Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

csuvi blogja

Másként élni - A vegetarianizmus: Beszámoló

csuvi | 2007.12.01. 22:25 | kategória: életmorzsa | 6 hozzászólás

Elérkezett az idő hogy számot vessünk az elmúlt hét (kac) történéseiről. Nem akartam elkövetni a hibát, hogy csak a célt látva fejest ugrok a semmibe, majd pislogok ki a fejemből, így a korábban linkelt oldalakon nagyjából tájékozódtam: recepteket gyűjtöttem, okosnak tűnő tanácsokat jegyeztem fel.
Még itt a legelején szeretném megjegyezni, hogy mivel egy hét alatt semmiféle komolyabb fiziológiai hatásra nem számítottam, a hangsúlyt inkább a változatos, mintsem a tökéletesen megkomponált étkezésre helyeztem.

Ma már Magyarországon sem kell órák hosszat kajtatni egy vegetáriánusnak a napi betevő falat után, az áruházláncok irdatlan polcrendszerei rengeteg kincset rejtegetnek számukra is. Válogathatunk rengeteg zöldség közül fagyasztott, avagy konzerv formában, a százezer féle mag, félkész növényi alapú étel csak arra vár, hogy kényes ízlésünknek megfeleljenek, és kosarunkba vándoroljanak.

A színes papírfecnik megfogyatkoznak, kincseim pedig egy levegőtlen szatyorban máris utazhatnak végzetük felé.
A friss zöldségekért viszont a piacra mentem. A modern generációnak, akik már nem igazán tudják dekódolni a fogalmat: a piac az a hely, ahol a pultok sokasága közt lavírozva minimum zöldségeket lehet vásárolnii kedves őstermelőktől, valamint közvetlen vonzáskörzetében legalább egy lángosos bódét lehet találni- be is vágtam egy sajtos-tejfölöst a régi idők emlékére. Nincs lángosos bódé, nincs piac, maximum kültéri szupermarket. Alapszabály.

Szépen berendezgettem a hűtőt, elpusztítottam egy rég kimúlt sertés utolsó evilági maradványait, és szememet lehunyva vártam a másnapot.


Hétfő:

Nehezen keltem, úgy látszik testem már előre tiltakozik megpróbáltatásai ellen. Meg kell mondjam, lelkileg sem vagyok a helyzet magaslatán, de a tegnapi hurka-kolbász felböfögött kellemes zamata felélénkít és sunyiságra ösztökél: pirítós fokhagymával és vajjal, valamint lekvárral a megoldás, hogy az első akadályt könnyedén átlépjük.

Tíz óra környékén váratlanul megéheztem – úgy látszik nehéz menet előtt állunk. A közel s távol a lyukasztónál és a tűzőgépnél ehetőbb dolog nem található. „Most mi lesz?” – sikoltott fel bennem a felismerés, de a hidegrázás még nem ért el a kisujjamig, mikor eszembe jutott: hónapokkal korábban hasonló esetre menekítettem némi étkezési hungarocellt (fantázianevén: puffasztott rizs) valamelyik fiókom mélyére. A lázas keresés (s közben a remény, hogy egy kis nemes penész majd megbújik rajta némi ízélményt is szolgáltatva) meghozta eredményét, a gyomor nem korog már, bár jobban sem érzem magam.

Az ebéd nem volt vészes, már jó előre kiterveltem, hogy eme kritikus pontot valami húsnak tűnő növénymócsinggal hidalom át megtoldva egy adag rizzsel. Nem emlékszem már a nevére, csak arra, hogy csicseriborsó volt az alapanyag – ilyen hülye nevet ki tudna feledni.

A vacsoránál kénytelen voltam kezemre csapni, ösztönösen mászott kezembe a csabai. Szegénykém hisztériás rohamot kapott, mikor visszadobtam (barátnőm szerint én voltam). Sebaj elő a receptkészletet, és máris hozzáláttam a fűszeres kukoricapástétom elkészítésének (konzerv kukorica, olaj –helyette inkább tejfölt alkalmaztam-, meg mindenféle fűszer keveréke összeturmixolva). Mit mondjak, annyira elérzékenyültem tőle, hogy rögtön el is neveztem –mosléknak. Egyszer elfogyasztható, de a maradékot inkább a kukába száműztem, és megfogadtam, legközelebb inkább sima majonézes kukoricát készítek, az legalább ehető.

Ezeknek a vegetáriánusoknak mániájuk a rengeteg féle és mennyiségű fűszer, na meg a turmixolás, ha valamivel csupasz kenyeret akarunk feljavítani. Akár milyen kicsik a hozzávalók, hiába nincs értelme, hisz nem viszi el rendesen a gép turmixolj, turmixolj, turmixolj… Mit tegyen szerencsétlen amish, ha növényevésre adja a fejét? Rakja zacskóba és hajtson át rajta kétszer szekerével? Értelmetlen hülyeség.


