Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Creativ3Form blogja

Új Dimenziók #2

Creativ3Form | 2008.01.03. 18:15 | kategória: Könyveim/novelláim | 3 hozzászólás

A hazaúton már alig bírtam magammal. Biztos voltam benne, hogy valami olyasmire bukkantam, amit nekem nem kéne tudnom. Mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékok izgalma előtt, reszkető kézzel dobtam be a meghajtóba a lemezt, és leírtam egy szövegfájlba a szöveget, hogy a húgomnak még véletlenül se kelljen semmit sem megmagyarázni. Legalább addig is telik az idő, amíg nem ér haza.
Befejeztem, elmentettem többször is a képet és a szöveget is, csak azért, hogy még véletlenül se. Még kb. egy fél óra volt a húgom hazaérkezéséig, így aztán gondoltam, néhány szót lefordítok, 3-4 éves géphasználat után szavakat csak megértek belőle. Elkezdtem keresni a szótárat, de mivel hugicám angol előkészítőn volt, biztos nála volt. De az "open" és a "case" szót megértettem, ezért gyorsan felvettem a cipőmet és lerohantam a kukákhoz, hátha még nem vitte el onnan egy csöves a táskát. Szerencsém volt, egykét szeméttel teli zacskó odébbdobálása után rá is leltem, majd gyorsan felszaladtam vele. Mire felértem, pont csöngetett is a kaputelefonon a hugom.
- Szia Döme!
- Szia.
- Bocsi, véletlenül otthonhagytam a kulcsom, reméltem, hogy már nem vagy a Zolinál, mert különben a kapu előtt rekedtem volna. Beengedsz?
- Nem, nem engedlek be.
Zzzzzzt!
Az a pár perc, amíg a lifttel felért a tizedikre, végtelen hosszú időnek tűnt.
Csiiiing!
- Nyitom már!
- Szia. Milyen volt a suliban a napod?
- Teljesen átlagos. Figy, kérnék tőled egy szívességet. Nagyon gyorsan le kéne fordítanod egy szöveget.
- Mi olyan nagyon fontos?
- Hát semmi...
- Ha semmi, akkor arra még biztos van időd, hogy levetkőzzek. (érezte rajtam, hogy valamiért nagyon izgulok és a lehető leglassabban vette le a ruháit)
- Igyekezz már kérlek!!!
- Jól van már, megyek.
- Döme. Amúgy hogy-hogy nincs még itthon apa?
- Reggel, amikor te már elmentél, akkor kapott egy hívást, hogy éjszakás lesz. Nem örült neki, de visszafeküdt aludni, amikor én elindultam akkor még mindig az ágyban feküdt. De kérlek, most gyere.
- Okés.
- Nna. ez lenne az a szöveg. Lefordítanád nekem?
- Egy fél pillanat.
- Aszonnya, hogy nyisd ki a táskát, és a rejtett fiókban, a táska alsó részében van a csomag.
- Őő. De Döme, mi ez? Drogozol?
- Isten ments, tudod, hogy nem drogozom és kerülöm ezeket a dolgokat.
- Na jó, de akkor mégis mi ez?
- Hátőőő...
- Nyögd már ki, vagy felhívom apát!
- Jól van na nyugi. Meglepetésnek akartam szánni Zozinak a közelgő szülinapjára, majd még kitalálunk dolgokat. Ezt egy haverom írta, csak mivel én nem tudok angolul, és meg akartam győződni róla, hogy helyes. Tudod, ez is az a szemétszar iskola miatt van... Az a lényeg, hogy egy kis nyomozósdit találtam ki neki. Jó ötlet nem?
- Fúúú. Remek. Ennél jobbat még nem hallottam. Mindig mondom én, hogy jó fejed van, csak elpocsékolod azokra a hülye lövöldözős játékokra.
- Jól van, hagyjálmár ezzel lécci.
- Hát jó. Akkor én eszem valamit, te nem vagy éhes?
- De.
- Akkor gyere, vettem pizzát, megsütöm mindkettőt.
- Okés, addig én elmegyek vécére.

Fogtam a táskát, a pólóm alá rejtettem, és elindultam a wc felé, hogy ne vegye észre, hogy mit csinálok.
Magamra zártam az ajtót és halkan elkezdtem kiüríteni a tartalmát, majd az alját is kiszedtem.
Egy furcsa csomagban két kis pirula volt. Gondolkoztam, hogy mit csináljak, végül is úgy döntöttem, hogy visszacsempészem a szobámba a táskát, berakom az ágyneműtartóba, majd beveszem az egyik pirulát.
Lehúztam a wc-t, és kiosontam. De a húgom ott állt az ajtó mellett, épp a telefonját kereste a kabátja zsebében.

