Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

Vágy sorozat - ötödik epizód

Creativ3Form | 2012.04.13. 22:13 | kategória: Vágy sorozat | 7 hozzászólás

Jó pár hónap kihagyás után, visszatértem Vágy sorozatom ötödik fejezetével. Ez a kis történet, az első betűtől az utolsóig, velem történt meg, még a gimnáziumi éveimben. Nem csak részben, hanem 100%-ig. És, ahogy a negyedik epizód, úgy ez is picit hosszabb lett a kelleténél, így csak az lásson neki, akinek kedve és ideje engedi.

Ötödik epizód:


- Sziiiiiija Bandi!
András megfordult, és még éppen, az utolsó utáni pillanatban le tudta reagálni, hogy Andrea a nyakába ugrott, azaz elkapta és megtartotta, és ennek köszönhetően, nem taknyoltak egy hatalmasat. Bár, egy apró egyensúly ingadozás bejátszott, de azt gyorsan korrigálták.
- Hello Andi! Nem azt mondtad, hogy késel picit?
- Úgy volt, mert lekéstem a buszom, de aztán apum elhozott, mivel úgy is a városban volt dolga.
- Értem. Amúgy te, hogy-hogy tervbe vetted, hogy feljössz Pestre? Itt lakik egy barátnőd, vagy mi a franc?
- Igen, egy csoporttársam lakik itt, és van pár kidolgozatlan tételem, amit szépen elkérek tőle, hogy ne kelljen a vizsga előtt egy héttel még a kidolgozással pöcsölnöm. Elég, hogy éjjel-nappal tanulok.
András elmosolyodott, majd megindult, ezzel jelezvén a lánynak, hogy ne az utcán állva beszélgessenek. Miközben haladtak a Burger felé, folytatták az eszmecserét.
- Ésssss, mi a helyzet veled Andi? Kicsit...nem is tudom...más vagy.
- Más, hogy érted?
- Nem tudom. Boldognak látszol. Kiegyensúlyozottnak. Csak nem feleség vagy már? Muti az ujjad.
András megfogta a lány kezét, aki nevetve reagálta le a helyzetet.
- Nem, dehooogy is, ne legyél már hülye! Tudod, hogy a házasság az nekem csak egy darab papír.
András elmosolyodott.
- Na igen, ebben mindig egyet értettünk.
Andi is csatlakozott a nevetéshez.
- Bár ki tudja, ha te kéred meg a kezem, lehet félretettem volna ezt az elméletem.
András ezen már nem nevetett, és láthatólag Andinak is csak miután kimondta amit mondott esett le, hogy ez nem egy vicces helyzet.
- Hát igen...
András nyelt egyet.
- Ki tudja mi lett volna, ha kicsit érettebbek vagyunk, és máshogy kezeljük a helyzetet.
Pár másodpercnyi csend következett, mivel megérkeztek a Burger Kinghez. Beléptek az ajtón, és beálltak a sorba. András elkezdte fürkészni a kínálatot, de Andi látta rajta, hogy az iménti kis beszélgetés hatására, előtörnek belőle a régi, fájó emlékek, így végül megszólalt.
- Neked ott nem kellett semmit kezelni, illetve de, csak én...ehhh...én voltam a fasz. Hidd el, ha visszacsinálhatnám, nem okoznék neked fájdalmat. Mondjuk durva, hogy bár láttam rajtad a tettem következményeit, még sem voltam képes felfogni, hogy mit érezhetsz, és hogy ez neked mennyire szar lehetett, de...
András most ránézett a lányra.
- Egy hülye picsa voltam, aki nem tudta hova tenni az érzéseit, és...és...
András megfogta a lány kezét.
- Ne aggódj. Túl vagyok rajta. Bár tény, hogy az volt életem első, és ezidáig első nagy érzelmi reccsenése, amitől azért még mindig szarul tudom érezni magam egy picit, ha visszagondolok rá. De, ami történt, megtörtént, utólag változtatni úgy sem lehet rajta.
Andi hosszasan nézte a fiút, majd hiába küzdött azzal, hogy ne kérdezze meg, de végül még is csak megkérdezte.
- Nézd, nem tudom, hogy korrekt dolog e ilyet kárnem, deeee...
András belenézett a lány szemébe, és tudta, hogy mit fog kérdezni.
- Elmesélnéd, hogy mi is volt ez az egész. Utólag olyan egyszerűnek tűnik, de az igazat megvallva, mégsem az.
Ekkor sorra kerültek a kasszánál. Megrendelték a kaját, majd leültek egy sarokba, az ablak mellé. András hörpintett egyet a piájából, majd vett egy nagy levegőt, és belekezdett.

