Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

Semlegesség

Creativ3Form | 2007.12.03. 16:42 | kategória: Könyveim/novelláim | 0 hozzászólás

Ez a mű a Háromnapi Orgazmussal egy időben indúlt útjára de...aztán abba is maradt. Ám, ezt az Orgazmussal ellentétben nem folytattam vagy csinosítottam. Amit most olvastok az az össz...nincs több és lehet, hogy nem is lesz.
E történetem főhőse Sam, aki soha életében nem volt még beteg de a körülötte élők viszont egyfolytában. És mit tud egy ember a betegségről ha át se élte? Nos...elég sokat de ez a sok kevésnek bizonyúl ha végül mégis beteg leszel. Sam végül elkap egy betegséget és annak ellenére, hogy sokat tud róla, nem boldogúl vele.


ELŐSZÓ

Ha az ember influenzás, a közérzete számos szükségszerű, cselekménydús élvezettől veszi el a lehetőségét, melyet a mindennapok csak az átlagos életvitelnek neveznek. Értem én ez alatt a többnapos piálással vegyített bulizást a haverokkal, vagy a kiadós kefélést a barátnőiddel. De ha a szellemi mivoltunkra keresünk magyarázatot, akkor ezen a téren is hátrány az influenza. Hiszen ki tud úgy tanulni, hogy egyfolytában a chillipaprika színű orrára figyel, s másodpercenként szuggerálja az Istennek az imáit, hogy ne fingja el magát a túlzott orrfújás közben. Bizony, kegyetlen az élet ha beteg az ember! Ilyenkor még azok a barátaid is kerülnek, akik egyébként akkor is melletted állnak, ha valami világrengető baromságot teszel. Például megkeféled a könyvtáros rugnyát, csak mert ő az igazgatóhelyettes és van némi probléma a magatartásoddal. Egyébként az én nevem Sam. De, hogy milyen Sam, arra már sajnos nem emlékszem. De az biztos, hogy én semleges vagyok a betegség terén…


I. FEJEZET: Semlegesnek lenni jó


Mint már mondottam, az élet néha kegyetlen. Sokféle bizonyítékot ad a számunkra, hogy ezt a tényt bizonygassa, és az egyik legundorítóbb módszere az a betegség. A betegség első fejezete pedig az „influenza!” Legalábbis nálam, amit azzal a nyomos érvel tudok indokolni, hogy az osztálytársaim hatvan százaléka influenzás! Hála Istennek, engem eddig még sohasem környékezett meg semmilyenfajta lázmérős betegség! De még a gyenge verziók sem. A szervezetem remekül lekoptatja az életem felszínéről az ártalmas dolgokat, de persze a jó ízlés határain belül! Kefélni és piálni természetesen én is szoktam, de ez már szigorúan magánjellegű, pejoratív probléma. Nem vagyok a híve ugyanis a „mindent bele” elméletnek a szexben. Az ágyban kifinomultnak, taktikusnak és úgymondván, higgadtnak kell lenned. Ha ugyanis sietsz, ha kapkodsz, az a női fél számára azt bizonygatja, hogy gyorsan túl akarsz lenni az égészen, és ez nem teremt jó hírnevet a déli bajtársadnak. De visszatérve az influenzára, félek bemenni a suliba. Egyszerűen túl sokáig nem voltam beteg és ez felébreszti bennem a félelmet, hogy mi van ha velem is megtörténik? Mi van ha engem is elkap? Az velem nem történhet meg, éppen ezért, rohadtul résen leszek.

