Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

TOP 5 Játék 2010

Creativ3Form | 2010.12.24. 21:58 | kategória: Gamezde | 8 hozzászólás

Az idei évben is bőven akadt alkalmunk játszani. Íme, mi fért be nálam a TOP 5-be...

5. Spider-Man: Shattered Dimensions

Pókicánk nem mindennapi balhéba keveredett. Az emberi képzeletet mesterien megmérgező és irányító Mysterio, meg akar szerezni egy ősrégi, természetfeletti erővel rendelkező táblát, amivel az eddigi illúziói megvalósulnak, és ténylegesen is el tudják pusztítani, akár az egész világot. Ebbe kotnyeleskedik bele Pókember, ám balul sülnek el a dolgok, a tábla ugyan is több darabra törik, és szétszóródik a különféle valóságokban. Igen, több valóság van, és mindegyikhez tartozik egy Pókember.
Van a múlt, a Noir, ahol a fekete fehér képi világ veszi át a szerepet, és feladatunkat Splinter-Cell stílusban osonva, az ellenfeleket csendben kiiktatva kell véghez vinnünk. Van a jelen, az Amazing, ahol a mindenki által ismert Pókembert kell irányítanunk. Van az alternatív jelen, az Ultimate, ahol a Venom szerű, fekete ruhás Pókember a főhős, és az ereje valamint a brutalitása az, amivel halad a hiányzó tábla darabok felé. Végezetül pedig van a jövő, egészen pontosan 2099, ahol a futurisztikus épületek, járművek, és ismert Pókember ellenfelek lelnek örömöt abban, hogy a gyorsaságát kamatoztató hálómestert, eltegyék láb alól.
A feladatunk minden pályán ugyan az…megszerezni a széttört tábla egy darabját, miközben egy, a képregényekből megismert ellent kell letudnunk. Először sima voltában, majd később, a tábla által megfertőzött formában. Mondanom se kell, hogy melyik verzió lesz a nagyobb kihívás. Ez így leírva, nem hangzik se túl változatosnak, se túl izgalmasnak, de higgyétek el, az. A pályák felépítése változatos, és az egyszerű alap koncepció ellenére, miszerint menj a cél felé, és üss le mindenkit, aki az utadba kerül, nagyon nagy hangulatot hordoz magában a játék, és a különféle dimenziók, valóságok gondoskodnak arról, hogy még is változatos, és izgalmas maradjon a végéig.
Úgy látszik a studiók többsége tud tisztességes szuperhősös játékokat is csinálni, mivel az X-Men: Wolverine, valamint a Batman: Arkham Asylum után a Pókica is kapott egy tisztességes játékot. Kötelező minden rajongó számára.


4. Kane&Lynch 2: Dog Days

2007-ben a Hitman alkotói úgy döntenek, hogy rövid időre maguk mögött hagyják a brutális, ám még is precíz és megfontolt gyilkosuk, Mr. 47-es kalandjait, és adnak az akció-hentnek egy akkora hangulatbombát, hogy arra évek múltán is emlékezzenek az emberek. Ez volt a Kane&Lynch: Dead Men, amiben két, az élettől már semmi jóra nem számító pszihopata ténykedéseit követhettük, illetve Kane személyében, játszhattuk is végig. A készítők több pályával is tisztelegtek Michael Mann nagyszerű akció-krimije, a Szemtől-Szemben (a bankrablásos küldi, valamint a ReTomoto irodaházból való kitörés) előtt. Bár maga a játékmenet nem volt egyedi, és maguk a pályák is a shoot’em up stílust követték, de a zene és az atmoszféra olyan pluszt adott, amit a többi akció-hent játékban még nem tapasztaltam. Nagy baj, hogy a játék felétől, amikor is elhagyjuk a városi pályákat és átmegyünk a dzsungelbe, ez a hangulat tovavész, és veszít erejéből.
Elérkezett a folytatás, melyre a pofátlan befejezés(ek) után számítani lehetett ugyan, csak arra nem, hogy ennyivel nagyobbat fog szólni. A szereplők ugyan azok, annyi különbséggel, hogy most nem a megfontoltabb Kanet, hanem a pszihopaták pszihopatáját, Lynchet kell irányítanunk. Az első rész után különváltak útjaik Kaneval, de most még is úgy adódott, hogy segíteniük kell egymásnak. Glazer, az egyik legbefolyásosabb és leghírhedtebb fegyverkereskedő a világon, és egy kihagyhatatlan üzleti ajánlatot kínál a mi pszihopatáinknak. A gond csak az, hogy ha ez a két csóka benne van valamiben, akkor a baj és a katasztrófa kart karöltve érkeznek. És nem postán. Ez a katasztrófa pedig akkora, hogy nemcsak a környék összes rosszfiúja, de az imént még pajtiként ismert Glazer is el akarja tenni őket láb alól. A szar meg lett tojva, és a mi feladatunk, hogy kimásszunk belőle, majd a rend kedvéért, el is takarítsuk.
A sztori nem egyszerű, szerintem ehhez a stílushoz még sok is, de legalább nem fogunk unatkozni. Amire amúgy a játékmenet se ad lehetőséget, ugyan is egy teljesen új, eddig még nem látott koncepcióban lesz részünk. A készítők gondoltak egyet, és kreáltak egy ál-dokumentalista kamerakezelést, ami olyan érzést kelt, mintha egy amatőr filmes, mondjuk a vizsgafilmje gyanánt, mindenhova követné a mi Kane és Lynch-ünket. Ez pedig nagyon magas szinten működik, ugyan is hihetetlen pluszt ad a játékmenethez. Ha lőnek, a kameraman fedezékbe vonul a karakterekkel együtt. Ha robbanás van, elzuhan, és úgy követi tovább az eseményeket. Plusz az ál-dokumentalista érzés fokozására, még ráhúztak a képi világra egy kezdeti youtube-os képminőséget. Szerény véleményem szerint, zseniális lett ez a koncepció, és bár maga a játékmenet nem változott az első részhez képest, na de a többi…hatalmas hangulat bomba, minden akciójáték kedvelő próbálja ki.


