Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

A hollók városa - Prológus

Germinator | 2008.07.15. 22:33 | kategória: A hollók városa | 10 hozzászólás

Egy számomra újszerú, mások számára azonban már sokszor látott témával szeretnék jelentkezni - gondolok itt a más blogokban már jelentkezett novellaírásról. Bár már rég volt, hogy ilyesmit írtam volna (értsd: novellát, kisregényt, történeteket, stb.), régen ezt nagyiparban űztem (ám nem nagy minőségben), és gondoltam, kipróbálom magam mégegyszer. Abszolút nem azért, hogy konkurenciát képezzek a többi blogger számára, hisz nem tekintek úgy magamra, mint egy "jó író", de egy furcsa apropóból most mégis megteszem. Ez a furcsa apropó nem más, mint egy általam újonnan kijátszott játék. Nem akarom elárulni, melyik az, hisz egyrészt jelenleg erről vagyok híres a fórumon, így valószínű a legtöbben tudják, másrészt szeretném, ha magatoktól ismernétek rá a környezetre;-) A játék annyira belelkesített, hogy felsejlett lelki szemeim előtt egy apokaliptikus horror-dráma a Hollók városáról, és ezt mindenképp le akartam jegyezni. Elsősorban saját magam számára, de ha már van blogom, miért ne írhatnám be ide is?:-) Jó szórakozást, és kérlek, ne legyetek túl kritikusak!:-D

A hollók városa - Prológus

Anatolij otthon ült és nézte a tévét. Épp egy teljesen érdektelen focimeccs ment, annak is a második félidejének végéhez közeledett a közvetítés. A férfi csak egyszerű kikapcsolódásként nézte az általa nem érdekelt sporteseményt, közben sört kortyolgatott. Felesége, Natalia épp ekkor lépett be lakásuk ajtaján 4 telepakolt szatyorral a kezeiben.
- Helló! - kiáltott be.
- Helló! - válaszolt vissza Anatolij, aki egy újabbat kortyolt a sörből.
- Nem akarsz segíteni? - kérdezte a csomagokkal küzködő nő, mire a férfi kötelességtudóan felállt foteljéből, majd odasietett feleségéhez, s elvett tőle két szatyrot.
- Mit vettél? - kérdezte a férj.
- Csirkét holnapra, meg rizst, borsót; gondoltam, csinálok valami rizses húst, vagy hasonlót. Jó lesz?
- Persze, szuper. - mondta a férfi, majd miután a szatyrokat gondosan lehelyezte a konyhaaztalra, visszasietett a meccshez, és tovább nézte.
- Mi megy a tévében? - kérdezte Natalia.
- Ja, semmi. Valami focimeccs. Azt se tudom, ki játszik.
- Aham - válaszolt érdektelenül a nő, miközben a boltban vásárolt dolgokat pakolta ki az asztalra.
A meccsnek közben vége lett, Anatolij lenyelte az utolsó korty sört, majd felállt, kikapcsolta a készüléket és a kijárat felé közeledett.
- Elugrom a fiúkért a templomba.
- Mivel, kocsival? - kérdezte a nő meglepetten.
- Ja... miért?
- Sör után?
- Ja, hát... ettől nem lettem részeg, hidd el. - viccelődött cipőkötés közben a férj, majd miután elkészült, levette kabátját a fogasról és kilépett az ajtón - Na, majd jövök!
- Oké, helló! - köszönt el felesége.

Anatolij és Natalia két fiúgyerekükkel egy Krasnosilka nevű kisvárosban éltek, Ukrajnában. A város főleg bányászatáról volt híres, bár Anatolij nem volt érdekelt ebben az iparágban; ő autószerelőként dolgozott. Lakásuk egy 4 emeletes panelház harmadik emeletén volt, itt tökéletesen elfértek ők négyen, nem volt szükségük nagyobb házra. Bár a férfi jövedelméből nem is tellett volna erre.