*

Az osztályfőnöki óra nagy része a hétvégén esedékes Egri osztálykirándulás volt. Az osztályfőnöknek köszönhetően lett Eger a célpont, ugyan is az egyik kellemes motel tulajdonosával jó viszonyt ápol, így nem volt probléma, hogy egy nagyobb embersereg látogat el, ennyire közel a nyári szezon kezdete előtt. Mindenki izgatott volt, hiszen, ahogy mondani szokták, nem voltak szabályok. Persze, a kötelező városnézés és kirándulás benne volt a programban, de a „feküdjetek le este 9-kor csicsikázni”, és a „sehová nem mehettek tanári felügyelet nélkül” fenyítéseket el lehetett felejteni. Ha le lett tudva a pár órás kötelező program, az éjszaka tárt karokkal várt mindent és mindenkit. A csengőszó érkeztével összeszedelődzködött az osztály, és elindult az ebédszünetére. András is így tett volna, de a tanár odahívta magához.
- András! Tudna maradni még egy pár percet, beszédem van önnel.
Ránézett a haverjaira, majd visszatette a táskáját az asztalra.
- Persze tanár úr.
Amikor mindenki elhagyta a termet, az osztályfőnök belekezdet a mondandójába.
- Nos, András. Várja már a kis kiruccanásunkat?
- Mi az, hogy tanár úr! Remek kis bulinak ígérkezik!
A tanár elmosolyodott.
- Ehhe, igen. Hallottam már a híres nevezetes bulizásaitokról, kíváncsi vagyok, hogy mi igaz belőle, és mennyi csak a nagy szátok szüleménye.
András elnevette magát, amihez a tanár csatlakozott.
- Na, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mekkora pofont kell neked lekevernem ahhoz, hogy észhez térj végre?
András ledöbbent, és egy pillanatra azt hitte, hogy a tanár úr meging poénkodik.
- Öhm...ehh...nos, nem értem. Csináltam valamit, vagy...nem értem.
- Pont az a baj, hogy nem csinálsz semmit.
András még mindig nem értette a dolgot, és éppen ezért nem is akarta annyiban hagyni.
- Nézze tanár úr, nem tudom, hogy...
- Andreáról van szó.
És ekkor, leesett Andrásnak a tantusz.
- Ja éééééértem. Nos...mit kéne csinálnom?
- Most viccelsz velem te gyerek? Hát tényleg mindjárt akkorát lekeverek, hogy beborulsz a padok közé! Mióta is vagytok barátok?
- Kb. 2 hét után megtaláltuk a közös hangot.
- Pontosan. Amíg a többi diák csak ismerkedett a másikkal, ti már közös programokat szerveztetek. Mozi, sörözés, családi programra való meghívás stb. Olyan szinten izzik köztetek a levegő, hogy még egy vak ember is észrevenné. És ne akard tagadni nekem, mert ezt mindenki látja. MINDENKI!
András elmosolyodott.
- Igaz.
- Akkor meg? Miért is nem vagyok még együtt? Vagy ti is ezt az „osztálytárssal és munkatárssal nem kezdek” elméletet valljátok?
- Neeeem, csak...nem is tudom. Tényleg élvezzük egymás társaságát, és félszavakból is megértjük a másikat, de nem igazán tekintettünk sosem úgy a másikra, mint...mint potenciális barát, barátnő jelöltre. Szimplán ott voltunk egymásnak. Ha bulzini, ha mozizni kellett, vagy ha esetleg lelket kellett önteni a másikba.
- Ez mind szép és jó...lenne, ha te buzi lennél, és szeretnéd a faszt a szádban, de tudtommal nem így van, nem de?
- De, így van, azaz nem vagyok buzi, de ne tessék elfelejteni, hogy Andinak volt valakije.
- Igen, volt...de kb. fél évvel azután, hogy osztálytársak lettetek, véget ért a dolog. Nem gondoltad úgy, hogy rá kéne startolni?
- De...csak nem akartam rögtön lerohanni...
- Ezt meg is értem, na de azóta eltelt lassan, sőt, nem is lassan, hanem már több, mint egy év. Mire vársz még? A pofonomra?
András elnevette magát.
- Ne röhögj András, mert nem viccelek. Olyan szinten összeilletek, hogy már én érzem magam kellemetlenül attól, hogy még nem jöttetek össze.
András vett egy mély levegőt, és csak utána válaszolt.
- Nos, az igazat megvallva, beszéltem vele erről. Illetve, a múlthéten, amikor a suli után elmentünk meginni valamit, szóba került a kirándulás, és, hogy mindketten nagyon várjuk, hogy mi fog történni...és egyikünk se a bulizásra meg a kulturális kirándulásokra gondolt.
A tanár szeme felcsillant.
- Na, és miben maradtatok.
András elnevette magát, mivel tudta, a választól valószínűleg megkapja az újabb pofonnal kapcsolatos fenyegetést a tanártól.
- Igazából semmiben...
- Te kóstolgatsz engem te gyerek...ne akard, hogy...
- Nem, nem, nem! Nem kóstolgatom önt tanár úr, eszem ágában sincs.
András nevetett, amihez a tanár is csatlakozott.
- Nem kellett semmiben maradnunk, mert ott, abban a pillanatban, amikor kimondtuk, hogy kíváncsian várjuk, mi lesz majd, belenéztünk a másik szemébe, és tudtuk, hogy bizony itt az ideje annak, hogy történjen valami. És talán...nem is tudom...ez a felismerés, hogy mindketten várunk valamit, annyira...nem is tudom...azóta nem is beszéltünk erről.
A tanár most nem fenyegetőzött, mert látta Andráson, hogy nem csak üres szavak azok, amik az elmúlt pár percben elhangoztak.
- Nézd, én az egész osztály és a tanári kar nevében mondom, hogy jöjjetek végre össze, mert már kínos látni, hogy két ember, aki ennyire egy hullámhosszon van, bassza a rezet, ahelyett, hogy nyitna a másik felé. Komolyan. Kötelezlek rá, hogy cselekedj, mert az első vonattal hazaküldelek, ami az érkezésünk másnapján indul.
András mosolygott.
- Rendben, tanár úr.
- Helyes. Na, menj kajálni, nehogy elkéss az utolsó órádról. Bár az kémia lesz, és mintha tegnap is ellógtál volna róla.
András még egy mosollyal jutalmazta tanára mondatát, majd elment kajálni. Miközben gyalogolt az ebédlő felé, átgondolta az imént történteket, és végül, akárhonnan is vizsgálta meg a dolgot, mindig ugyan oda jutott, hogy ez az Egri kirándulás lesz a soha vissza nem térő alkalom.

