Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

cygary blogja

Shuley örömére...

cygary | 2008.10.29. 21:06 | kategória: Evolúció(regénysorozat) | 10 hozzászólás

Eredeti terv az volt: a regény kijavított, szebben megfogalmazott és megírt régi részeinek közzététele. Sajna idő- és érdekszűkében nem ez fog történni. És hogy miért rakom fel az Evolúció eddigi részeit egybe? Hát hogy bepótoljátok. És hogy miért pótoljátok be? Hmm... ;)

Visszaolvasva csomó helyesírási hibát ejtettem, NAGYON NAGYON nagy elnézést kérek de most nem állok neki javítgatni a hibákat! Elnézést!

Első epizód

-Mennyit kaptál érte?-Kérdezte az öreg, fekete szakállas férfi. Elővette öngyújtóját, majd meggyújtotta cigarettáját, ami vörösen felizzott. Ezután nagyot szívott bele, majd kifújta a füstöt szájából.
-Százezret.-Válaszolta Marshall. Ő és Dave( az öreg férfi) remek orvosok voltak. Marsh Dave tanítványa volt, azonban ő is ledoktorált, bár egyféle kicsinyes falkavezér kapcsolat megmaradt köztük.
-Száz?Ugyan már!- Majd hangosan felröhögött.
-Miért te mennyit kaszáltál rajta?
-Ötszázat.
-Mi a szar? Ötszáz ezer dollárt?-Marsh ledöbbent.
-Ugyan te csak ott voltál és nézted ahogy beadom neki a szérumot.
Mit vársz?
-Egy kibaszott injekcióért ötszázezret. Ez hülyeség.
-Figyelj, a nővér aki benyitott 200-at kapott amiért tartotta a
pofáját. Megér ennyit ez a program, ha bejön. Nézd ott van
Marshall meglátta amint egy beteg nő kibotorkál családjával a korház ajtaján. Boldogok voltak.
-Úgy tudják új vesét kapott?
-Igen.
-De nem kapott. Túléli?-Az öreg megvakarta állát, majd megpöcögtette cigarettáját, amiből a lehulló, izzó papír és dohánydarabkák pörögve táncoltak a levegőben, majd leestek a hideg csempére amely kioltotta hőjüket.
-A szer megoldja. Csodálatos. Képzeld el ahogy ez a nő kilép innen. Minden egyes lélegzetvételével szétárasztja a fejlődést hozó molekulákat. Mindennel terjed. Testnedvekkel, a bőrön, a levegőben.Csak megfog egy kilincset a boltban és azt még húsz ember megfogja a nap folyamán. Majd ők is további kilincseket fognak meg, és azokat és még több ember érinti meg.
-Szóval pár hónapon belül mindenki elkapja a kórt?
-Először is ez nem egy kór! Ez nem betegség. Megerősödik az immunrendszered, erősebb, agilisabb leszel. De persze nem azonnal. Minél több anyag jut a szervezetedbe, annál előbb jönnek a változások.Egy család aki együtt eszik,alszik, egy pohárból isznak, egy levegőt szívnak. Ők például előbb érzik meg a változásokat.
-És mi? Velünk mi lesz.
-Fogd ezt!-Azzal átnyújtott Marshnak egy üveget. Afféle üvegcse volt, amelyeket a kígyók mérgének lefejéséhez használnak.
-Ha telefonálok(folytatta Dave), add be magadnak ezt. Felteszem van otthon steril tűd.
-Persze de...
-Menj haza. Mondd meg a feleségednek a jó hírt, mondd hogy te lettél az év dolgozója.Tudod hogy titokban kell tartanod ami történt.
-Március közepén?-szólt közbe mosolyogva.
-Mindegy, mondj neki valamit. Jó utat hazafelé.-Azzal Dave felállt majd elbotorkált a folyosó végén lévő lépcsőhez.

