nemhogy az év decemberében nem jelent meg, de még 2008 telén is csak reménykedhettünk, hogy nem jut a játék a Duke Nukem új epizódjának sorsára. Ennek meghazudtolására egészen 2010 augusztusáig kellett várni, és felmerül a kérdés, hogy vajon megérte e. Megérte e ennyit várni az egyik legjobb Mafia game (nem mintha olyan sok lenne) folytatására? Nos, keményen fel volt adva a készítőknek a lecke, hiszen nemcsak az atmoszféra, a karakterek, de bizony a történet és a cselekmény is tökéletes volt az első rész esetében, így nem engedhették meg maguknak a lebőgést. Nos, ha nem is teljes mértékben, de megtörtént. Mondjuk erről nem a szegény fejlesztőgárda, a 2K Czech tehet, hanem a zsugori, pénzéhes kiadó, azaz a Take 2 Interactive. Drágalátos Mafia rajongó modderek feltörték ugyan is a játék rendszerét, és kiderítették, hogy közel 100 küldetést szedettek ki a fejlesztőkkel a játékból abból a célból, hogy azokat majd drága pénzekért, DLC-k formájában sózzák rá a játékosokra. De ne menjünk ennyire előre, maradjunk inkább a New hope keretein belül, és meséljük picit a karakterekről, és a történetről.

Kezdjük rögtön a főszereplővel, Vito Scalettával, aki 1925-ben született, Szicíliában. Szüleivel olasz bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba, ahogy az lenni szokott, az Amerikai Álom reményében. Ám semmi nagy úgy alakult, ahogy eltervezték. Otthonuk egy lepukkadt koszfészek, a megélhetést jelentő kikötői munka pedig maffia kézben van, így a munkaerő se tiszteletre, se tisztességes fizetésre nem számíthat. A mi Vitonk el is határozta, hogy ő bizony kitör ebből a nyomorból, és olyan dolgokat fog elérni, amiről az édesapja mindig is álmodott. Ezt az álmot üldözvén barátkozott össze a vele egykorú Joey-val, aki a környék legbalhésabb gyereke volt. Ők ketten minden rosszba benne voltak, aminek a városban híre ment, és ez is lett Vito veszte. Egy balul elsült ékszerrablás után bekasznizzák, és mivel fiatal, valamint remek erőnléti állapotban van, besorozzák szépen katonának. A kényelmes, hátköznapi csínytevéseket felváltja a kiképzés, és a puskarobogás, ahol a „szétverem a fejed” sablonfenyegetés, nem csak üres szavadobálózásnak bizonyul. Ám Vito csak megedződött a háborúban mind lelki, mint fizikai és mind mentális értelemben. Az egykori szeleburdi és hirtelen viselkedés a múlté, egy jól megfontolt, cselekedeteinek következményeit mindig mérlegelő fiatalember vált belőle magyarán, ő lesz az ész, és a megfontoltság a csapatban. Egy ütközetben összeszedett golyó miatt hazaküldik regenerálódni, aminek ő, a szülei, valamint barátja, Joey is nagyon örül. Utóbbi annyira, hogy elintézi Vitonak, hogy ne kelljen visszamennie harcolni, amiért Vito nagyon hálás.

Ezután pedig kezdetét veszi a ranglétrán való felfelé igyekvés, amit pitiáner, mások által el nem végzett csicska munkákkal kezdünk, de ahogy egyre megbízhatóbbak és nevesebbek leszünk, odakerülünk a családi lábos közelébe, és bizony kicsippentünk magunknak pár darabot a zsákmányból. Ez persze káoszhoz, összeesküvéshez, áruláshoz, börtönhöz vezet, így nem is megyek bele bővebben. A lényeg, hogy minden olyanban részünk lesz, ami egy maffia sztorihoz kell, de még így is, gyengébb lett a végeredmény, mint az első rész esetében. A történet nem elég, hogy kiszámítható, de az első résszel ellentétben, rengeteg sablonnal operál. Néha konkrét jeleneteket vagy szitukat átemeltek korábbi, nagysikerű filmekből. Pl. a szabadulásunk után a „hoppá, van egy hulla a csomagtartóban” egy az egyben a Nagymenők nyitó jelenetének koppintása. De saját maguktól is koppintanak a készítők, ugyan is a bűzös, csatornában való mászkálás az első részben is helyett kapott igaz, más történeti elem részeként, de akkor is. Anno az első részben nem voltak ekkora sablonok és nyúlások, sőt. Filmeket megszégyenítő sztorival és cselekménnyel rendelkezett, míg a 2. rész csak egy jól felépített sablonhalmaz, mely ennek köszönhetően, picit kiszámítható is.