*

Másnap kora reggel találkoztak az állomáson, hogy már az első nap legyen idő egy kulturális programra. Senki nem késett, ami meglepte a tanárt tekintve, hogy az egész osztály legendás volt a késéseiről.
Miután felszálltak a vonatra, másodpercek alatt kialakultak a csoportok, így történt, hogy András és Andi is egy kocsiba kerültek, két másik barátjukkal, Péterrel és Nikivel. Persze rengetegen elfértek volna még a fülkében, de mivel alapjáraton nem voltak sokan a vonaton, így megengedhető volt, hogy egy kabinban csak négyen legyenek. Vagy még annyian se. Az első 20 perc semmittevéssel telt. Péter olvasott, Niki pedig a discmanjét koptatta. Andrea és András viszont egészen máshol járt. Illetve, mindkettőjük fejében ugyan azok a gondolatok kavarogtak, csak erről nem tudtak. András az ablak mellett ült, és könyöklés közben nézett ki az ablakon, Andi pedig az ölében feküdt. Kis vártatva, Andi jobb keze elkezdte simogatni András oldalát. András ezt Andi vállának simogatásával viszonozta. Ám ez az állapot nem sokáig tartott. Andi keze ugyan is egyre lejjebb kezdett el csúszni, és amikor elért András combjához, a fiú felkapta a fejét. Belenézett a lány szemébe, aki olyan érzékien nézett vissza rá, hogyha senki nem lett volna a fülkében, tuti egymásra vetik magukat, és dugnak egy hatalmasat. Mintha ezt a feltételezést vette volna észre Péter, amikor megütögette a mellette ülő Nikit, és kitessékelte a fülkéből egy cigire. Miután Andi és András egyedül maradtak, még pár percig nézték egymást, majd a lány felkúszott a fiú ölébe, és vadul csókolni kezdte. A ruhák a helyükön maradtak, de még is, az a 3 perc, amíg maguk voltak, olyan vad és durva érzelmekkel telt el, hogy ha valaki meggyújtott volna egy gyufát, tuti lángra lobban a fülke. Ezt zavarta meg Péter benyitása.
- Uhhh, ááá...asszem eltolok még egy cigit, mert a tüdőm nikotinért visít.
Niki is abban a pillanatban érkezett meg, de miután meglátta Andit András ölében, fordult egyet, mintha egy darázs csípte volna meg a fenekét. Andi és András ekkor abbahagyták a csókolózást, majd nevettek barátaikon. Főleg, amikor hallották, ahogy Péter minden osztálytársukat, aki a fülke közelébe akart menni, elterelt, és akinek ez nem tetszett, azt gyilkossági elkövetésével fenyegetett.
Andi és András hosszasan nézték egymást, majd egyszerre felnevettek. Andi ezután nekidöntötte a fejét András állának, aki átölelte a lányt, és a plafont bámulta. Pár perc múlva, újból egymásra néztek, és tudták, hogy ez a vonat út egy olyan dolog kezdete, amire legbelül minden fiatal vágyik. Csak vagy félnek kimutatni, és mire kimutatják már késő, vagy szimplán megmaradnak a "mi lett volna ha" elmélet mögött, és csak évek múltán jönnek rá, mekkora gyökerek voltak, hogy nem adtak egymásnak esélyt.

*