*************

Hajnali 2 óra

Marsh felesége mellett feküdt a hálóban. Még nem osztotta meg vele a jó hírt, nem akarta felkelteni. Ránézett a szerelmére. Hiába taposta harmincas éveit még mindig gyönyörű volt. Megsimította haját, és közben azon gondolkodott miként fogadja majd a jó hírt. Azonban az álmodozásnak a telefoncsörgés vetett véget.
-Haló?
-Dave vagyok. Kurva nagy szarban vagyunk-hangja ingerült volt.
-Mi történt?
-A nő meghalt, most hozták vissza a kórházba. A mentőben dobta fel a talpát. Tudod mit kell tenned.-ezzel letette a kagylót. Marsh a fejét fogta. Félt, azonban tudta hogy cselekednie kell. Rajta áll hogy mi lesz az emberiséggel. Ha a nő szervezete nem bírta ezt, talán az övé majd ki fogja. Előkotorta az injekciót és a szérumot, majd bevonult a fürdőbe...


Második Epizód

Reggel 6 óra
-Büszke vagyok rád, hogy beadtad magadnak a szert. Pedig egyáltalán nem bíztam benned!
-Sosem bíztál bennem, és sosem értettem miért- Marshall kinyitotta az ajtót Dave előtt.
-Készülj fel, kemény beszélgetés lesz!
***
A kórházi vezetőség irodája.
-Kérem üljenek le.- Egy magas, szőke férfi hívta be kettőjüket a terembe. Öltönyt és nyakkendőt viselt. Szeme nagyon világos kék volt, szinte világított a szoba régies, barna bútorai mellett.- Nocsak nocsak, egy újabb páciens halt meg David Anderson kezei között. Milyen meglepő.
Megigazította íróasztalán apja fényképét.
-De nem emlegetem a múltat- megvető pillantást vetedd Davere-, fókuszáljunk a jelenre. A nő akin végrehajtották az átültetést meghalt tegnap. Ugye tudják hogy ez mélységesen lehangoló számomra.
,,Ez a kis geci nagyra van magával. Azt hiszi azért mert az apja alapította a kórházat mindent megtehet. Ha csak fele annyi tudás szorult volna abba az önelégült szőke fejébe, mint az apjáébe már jól menne itt minden''-morgolódott magában Marshall.
-Marshall, magához fordulok, mivel ön asszisztált Davidnak. Mindent rendben talált. Remélem elfogultság nélkül fog válaszolni.
-Igen. Minden rendben zajlott, teljes mértékben!
-Ezt örömmel hallom- Mark Crossfire(mivel így hívták a szőke férfit)
felállt a székéből, majd az üvegszekrény felé vette az irányt.
-Úgy hallottam volt egy vésztervük is!- Kivett két poharat, és egy üveg whisky-t.
-Igen volt. A kollégám, Marshall adta be magának a szert. (Önmaga is meglepődött hogy beosztottja helyett kollégájának hívta a férfit)
-Ez aztán bátorság!- Egy kis fémtálból jeget mert a poharakba, majd felöntötte azokat az alkohollal. Az egyik Marsh-nak nyújtotta, míg a másikat az asztalra tette le.
-Felteszem ön nem iszik David. Még vezetni fog ma.
-Persze.
Mark végigmérte a fiatal Marshallt. 180 centi körül volt, jó erőben lévő férfi, egy kis súlyfelesleggel.
-Azért azt ne felejtsük el- szólalt meg a szőke férfi ismét, miközben a szájához emelete a jéghideg poharat- hogy 16 kórházból 15-nek jól ment az átültetés. Sajnos a miénk az az 1 kivétel. Szóval emberi múlasztásnak kellett történnie. De mostmár mindegy, a lényeg hogy a mi hősünk rendbe tette a dolgokat. Csirió!
Azzal Mark és Marshall koccintottak egyet.
***
Délelőtt 10 óra, A kávezó közelében.