Kedd:

A tegnapi után kísérletező kedvem mélyponton volt, úgyhogy első étkezésnek meghagytam a jól bevált pirítóst.

Az ebéd menzakaja: Bableves és csőben sült karfiol. Ez utóbbi meglepően jó volt, el is gondolkodtatott, hogy vajon mi minden van még, aminek gyerekkorom óta ösztönösen hátat fordítok, holott már az ízére sem emlékszem. Öregszem úgy látszik, lassan kezdem megszeretni a sör habját is, még a végén –ne adj Isten- a spenótot is megeszem..(erre talán csak egy „fakírok” rész keretében vetemedem)

Vacsoránál nem sokat szórakoztam, két fél buci közé bevágtam egy tonna zöldséget, némi sajtot és kétszeres szorzóval jóízűen elfogyasztottam.


Szerda:

Ma úgy keltem, hogy szívesen megettem volna egy füstölt vegát majonézes tormával. Vérszomjamat vegán omlettel (krumpliból van) csillapítottam. Tejföllel megtoldva (puff a vegánságnak) nem volt rossz, a receptet megjegyzem magamnak.

Mivel ma egész nap úton voltam, előrelátóan szendvicseket készítettem kenyér, sajt, zöldségek (póréhagyma, uborka, retek, párolt répa) és főtt tojás felhasználásával. A tegnapi vacsorát alapul véve hihetetlen sokat számít a főtt tojás jelenléte. Első számú kajává lépett elő jövőbeli reggelijeim tekintetében!

Időben hazaértem így bőven volt időm ismét kísérletezni. A vegán tejfölnek már a neve sem állt jól, hát még az alapanyagok: napraforgó mag, citromlé, fokhagyma, vöröshagyma, só, kis olaj, víz. Turmixolva természetesen. Nem mondom volt bennem előítélet rendesen, hiszen ki eszik napraforgó magot kenyérrel? Mintha szalonnával tűzdelném a fagyikelyhem. Az ízorgiát, a magok ropogtatása okozta kellemetlen, madárszerű érzést nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy cseréltem – négy sörre, meg egy zacskó popcornra.


Csütörtök:

Egy nagy adag zabpehely után gondoltam betesztelem a kefirt, ne porosodjon. Először a saját néven futó terméket vettem górcső alá, de kibontása, majd felkavarása után a jól ismert dalszöveg ugrott be: „Kefiret iszol, buzi-e vagy?”. Nem véletlenül: felkeverés után állagra tipikusan olyan volt, mintha összetévesztettem volna a spermabankba szánt tégellyel, ízre meg mint a megsavanyodott tejföl. Kukába vele. Jött a márkás termék, ki hasonló tulajdonságokat produkált így sajnos névrokona talált új barátot s nem szegény zabpehely a gyomromban. A valóban iható változatot elfelejtettem kipróbálni, állítólag az jó. Majd valaki más megmondja.

Az ebéd ismét menzakaja: rántott camembert rizzsel. Az opcionális áfonyaszószt inkább meghagytam az étteremnek, had könyveljék el megtakarításként, hisz sosem értettem, miért kényszerítenek egy eredendően sós kaját édes, émelyítő rosszullétkövet szerepébe.

A vacsorától előre féltem, legszívesebben leüttettem volna magam éjszakára csak hogy ne kelljen újabb vegánreceptet kipróbálni. Legnagyobb meglepetésre azonban a pirítósra kent avokádókrém (avokádó, fokhagyma, só, bors, mustár) kimondottan ehetőnek bizonyult. Nem mondom, hogy felül tudna múlni egy házi készítésű kőrözöttet, de a csalódás kellemesnek bizonyult.


Péntek:

Tegnap este a szokásosnál jobb vacsora után megtakarított életkedvet hús nélküli chilis bab elkészítéseként hasznosítottam, így ma volt szerencsém azt belapátolni. Nem mondom, hogy íze, mint az eredetié, de kimondottan jól esett. Nem is tudom, mikor indult ilyen jól a napom utoljára.

Ebédnek valami gyorskajában gondolkodtam. A mekit rögtön kilőttem, ott még a sült krumplit is állati eredetű szarokkal fűszerezik, salátát magában meg egyenek a nyulak. Nézzünk szét a kínai büfében: legnagyobb bánatomra az általam oly imádott erős-savanyú leves pillanatnyilag tiltólistán van, így maradt valami csingcsang zöldséges tészta. Amennyire egészségtelen, annyira jó. Bár sajnos a tészta csak rövid ideig laktat így előrelátóan beszereztem pár deka káposztás fornettit útravalónak. Túrósat? Frászt! Ha már húst nem eszünk, adjuk meg a módját. :)


Szombat:

Reggeli: rántotta tojásból és a megmaradt zöldségek egy részéből (cukkíni, hagyma, gomba). Ezt nem sokat emésztgettem nyugiban, gondoltam összeütöm gyorsan a következő étkezésnek valót, és estig átadhatom magam a kellemes tespedésnek.