Ami pedig nálam a legnagyobb hiányérzetet okozta, az a szerelmi szál nélkülözése. Nem mondom, hogy központi szerepet kellett volna kapnia, de legalább annyi romance jelen lehetett volna, mint amennyi az első részben is helyet kapott. Barátnő, akit megvédünk, ettől belénk szeret, házasság, gyerek, de persze ezek már csak párbeszéd szintjén jönnek be a képbe.


Chapter III - Casting

A történet mellett viszont a karaktereket se éreztem annyira erősnek, mint az első rész esetében, leszámítva a főszereplő barátját, Joe Barbaro-t. Hatalmas figura, kicsit olyan, mint az imént említett Nagymenőkből, Joe Pesci karaktere. Egy töpszli, tömzsi, de még is nagypofájú ember, aki mindent és mindenkit szarrá olt, de ha vele packáznak, nincs pardon, csak bumm a fejbe. Jól bántak vele a készítők, mert hosszú idő elteltével se lesz fárasztó a stílusa, és mindig képes a lehető legjobbkor benyomni egy poént, ami ott és akkor nagyon nagyot üt. A kocsi csomagtartójában lévő hulla elásásának körülményei alatt én pl. sírtam a röhögéstől. Amit azok az állatok levezetnek, az EPIC, de komolyan mondom. Zseniális rész.

Viszont a főszereplőnk Vito eléggé…nos…semmilyen lett. Ok, hogy céljának tűzte ki a hatalmat, valamint azt, hogy a barátai mellett az ellenségei is tiszteljék és féljék a nevét, de ezt nem teszi, illetve nem hozza olyan keményen és vagányon a tudatunkra, mint Pacino a Sebhelyesarcúban. Ráadásul érzelmek se igazán jelennek meg nála, ami egyrészt a gyengécske arcmimikának, másrész pedig a jellemének is köszönhető. Hidegen hagyja minden és mindenki, pedig fogynak az emberek körülötte, mind család, mind barát téren, de egyszer sem láttam rajta, hogy akkor ő most nagyon összeesett volna. Persze, ezzel lehet azt akarták elérni a készítők, hogy erős jellem, akit semmi és senki nem tud kibillenteni az egyensúlyból, de ezáltal én nem tudtam annyira azonosulni vele, mint az első rész Angelojával, aki a taxi sofőrködés óta nagyon nagy jellemi és karakteri változásokon ment át. Vitonál ezt nem éreztem. A játék utolsó percében is ugyan olyan, mint az első pillanatokban, egy néhány ősz hajszálat leszámítva, semmi változást nem véltem felfedezni nála, pedig az élete nem Magdi néni halála körül forgott. Bár egy DLC keretein belül szívesen odatenném azt a bizonyos papírgalacsint a lépcsőre.:-D

Apropó ősz hajszál…gondolom mindenki emlékszik Tommy Angelo halálára. Nyugdíjas éveiben öntözi éppen a kertet, amikor egy luxuskocsiból kiszáll két maffiózó, és a híres, „Don Salieri sends his regard” mondat kíséretében, adnak neki egy shotgunos mellportot. A kamera, egy belső Angelo monológgal társítva távolodik a holttesttől, majd jön a stáblista. A hideg kiráz, akár hányszor látom, pedig jó párszor láttam már. A lényeg, hogy a készítők lecsapták a nagy ziccert, ugyan is a játék 14. fejezetében kiderül, hogy mi vagyunk Joe-val azok a maffiózók, akik a túlvilágra küldik az első rész főhősét. Fantasztikus húzás volt, ennél nagyobb rajongói EPIC WTF nem is kell egy játékba, hatalmas piros pont és cuppanós a 2K Czech gárdájának.

