Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

A hollók városa - 2.

Germinator | 2008.07.18. 22:45 | kategória: A hollók városa | 7 hozzászólás

ÖLD MEEEG! ÖLD MEEEG!! ÖLD MEEEG!!! ÖLD ME...
- Ááá!! - riadt fel Anatolij rémálmából.
A férfi erősen zihált, kapkodta a levegőt. Körülnézett, és a szobájában volt az ágyon. Mellette Natalia aludt. Ránézett az ágyuk melletti kisszekrényen lévő órára, ami hajnal fél hármat mutatott. Anatolij visszafeküdt az ágyba, és megpróbált visszaaludni.

- - - - - -

Reggel hétkor Anatolij felébredt a vekkerre, és álmosan kiment a konyhába. Felesége ekkor lépett ki a fürdőszobából törölközőben. Fiaik az iskolába készülődtek.
- Heló, apa! - köszönt sietve Andrij, majd iskolatáskájával a hátán odarohant a bejárati ajtóhoz, és elkezdte felhúzni a cipőjét.
- Sziasztok. - mondta még félálomban a férfi, majd ásított egyet.
Anatolij besétált a konyhába, és nekiállt kávét csinálni.
- Na sziasztok! - kiáltotta Andrij és kilépett a lakásból.
Samuil és megérkezett a bejárati ajtóhoz, és egy percen belül ő is távozott. Mindeközben elkészült Anatolij kávéja, és miután a férfi beleivott, máris frissebbnek érezte magát. Felesége ez idő alatt felöltözött, már csak haját szárította.
- De nagy ilyenkor reggelente a forgalom... - mondta mosolyogva Anatolij, miután kávéjával leült a konyhaasztalhoz.
A hajszárító zaja eltűnt a lakásból, majd a már félig elkészült Natalia sminkelés közben a konyhába ment.
- Te figyelj csak, rosszat álmodtál az este? - kérdezte férjétől.
- Öö... ja. - válaszolt félénken Anatolij.
- Mostanában nagyon sokszor álmodsz ilyet, nem?
- Miből gondolod? - vonta fel szemöldökét a férfi.
- Hát... nem ez az első, hogy felriadtál, meg... látszik, hogy kicsit rosszul érzed magad mostanában.
- Igen?
- Ja... én legalábbis látom rajtad. Ki lássa, ha nem a feleséged. - nevetett Natalia, amire Anatolij is elmosolyodott - Na, de most komolyan, mi a baj?
- Semmi, semmi... ez egy ilyen időszak, úgy látszik. Nem tudom, mitől van.
- De... rosszul érzed magad velem, vagy mi? - aggodalmaskodott Natalia.
- Jézusom, dehogy! - nyugtatgatta feleségét Anatolij.
- Akkor?
- Nem tudom, mondom... - lett kissé türelmetlenebb a férfi.
Felesége érzékelte a megkomolyodott hangsúlyt, úgyhogy inkább visszament a fürdőszobába sminkelni. Anatolij úgy gondolta, felesége megsértődött, úgyhogy jobbnak látta, ha utánasiet.
- Várj, Nata, várj...
- Mi van? Úgy gondoltam, hogy ha már 17 éve házasok vagyunk, talán elmondhatnád, miért vagy rosszul.
- Jó... jogos. - ismerte be felesége igazát - De... tényleg semmi komoly, egyszerűen csak rosszakat álmodok mostanában... talán el kéne mennem orvoshoz, hogy felírjon valami gyógyszer, vagy nem tudom...
- Lehet, hogy az jó lenne. - bíztatta Natalia - Már ha zavar, bár... miért ne zavarna.
- Ja, ja... - próbált továbbra is terelni a férfi - Nna, jobb, ha én is elkezdek készülődni - mondta, majd elindult a fürdőszoba felé.