Így jött ebédre a nagyágyú: a tofu. Ez lehet a vegánok svájci bicskája: ha akarom sajt, ha akarom túró, ha akarom süteménybetét. Önmagában meglehetősen ízetlen így a felhasználási célnak megfelelően érdemes fűszerezni. Én megsütve, pirított, párolt zöldségekkel (egész zöldbab, gomba, hagyma) és a fűszerek mellett egy kis szójaszósszal megbolondítva fogyaszottam. Hiába leszek pejoratív, ordítom, hogy ez kurva jó, akkor sem tudom megfelelőképp hangsúlyozni eme mondatban rejlő igazságot.

Vacsora zabpehely almával.


Vasárnap:

Reggelire vega löncshús, vagy mi. Kétszer annyiba kerül, mint a sima, de ugyanolyan moslék állaga van. Ízre sem jobb.

A hét második felében a vasárnapi megszokott nagy családi húsleves-sülthús menü kibekkelésén agyaltam; végül egy pizza rendelésében állapodtam meg. Ennek kapcsán olvastam talán a legidiótább vega tanácsot: kérd meg, tisztítsák le a kést, amivel szeletelik, vagy ne is szeljék fel. Inkább az utóbbit választanám, ha ennyire fanatikus lennék, ki a fene kívánná extra feltétnek a fél konyha nyálmintáját…
Átnéztem pár étterem kínálatát és kijelenthetem, hogy a hús nélküli alternatívákat mindegyiknél a margaréta (paradicsomszósz, sajt), a vegetáriánus (gomba, kukorica, borsó, paradicsom, sajt) illetve a sajtos (négy féle sajt) szentháromsága alkotja. Elég zöldséget ettem már, úgyhogy a sajtosat választottam és az étkezőben terjengő finom illatok elől a szobám magányába menekültem.

Este főztem három tojást és a zöldségek utolsó darabjait megpirítva összeütöttem a hét utolsó vacsoráját.



Összegzés:

Mint fentebb látható, totális csőd; illetve nem teljesen. Kifejtem.


Ami miatt nem volt értelme:

Annak ellenére, hogy hangsúlyoztam, csupán arra voltam kíváncsi, képes vagyok-e hús nélkül egy hetet eltölteni, kicsit mégis bánt, hogy nem tudtam ezt igazán egészségesen megoldani. Túl kevés időt adtam magamnak, hogy komolyabban kivizsgáljam a lehetséges opciókat reggeli, valamint vacsora terén, esetleg néhány dolgot előre félkész állapotba hozni, hogy időm legyen minél több félét letesztelni. A pástétom önmagában nem gond, viszont magában hordozza a kenyér igényét, ami nem éppen az egészséges táplálkozás alapkelléke, még akkor sem, ha nem fehéret veszünk belőle. Lehet helyettesíteni puffasztott rizzsel, illetve ennek rokontermékeivel, de a húsmegvonás mellett erre már nem sikerült magam rászánnom.
Munka mellett lehetetlen a napi vitaminszükségletet fedezni (nálam hozzáértőbbek szerint egyébként sem), hiszen hiába veszett jó egy gombapástétom, túl sok érdemleges dolgot nem tartalmaz; hetente többször, változatosan főzni meg csak az időmilliomosok, hiperaktívak privilégiuma. A vegák rettegett ellensége, a hiánybetegség folyamatosan lóbálta kaszáját fejem fölött, és talán le is csapott volna, ha huzamosabb ideig kísérletezgetem.


Amiért igen:

Be kell valljam, mikor az egészet elkezdtem, már előre megírtam fejemben a záróbeszédem holmi örömujjongásról és húsköretes hús mértéktelen zabálásáról. Ez nem történt meg. Illetve igen, jól esett állatot enni, nagyon is, de nem torkollott rekordtempójú rosszullétig evésbe, és őszintén szólva, nem is igazán éreztem különösebb igényt rá.
Nap, mint nap alkalmazkodunk valamihez; a buszmenetrendekhez, a tömött sorokban vonuló emberek tempójához, a gyerekünkhöz, kollégáinkhoz, akkor miért pont az étkezési szokásaink, életvitelünk megváltoztatása lenne kivétel?
Nem vagyok így boldog a végén, azért sem, mert sikerült megint egy érvet találnom, miért is gyűlöljem magam. Hiszen ha ilyen könnyen le tudok mondani olyan dologról, amit szeretek, akkor miért nem sikerül olyanról, amit egyáltalán nem – gondolok itt például a cigire.
Millió-egy gondolat cikázik a fejemben, min kéne változtatni és mindehhez milyen könnyű akaraterőt gyűjteni, mégis ellenkezek. Mint a tanulás, mikor faljuk a könyveket, de ha valamit megbélyegeznek azzal, hogy kötelező, máris lázadunk. Úgy döntöttem nem lázadok tovább. Nekem úgy látszik egy ilyen értelmetlen, hülye kísérlet kellet ahhoz, hogy belássam, mindenki más –kinek igénye van rá - találja meg a saját gyógyszerét.