3. Splinter Cell: Conviction

Sam Fischer öregszik. Lánya meghalt, a főnökét pedig személyesen lőtte agyon. Asszem ez bőven elég a mélyponthoz. Na de a hang, aki folyamatosan adta neki a tanácsokat a fülébe megtalálta, és egy utolsó utáni feladatra kéri fel a mi Splinter Cellünket. Fischer pedig pofaszakállal, ám semmiképpen sem öreg urasan indul útjára, hogy minden eddiginél kegyetlenebbül bánjon el az útjába kerülő akadályokkal.
Koncepció váltás történt az UbiSoftnál, ugyan is az eddig jól megszokott, előbb osonj, aztán ölj felfogást felcserélték, illetve nem is 100%-os csere történt, mivel az osonás továbbra is fontos tényező, na de a közelharc, és a kivégzés fejlesztésével, sokkal akciódúsabb, változatosabb lett a játékmenet. Fischerünk nemcsak a pisztolyával, de a két puszta kezével is olyan fájdalmat tud okozni, hogy az ellenfelek hamar feladják az ellenkezést. Néha kell egy kés a kézbe, vagy a fejjel jó a piszoárt letisztítani mutatvány is hatásos, de a lényeg, hogy a végén, mindenki megtörik. Mindenki. Ám sajna a fanok közül nem mindenki elégedett meg ezzel az új irányvonallal. Sokak számára ez a sok újítás megölte a Splinter Cell eszmét, de én laikusként azt mondom, hogy jó ez így, hiszen finom a krémes, de a negyedik szelet után már lehet, hogy megkóstolnánk valami mást is.


2. Assassin’s Creed 2

Hogy van e élet a Prince of Persia után, azt az UbiSoft 2007-ben bizonyította be az embereknek, mégpedig az Assassin’s Creed első részével. Egy bérgyilkost irányítunk, aki az imént dicsért Sam Fischert megszégyenítő osonással, valamint Mr. 47-est alázván hidegvérrel és nyugalommal hajtja végre a feladatát. Feladatunk, hogy különféle városokban kinyírjunk egy, az adott pálya, azaz város szakaszt zsarnokságával beszennyező embert, majd a vértével átitatott tollal, loholjunk mesterünkhöz, aki a dicsérő szavak mellett, újabb és újabb fegyvereket ad számunkra. Két dolog miatt nem sült el úgy ez a recept, ahogy az UbiSoftos sráciok szerettlk volna. Az egyik, hogy nagyon hamar ellaposodik a játékmenet, mivel minden pályán ugyan azt kell csinálni. Kihallgatni a tömeget az uralkodó gondokról, majd ha elég infót gyűjtöttünk össze, irány kinyírni a bosst. A másik pedig, ami sokaknál kicsapta a biztosítékot, az a jövővel, azaz esetünkben a jelennel való kavarás. Az Assassin’s Creed ugyan is nem más, mint egy Desmond nevezetű bárpultos őse, és mi úgy tudjuk ezt az őst, jelen esetben Altairt irányítani, hogy egy Mátrixhoz hasonló szerkezettel, a DNS láncunkba beívódott emlékeket hozzunk felszínre, és kalandozunk benne kedvünkre. Célunk, minél többet megtudni a templomosokról, és egy bizonyos…nos…almáról ami egészen Ádám és Éváig vezethető vissza. De erről majd később.
A lényeg, hogy sokaknak ez a szál nem igazán feküdte meg a gyomrát, és a hamar ellaposodó játékmenet sokaknál az uninstall vagy az egy kitolás után, a polc legaljára mozdulat következett. Ám a fejlesztők tanultak a hibáikból, és 90%-ban az összest kijavítva, letették elénk a második részt. Az alap koncepció nem változott, még mindig Desmon, a bárpultos DNS láncában kavarván irányítjuk az egyik őst, csak ezúttal Olaszországban kalandozunk. A főhős, azaz az ős pedig egy Ezio névre hallgató nemes, akinek apja egy régóta tartó összeesküvés áldozata lesz. De nem csak ő, hanem Ezio bátyja és öccse is. Mondanom se kell, hogy a mi olasz kölkünk, aki alap járaton is eléggé hírtelen haragú, és előbb cselekszik, mint kérdez, bosszút esküszik. De, hogy ne csak egy Payback játékot kapjunk, a keresztes lovagokat továbbra is kutatnunk kell. Ám ezúttal, társakat is kapunk. Itt van legelőször a legfontosabb, Leonardo Da-Vinci személyesen, aki a korát jóval megelőző találmányaival lesz segítségünkre. Dupla penge, rengeteg dobókés, rejtett pisztoly, füstgránát, szóval fel kell kötnie a gatyáját mindenkinek, aki Ezio útjába akar állni.
Ez, és az Olaszországi helyszínek pedig elérték, hogy egy másodpercre se unatkozzunk, és ha bár itt is vannak ismétlődő feladatok, de még is, a varázslatosabb környezett, és a jobban kidolgozott karakterek, valamint a zseniális Ost gondoskodik róla, hogy tökéletes játékban legyen részünk.