A férfi beült a panelház földszinti garázsában lévő autójába, majd kihajtott az utcára és a városi templom felé vette az irányt. Krasnosilka - a városok többségével ellentétben - katolikus település volt, és egy ilyen katolikus misén vett részt Anatolijék két fia, Andrij és Samuil is. Amikor a férfi megérkezett az épülethez, a hívők már a ceremóniáról jöttek ki. Leparkolt a templom mellé, kiszállt a járműből, és a fiait kezdte el keresni a tömegben.
- Apa, itt vagyunk! - integetett Samuil az apjának a templom lépcsőjéről lefelé jövet.
- Helló! - köszönt vissza a férfi, majd elindult feléjük.
- Hogyhogy kijöttél értünk?
- Beszélni akartam az atyával, és gondoltam, akkor már haza is fuvarozhatlak titeket. A busz úgyis kábé 20 percenként jár.
- Oké, köszi. Szerintem még bent találod őt.
- Okés. Szálljatok be a kocsiba, egy pár perc és jövök; itt a kulcs. - adta azt oda Anatolij, majd felindult a lépcsőn az épületbe.
Amikor belépett, a misét tartó pap még a hívekkel beszélgetett a templomteremben. Anatolij megközelítette a férfit, jelezvén, hogy ő is beszélni szeretne vele. Amikor a pap végzett, elköszönt a hívektől, majd odasétált Anatolijhoz.
- Anatolij, miben segíthetek? Rég láttalak Isten házában. - mosolygott kedvesen az 50-es éveiben járó férfi.
- Tudom, tudom, és elnézést is kérek érte. Most viszont egy más ügyben szeretném a segítségedet kérni.
- Hallgatlak.
- Nem mehetnénk kicsit beljebb? Eléggé... személyes a dolog.
- Öö... hogyne. Menjünk be a szobámba; arra, az oltár mögött. - mutatott irányt az atya.
Miután beértek, helyet foglaltak egy asztal körül.
- Itt jó lesz? - kérdezte gondoskodóan a férfi Anatolijtól.
- Igen... - mosolygott kényszeredetten; látszódott rajta, hogy ideges - Hát... nos... egy kicsit... a lelki állapotomról szeretnék beszélni. Furcsa, hogy ezt neked mondom most el - nevetett Anatolij -, de... benned bízom meg a legjobban.
- Csak nyugodtan mondj, amit jónak látsz.
- Jó... hát... már gyerekkorom óta járok templomba. Vagyis jártam... akkor még csak egyszerű, katolikus kötelességnek tartottam, amit a szüleim meg a nagyszüleim követelnek meg tőlem, nem igazán éreztem magaménak. De jártam, jártam misékre úgy 2 évvel ezelőttig, amikor is abbahagytam az előbbiekre hivatkozva. Mindig csak rámkényszerítették, magamtól sosem akartam elmenni... azt gondoltam, hogy... hogy nem is vagyok igazi katolikus, igazi vallásos ember. Talán nem is hiszek Istenben. De amióta abbahagytam... azt hiszem, elveszett a lelkem. Nem találom a helyem a világban. Két év elég volt ahhoz, hogy teljesen elveszettnek érezzem magam és kilátástalannak érezzem a helyzetem. Eddig úgy gondoltam, hogy Isten sosem bocsájtja meg nekem, hogy elfordultam tőle, de... olyan álmok gyötörnek, amik... hehe. - nevetett fel ismét Anatolij, mintha maga is röhejesnek tartaná, amit mondani akart.
- Beszélj nyugodtan. - bíztatta az atya.
- Szóval... sokat álmodom az utóbbi hetekben. - folytatta a férfi - Nincsenek konkrét képek, amik megmaradnának bennem, csak... csak a mondanivalójuk... az, amiről szólnak, amit mondanak nekem...
- Mit mondanak?
- Hogy... hogy Istennek célja van velem. Vagyis... ha nem is neki van célja, de... nekem célom van. Van egy cél az életemben, amit el kell, hogy érjek; bármi áron. Ezt mondják nekem ezek az álmok. Tényleg furcsa, mert... sosem hittem ezekben az "üzenő álmokban", meg ilyesmikben, de... ezek sokkal erősebbek. Teljesen meggyőztek. Sőt... tulajdonképpen megszálltak.
- Hogy érted ezt?
- Hát... én is azt akarom, hogy ezt a célt beteljesítsem.
- És ez baj? Minden embernek van egy célja az életében, amit el kell érnie, mielőtt meghalna.
- Nem, ez az egész nem ilyen. - folytatta Anatolij - És ez a legijesztőbb az egészben: abszolút az az érzés kerülget az ilyen álmok után, hogy nemsokára, hetek, hónapok, vagy akár napok múlva történik valami az életemben, és ezzel kapcsolatban kell teljesítenem valamit. Ez az, ami a célom. Mintha ezek az álmok... jósolnának nekem. Atyám: lehet az, hogy Isten üzen nekem?
- Hát, Anatolij, megértem az aggodalmadat. Nagyon sok ember találkozik szembe hasonló, úgymond "problémákkal", és csak nagyon kevesen tudják ezt nyugodtan kezelni. A legtöbbeket hasonlóan meggyötri, mint Téged, ez azonban teljesen természetes. Azért szenvedsz, hogy megtisztulhass utána. Ez egy küzdelem, ha nyersen akarom mondani: egy teszt az élettől. Rajtad áll, hogy átmész-e rajta. Rajtad áll, hogy megérted-e az üzenetét. Ha úgy érzed, hogy Isten, vagy akárki üzen neked, akkor Neked kell eldöntened, hogy aláveted-e magad ennek üzenetnek, vagy sem. Ha nem teszed, senki sem fog felelősségre vonni, senki sem fog megbünteni. Még Isten sem. Azonban lehet, hogy ha hallgatsz arra, amit mond, egy, az életedet megváltoztató élményben részesülsz. Lehet, hogy olyan dolgokat tanulsz belőle, amiket később megfelelő módon kamatoztathatsz.
- Most akkor mit mondasz: higgyem el, hogy jön valami az életemben, és foglalkozzak ezzel, vagy... vagy hagyjam úgy, ahogy van?
- Mondom: a döntés rajtad áll. - válaszolt az atya.
- Ez egy tipikusan olyan válasz, amit egy papnak vagy pszichológusnak adnia kell a szenvedő betegnek. - gúnyolódott Anatolij.
- Oké... igazad van. - mosolygott a férfi - Ha engem kérdezel, hallgass az álmokra. Nyílván nem véletlenül jelennek meg Neked. De nem is akarlak belekeverni egy olyan dologba, amihez nincs kedved, vagy nincs erőd.
Anatolij még egy pár percig gondolkodva nézett maga elé, majd kezett nyújtott a vele szemben ülő férfinak.
- Köszönöm. Nagyon sokat segítettél.
- Ez csak természetes. Nyugodtan gyere máskor is, ha bánt valami, amit szeretnél elmondani. - mondta bizalmasan a pap.
A két férfi elsétált a templom bejáratáig, amin Anatolij távozott.
- Akkor mégegyszer: minden jót! - köszönt el az atya - És mikor lesz végre várható, hogy megjelenj egy Istentiszteleten? - kérdezte nevetve, mire Anatolij hasonlóképp válaszolt:
- Majd ha az álmok azt mondják, Grigorij. Majd ha az álmok azt mondják.