Visszatérve a szereplőkre, a mellék társakat, bár lényegesen több van belőlük mint az első részben, sem éreztem túlzottan maradandónak. A másik, ha nem is állandó, de gyakori társunkat Joe mellett például nem igazán tudtam hová tenni. Henry Tomasino, Vitohoz hasonlóan szintén Szicíliából származik, és bár egy nagyon jó orgánumot találtak neki, mégsem éreztem rajta igazán, hogy maffiózó lenne. Egy végletekig unalmas karakter, aki flegma, legtöbbször csak a gond van vele, és úgy isten igazából, semmi olyan pluszt nem tud hozzáadni a történethez vagy a küldikhez, ami ne működött vagy ment volna nélküle is. Tipikus töltelék társ, aki az elején nagyon nagy arcnak látszik, és segít is nekünk pár apró munka keretén belül, de a végén kiderül, hogy csak egy fogaskerék, ám hozzánk hasonlóan, ő nem igazán tudott feljebb jönni a ranglétrán. Mivel jó pár megbízásunk lesz vele, kicsit jobban kidolgozhatták volna, mert számomra, egy szürke egér csupán, aki ha elkezd cincogni, vagy szopunk a benzinkutaknál, vagy majdnem ránkdől egy épület, valamint a kínaiak is majdnem főfogást csinálnak belőlünk miatta. Szóval számomra egy teljesen felesleges társ volt az ő személye.

Joe mellett egyedül a börtön évek alatt megismert Leo Galante volt az, akiről ténylegesen elhittem, hogy ő bizony még a régi vágású, Omerta időszakból való, és nála az ígéreteknek ereje van. Ha azt mondja, meghálálja a segítséget, elhittem neki. Ha megfenyegetett, hogy halál vár ránm, ha nem tesszük amit mond, komolyan vettem. Mondjuk ő nem egy családfő, hanem egy consogliere, de tudja, hogy működik a rendszer, és átlát a szitán. A börtönévek alatt nem kicsit kinyitja Vito szemét, és ennek köszönhetően, ő lesz az apafigura, akit nem csak tisztel, de szeret is a főhős.

A maffiavezérek közül se volt olyan, akire „fel tudtam volna nézni” mint családfő. Volt ugyan kegyetlenebb fajta, mint Morello az első részben, vagy lágyabb, megértőbb, „de azért én is tudok kemény lenni ha kell”, mint Salieri, de ők nem kaptak olyan fontos szerepet, mint az első részben az imént említett két úr. A háttérből irányítottak csendesen, és ezzel nem is lenne baj, mert egy maffiafőnök ne pattogjon és végezze el a piszkos munkát, de akkor is. Valami fajsúlyosabb szerepet kaphattak volna, mert így nem igazán lehetett őket komolyan venni.

Azt kell, hogy mondjam, nem csak a történet, de a karakterek is kissé sablonosak lettek, és egyedül a környezet az, ami megmenti a dolgot a csalódástól.


Chapter IV – Life is good

A környezet ugyan is a játék legnagyobb erénye. A 40-es 50-es évekre jellemző, zseniális atmoszférát, melyet Empire Bay mellett a ruházat, a rádióműsorok és a zene is nagyon magas fokozaton tartanak. Én eleve imádom ezt a légkört, már az első résznél is szerettem kocsikázni és bejárni a város, és ez most sem volt másképp. Nem elég, hogy részlet gazdag várossal van dolgunk, de minden és mindenki ÉL benne. Két esetben is előfordult, hogy követtem valakit, mindkét esetben a játék legelején, azaz a téli időszakban. Az egyik úr, a ruhaboltból jött ki éppen, beszállt a kocsijába, elindult hazafelé, de előtte még beugrott egy étterembe kajálni. Ezután hazakocsikázott, kivette a postaládából a leveleket, majd mikor elindult a háza felé, taknyolt egyet a jeges úton, feltápászkodott, leporolta magát, majd bement a házba.
Egy másik alkalommal egy munkás embert követtem, aki olajtól borítva bement egy bárba, ahonnan kisvártatva részegen távozott, be a kis teherautójába, és kb. 100 méter kocsikázás után nekirohant egy autónak, jött a rendőrség, helyszínelés, mentők stb. Fantasztikus. De a játék legelején, amikor hazaérünk a háborúból is találkozhatunk ilyenekkel, hiszen ha betérünk a kajáldába, egy régi, gyerekkori ismerősünk szólít le egy kis nosztalgiára, de ha odamegyünk egy újságos bódéhoz, akkor az eladó udvariasan felvilágosít minket, hogy mi történt addig, amíg mi háborúztunk. Szóval a Mafia 2 esetében nem csak duma volt, az „élni fog a város” szöveg. Hiszen tényleg él. Ám, azért egy pici hiba még is csúszott a gépezetbe, ez pedig a forgalom. Nem elég, hogy a sofőrök a megengedett 40 km/óra ellenére is csak 20-al tötymörögnek, de olyan szinten leszarják vagy nem ismerik a kreszt, hogy az valami félelmetes. Az elsőbbségadás az náluk ismeretlen fogalom, de olyan módon, hogy hiába haladok a forgalommal, lazán belém kanyarodik, vagy nekem jön, vagy rám dudál a pirosnál, hogy ugyan menjek már. Amúgy poén, hogy ha áthaladunk a piroson, az éppen aktuális társunk (Joe vagy Henry) ránkszólnak, hogy „mi van vak vagy?” vagy „tudod, a piros azt jelenti, hogy állj.” Bezzeg az nem zavarja őket, hogy Thomsonnal lövöldözünk a nyílt utcán, áááá nem.:-D