David és Marsh mindig ugyanott kávéztak. Rendeltek két cappucino-t és elbeszélgettek egy padon, egy lakótelep belső udvarán.
-Nem is volt vészes ez a Crossfire dolog.-szólt Dave.
-Igaz,de mi volt ez a dolog.
-Milyen dolog?
-Az a nem emlegetném a múltat duma.
-Az apjának infarktusa volt, és ide hozták be. A műtőben már meghalt, itt próbáltuk újraéleszteni. De nem ment.
-De ez nem csak a te hibád!
-De neki kellett egy bűnbak. És én lettem ez.
-Pff. Ezt beszoptad!- Marsh felröhögött és belekortyolt kávéjába. Hasonló íze volt mint máskor, csupán egy kicsit csípősebb volt.
-Ha már itt tartunk Dave...
-Nem adtad be magadnak a szert mi?
-Te ezt... Honnan tudod?
-Ugyan már.- Dave felállt és rágyújtott egy cigire.- Tudtam hogy nem teszed meg.
-De hát- Marshall köhögni kezdett. Nem kapott levegőt, majd öklendezni kezdett.
-A kurva élet! Öh, öh!- A lábaihoz nézett. A cipője véres volt, vért köphetett.
-Dave, baszdmeg! Mi a franc ez. Menjünk vissza a kórházba, nagy gáz van.
-Semmi gond Marshall. Semmi gond.
Dave távolodott barátjától. Marsh is felállt a padról, de elvesztette egyensúlyát és térdre rogyott. Kezével megtámasztotta magát, majd megint vért köhögött fel.
-Tudtam hogy nem teszed meg. Méreg volt az italodban. Sajnálm hogy meg kellett tennem de az emberiség érdekében cselekedtem.
Kérd meg istent hogy segítsen a feleségeden. Ha túl sokat kérdezősködik ő is erre a sorsa jut.
Marshall nem tudta magát tovváb tartani és elterült a hideg, koszos betonon. Még lélegzett.
-Nemsoká elviszik a hulládat. Elásnak valahova, jó messzire, vagy elhamvasztanak. Lényeg a lényeg hogy ne legyen bizonyíték.
Kösz a kávét! Viszlát Marshall! Viszlát!

Harmadik epizód

-Mr. Crossfire!
-Ige Martha nővér?
-Pár alak magával akar beszélni. Elég fura külsejűek, ugye semmi gondba nem keveredett.
-Ugyan drága Martha! Én? -Majd Mark egy ördögi mosollyal lesietett a lépcsőn.

****

8.20
Obsidian gyár
,,Igen itt vagyok pontosan ott ami az üzenetben állt!''
Lizbeth Marshall felesége. Már két napja nem látta férjét. Mindenkit felhívott, kollégákat, főnököt, igazgatót, de senki sem tudott Marshall felől. Egyetlen reménye egy ismeretlentől kapott üzenet volt melyben az állt, hogy ma, ebben az időpontban választ kaphat kérdéseire! Azonban most ahogy jobban körülnézett, Liz elbizonytalanodott. Hatalmas, romokban álló épületek. Egy garázs, melyben nagy kamionok és teherautók pihentek. Egy kisebb melléképület, valószínűleg a dolgozók pihenőszobája. És persze egy raktárépület, amivel szemben található maga a gyár. Mivel a kis lakóházon kívül máshol senkit nem látott affelé vette az irányt. Bent égett a villany, szóval biztosan ott várnak rá. Egyébként könnyen bejutott. Nem őrizték a kaput, szabadon volt hagyva. Húsz éve egy lélek sem járt ezen a telepen.
,,Apám is itt dolgozott. Szörnyű mennyire ocsmány ez a látkép. Pedig egy igen nagy cég volt az Obsidian. Különböző anyagokkal dolgoztak. Talán fertőzés történhetett, és kiürítették a gyárat. De nem féle, már hallottam hogy 10 éve semmilyen sugárzást nem mértek itt!''
-Hello szépségem.
Lizbeth megfordult, előtte fehér pólós, farmernadrágos kövér férfi volt. Nem túl szimpatikus, karján tetoválásokkal.
,,Tudtam hogy nem kellett volna ide jönnöm csak átvertek... De tudta a férjem nevét. És azt is hogy hol dolgozik. Mi van ha?
-Te vagy Elizabeth?
-Igen és te pedig..
Az alak elővett egy pisztolyt. Forgótáras, revolvernek tűnt, azonban Liz-t legkevésbe sem a pisztoly márkája érdekelte. Sokkal inkább a puszta tudat hogy most rá fognak lőni.
-Kérem ne tegye! Kérem- Elizabeth elcsukló hangon könyörgött a férfinek.
-Tedd le a fegyvert. Liz mögött egy barna bőrkabátot viselő fiatal fiú tűnt fel. Huszonéves lehetett, jobb karja gipszben volt.
-Te meg ki a fasz vagy öcsi?
A kövér fickó előkészítette fegyverét majd a fiúra lőtt. A fiú azonban gyorsan elugrott majd köddé vált.
-Mi történt? Hol vagy te mocsok?
A fiú hirtelen a férfi háta mögött termett. Bekötözött kezével megfogta a férfi karját, majd a feje felett hatalmas erővel a földhöz csapta a kövér fickót.
,,Ez hihetetlen. Hogy bírta el ezt a dagadt embert?''-gondolta Liz
A kövér éppen feltápászkodott, azonban ekkor a fiú a hátára ugrott. Két kezével a fejét célozta, össze vissza ütötte, ameddig össze nem rogyott az ellensége. Elvette tőle a revolvert, majd zsebre tette.
-Lizbeth, gyere velem.
-Nem! Mondd el azonnal ki vagy és honnan tudsz ennyi mindent rólam.
-Kaméleon vagyok.- Levette a kötést kezéről, majd előtűnt hatalmas, érdes bőre. Kezétől karjáig pikkelyek fedték bőrét, és egy vékony vonalban tüskék emelkedtek ki bőréből.
-Sok mindent el kell hogy mondjak neked. A férjed meghalt, téged pedig elviszlek magammal egy helyre. Bízz bennem. Ez az egyetlen dolog amit most tehetsz...