Miután megérkeztek a motelba, a betervezett kulturális programból végül semmi nem lett, mert a diákok végül meggyőzték a tanárt, hogy felejtse el a dolgot. Helyette inkább városnéző körútra mentek, ami a többségnél egy kiadós ebédet jelentett, de olyanok is akadtak, akik inkább a motelban maradtak, és kialudták a vonat utat. Andi, mivel fáradt volt, ledőlt pihenni, de Andris, Péter, Niki és még két másik barátja társaságában, csatlakoztak a többiekhez az ebéd körútban. Kajálás közben pedig Péter, előállt a lényeggel.
- Szóval, Bandi fiam. Mi is volt ez a vonaton?
András elmosolyodott.
- Minek tűnt Péter barátom?
- Nos, a gatyatúrkánál azt hittem, 18-as pornó lesz belőle, de nem lett. Ám ennek ellenére elég keményen toltátok.
- Nos, igen. Elkapott minket a hév.
Nagy hallgatás követte ezt a mondatot, de Péter nem elégedett meg ennyivel.
- Ééééééééééééééééés? Remélem lesz folytatása, és nem csak ennyi volt.
- Én is nagyon remélem. Már megbeszéltük, hogy este elmegyünk valamerre bulizni, szóval ott, és utána, tuti folytatódni fog. És remélem, hogy még azután is.
Pétert már kielégítette ez a válasz.
- Ez a beszéd. Kurvára ideje volt már.
Niki, és az összes olyan ember, aki körülöttük volt, helyeslően bólogatott. Miután megkajáltak, még nem indultak vissza a motelba, hanem vettek két üveg bort, és egy kiadós séta közben iszogattak. Amikor elkezdett beesteledni, akkor indultak csak vissza. Amikor megérkeztek, András rögtön a szobájába ment, és átöltözött az estére. Ezután bement a lányok szobájába, hogy megnézze Andi hogy áll, de a lány nem volt sehol.
- Hé, Zsani. Nem láttad Andit?
- De, kb. egy fél órája ment el Zsoltiákkal.
András picit meglepődött ezen.
- Igen? Nem mondta, hova?
- Nem, csak, hogy indulnak, és keresnek valami mulató szerűséget.
- Értem, köszi.
András furcsálta a dolgot tekintve, hogy Andival megbeszélték, hogy együtt mennek bulizni. Ami még persze össze is jöhet, de Andrást picit zavarta, hogy nem várta meg. Miután a többiek is elkészültek, a nyakukba vették az éjszakát, és elkezdtek valami szórakozó hely után kutatni. Természetesen, András azt a helyet akarta megtalálni, ahol Andiék is voltak, így picivel gyorsabbra vette a léptéket, amit a többiek nem díjaztak annyira, de ettől még követték Andrást. Fél óra bolyongás után, találtak egy pub szerűséget, aminek a hátsó részében volt egy táncparkett féle, ahol lehetett ropni. Betértek, de András sehol nem látta Andit. Nyugtalankodott egy picit, de Péter barátja egy sörrel elterelte a figyelmét. Ez annyira jól sikerült, hogy a második korsó sör után, András megfeledkezett Andiról. Jól érezte magát, táncolt, miközben nem tud, és ha mikrofont adnak a kezébe, talán még énekelt is volna. Hajnali 2 körül indultak hazafelé, és mire hazaértek, csak annyira volt idejük, hogy bedőljenek az ágyba, és ruhástul elaludjanak.