Szóval hiába a fantasztikus élet a városban, az AI eléggé sutácska, mert a kocsisok mellett a gyalogosok is lazán elénk ugranak, ha rájuk dudálunk. Nem ám az ellenkező irányba, nem-nem. A kocsi elé, hogy szépen áthajtsunk rajtuk. Mondjuk ez már az első résznél is megvolt, éppen ezért ideje lett volna kijavítani.

Ami magát a játékmenetet illeti, semmi történelmi újítást nem tartalmaz, de nehézséget se okoz. Megtalálható a szokásos és ma már elhagyhatatlan fedezékrendszer, és az amögül vakon illetve célozva való lövés, valamint a szokásos készlet, ami az első részben is megvolt, csak természetesen finom hangolva. Ez főleg a közelharcnál látszik, ami az első rész esetében eléggé frusztrálóvá sikeredett, hiszen védekezni nem tudtunk, és kombók se nagyon voltak, szóval elég nagy kihívást jelentett. Hála az égnek, nem sok volt belőle. Itt azonban jut belőle bőven, szóval ráfért a csinosítás. A védekezés mellett helyet kapott a gyors ellentámadás, és a „kivégzés” ami ugyan nem Mortal Kombat szerű véres fatality, de látványos fejen térdelések és rúgások kíséretében mutathatjuk meg, hogy ki a bad ass maffiózó.

Ha már játékmenet, akkor meg kell említenem a hozzá tartozó pályákat, azaz a küldetéseket, amik a legnagyobb csalódást okozták a számomra, ugyan is ezek még a történettel is nagyobb sablonnal rendelkeznek. Az egész játék során talán ha két olyan misszió van, ami emlékezetesre sikerült, és ha azt veszem, hogy az első rész esetében, ez minden második küldetésről elmondható (szálloda felrobbantása, majd az utána lévő tetőn való menekülés, Morello öccsének kinyírása, nem beszélve a végjátékról), akkor azt kell mondanom, elmehetnek a picsába a készítők. Ez ugyan is az ő saruk, nem a kiadóé. Nem azt mondom, hogy szarok lennének a küldik, nem, de egyik se olyan, amire majd 2-3 év elteltével is emlékezni fogunk, ha akciójátékról van szó. Semmi látványosság, semmi autós üldözés, szóval semmi kiemelkedő. És ez bántó. Bántó, hiszen 8 évük volt arra, hogy megalkossák a tökéletes folytatást, de nem tették. Persze ehhez kellet az Illusion Softwroks is.


Chapter V- The problem is...