Szegény Marshall. Sajnálom hogy megöltelek téged. Őszintén. Most pedig a feleséged üldözzük, aki sajnos találkozott egy... Nem is tudom hogy mondjam el kivel. Valószínűleg ismerted Marsh. ÉS te kérted meg őt arra hogyha bajod esne vigyázzon a feleségedre. A legostobább döntést hoztad meg az életedben.

Negyedik epizód

-Nem kell hogy bízz bennem, de velem kell jönnöd. Oroszországba. A fiatal, magas férfi előtte állt, bal karja pikkelyes és hatalmas volt, 5 nagy erős karomban végződött.
-De... ki vagy te. És mi történt veled? Lizbeth még mindig tartotta a távolságot az idegennel, bár az előbb mentette meg életet
-Mint mondtam Kaméleon vagyok. Az Obsidian vállalat tette ezt velem. És ha beülsz a kocsimba - azzal a pár méterrel odébb levő kopottas terejáróra mutatott- mindent elmondok amit tudni akarsz.

***

-A rohadt életbe is! David rácsapott Crossfire íróasztalára, és az azon lévő alkohol felborult, majd végigfolyt a lelakkozott tölgyfa asztalon.
-Nyugodj le David- mondta Mark, majd az ablak felé fordult. Kinézett az ablakon.
-Tudni akarom mi történt 1972-ben. Apád mesélt róla de nem volt hajlandó elárulni. És most te is ezzel példálóztál az egyik ülésen. Mondd el!
-Ülj le és elmondom.
David lehuppant az egyik kényelmes bőrfotelbe, majd Crossfire elvette vizes íróasztali előli széket és David elé ült.
-1972-ben apám Barátjával Josephel kísérletezgetett. Patkányokon teszteltek különböző fájdalomcsillapító szereket is közeli kisvárosban, egy gyógyszerekkel folgalkozó cégnek. Apámat felhívták a közeli kórházból. Egy terhes nő miatt. Nagyon rossz állapotban volt, a 8 hónapban lehetett. Császármetszést végeztek de a magzatot nem találták.
-De akkor hogy...
-Nyughass- intette le Mark Davidet.
Szóval. A gyermeket nem találták meg de mást igen. A nő petefészkét egy különös anyag vette körül. Méhében pedig egy parazitát találtak. A naplójában nem említette hogy is néz ki, de későbbi bejegyzéséből valami medúza szerű lényt tudok elképzelni. Elkezdtek kísérletezni. A fura zselé ellenált a hőnek, az ütődésnek jobban mint a méh maga.
-Tehát megvédte.
-Igen de nem csak ettől. Az ondósejtek elpusztultak. Védte a méhet a sérülésektől és a megtermékenyítéstől is. Óvta, valamiért. Valami célból.
-Mi lett a hullával.
-Apámék pár napra otthagyták megfigyelésra a kórteremben.
Vegye a kabátját. Irány oroszország!
-De miért?
-Útközben elmondom!
-És -David felvette a kabátját- mi lett a nővel a megfigyelés után?
Mark mosolyogva szólt:- Elment