*

Másnap reggel fejfájás társaságában ébredtek, így az első útjuk a zuhanyzóba vezette őket. Elsőnek Péter ment el, eközben András próbálta picit összeszedni magát. Megmosta az arcát, és megivott egy pohár vizet. Aztán még egyet...majd végül még egyet. Ekkor rontott be hozzájuk Niki, hogy az osztály egyik fele, már kb. 1 órával korábban felébredt, és elindultak a strandra. András Andi felől érdeklődött, de a lány nem tudott róla semmit. Amikor Péter visszaért a zuhanyozásból, Andráson volt a sor. Kilépett a szobából, és ekkor megpillantotta Zsanit a folyosó végén. A lány is észrevette a fiút, és gyorsított léptékben kezdett el közeledni felé. Amikor odaért hozzá, megölelte, amit András nem tudott hová tenni.
- Mi van Zsani, mi történt?
A lány ránézett a fiúra, és döbbenten tapasztalta, hogy fogalma sincs arról, mi történt.
- Te még nem hallottál róla?
- Miről kellett volna hallanom.
Zsani intett Andrásnak, hogy menjenek vissza a szobába, és mivel Péter még ott volt, és öltözködött, kizavarta a fiút.
- Ez a mi szobánk, ha nem zavaaaaaaa...
Zsani Péter farkához dobta a papucsát, amit a fiú elvörösödött fejjel reagált le, és mivel látta, hogy a lány a másik papucsát is lendíteni készül, gyorsan kirohant a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Ezután Zsani és András leültek az ágyra.
- Nos...Andiról van szó.
András kezdett ideges lenni, majd nyelt egyet és figyelt.
- Tegnap kicsit túl jól sikerült a bulijuk. Az csak egy része, hogy félmeztelenül táncolt a pulton, és hagyta, hogy a srácok úgy táncoljanak vele, hogy közben merevedésük volt, de aztán amikor visszajöttek ide...nos...
András feszülten figyelt.
- Zsolttal egész este smároltak, és volt olyan pillanat, amikor egymás hasáról itták a piát, sőt. Andi azt is megengedte a Zsoltnak, hogy a mellei közül nyalja ki a piát. Aztán együtt aludtak, és most reggel, a strandra is együtt mentek. És Andinak nagyon...nos...kielégült feje volt. Ha érted, hogy mire célzok.
András teljes mértékben ledöbbent, és nem tudta, hogy mit csináljon, Röhögjön egyet, és elküldje a picsába Zsanit, amiért így megszopatta, vagy kezdjen el hebegni, habogni. És mivel látta Zsanin, hogy nem viccel, a hebegés, habogás jött elő.
- De...te...te ezt honnan tudod, ott voltál?
- A bárban, amikor a pulton táncolt igen. Meg is jegyeztem neki, hogy ezt nem nagyon kéne, de ő egy "miről beszélsz, buli van" mondattan elintézte a dolgot. A többit a csajok mesélték, akik ott voltak a szobában. Felelsz vagy merszezni kezdtek, de aztán Andi és Zsoltnak köszönhetően, picit elfajult a dolog, és mivel mindenki picit részeg volt, így nem is igazán volt idejük lereagálni, amit láttak. Persze lehet, hogy nem történt semmi...mármint több, az éjszaka folyamán, de reggel akkor is, túl...túl boldognak és elégedettnek tűnt. Nem láttam az arcán, hogy megbánta volna, vagy, hogy rossz érzések keringenének benne.
András nem tudott mit mondani. Csak bambult maga elé. Zsani újra megölelte, ám kisvártatva, Péter kopogott az ajtón.
- Bejöhetek? Van nálad papucs?
Ekkor nem Zsani, hanem András szólalt meg.
- Persze gyere.
Péter benyitott, és bár próbálta viccesre venni a figurát azzal, hogy maga elé tartotta a folyosón lévő kukát, de mivel látta, hogy baj van, hamar abbahagyta. Zsani végül elköszönt, és magára hagyta Andrást és Pétert.
- Mi van srác, mi történt. Fehér vagy mint a fal.
András még pár percig döbbenten nézett maga elé, majd utána mindent elmesélt a barátjának, amit az imént hallott.