*

A reggelt az eddigiekhez lehetett hasonlítani. Kivéve azt a dolgot, hogy a szobám izzott a félelemtől, s én legszívesebben világgá mentem volna. De ez nem ésszerű megoldás! Ugyanis nem a gyávaságommal szereztem magamnak hírnevet a környéken. Ha a teherbeejtett osztálytársnőm apja elé oda mertem állni, akkor ez is simán menni fog. Természetesen a lány az óta elvetette a gyerekét, de sajnos átíratták egy másik suliba, az apja szavaival élve ugyanis megrontották. De ez ma már történelem az eddigi életemben. Nevezhetjük trófeának is.
Gondolom, most felmerült bennetek a kérdés, hogyha az előbb a szexben alkalmazott kifinomultságomról papoltam, akkor, hogyan sikerült teherbe ejtenem azt a picsát. Nos a megfelelő válasz erre a kérdésre az a védelem, ami nem mindig a férfiak dolga! A hanyagság gyakran előfordul a nőknél. Főleg, ha a szexről van szó. Remek példa erre Hitler mamája. De ha már Hitlernél tarunk akkor ilyenkor az első gondolata, de inkább szava az embereknek, az a „nácizizmus.” És mi is a nácik jele? Hát a horogkereszt. De miért olyan biztos ebben mindenki? A horogkereszt, nem a németek eszement agyából pattant ám ki. A horogkereszt eredete a Holland légiókig vezethető vissza. Bármilyen hihetetlen is, de tőlük származik ez az úgynevezett, emberi faj márkajel. A németek csak annyit csináltak ezzel a szerencsétlen keresztel, hogy egy kicsit eltolták jobbra, így ferde lett. Szóval, ha már leírunk valamit, vagy valakit, de még jobb, valakiket, előtte azért nem árt megvizsgálni az olyan nagyra értékelt múltat. De témát váltva, beszéljünk egy kicsit a sulimról. A neve, Kék Általános Iskola. Találó név a színét nézve, ám egyébként kúrva szar és cinkes. Vele szemben helyezkedett el a Pannónia suli, mely fehér színű volt, ám a neve ezt nem jelezte. És ez volt a logikus név. Ebből már nem nehéz kideríteni, hogy a tizenharmadik kerületben lakom. A pontos címem, Dráva utca 5/A. A hetedik emeleten lakom a szüleimmel és a nővéremmel. A suliról még talán annyit, hogy két éve volt egy osztály. A 8/A. Nos, ez az osztály nem éppen a stréberségéről szerzett hírnevet magának. Említésre méltó, s követendő emberek: Újváry Dénes, Sütő Tamás, Sándor András stb. Ők voltak az igazi bajkeverők. De a múltról elég ennyi és most lássuk a jelent. Amikor beértem a suliba, azonnal megcsapott a tüsszentések, baljós hangja.
- Sziaaaapci!!
Ez Áron volt. Az egyik legjobb barátom. De az állapotát nézve, a közeljövőben, csak a haverom lesz.
- Mizu? Me…
- Te Áron! Egy fikadarab szelőzteti magát az orrlyukad környékén.
- Jéé! Mmmffff.
A fikadarab, mely most visszatért a nyughelyére, korán sem volt olyan bizarr látvány, mint egy nedves punci. Pedig sokak szerint az is undorító.
CCCCCCSSSSSSIIIIIIING!
A csengő után a hétfői két irodalomóra vette kezdetét. Az irodalomtanárunkat Michel Dorottyának hívták. Olyan baszni való picsa volt. Én már az első órán beizgultam rá, amit az osztálytársaim persze hülyeségnek tartottak, de akkor is. Van ebben a nőben valami, ami megfogott. Hiszen mindig amikor ránézek, eszembe jut a barack ínyencsége, nedvessége, tisztasága. Szeretem a barackot. De az őszit jobban, mivel az nagyobb. De a dinnyétől kezdve, egészen a félbevágott szilváig minden gyümölcsöt megkívántam ha ránéztem a tanárnőre. Most is erről ábrándoztam, amit sajnos elég feltűnően szoktam csinálni.
- Sam, megkérdezhetem, hogy mit csinálsz?
Ahogy most is. Mindenki engem nézett. Pár haver vágta mit is csináltam, így ők mosolyogtak.
- Semmi különöset tanárnő. Éppen az egyik kedvenc viccemet idéztem fel magamban.
- Na, halljuk azt a viccet Sam.
Sanda, undorral teli mosoly jelent meg az arcomon. Nyeltem egyet, ami arra volt elég, hogy kitaláljam, melyik viccet is meséljem el.