Anatolij, miután kiállt a garázsból kocsijával, ráfordult az útra, mely a munkahelyéhez vitte. Az úton egész végig azon gondolkodott, amit álmodott. Konkrét kép nem maradt meg benne, csak az utolsó szavak: "Öld meg, öld meg!", kiáltotta valaki. Nem tudta, mit jelenthet ez. Vajon ez is egy üzenet a jövőről? Vagy csak egyszerűen egy film darabjai idéződtek fel álmában, amit korábban látott? Nem tudta, de nagyon sokat gondolkodott. Egészen addig, amíg egy kereszteződésig nem jutott el. Amikor megállt a pirosban, az út túloldalán embereket látott egy helyre gyülekezni, mintha valami körbeállnának. "Megint elütöttek valakit." - gondolta magában, de ahogy alaposabban vizsgálni kezdte a tömeget, pánikoló embereket vett észre. Mindenki arcára kiült a rettegés, a félelem. Mivel az úton mögötte állók is kiszálltak a járműveikből és odasiettek, úgy döntött, hogy ő is megteszi ezt a lépést, hisz egyre jobban elkezdte érdekelni a dolog. Miután kiszállt a kocsiból és bezárta, elindult a tömeg irányába, ami egyre csak nőtt, most már vagy 100 ember állt körbe valamit. Anatolij a tömeg széléhez érve kérdezősködni kezdett:
- Hát itt meg mi a bánat van?
- Nem tudom, még én sem láttam. - válaszolta egy mellette álló férfi.
- Szerintem csak összeesett valaki az utcán, aztán ennyi. - mondta egy másik.
- Ja, én is azt hittem elsőre, hogy elütöttek valakit. - felelt erre Anatolij - Na, lehet, beljebb nézek. - mondta, majd megpróbált beférkőzni a tömeg által alkotott kör közepe felé.
"Jézusom, látták ezt?!", "Úristen, hívják a rendőrséget!", "Vigyázat, ne érjenek hozzá!" - ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallott ki a tömegből Anatolij, ami egyre inkább felkeltette az érdeklődését, ennek köszönhetően egyre gyorsabban tört be, és el is érkezett a nagy csodálatnak kitett dologhoz.
- Mi a... - mondta tátott szájjal a férfi.
Egyszerűen nem értette, mi történik. A tömeg közepén egy körülbelül ember méretű és alakú, ám zöld börű lény feküdt. Fején egyetlen vörös szem volt, kezein pedig mindössze két-két ujj. A lény haldokolhatott, ugyanis látszott rajta, hogy alig lélegzik.
- Ez... ez mi?! - kérdezte már-már pánikolva a férfi a körülötte állóktól.
- Nem tudjuk, állítólag rátámadott az utcán valakire, az meg leütötte. - válaszolt neki egy ember a tömegből.
- De... ez egy ember beöltözve? - kérdezte Anatolij.
- Pf. - vonta meg a vállát a férfi - Valószínűleg igen.
- Ja... - fújt egyet Anatolij, de nem volt biztos abban, hogy ez a helyzet.
Azonban nem akart tovább az üggyel foglalkozni, hisz munkába indult, úgyhogy visszasietett az autójához és továbbhajtott. Elhaladván a tömeg mellett még egyszer odanézett, de már nem láthatta a kör közepén fekvő lényt. Ekkor azonban megcsörrent a zsebében lévő mobiltelefonja, és felvette.
- Halló?
- Szia, drágám, Nata vagyok. Megtennéd, hogy hazafelé menet beugrasz a boltba WC-papírért meg papírzsepiért? Én nem érek rá, te meg hamarabb végzel.
- Öö, jó, oké. Csak el ne felejtsem. Te képzeld, jövök a munkába, és tudod mi volt itt az utcán? Valami zöldbőrű, vörösszemű lény feküdt a földön, aztán vagy százan körbeállták. Mondom, odamegyek én is, aztán mondták, hogy csak valaki beöltözött, de állítólag leütötte az egyik járókelő, aki megijedt tőle. - meséli nevetve.
- Tényleg? Legalább izgalmasan jutsz el a munkába.
- Jaja... - mondta Anatolij, de ekkor beütött neki a felismerés. "Beöltözött ember?" - eszébe jutottak a tegnap esti hírek a vadállat-észlelésekről, és egy pillanatra megdöbbent: mi van, ha ez is egy ilyen ismeretlen állatfaj volt?
- Drágám, itt vagy? - kérdezte Natalia.
- Ja... igen, itt... - próbált visszatérni a beszélgetésbe Anatolij - Na mindegy, akkor bemegyek a boltba.
- Oké, és köszi! Szia!
Anatolij egyre valószínűbbnek tartotta a helyzetet, mégsem akarta elhinni. Nem tartotta valószínűnek, hogy egy ilyen, a híradóban is bemondott esemény pont az ő városában ütné fel a fejét, de más magyarázatot nem talált.