- Mi van a pólód alatt?
- Őőő...Hát az a táska amiről beszéltem
- És miért kell rejtegetni?
- Hát csak nem akarom, hogy akárki is tudjon róla rajtam kívül.
- De hát igazán nincs miért rejtegetned, tudod, hogy soha nem turkálok a cuccaid között.
- Persze. Így volt ez a naplómmal is kiskoromban ugye?
- Hát erről te meg honnan tudsz?
- Nem zártad rajta vissza a lakatot, és mivel anyuék akkor is éjszakai műszakban dolgoztak, más nem lehetett.
- Hát ő izé... Így utólag ne haragudj, de nagyon kíváncsi voltam.
- Mindegy most már... Tárgytalan.

Majd bevonultam a szobámba, a táskát bedobtam az ágyneműtartóba, majd kivittem a poharamat, hogy töltsek bele egy kis vizet a pirulákhoz.

- Mire kell ez a kis víz, ha nem is vagy szomjas?
- Az újságban olvastam, hogy "ne hagyjuk, hogy a szervezetünk szomjúságot jelezve, riassza a szervezetünket" és ezt akarom megelőzni.
- De hát ez baromság. A szomjúságban itt nem lehet belehalni, max a sivatag közepén.
- Hát igen. Igazad van. Mondjuk a szájízem miatt is iszom, vettem hazafelé egy új nyalókát, tudod, olyan fajtát, ami megfesti a nyelvedet, ételszínezékkel. És annak az utóízét érzem.
- Ja jó.
- Amúgy ma igen kötözködős hangulatban vagy. Mi történt?
- Hát az úgy volt...

(amikor így kezd valamit, akkor nagyon hosszú monológra lehet számítani így aztán úgy döntöttem, hogy a vacsira halasztom a dolgot.)

- Őőő figy. Úgy hallom, hogy csörög a telcsim, majd vacsi közben elmeséled oks?
- Oké, amúgy is figyelnem kell a pizzádat, úgy 10 perc múlva tálalok.

Majd bevonultam a szobámba, kibontottam a patentos műanyagzacskót, kézbevettem, majd megszagoltam és végül bevettem a pirulát. Furcsa íze volt, ezért kiköptem, aztán gondolkodóba estem. Mi van, ha méreg? Vagy valami nagydózisú drog? Meg is halhatok tőle! Gondoltam, aztán néztem egy darabig, majd a kíváncsiságom legyőzött és lenyeltem. Leültem a gép elé, megnéztem az időt, láttam, hogy még van köbö 7 percem, és elindítottam az egyik kedvenc játékomat.

-Eegy 5 perces menet belefér. Meghaltok, köcsögök!

Ám a betöltődés után egy villanáskor elájultam és az asztalra borultam. 5 perc telt el, mert a menet végeztével felbődülő szirénahangra felébredtem. Hihetetlenül sajgott a fejem, és hányingerem volt.

- Úúú, basszameg. talán mégse kellett volna...
És benyitott a hugom.
- Mit nem kellett volna?
- Őőő... tudod, nem aludtam az éjjel túl sokat, inkább já... *kucc, kucc, fullad* azazhogy készültem a matekdogára.
- Megfáztál?
- Egy kicsit.
- Milyen dogára?
- Ami elmaradt ma.
- Hát akkor szerencséd volt, mert hallottam, amikor kiadja a gép azt a pittyogó hangot, amikor bekapcsolod a gépet.
- Faszom. Veszek majd valami szigetelőanyagot, ha ennyire lehet hallani...
- Na jó mind1. A vacsora tálalva, gyere, mert még kihűl.
- Figyelj... Megtennéd nekem, hogy becsomagolod alufóliába és elrakod reggelre?
- De addig kiszárad...
- Nem baj, majd átsütöm aztán jó lesz az.
- De miért, nem vagy éhes?
- Egy kicsit talán, de most azt hiszem, inkább elteszem magam holnapra, mert hirtelen nagyon álmos lettem.
- Hát jó. Holnap úgyis szombat, nem kell készülnöd semmire.
- Jó étvágyat hugi.
- Te meg aludj jól...