Pár éve vált divattá a DLC örület. DLC, mely plusz pályákat jelentett egy adott gamehoz. Ezek jó pár hónappal a rendes játék után jelentek meg, és vagy történeti kiegészítőként, vagy csak plusz, a játék elemeit kihasználván, amolyan töltelékküldetésekként voltak jelen. De persze, mind-mind első osztályú kivitelezésben. A Mafia II se maradhatott ki ebből a körből, csupán az volt a baj, hogy ez most a single kampány rovására ment. Itt ugyan is nem azt a trendet követték, hogy az egy tisztességes egy játékos kampányt egészítették ki ugyan olyan vagy kevésbé tisztességes, 1-2 órás DLC mókával, hanem magából a főtörténetből nyisszantottak ki küldetéseket, ráadásul nem is keveset. Szám szerint 100-at, ami a pofátlanság netovábbja. Ezek között akadnak sima, a hasonló stílusú játékokban már megszokott, a főtörténethez nem kapcsolódó mellékküldik, mint kocsilopás, fosztogatás, agyonverés stb. A nem rég megjelent, Jimmy’s Vendetta ezeket a mellékküldiket foglalja magába, így nem köti le túlzottan az embert, mivel történetileg semmilyen téren nem kapcsolódik a játékhoz. Mondjuk feszültség levezetésnek tökéletes, de többet nem ér. Pár héten belül pedig érkezik a Joe Adventures, ami két történetet is elmesél nekünk. Az egyik akkor játszódik, amikor Vito háborúzott a játék legelején, és Joenak egyedül kellett boldogulnia. A másik pedig akkor folyik, amikor Vito a sitten csücsült, és ezalatt Joe megismerkedett pár befolyásos emberrel, akikkel Vito is jó kapcslatot ápol a szabadulása után. Ígéretes DLC-nek ígérkezik, és simán befért volna a rendes játékba, egy külön fejezet keretein belül. De sajnos, a pénz az nagy úr, így DLC lett belőle. De ha hihetünk a moddereknek, akkor a játék legelejéről, 8 háborús küldit is kivágattak a 2K Czech-es srácokkal, pedig izgalmas lett volna a háborús övezetben hosszabb ideig kalandozni.

De olyan apróságokat is kivettek a teljes verzióból, mint az étkezés értelme, mer ok, hogy ehetünk egy hamburgert, de nem hízunk tőle, mint mondjuk egy GTA-ban, illetve éhen se halunk, ha sokáig mellőzzük a kajálást. Vagy nem lehet autókat vásárolni, csak lopni, de ez igaz a házakra és lakásokra is. Illetve lakást és házat lopni sem lehet, de…szóval értitek. Kivették a mentés lehetőségét, amit ugye a GTA-ak esetében a lakásodon vagy házadban tehettél meg. Kiszedték a taxizást, amit nem is értek. Csak nem terveznek egy olyan DLC-t, amiben nem lehet majd vezetni, hanem az lesz a lényeg, hogy mindenhova taxival közlekedjünk? Esetleg kiadnak egy „Familyfrost” kiegészítést, amiben majd lakásokat és házakat vehetünk magunknak? Érthetetlen. Érthetetlen, hogy miért kellett a single kampányt ennyire és ilyen mértékben megcsonkítani. Azt ugyan is nem hiszem el, hogy nem volt bennük annyi kreativitás, hogy ezeken felül találjanak ki küldetéseket. Ha ez nekem, mint egyszerű gamernek összejön, akkor nehogy már a fejlesztőknek, akiknek ez a feladatuk, ne sikerüljön. Mondjuk az is lehet, hogy a kiadó nem igazán kötötte a fejlesztők orrára, hogy mit is terveznek, és csak amikor már odaadták nekik a végleges verziót, hogy mehet a lemezekre közölték velük, hogy ugyanmárvagdossákszéjjelacuccost.” Mondjuk kicsit küzdhettek volna a 2K Czech-es srácok, mert azt lenyelni, hogy a kiadó a játékuk 70%-át kivágja, csakhogy DLC legyen belőlük, az azért nonszensz. Ok, hogy ők adják a pénzt, de könyörgöm. Ez azért eléggé tutyimutyi dolog volt. Többek közt azért is, mert ennek köszönhetően a Mafia 2 nemcsak, hogy nem érte el az első rész szintjét, de még akció játéknak sem kiemelkedő. Az évtized játékát alkothatták volna meg, de nem tették. Nem tették, pedig az előd tekintetében, és ennyi év várakozás után, ez lett volna a minimum.


Chapter VI - The Good, The Bad And The Ugly

Összességében tehát csalódott vagyok, mert hiába a fantasztikus hangulat, hiába van pár jó karakter, és összességében a történet se olyan rossz, még is nagyon nagy hiányérzetem van. Hiányérzetem, mert a missziók nem lettek túl emlékezetesek, és bár a 15 fejezet jól hangzik, na de egy gyakorlott gamer, még ha várost néz is, maximum 11 óra alatt kipörgetheti. Persze, ha nem vagdosták volna szét, biztos több lett volna a 100%-os kijátszási idő, de szétvagdosták. Szétvagdosták, és ezzel elvették tőlünk a csodát. Ennek a játéknak ugyan is minden esélye megvolt, hogy csodát műveljen, de a pénzéhes kiadó elintézte, hogy ne így legyen.