- - - - - -

Amikor a munka és a vásárlás után hazaért, Anatolij két fiát is otthon találta. Ők ketten a tévét nézték.
- Hát ti? - kérdezte meglepve.
- Márhogy? - kérdezett vissza értetlenül Samuil - Vége a sulinak.
- Ilyen korán?
- Ja, Samunak pénteken 6 órája van, nekem 5, szóval hamar itthon vagyunk. - magyarázta Andrij.
Anatolij feldolgozta az elhangzottakat, majd lepakolt a konyhaasztalra.
- Mit néztek? - kérdezte gyerekeitől.
- CNN. - válaszolta az idősebbik.
- Micsodát? - lepődött meg apjuk.
- Itt adják az új fejleményeket a földönkívüliekkel kapcsolatban. - mondta komoly hangvétellel.
- Ezt nem fogod elhinni, apa, de a suli előtt találtak egyet. - mondta áhitattal Andrij.
- Ja, állítólag a környéken valami hobbivadász észrevette és lelőtte. - mesélte Samuil - Kimentünk megnézni, az egész iskola ott volt. Két lába volt, hosszú farka és polipszerű feje. Ez kegyetlen durva, szerintem eljött a világvége.
Anatolij először felháborodottan akart reagálni az elhangzottakra, de nem tudta megtenni pont amiatt, ami vele is megtörtént.
- Nos... nem fogjátok elhinni, de én is láttam egyet.
A hangulat meghűlt a lakásban.
- Nem mondod... - esett le a fiatalabb fiú álla.
- Hol? - kérdezte sápadtan Samuil.
- A munkába menet az út mentén.
- Hogy nézett ki?! - türelmetlenkedett Andrij.
- Hát... de figyeljetek, nem lehet, hogy csak valaki beöltözött? - kérdezte maga sem komolyan gondolván a dolgokat, amiket mondott.
- Apa... ne röhögtess. - mondta Samuil - Hogy nézett ki? Ugyanígy?

