Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

A Tetovált lány (Fincher VS. Arden Oplev)

Creativ3Form | 2012.01.20. 00:26 | kategória: Múúúviz | 0 hozzászólás

Az írás enyhén spoileres, így csak saját felelősségre

A svéd verzió ismeretében vágtam ma neki a Fincher redenzte amerikai változatnak. Ami a rendező elmondása szerint, nem remake, hanem egy könyv adaptáció, őt ugyan is már régóta mozgatja a Millenium trilógia első részének a megfilmesítése, csak voltak más elfoglaltságai. Arról pedig nem tehet, hogy közben a svédek megfilmesítették...mégpedig nem is rosszul. És akkor itt felmerül a kérdés az emberekben, hogy vajon miben más, esetleg miben jobb a Fincher változat, mint az Arden Oplev rendezte verzió. A kérdés pedig nem túl egyszerű, ugyan is a svéd változatnak is vannak erényei, jó oldalai, és az amerikai verziónak is...a svédben is vannak hiányzó dolgok, de az amerikaiban is.

Nos, kezdeném rögtön a karakterekkel, Blomkvist-el, és Lisbethel. Craigről az elején képtelen voltam elhinni, hogy ő a Millenium újságírója, aki ráadásul nagyon profi a szakmájában. Kellett egy bő fél óra, mire a karaktere belezáródott az egészbe, bár ez számomra mondjuk úgy ahogy van az egész első fél óráról elmondható. Az eleje eszméletlen módon el van kapkodva, és helyenként olyan zavaros, hogy én a svéd verzió ismeretében, néha bizony elvesztettem a fonalat. Fincher túl gyorsan tudta le a felvezetést, és a nyomozós, úgy mond krimi részek se működtek annyira, mint a svéd változatban. A nyomok felkutatása, megtalálása, és a nyomozás közbeni hírtelen beugrások, és következtetések sokkal de sokkal hatásosabbak voltak Arden Oplev verziójában. De erről majd később.

Ami Fincher számlájára írható, hogy a hangulat, az atmoszféra, és a film második felére jellemző feszültség, magasabb hőfokon égett, és a bizonyos megerőszakolás, valamint "szadista disznó vagyok, nőket erőszakolok" jelenet gyomorforgatóbbra, sokkolóbbra sikerült. Ami Lisbethet illeti nos...azt nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy se Rapace, se Mara nem egy szépségkirálynő. Ok, hogy direkt voltak olyanok a filmben, mint amilyenek, de normális külsővel is max az elfogadható, átlag kategóriába férnek be, és ez egyébként a színészi teljesítményükről is elmondható. Egyikük se nyújtott nagy alakítást, de még is volt bennük valami, ami miatt nem húzza az ember a száját, és mondja azt, hogy rossz választás lett volna a két lány a szerepre. Ami viszont érdekes, hogy picit különböznek egymástól. Míg Rapace tetovált lánya egy erőszakos, ölök a tekintetemmel, rideg karakter, akit annyi sérelem és lelki sérülés ért, és amiatt annyira csalódott mindenben, hogy nem igazán izgatja semmi és senki, csak megy előre, addig Mara személyisége sokkal emberibb, sokkal szerethetőbb. Persze, baszakodni vele se lehet, és megtudja magát védeni, plusz attól sem kell félni, hogy majd leül vámpírokról meg varázsló pálcás srácokról trécselni a barinőivel, de benne még is láttam egy amolyan szeretetre vágyó lányt. Ami viszont nem volt hiteles számomra a karakterében, az a Blomkvist-hez fűződő viszonya. Furcsa volt, hogy míg Rapace rideg, magának valóbb karakterével tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy miért is érez iránta úgy ahogy illetve, hogy miért is segít neki, és miért kezd el szimpátiát érezni iránta, addig Mara ember közelibb személyiségével ez már nem jött össze. Pedig itt még adta is volna magát, és egyátalán nem lett volna karakter idegen a dolog. De ennek ellenére, nála olyan durr bele alapon jött el ez a szimpátia, ez a "rajongás", és emiatt nem volt túl hihető számomra, hogy csak úgy ráugrik Blomkvist a farkára. Már bocsánat. Szóval a Rapace VS. Mara versenyben egy döntetlent tudok hirdetni.

