Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Dino blogja

(Ahk-toong Bay-bi) Covered - Achtung Baby feldolgozáslemez

Dino | 2011.11.10. 15:22 | kategória: zene | 1 hozzászólás

Több neves előadó legismertebb lemezének is évfordulója van idén: 20 éves volt például nemrég a Nirvana Nevermindja, és november 19-én lesz húsz éve annak is, hogy a boltokba került a U2 Achtung Baby albuma. A brit Q zenei magazin ez alkalomból az október végén megjelent decemberi számában kiemelt cikkben foglalkozott az ír négyessel, a lap mellé pedig egy ajándék CD-t csomagoltak, amelyen ismert (és pár kevésbé ismert) zenész feldolgozása kapott helyet. Az Achtung Baby lemez mind a 12 számából új verzió került a korongra, megőrizve természetesen az eredeti sorrendet.
A nyitó Zoo Stationt Trent Reznor és Atticus Ross (Nine Inch Nails) dolgozta át, de igazából nem sok extrát vittek bele. Az Even Better than the Real Thing kakukktojás a lemezen, mert egyszerűen egy remixet kapunk (Jacques Lu Cont Mix). Nem nagyon szeretem a remixeket, és ez se került a néhány jobban sikerült kivétel (például a Butch Vig féle Dirty Day - Junk Mix) közé. A legendás One Damien Rice előadásában igen unalmas lett, át is szoktam ugrani. Az Until the End of the World az első igazán erős feldolgozás a lemezen, ezt Patti Smith követte el. Elsőre zavart, hogy az általam igencsak kedvelt Garbage előadásában megszólaló Who's Gonna Ride Your Wild Horses elég lassú verzió lett, de a felerősödő és felgyorsuló refrének ezt remekül kiegyensúlyozzák (Shirley Manson hangját pedig továbbra is szeretem). A hatodik track, a So Cruel az egyik kedvenc számom az eredeti lemezről, azonban a Depeche Mode nem sokat tett hozzá ahhoz, hogy az ő változatukat is körülrajongjam. A The Fly-t Bono gyerekkori haverjára Gavin Fridayre bízták. Elsőre talán furcsa, amit hallunk, de a rengeteg elektronikus effekttel megbolondított szám szerintem elég jól szól. A Snow Patrol Mysterious Wayse elég halovány, a The Fray Tryin' to Throw Your Arms Around the Worldje pedig igazából semmi különös, így több szót nem is vesztegetnék rájuk. Ezzel szemben a The Killers feldolgozásában megszólaló Ultra Violet (Light my Way) nagyon tetszett a vicces bevezetéssel és a feszes tempóval. Még a Glasvegastól az Acrobat is tetszett, de amit zárásul Jack White csinált a Love is Blindness-szel, az nekem már sok volt, azt se nagyon tudtam többször végighallgatni. :-)
Összességében egy igen vegyes összeállítás lett az (Ahk-toong Bay-bi) Covered, rajta pár erős, néhány közepes és pár gyenge feldolgozással. Ajándék lónak ne nézd a fogát alapon azonban azt hiszem, hogy ennél jobban kritizálni kéne, biztos, hogy pár kedvencet minden U2 rajongó talál majd rajta. Végül meg kell még említeni, hogy az ajándék lemez igen igényesen került a lap mellé: műanyag tokban, rendes borítóval és kis füzettel ellátva rakták oda a címlapra, így nem csak egy kartontokos korongot rakhatnak a polcra a gyűjtők.
(Ja és még ennyi: köszi, Kevin!)

Utolsó módosítás: 2011.11.10. 15:25

Hozzászólások

Lovi Tommy
1 | Lovi Tommy 2011.11.10. 21:56
Ha maga a zene ezek alapján nem is hangzik ígéretesnek, azért a borító eléggé tetszik, nem tudom, hogy korábbi borító vagy annak felújítása, vagy esetleg teljesen új. Azért egy-kettőt meghallgatok youtubeon hátha fenn van.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.