Ötödik epizód

1 héttel ezelőtt
Oroszország: Moszkva

-Nem vagyok hajlandó ebben segíteni neked. Értsd meg! Rendőr vagyok a munkámról van szó.
-Tudhattam volna hogy nem számíthatok rád. A fiatal, kreolbőrű nő felpattant a székről, és a fogas felé vette az irányt hogy felkapja kabátját.
-Rendben. Rendben, rendben meséld el az elméleted. Az öltönyös férfi fáradtan ült le székébe. Negyvenes éveit taposhatta, hajában már megjelentek az ősz tincsek.
-Na akkor figyelj. Mia (a fiatal nő) előkapott táskájából egy dossziét. A beletett könyvjelzőnél kinyitotta a súlyos papírköteget majd ledobta az asztalra a nyomozóval szemben.
-Régi cikkek az Obsidian gyárról. Összesen az elmúlt húsz évben 10 ember tűnt el a környéken. Öt nő és öt férfi. Csakúgy mint itt a Crimson olajfinomítónál és Ázsiában a Mahagony fegyvergyárnál.
-Fegyvergyár? A férfi összevonta szemöldökét
-Egy katonai támaszpont. De ez nem lényeg. Látsz valami összefüggést?
-Ezek a hülye nevek...
-Pontosan! Mind egy-egy színről kapták a nevük. Ebben kéne a segítséged. Adatot kéne gyűjteni az összes olyan cégről amely egy egy színről kapta a nevét.
-De hiszen az rengeteg lehet!
-Te csak gyűjtsd ki az adatokat a többi az én dolgom. Kösz
-Várj! Elvihetlek? Merre mész?
-Igen kösz! Az olajfinomítóhoz.
-Hajnali kettőkor? Hiszen már bezártak.
-Tudom...