*

Andreai lenyelte az utolsó falat salátáját is, majd megvárta, amint András is lenyomja a maradék szendvicsét. Ezután belenézett a szemébe, és megfogta a kezét.
- Sajnálom, én...én sokáig nem tudtam, hogy te mit éreztél ezután, és hogy min mentél keresztül, de...miért nem jötté oda a strand után?
- Én odamentem, szinte minden nap, csak te ilyenkor rendre leráztál, és rohantál a Zsolt után. A harmadik nap untam meg, és jutottam el arra a szintre, hogy leszarom, és, hogy dögölj meg, ott ahol vagy. De a csúcspont akkor is az volt, amikor a hazavezető vonatúton mellém ültél, mintha misem történt volna. És amikor láttad rajtam, hogy majdnem szívrohamot kapok, akkor játszottad az érthetetlen, és mivel nem figyeltem rád, sértődötten elvonultál.
Ekkor András kihúzta a kezét Andi kezei közül, és hörpintett egyet a piájából.
- Nos...igen...rosszul kezeltem a dolgot, és...
- A lehető legszarabbúl kezelted. És ez még csak a vonatút volt, amit utána műveltél a suliban, az azt követő 2-3 hónapban, az mind piskóta volt ehhez képest. Az, ahogy totálisan leszartad a fejem, mondhattam bármit, te mindig leráztál, és amikor láttad, hogy ez nekem nem esik jól, jött a pofavágás és az értetlenkedés. És a vicc az egészben, hogy a végén, amikor újra elkezdtél velem kommunikálni, még én kértem elnézést. Hehhh.
András olyan hangosan nevetett fel, amitől Andi összerezzent.
- Nézd, nem tudtam...illetve tudtam én, hogy neked szar, csak...
- Igazán? Akkor mi a picsáért nem tettél semmit? Miért zavartál el mindig, amikor tisztázni akartam veled a dolgot, majd utána vágtál pofákat. Mintha én tettem volna mindazt, amit te tettél. Érted? Elismerem, lehet, hogy túl sokat képzeltem bele a kettőnk dolgába, és te sosem éreztél semmit, max fellángolást...
- De éreztem. Hidd el, hogy éreztem, és pont ezért vagyok rohadt mérges magamra, akárhányszor csak visszaemlékezek arra a kirándulásra. Mert a vonaton, amikor beültem az öledbe, ott én nem szimplán csak be voltam gerjedve, érted?
Pár másodpercnyi hallgatás következett, majd végül András szólalt meg.
- Ha csak a fele igaz annak, amit mondasz, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért úgy reagáltál, ahogy.
Andi nem tudott felelni. Akart, de mielőtt kijött volna a mondat a száján, elhallgatott. Pár másodperc után András belátta, lehet jobb is ez így. Ennyi év után, már úgy sem változtat semmin.
- Ne is válaszolj. Ennyi idő után, már úgy se változtatna semmin. De az is lehet, hogyha meg is tudnád magyarázni, azt nem fogadnám el, mert számomra ez egy olyan dolog, amire nincs épp eszű magyarázat. Csupán az, hogy te sosem érezted azt, amit én, csak szeretted volna. De ezt féltél beismerni, és így reagáltál...nem tudom.
Andrea most ránézett Andrásra, akin látta, hogy még mindig fáj neki a dolog. Így úgy döntött, nem erőlteti tovább a témát. Még pár percig ültek egymással szemben, majd amikor az utolsó csepp üdítő is elfogyott, elhagyták a Burger Kinget.