- Szóval. A farkas, az oroszlán, a róka, a medve és a nyuszika gyűlést tartanak az erőben. Ezt a kis szektát az oroszlán hívta össze, abból a célból, hogy bejelentse, a mai naptól kezdve a nyuszika lesz az erdő királya. Amikor ez megtörtént, a nyuszika nagy bátran felállt, és minden egyes állathoz odament. Először a farkashoz és azt mondta neki, hogy csókolja meg a lábát. A farkas így is tett. Aztán odament a rókához. Ő is megcsókolta a lábát. Aztán következett a medve, aki nem azonnal, de végül megcsókolta a nyuszika lábát. Aztán a nyuszika odament a tigrishez, aki csók helyett inkább felfalta. A tigris ugyanis nem volt ott a gyűlésen.
Az osztályban jó páran felnevettek, páran kuncogtak, a stréber anyuci kedvencei meg csak csóválták a fejüket, ahogy az irodalomtanár is.
- Nos Sam, ennél töprenghetnél értelmesebb dolgokon is, mint például az irodalom igen bonyolult tudományán!
- A vicc előtt azon is töprengtem ám!
Erre a megjegyzésemre a tanárnő felkapta a fejét. Csak úgy izzot a levegő a nadrágomban a mellei láttán. Fú, baszd meg!
- Igen? Megosztanád velünk az eszmefuttatásaidat?
Ekkor nagy levegőt vettem és belekezdtem.
- Tudja a tanárnő, hogy mit jelent az Egzakt Pejoratív testi együttlét?
Az osztályban mindenki meredt szemekkel nézett rám, amit a műveletlenség és a tapasztalatlanság előjárójának tudtam be.
- Talán. De oszd meg a te nézeteidet erről a témáról kérlek.
- Rendben. Szóval az Egzakt Pejoratív testi együttlét a Szigorúan Elitélendő testi együttlétet jelenti. Akkor szokták ezt a fogalmat használni a szexre, amikor eme cselekedet egyik tagja, ami az esetek többségében férfi, kivan éhezve a szexre. És ez a fizikai problémákkal járó szex mentes időszak olyan durvaságot vált ki a férfi nemből, hogy amikor megcsapja az orrát a punciszag, olyan erővel esik neki a lányocska nőiességének, hogy az már elitélendő és undorító. A gyengébbek kedvéért, ezt hétköznapi nyelven, testi erőszaknak nevezik.
Az osztály döbbenten figyelt, a haverok elismerően bólogattak, és csodák csodájára, még a stréberek tekintetéről is az „ez már valami” szlogen volt leolvasható. De a tanárnő most sem mosolygott.
- Értem. Ez egy elég érdekes vélemény.
- Köszönöm tanárnő, de még lenne hozzáfűzni valóm.
A tanárnő rámnézett, ami ebben a helyzetben felért egy „folytassaddal.”
- Szerintem magának pont egy ilyen erőszakos vadállatra lenne szüksége, aki érti a dolgát és jól megzúzza ahogy csak kell és akkor talán értékelni tudná a vicceimet. Sőt, lehet, hogy puszipajtások is lehetnénk!
Az osztály döbbenten nézett maga elé! Hírtelen olyan csend lett, mintha az egész világ az atombomba robbanás után pihenné ki a történelem okozta fájdalmakat. Pár másodperc elteltével azonban az egyik idióta haverom olyan szinten elröhögte magát, hogy a padtársa jobb vállát beterítette a nyáltenger! Ezután mindenki elkezdett röhögni, (a strébereket kivéve) s a tanár meg nem tudta eldönteni, hogy elpiruljon e, vagy inkább szétrobbanjon a dühtől! Ám, végül nem hagyta ennyiben a dolgot.
- Szerintem, az lenne a legjobb, he megnézné, megvan-e még az igazgatói iroda!
Baszd meg! Leolvadt a mosoly a tekintetemről, s a haverok sem röhögtek! Éppen ellenkezőleg! Amikor elhangzott ez a mondat és én felálltam a székemből, a strébereknek lett hirtelen jókedve! Fülig ért a szájuk a kis mocsadékoknak!
- Na mi van? Az előbb még olyan nagy szád volt, most meg földbegyökerezett a lábad?
Valaki felnevetett a hátsó padsorban, de nem tudta befejezni a nevetést. Hirtelen abbahagyta. Megfordultam hát, hogy megnézzem mi történt s láttam, amint egy stréber fattyú, eltorzult fejjel az oldalát fogja, a mellette ülő haverom, meg elégedett tekintettel biccent. Mosolyogva visszatértem a tanárnő szúrós tekintetének társaságába, majd feleltem az előző kis kérdésére.
- Nem gyökerezett földbe a lábam. Csupán azt néztem, hogy vajon sikeresen belerakta e a füzetét a csulámba, amivel még a szünetben ajándékoztam meg az tanári asztalt.
A tanárnő kitágult szemekkel megvizsgálta a füzetét, majd visszafordult, de akkor én már félúton voltam az igazgatói iroda felé.

*

Utolsó módosítás: 2007.12.04. 22:32

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.