A Moszkvai rendőrautó befordult a Mahagony olajfinomító elé. Mia rögtön kipattant az ülésből és a csomagtérhez sétált. Felhajtotta majd kivette a drótvágó ollót és a fényképezőgépét. Ledobta holmiját a földre azután hatalmas lendülettel lecsukta a csomagtartó ajtaját.
-Óvatosan azzal a kocsival! Kiabált Nick. Ezekután ő is kiszállt a kocsiból és rágyújtott egy cigarettára. Nekidőlt az autónak, kezét az öngyújtó elé tette hogy a hideg orosz hóesés ne akadályozza a dohány meggyulladását.Ezalatt Mia átugrott az út és a kerítés közötti árkon, és elkezdte vágni a drótkerítést.
-Tudod, mivel én egy 165 centis nő vagyok-összeszorította az olló két fogóját majd egy rántó mozdulattal eltépte a legelső drótszálakat- te pedig egy közel 90 kilós férfi nagyon lovagias lenne ha segítenél.
Nick elmosolyodott:- Azért azt ne felejtsd el, hogy te akarsz mindenáron betörni egy olajfinomítóba. És különben is nem akarom hogyha elkapnak az ujjlenyomatom rajta legyen.
-Dehát ez a tiéd. Eleve rajta van a lenyomatod-eközben még pár drótszálat sikerült átvágni ám a lendülettől hanyatt esett a hóban.
-Ecetbe áztattam.
-És az-kezével felnyomta magát a földről- lehozza az ujjaid nyomát.
-Nem tudom de legalább már nem rosdás. Nah sikerült már?
-Egy pillanat és kész.
Nick még egy egy utolsót szívott a bagóból. Megfordult és szintén átugrotta az árkot.
-Elkéstél te hős lovag. Már átvágtam.
-Gratulálok. Most pedig siess mielőtt elkezd világosodni.
***
Mia a hangárok között futott. Teherautók, terepjárók és egyéb szállításra szolgáló járművek voltak bennük. Azonban egy kisebb épület megragadta tekintetét. Hatalmas piros betűkkel volt ráfestve a betonbódé falára: Raktár.
,,Eeezaz! Ezt kerestem. Itt biztos találok valami infót''
Bekukucskált az ajtó alatt,(lévén kulcslyuk nem volt)de nem látott benn senkit. Zsebéből kivette a fényképezőgépet. Még a bátjyától kapta tavaly karácsonyra de eddig nem igazán használta. Tipikus turista fotómasina.
,,Még ki sem próbáltam.Hmm... 5x optikai zoom és 10 megapixel. Egész pofás egy ilyen kis géptől. Úgytűnik nem kéne lenéznem a bátyám ajándékait!''
Óvatosan kinyitotta a nehéz, fémből készült ajtót ami irdatlan csikorgást produkált.,, A kurva életbe!''Idegesen hátrafordult és meglátta amint korülbelől 300 méterre két fegyveres őr járkál.
,,Katonasági egyenruha? Érdekes...''Gyorsan becsukta maga mögött az ajtót és elkezdett kutatni az íroszal fiókjaiban. Számlák, részvényeke, dolgozók bérének adatia. Semmi érdekes. Dühösen tolta vissza a fiókot helyére és a nagy lendülettel eldőltötte a szekrényt ami ráborult a fém irattartókra így hatalmas lármát csapva.
,,Bassza meg, bassza meg! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen!''
Nem tudta mit tegyen. Kinézett az ablakon és látta ahogy a két fegyveres férfi felé fut. Megfordult és a hátsó kijárat felé indult mindenféle információ nélkül. A kilincsélt nyúlt amikor a katonák betörtek az ajtón!
-Álljon meg! Orosz katonákhoz hívon Ak47-esükkel pont Mia felé irányították fegyverüket.
-Ki maga? Mit keres itt?-ordibálta az egyik férfi.
-Én...- A semmiből előtűnt egy nő, felkapta Miát majd megint köddé vált. A lány úgy érezte mintha egy autó ütötte volna el. Mikor kinyitotta szemét már egy erdőben voltak.
-Te, ki vagy? Mi... mi volt ez?
-Én sem tudom a nevem-válaszolta a hófehér kabátba és nadrága öltözött nő akinek az arca sem látszott a kapucni miatt.
-Pár nap múlva megkereslek.A barátodnak mondd meg hogy 23.25-kor tűnjön el a házából.
-És te mit kerestél itt?
-Egy dossziét. Magamról.
-Mi volt a neve?
-Nulladik projekt.- Azzal a nő megint köddé vált
****
23.20
Nick az ágyban forgolódott. Egész végig azon gondolkozott amit Mia mondott. 23.25-kor tűnjön el a házából.
,,Nagyon zaklatottnak tűnt. Nem tudom mi történhetett vele bent''
Felkelt az ágyból majd feleségét és felébresztette.
-Hozd a gyerekeket!
-Hova megyünk- kérdezte Nick felesége álmosan.
-Ki a ház elé.
-De miért az éjszaka közepén.
-Csak hozd őket az istenért.
***
23.25
Nick és a családja a szemben lévő ház gyepére parkolt a kocsival. Onnan nézték a házat.
-Én még mindig nem értem mi a szart keresünk itt. A gyereke félnek. Nick mondd már el miről van szó.
-Én sem tudom. Mia azt mondta hogy valami történni fog.
-Az a bolond nő...
Egy hatalmas robbanás hallatszott, majd a lángtenger kivágta az ablakokat, a ház falát és a tetőből is darabokat szakított ki. A hatalmas törmelékek szanaszét repültek a frissen vágott füvön. Nick fél háza eldőlt.
-Mi a szar volt ez Nick? Mi történt- Ordította a felesége.
Az sötétbe burkolódzott utcában lassan felgyúltak a fények ahogy a meglepett szomszédok kikászálódtak az ágyukból. Pár perc múlva az utca tele lett emberekkel.
-Nem tudom mi történt- dőlt háta Nick az autó ülésén- de ha nem hallgatok Miára mind meghalunk. Ezzel feleségével egymásra néztek...