Utolsó módosítás: 2012.04.17. 14:39

Hozzászólások

balays82
1 | balays82 2012.04.17. 14:28
Amennyiben ez az írás tényleg 100%-ban megtörtént eseményeken alapul, akkor az komoly. Az osztálykiránduláson finoman szexre biztató, a tanítványát lebuzizó osztályfőnök elég meredek. Az én egykori osztályfőnököm az ilyen irányú törekvéseim (pontosabban az ezt kísérő ittas állapotom miatt) eredményeként csak egy igazgatói intőt intézett el nekem.:D
A pulton félmeztelenül táncoló iskolás lányokon is néztem egy nagyot, milyen suliba jártál te?:)

Egyébként az írás tetszett, az igazából soha be nem teljesedő gimnáziumi szerelem témája is közel áll hozzám, ilyenben nekem is volt részem.

Ami viszont nem tetszett, hogy Andi és András a történet elején beülnek egy Mekibe, esznek, beszélgetnek, majd pár másodperc hallgatás után már egy Burger King előtt állnak, ahol megint esznek. Ezt az egészségetlen, gyorséttermi kajálásra épülő életmódot igazán nem kellene így hirdetni.:D
Creativ3Form
2 | Creativ3Form 2012.04.17. 14:33
Upsz, mindjárt átfutom ezt a Burger Kinges dolgot. :-D

A tanárral való beszélgetésem picit fel lett javítva, a felvezetés illetve amiatt, hogy az olvasó tisztában legyen azzal, hogy mi is volt köztem és a lány közt. Volt efféle párbeszéd amúgy az osztályfőnököm és köztem, de nem volt ilyen velős.

De a többi, az bizony úgy történt, ahogy le van írva. :-)
Creativ3Form
3 | Creativ3Form 2012.04.17. 14:39
Na, javítottam a Burgeres bakit, kösz balays, hogy szóltál. :-D
balays82
4 | balays82 2012.04.17. 14:54
Igazán nincs mit. :)

ufodani
5 | ufodani 2012.04.17. 15:40
Elmesélted, elolvastam. Csak kérdezem : van e számodra tanulsága, avagy hibáztál e ill csinálnál e vmit másképpen. Vmi válasz biztosan létezik, hiszen nagyon benned maradhatott ha ennyire emléxel mindenre.
Végülis ha akarsz ne reagálj, ha úgy érzed h túl privát.
ufodani
6 | ufodani 2012.04.17. 15:42
Csak annyit még, voltam Zsolt..:P
Creativ3Form
7 | Creativ3Form 2012.04.17. 17:07
Nos, az a baj, hogy mivel nem egyirányú volt ez a vonzalom kettőnk közt, és nem csak az én túlzott...hm...úgymond, rajongásom miatt képzeltem be azt, hogy én is kellek neki, így nem igazán tudom, hogy mi a tanulság. És pont amiatt, mivel ő is akarta a dolgot, nem én vagyok az, akinek ebben a történetben valamit máshogy kellett volna csinálnia. Én próbáltam vele megbeszélni, próbáltam jelezni felé, hogy ez nem állapot, hogy ezt tette, PLUSZ utána szart a fejemre, de valahogy hidegen hagyta.
Az, hogy most, hogy ezt ő is olvasta, sajnálkozik, meg magyarázatokat keres a saját tettére, és viselkedésére, engem már nem igazán tud meghatni. Ezzel, hogy kiírtam magamból eme novella sorozat keretein belül, részemről a téma, és a múlt le van zárva. Ha ő tisztázni akar valamit, azt magával kell megtennie, mert ennyi év távlatából, engem valahogy már nem tud érdekelni. Az, hogy csak felidéznénk a dolgot, végigrágnánk a dolgot egy esetleges újra találkozás alkalmával, felesleges. Nem fog változtatni a dolgokon. Nálam ő már sosem éri el azt a szintet, amit Eger előtt képviselt. Se mint nő, se mint ember. Még ha megbánta, akkor se.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.