Utolsó módosítás: 2007.12.01. 22:31

Hozzászólások

1 | padavan 2007.12.02. 00:44
Sajnálom, hogy ez a várva várt írás végszóra - kilépőre - érkezett csak meg, így már nem tudok érdemben hozzászólni.

Azt ajánlom Neked is, amit Dealernek és McCl@nenak - lépj le innen, maradjon magára a sok képmutató, fóbiás egyenparaszt. Mindne esetre,utólagos engedelmeddel felvettelek messengeren partnernak, az értelmes arcokat nem szeretném elveszíteni.

Az írást pedig köszi és bravó érte, marha alapos voltál, és a téma is jól jött nekem.
2 | csuvi 2007.12.02. 10:40
köszönöm, a messsengert meg összerakom és visszaigazollak -nem nagyon használom. annak azért örülnék, ha blogszinten itt maradnál. a fórumot el lehet kerülni, én is már egy ideje jóformán csak a képeket, videókat nézem meg ott.
TcG|Rommel|Hun
3 | TcG|Rommel|Hun 2007.12.02. 11:46
csuvi: nagyon jó kis bejegyzés, becsüllek érte, hogy ha csak egy hétre is, de vetted a fáradtságot, és kipróbáltad.


padavan: "Azt ajánlom Neked is, amit Dealernek és McCl@nenak - lépj le innen, maradjon magára a sok képmutató, fóbiás egyenparaszt."
A Pc Dome blog részének akkor ezennel vége. A picsába is a sok fasszal, akik idejuttaták ezt az egész kócerájt... Pont most teszitek ezt... Úgy érzem, egy kicsit cserbenhagyjátok a fórumozók egy apró részét, akik igenis értelmesek voltak, és értelmesen fórumoztak. Ez talán a legfájóbb számomra.
4 | ShuleyvA 2007.12.02. 22:16
Egész tartalmas... Az összegzés fura volt. Azért elég nagy akarat erő kellett erre "kúrára".

"Azt ajánlom Neked is, amit Dealernek és McCl@nenak - lépj le innen, maradjon magára a sok képmutató, fóbiás egyenparaszt. Minden esetre,utólagos engedelmeddel felvettelek messengeren partnernak, az értelmes arcokat nem szeretném elveszíteni."

Jajj ne már... már itt is ez megy?... Egyre jobban érződik bennem ez a bizonyos "feltünési viszketekség" amit keltetek ezzel a "majd elmegyek meglátjátok, mert szar emberek is vannak itt" dumával... Szarjátok már le őket... Nemtudom hogyképes pár ember elvenni néhányotok életkedvét :]

( ui: abszolút nem rosszindulatból)
5 | MagicMoment 2007.12.03. 10:14
az állatja...
én fél napig nem bírom ki hús nélkül. grat,h eddig eljutottál :)
még valami,
a mai piacok nagyrésze is a nagybaniról veszi a sok génkezelt ócska zöldséget,amit sajnos kb egy szinten vannak, tecsó és társaival.
azoknak egyetlen előnye,h bevásárlás közben nyugodtan ehetsz 1 banánt vagy kettőt(nem kell kifizetni),ill te magad méred le az árat,ergó 2kg-ért fizetsz 1-et. vagy kinder maxi kinget kajázol,amíg keresed a vajat és a túrórudit. ezt egyébként szabad,mert ők is lehúzzák a vásárlókat :D
szóval a piaci zöldségek nagy része szintén gagyi. :( a húsokról nem tudok nyilatkozni, mert nekem külön bejáratú hentesem van a bosnyákon.
6 | csuvi 2007.12.03. 18:06
köszönöm

MM: :) ezt a piacos dolgot viszont szomorúan hallom :( abban bízom azért, hogy valahol csak le kell csapódnia a rendes magyar termékeknek is, és talán nagyobb szerencsém van/lesz ha piacon szerzem be a napi zöldség/gyümölcsszükségletet. bár most hogy mondod, azért volt pár érdekes dolog, amin kicsit meglepődtem (pl. egy póréhagyma ugyanannyiba kerül, mint nyáron) :(

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.