GAME OF THE YEAR: MASS EFFECT 2

Messzi messze, egy régi régi galaxisban…senki nem halott a jedikről vagy a sithekről. Nem volt se Darth Vader, se Luke Skywalker. Nem voltak midikloriánok, vagy erő irányította elmék. Voltak az emberek, akik a tápláléklánc legalján szerepeltek a többi faj között. Na persze nem mint táplálék, csak mind komolyan vehetőségi faktor terén.
A BioWares arcok olyan univerzumot és világot alkottak meg a Mass Effectel, amire nem sokan számítottak. Hiszen mi lehet jó, egy jövőben játszódó lövöldözős játékban, ahol idegen fajoka kell lövöldözni? Nos, kérem szépen, egy olyan recept, ami ezt az elsőre egyszerűnek tűnő képletet fel tudja dobni. Az egyik ilyen recept, az RPG elem, ami nem a klasszikus, felülnézetes RPG-t jelenti, de a fegyverek, páncélok valamint karakterek feljesztésében és cserélgetésében visszaköszön. A másik recept, a szerepjáték vonal, ugyan is rengetek párbeszéd található enne, amivel befolyásolni tudjuk a társaink, embereink hozzánk való viszonyát, nem beszélve az idegen fajok emberiséghez való hozzáállását. Az alap, de még is háttér motiváció ugyan is az, hogy meg kell mutatni minden fajnak, hogy az ember igen is egyedi, és képes minden olyanra, amire a többi faj, sőt. Még lehet, hogy többre is. Na de sokkal fontosabb feladatunk van annál, hogy magunkat fényezzük, ugyan is egy olyan idegen, és állítólag több tízezer éve kihalt faj fenyegeti a világot, hogy nincs idő a nézeteltérésekre. Shepard parancsnok, az emberek legnagyobb hőse és reménysége a faji egyenlőség beállításának folytatott harcban, olyan küldetést kapott, amivel mindent a helyére tehet.
Ez volt az a koncepció, ami rengeteg gamer szívét megremegtette. Az RPG és az akció elemek tökéletes egybe gyúrása, olyan történettel, szerepjátéki elemekkel, valamint játékban eddig még nem látott karakter mimikával társult, hogy a játékkedvelőknek nem kellett több az orgazmushoz. És mivel trilógiának szánták Shepard parancsnok kalandjait, nem kellett sokat várni a folytatásra.
Az első rész veszedelmes, több tízezer éve kihallt idegen faja csak a piskóta alja volt, a maradék, és a hab a tortán most következik. Egy eddig még senki által nem látott, és sokak szemében csak legendaként jelen lévő faj akarja ugyan csak lemészárolni az emberiséget. A baj csak az, hogy céljuk első fázisát, azaz Shepard kiiktatását, véghez is tudják vinni. A mindenki által szeretett, és dicsőített parancsnok meghal, és már-már veszni látszik, az amúgy is gyengén pislákoló remény. Ám nem úgy van az. Egy Cerberus nevezetű vállalat felkutatja Shepard holtestét, és egy amolyan félig ember, félig gép Shepardot hoz létre, aminek emlékei, és a küldetése iránt érzett elhivatottsága megmarad. A baj csak az, hogy ez a Cerberus nem éppen a követendő példa zászló alatt tevékenykedett eddig, így korábbi társaink és barátaink furcsán állnak a dologhoz. Persze, örülnek, hogy élünk, na de hogy pont az „ellenség” egy kis magja élesztett fel minket, ráadásul hálánk jeléül, még dolgozunk is nekik…nos…ennyit a vörösboros éjszakákról.
Már az első rész is olyan történettel büszkélkedhet, amit megirigyelhetne az összes álom gyáros, de most sem kell csalódnunk. Az amúgy is jól megkavart vízet most mégjobban megkavarják, és ha játszottál az első résszel, olyan WTF-ek sorozata ér majd, hogy csak kapkodod a fejek. De az apró, rejtett poénok vagy utalások is tudnak kellemes perceket okozni, így azt tanácsolom mindenkinek, hogy először az elsővel kezdjék a játékot.
Apró változatás, hogy az RPG elemekből elég keményen, néhol már fájóan (inventori teljes hiánya) visszavettek, és az akció lépett előtérbe, de még így is zseniális, és az igazat megvallva, ennek a világnak ez jobban is áll.
Egy szónak is száz a vége, a Mass Effectel egy olyan fába vágta a fejszéjét a BioWare, amit nemcsak, hogy kivágott, ede még fel is aprított. Jövőre jön a záró epizód, de ezzel sincs vége, ugyan is ez a trilógia csak Shepard aparncsnok kalandjait zárja le, de a játék kedvéért létrehozott univerzum akkora potenciált hordoz magában, hogy a készítőknek eszük ágában sincs ennyiben hagyni a dolgot. Szóval örülhetnek az ME fanok, a kaland közel sem ér véget 2011-ben.