Craigel az első fél órát leszámítva, nem volt baj, hozta, amit kell a karakterhez. Bár az ügy, ami miatt perbe fogták, és a börtön szele is megcsapta, nem lett annyira megmagyarázva, és kifejtve. A film vége felé ugyan tesznek róla említést, de jobb volt a svédben, hogy már az elején tisztába tudtuk rakni ezt a szennyest. A másik kicsit érthetetlen dolog számomra, Blomkvist lányának behozatala. Abszolute felesleges volt, ugyan is olyan dolgokat adtak neki, amiket a svéd verzióban Lisbet-tel párosították. Mondjuk azt sajna nem tudom, hogy a könyvben hogy volt, de engem picit idegesített, hogy olyan dolgokat, amikre Lisbeth jött rá a svéd verzióban, itt odaadták Blomkvist lányának, egy olyan odavetett, fél mondat stílusban. De, majd a regény elolvasása után, ez a kép tisztázódik.

A legfájóbb pont viszont az egész filmben, amit már fentebb is említettem, és ez kicsit már az Aeonflux kritikánál is elszomorított azaz, hogy az ügy felgöngyölítése, a krimi szál elnagyolt, helyenként elkapkodott lett. Néhány nyomra túl hamar jöttek rá, vagy nem volt túl érthető, nem igazán volt egyértelmű a néző számára, hogy Blomkvist akkor most mit is látott meg egy-egy nyomban, és miből tudta kikövetkeztetni azt, amit. Szóval ez a része, nem lett olyan érdekes, és izgalmas, és bár a vége felé, amikor már kezdet összeérni a szálak, a feszültség uralta a vásznat, de az odáig vezető nyomozás, ok-okozat bemutatása hagy némi kívánni valót maga után. Az is zavart pl. hogy a régebbi esetek felkutatása össze volt vágva pár percben, pedig a svéd változatban kimondottan élvezetes volt, amikor elment Blomkvist és Lisbeth együtt a helyszínekre, és úgy voltak bevágások az áldozatokról. Itt Lisbeth járja be egyedül ezeket a helyeket, és ez nem igazán hozza elő a sokk hatást. Ezt a részét tehát Arden Oplev javára írom.

Ami viszont vitathatatlanul a Fincheri verzióban jobb, az a befejezés. Blomkvist, Wennertsröm-höz fűződő kapcsolatának lezárása, az, hogy a végén miért is járt pórul Wennerström, jobban meg lett mutatva, ami utólag belegondolva, nem volt nehéz, mivel a svédben ezt nem dolgozták ki egyátalán. Itt viszont beleláttunk ennek a folyamatába, és emiatt nekem az uccsó 15-20 perc eszméletlenül bejött. Érdekes amúgy, hogy az, amit elején leírtam a Rapace VS. Mara féle Lisbeth összehasonlításnál, azaz hogy Rapace karaktere a senkit és semmit nem érdekel típus, a végén, még ha csak egy pillanatra is, de Mara tekintetében is előjön. És ez engem megmosolyogtatott.

Amit még hiányoltam, azok a tipikus Fincheri védjegyek, amik a képi világban, vagy vizualitás téren szokat előjönni. Persze, így is érezni lehet, hogy az ő munkája, de lehetett volna több Fincheri védjegy. Mert azokkal, még nagyobbat oda lehetett volna sózni a hangulatnak.

Szóval összességében tetszett a film, de nem lett jobb a svéd verziónál. Mindkettő egy tisztességes alkotás, a maguk erényeivel és hibáival, de ha a kettőből gyúrnának egyet, csak akkor lehetne egy igazi, 10/10-es film. Viszont remélem, Fincher nem pazarolja az idejét a folytatásokra, mert felesleges. Adják oda egy középszerű rendezőnek, de Fincher foglalkozzon mással.

Utolsó módosítás: 2012.01.24. 23:36

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.