Azzal becsukta az ajtót én meg kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem aludni.

*

Kora reggel felriadtam. Érdekes, sőt, megrázó álmaim voltak az éjjel. Nagyon rosszul aludtam, teljesen izzadtan ébredtem, de a fejem már nem fájt szerencsére.
Kimentem, még mindenki aludt, a szüleim sikeresen hazaértek az éjjeli műszakból, a szokásos rendben voltak felakasztva a ruháik a fogasra. Ezért kimentem a konyhába, hogy megkeressem a pizzámat, mert nagyon éhes voltam, úgy éreztem magam, mint aki 3 napja nem evett semmit. De mivel nem találtam, gondoltam bemegyek a hugom szobájába, és megkérdezem, hogy hova tette. Csak nem fog haragudni.
Amint beléptem a szobába, egy furcsa, addig nem érzett érzés fogott el. Felvillanó képek borították el az agyamat. Nem értettem, hogy mi történik, és az a furcsa, nagyon erős fejfájás ismét előjött. Láttam egy szép, piros autót, valamint azt, hogy a hugom az üvölti, hogy "köszönöm apu!" majd amikor a kezemet a fejemhez emeltem, véletlenül fellöktem az óráját az asztalán, és erre felébredt, a képek is abbamaradtak.

- Naaa... mit csinálsz itt? Még csak hajnali 5 óra van!!! Pedig olyan jót álmodtam... Tudod, arról a piros peugeot-ról, amit annyira szeretnék. Azt kaptam karácsonyra apától, az álomban. Ha nem ébresztesz fel, még jobb is lehetett volna ... grrr...

*teljesen ledöbbentem.

- Na most miért vágsz ilyen arcot? Mi történt?
- Őőő... ugyanezt álmodtam én is...
- Neee...
- De... (ennyi hazugsággal lassan a guiness rekordok könyvébe kerülök bele)
- Na akkor tudod, miről van szó. De most hagyj, hátha még tudom folytatni...
- Ne várj... Azért jöttem be, mert baromi éhes vagyok és azt akartam kérdezni, hogy hova tetted a pizzámat.
- Tegnap tv-zés után még éhes voltam, úgy hogy megettem. Ugye nem baj?
- Hát ez fasza. Na mind1. Feleslegesen basztad fel magad rajtam. Aludj jól...
- Kérlek, próbálj meg csendben ügyködni, nem akarok még egyszer felébredni...
- Rendben... Akkor keresek valami más ehetőt.

Kimentem és becsuktam az ajtót. Le kellett ülnöm egy székre, mert ez igencsak felkavart. Anyámékhoz már be sem mertem menni. Inkább kimentem a konyhába és vágtam egy szelet kenyeret.

*

A reggelim végeztével gondoltam lemegyek egy kicsit a friss levegőre, kiszellőztetni a fejemet. A lépcsőházban találkoztam a szomszéd sráccal.

- Szeva bálint! Hogy vagy?
- Én kösz jól, de te mit csinálsz itt ilyen kora reggel?
- Hát felébredtem és mivel mindenki alszik, gondoltam lemegyek egy kicsit a levegőre, ilyenkor reggel még tök friss, még itt is és olyan ritkán élvezhetem.
- Most megyek dolgozni. Segítenél nekem levinni a szemetet?
- Persze, add csak.
Beszálltunk a liftbe és akkor már éreztem, h itt megint lesz valami.
- Azt a buzi főnököt egyszer még kinyírom ezért a folyamatos szemétségért.
Hírtelen megint elkezdett fájni a fejem. Láttam, ahogy a főnökéhez odamegy egy pisztollyal és fejbelövi, majd még kétszer hasba.
- Baj van, döme? Elsápadtál.
- Nem nem semmi, csak mostanában migrénes fejfájás gyötör.
- Ahh jó. Már megnyugodtam.
Az út további része csöndben telt.

Utolsó módosítás: 2008.01.03. 18:19

Hozzászólások

1 | Lavar 2008.01.03. 20:12
Iszonyatosan jó lett, nekem nagyon tetszik! ;-)
Grat a munkádhoz!
Creativ3Form
2 | Creativ3Form 2008.01.03. 20:40
Köszi! ;-) Hamarosan jön a harmadik (#3) felvonás...
Malin-
3 | Malin- 2008.01.03. 20:45
Tetszett, kiváncsi leszek a következő részre. :-)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.