Összességében tehát jó kis év volt ez a 2010 játék szempontból, még úgy is, hogy rengeteg csalódásban is részünk volt. A legfájóbb pont talán a Mafia II, ami akkora de akkora kihagyott ziccer lett, hogy sírni lett volna kedvem. Reméljük a készítők a harmadik részre, mivel lesz harmadik rész, tanulnak a hibákból, és legközelebb jobban kiállnak a játékukért, és nem hagyják, hogy a buzi kiadó szarrá vagdossa a plusz pénzt hozó DLC-k érdekében. Megérdemelne ugyan is egy tisztességes folytatást, az amúgy mai napig zseniális Mafia.

Szóval jövőre, veletek, ugyan itt.

Utolsó módosítás: 2011.02.19. 11:20

Hozzászólások

ufodani
1 | ufodani 2010.12.26. 10:54
Most a top 5 mellékes, amúgy az első helyezettel egyetértek.
Viszont látható, h vágó a szakmád :) Remek a mix !
Gobiakos
2 | Gobiakos 2010.12.26. 14:45
A bejegyzést nem olvastam végig, majd talán "tudodhol", de a videót megnéztem és az b*szottul betalált, zseniális! 5*
Razor03
3 | Razor03 2010.12.26. 14:56
És hol marad a Metro 2033? :-(
Creativ3Form
4 | Creativ3Form 2010.12.26. 15:03
Őszintén bevallom, hogy nem csigázott fel igazán. Mind faternál, mind havernál bele-bele néztem, de továbbra se jött meg hozzá a kedvem.:-(
ufodani
5 | ufodani 2010.12.26. 15:50
Razor03 +1 ! Nálam bőven benne van.
LordMatteo
6 | LordMatteo 2010.12.26. 16:11
Miért nem azt a múltkor bemutatott sony vegasos creativ3form feliratot használtad?

Amúgy ME spoiler elég durva volt...:|
Razor03
7 | Razor03 2010.12.26. 16:36
Cr3ative: Pedig a Metro 2033 az utóbbi évek legjobb FPS-e, az utolsó 30 perc olyan élményeket garantál, amivel ezidáig egy FPS játékban sem találkoztál. Talán a Crysis-ban voltak ehhez fogható interaktív már-már film hű jelenetek!

Szerintem a Metro mellett ezek a címek csak középszerű játékok. Kár, hogy nem kapott nagyobb figyelmet. Igaz a semmiből jött de nagyszerű játékok általában rendre elsikkadnak - sajnos.
Creativ3Form
8 | Creativ3Form 2010.12.26. 19:12
Lord: Kétlem, hogy ne látta volna mindenki vagy 100-szor azt a trailert, amiben benne van, szóval nem volt vészes.:-P Plusz azért nem a múltkor bemutatott logót használtam, mert abban ott van, hogy "pictures" és ugye itt a fórumon, csak simán Creativ3FOrm vagyok.:-D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.