- Nem... két lába volt, két karja, meg... zöld bőre... olyan magas volt, mint egy ember... vörös szeme volt...
- Ez most komoly?! - kérdezte Andrij.
- Figyeljetek, ne baromkodjatok már... földönkívüliek... nem erről van szó abszolút...
- Akkor?! - kérdezte szinte feldühödve Samuil.
- Hát... mit tudom én, de... olyan nincs, hogy földönkívüliek...
- Apa: egy kétlábú, polipfejű valami, meg egy vörös szemű és zöldbőrű még valami... szerinted beöltözött emberek voltak, vagy mi? És az egész világon?
- Olyan ez, mint egy rossz álom... - mondta pánikolva Andrij, aki ezután felpattant a kanapéról, és idegesen kezdett el körbe-körbe járkálni a szobában.
- Hé... hé, fiam! - szólt neki apja - Nehogy már ezen felkapd magad, hé!
- Már miért ne?! Lehet, hogy ez valami rohadt jó vicc, de szerintem nagyon is komoly! Mindenki meg fog halni!
- Micsoda?? Már miért halna meg mindenki?
Anatolij egyre kontrollálhatatlannak érezte a helyzetet, de nemcsak azt, ami a lakásukban uralkodott, hanem ami a világban jelenleg mindenhol. Valójában ő sem tudta mire vélni a dolgot. Nem értette, mik ezek a furcsa lények, és már-már ő is elhitte azt, amit fia mondott. Ekkor azonban ijesztő dolog történt. A TV képernyője elsötétült.
- Mi ez? - kérdezte a könnyekkel küzködő Andrij.
Anatolij meredten bámulta a készüléket. Ebben a pillanatban visszajött a kép, és egy híradós stúdió volt látható egy ukrán bemondóval a kép közepén.
- Elnézést a műsor megszakításáért, most fontos hírekkel jelentkezünk.
A három férfi ijedten összenézett a lakásban. Anatolij, aki eddig a kanapék mellett állt, most odaült fiai mellé.
- Ismeretlen katonai támadás érte a világ számos országát, köztük Ukrajnát is. A támadó kiléte teljesen ismeretlen, a hadsereg próbálja felvenni velük a kapcsolatot, de eddig még egy országban sem sikerült ezt elérni. Mivel sem az indokok, sem a támadó nem ismert, az egyes országok hadserege, így Ukrajnáé is, nem tehet mást, minthogy visszatámad. Megkérjük kedves nézőinket, hogy maradjanak lakásaikon belül, semmiképp ne menjenek ki az utcára. Annyi biztos, hogy csak azokat az országokat támadták meg eddig, ahol ez elmúlt napok rejtélyes vadállat-észlelései történtek. Az összefüggés még nem tisztázott. Amennyiben városukban megszólalna a légi riadó, kérjük Önöket, azonnal menjenek le lakóhelyük alagsorába vagy pincéjébe, és ott várják ki a további fejleményeket! Mi a legújabb hírekkel folyamatosan jelentkezünk."
Síri csönd lett a lakásban.
- Apa... - nyögte Andrij, majd sírni kezdett a félelemtől.
Anatolij csak némán bámult maga elé. Nem tudta feldolgozni, mi történik.

Utolsó módosítás: 2008.07.22. 18:44

Hozzászólások

1 | Szekuj 2008.07.18. 23:00
Csak így tovább. Szeretem, mert van mennyiség... =]
2 | Szekuj 2008.07.18. 23:00
Najó...minőség is =P
Star Wars
3 | Star Wars 2008.07.19. 01:13
Bazz, ez rohadt durva! :O

Még!
cygary
4 | cygary 2008.07.19. 09:15
Nah hallod ez aztán már kezd beindulna. Már épp azon gondolkodtam mikor indul el az akció a regényben. Hát most :P!
cygary
5 | cygary 2008.07.19. 10:00
Sürgősen be kell hoznom a saját regényemet akció szintjén mert konkurenciát kaptam :D És úgy néz ki te ez hosszabb lesz mint Shuley Riposza.Ajajj :D
Writer's Wrath :D
6 | ShuleyvA 2008.07.20. 11:31
Van is mitől tartanod kolléga ;D
Nagyon eseménydús a levezetés, személy szerint csak a körülírásokat hiányolom, 95% párbeszéd, DE nagyon jól összevan rakva, szóval nem hátrány, csak szembetűnő dolog. Csak így tovább... Nekem is össze kell magam szedni, lassan lesz időm nekem is, angol nyelven vagyok rajta nagyon, meg a szemem most gyulladt be elég durván... de majd pótolok én is...

Respect Germi
cygary
7 | cygary 2008.07.20. 13:31
Mesterhármas... :P Egyébként abszolút fura hogy ennyi jó írásra derül fény, jó dolog ez a blog de tényleg :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.