Utolsó módosítás: 2008.07.22. 18:45

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2008.07.16. 11:00
Én tudom mi ez bebebbebeeeeee :-D o2 ;-)

Amúgy grat, várjuk a kövi részeket! Sikerült átadni a hangulatot, én bele tudtam élni magam teljesen!
cygary
2 | cygary 2008.07.16. 12:27
Muhahaha :D Igazából csak a legutolsó mondattól tudtam eldönteni mi is a helyzet és remélem végigvezeted hogy mi történt, miért lett ilyen a város és... nah nem akarom lelőni a poént a többiek előtt de remélem érted :D
Germinator
3 | Germinator 2008.07.16. 12:30
"remélem végigvezeted hogy mi történt, miért lett ilyen a város..."

Pontosan ez a tervem:-)
cygary
4 | cygary 2008.07.16. 12:32
Hallod ez aztán olyan dolog amit ha profi modder lennék összedobnék HL2 kiegészítőként :D Jó kis First Personer Story Teller episode lenne :D
5 | Szekuj 2008.07.17. 01:15
Hogy-hogy "mitől lett ilyen a város?" Nem találtam semmi arra utaló jelet a részletben, hogy a várossal valami történt volna. Sima Ukrán kisváros.
6 | Szekuj 2008.07.17. 01:16
Amúgy meg ez is érdekesnek ígérkezik.
cygary
7 | cygary 2008.07.17. 17:28
Elaccy... köhm szóval elég ha annyit tudsz hogy ezt egy játék ihlette. És hát aki játszott a játékkal az tudja mi fog következni Muha...haha :D
8 | Szekuj 2008.07.17. 22:58
Germinátor képe Dr. Freeman, szal gondolom Half Life. Vagy nem?
Germinator
9 | Germinator 2008.07.17. 23:19
De;-)
10 | kopé 2008.07.28. 07:24
ilyenkor érzem igazán hiányosságnak, hogy nem játszottam vele. nah rövidesen visoznt megtudom miből maradtam ki. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.