Itt meg egy Far Cry 2 kép!

Hozzászólások

1 | ShuleyvA 2008.10.30. 09:46
A cím egy kicsit erős. Ugyanis én nem azt mondtam, hogy töltsd fel az eddigi részeket, hanem, hogy fejezd be az aktuális sztorit. Majd ha az új részeket töltöd fel, akkor rendben lesz ez a cím is :-)
Annak jó, hogy felfrissítsük a dolgokat, de ha már örömet akarsz nekem szerezni (de kedves X-)), akkor fejezd be amit elkezdtél :-)
cygary
2 | cygary 2008.10.30. 10:33
Úgy gondoltam ebből leszűröd nagy nehezen azt hogy folytatást készítek... :P És épp a felfrissítés a dolog, lévén ha én is csak nagynehezen elevenítettem fel a sztorit veletek mi van :D
Gobiakos
3 | Gobiakos 2008.10.30. 11:19
Hmmm... Igen jó, tetszik. Megvallom lovagiasan, általában éusta vagyok a nagyon hosszú bejegyzéseket végigolvasni, de most direkt erre időt szántam, hogy megtudjam mi is ez. :D
Tetszik, bár néhol volt olyan érzésem, mintha elvesztettem volna a fonalat... de aztán megtaláltam! :D
Komolyan mondom, néha az az érzés tört rám, hogy nem is a Dome-on vagyok blog-olvasás közben, hanem egy könyvet tartok a kezemben, amit nem tudok letenni... Mesteri! Mégegyszer gratulálok!
4 | ShuleyvA 2008.10.30. 11:50
Nos, ezt így kijelenteni merő túlzás, ugyanis ha te a blogokon szereplő történetekre (melyek 95%a általában párbeszéd) te egy könyvet vélsz látni, akkor te még soha nem fogtál könyvet a kezedben. Ezt nem bántásból vagy piszkálásból mondom, csupán ez az állítás kicsit erős volt.
Ha időd engedi, olvass bele az általam készített regénybe, melyet cygary inspirált... de még annak sincs köze a könyvhöz, mert blog szintre van elkészítve... Vagy például ott vannak somesz nagyszerű írásai hasonló téren.
Ezek a történetek itt jópofa dolgok, de könyvhöz ne hasonlítsuk mert végigfut az idegrendszer a hátamon :-)
cygary
5 | cygary 2008.10.30. 14:57
Nézd ez tény, de ez csak egy bújtatott dícséret volt(megint :D). Persze hogy nem egy könyv, a tied sem, se someszé, senkié se. De lehet hogy neki ugyanazt az élményt adta amit egy könyv olvasása, erre gondolt szerintem!
6 | ShuleyvA 2008.10.30. 15:01
Jogos :D
cygary
7 | cygary 2008.10.30. 15:08
Naná hogy jogos :D Neked új regény nem lesz? Valami? Akármi :D
8 | ShuleyvA 2008.10.30. 18:02
Mindjárt írok egy bejegyzést a továbbiakról meg erről-arról.
Gobiakos
9 | Gobiakos 2008.10.31. 03:14
ShuleyvA: "néha az az érzés tört rám, hogy nem is a Dome-on vagyok blog-olvasás közben, hanem egy könyvet tartok a kezemben" -> ergo nem könyvként fogtam fel, hanem csak mintha, bár még annak is lehet, hogy túlzás, így újfent átgondolva. Attól még jó írás! ;-) De mindegy is...
cygary
10 | cygary 2008.10.31. 10:36
Nah tessék Shuley mostmár túlzásnak gondolja! Örülsz? :D Egyébként még meg sem köszöntem amit gondolsz,pedig igencsak dagad az egom tőle.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.