Hiába vagyok elfogult mind a névvel, mind a környezettel, amiben játszódik, ez nálam csak egy közepes játék lett. Nem is akarom pontozni.


pozitívumok

- 100%-on izzó maffia hangulat és atmoszféra
- a rádiózenék mellett az original score is jól megkomponált
- Joe karakterét nagyon eltalálták
- történet...

negatívumok

- ...ami azért nem éri el az első rész szintjét
- nem túl emlékezetes, sablonos küldetések
- megcsonkított single kampány
- kevésbé emlékezetes, sablonos mellék karakterek

Utolsó módosítás: 2013.08.18. 16:02

Hozzászólások

Gump
1 | Gump 2010.09.22. 12:14
Másik fórumból másolom ide.
- a 2K nem sokkal azután vásárolta fel az Illusion Softworks-t, hogy a Mafia 2-t beharangozták;
- a fejlesztés kellős közepén álló játékba rögtön elkezdtek belepofázni és meg akarták vágni a tervezett anyagot, köztük a kb. 700 oldalas szkriptet
- ennek következtében a játék vezető dizájnere és még néhány kollégája ott hagyta a fejlesztést, majd távozott a cégtől
- a 2K elkezdte megvágni a játékot, a tervezett anyag közel 60%-át kiírták vagy kivágták, ez érinti a forgatókönyvet, karaktereket, helyszíneket, fegyvereket, játékelemeket, szinte minden lényeges dolgot
- így került ki a játékból:
• egy 10 missziós háborús enteriőr
• a vidéki helyszínek
• funkcióval rendelkező épületek, pl. fogadóiroda, ingatlaniroda, szálloda, autószalon, sztriptízbár, mozi
• tömegközlekedés (taxi, magasvasút, metró)
• reputation system
• social system
• kézifegyverek (boxer, baseball ütő stb.)
• mellékküldetések (bruski's missions, derek's missions) <= 2K tavaly még azt nyilatkozta, hogy benne lesz, aztán mégsem
• freeride mód

Ha a 2K nem nyúl bele, akkor méltő folytatása lehetett volna az első résznek, így meg kaptunk egy kellemes játékot, ami bizonyos részleteiben nagyon jó, sok másban meg közepes. Aki az első részt nem látta az lehet, hogy áradozik, hogy milyen jó, de aki már régi motoros és/vagy szerette az első részt szerintem jellemzően csalódva tapasztalta, hogy mi lett a játékból.
A szerelmi szál hiánya nálam nem volt gond, ettől még lehetett volna nagyon jó, de a történetben valami nem stimmel nálam. Vagy csak az van, hogy egyszerűen nem alkalmas Vito karaktere arra, hogy a helyébe képzeljem magam és beszippantson az egész. Tényleg egyrészt olyan semmilyen a karakter, sablonos, másrészt meg Tommy sokkal szimpatikusabb. Ott annyira jól fel volt építve, hogy hogyan kerül be az egészbe, itt meg, hogy már gyerekkorától "gazember" volt a hősünk nekem nem annyira szimpatikus.
Nagyon bajban vagyok, mert tényleg játszatta magát, amíg tartott, meg tényleg hangulatos részek vannak, néhány küldetés jó, vannak poénos dolgok, de amúgy meg marha pipa vagyok, ha arra gondolok, hogy mi lehetett volna belőle és már soha nem derül ez ki.
Jó írás amúgy. :)
Creativ3Form
2 | Creativ3Form 2010.09.22. 12:52
Köszi a kiegészítést, látod én ennek csak a töredékét tudtam. Nem semmi amúgy, hogy ennyi és ekkora kavarás volt a fejlesztés közben, valszeg akkor ez is közrejátszott a folyamatos megjelenéstologatásban. Szomorú dolog ez, mert az van, amit mondtál. Játszatta magát, de még is ott van a hiányérzet az emberben, főleg annál, aki játszott és szereti is az első részt.
Razor03
3 | Razor03 2010.09.22. 17:57
Felénél meguntam, letöröltem. Nem is vagyok rá többet kíváncsi, szar ásítós unalmas, Vito meg egy elfuserált karakter a darabos össze nem illő harmat gyenge történetről meg már ne is beszéljünk...

Inkább kijátszom újra az első részt. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.