Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

A hollók városa - 3.

Germinator | 2008.07.22. 18:44 | kategória: A hollók városa | 4 hozzászólás

Anatolij és két fia lakásuk nappalijában tartózkodtak. A televízió folyamatosan be volt kapcsolva, amin az ukrán hírügynökségek közölték a legújabb fejleményeket a furcsa támadást illetően. Anatolij a feleségével beszélt telefonon, aki a munkahelyén ragadt.
- Drágám, úgy félek, itt bent mindenki pánikol, megy a tévé, mégsem tudja senki, hogy mi van... - zokogott Natalia.
- Nyugodj meg, nyugi, hallod? Nem lesz semmi baj.
- De állítólag minket is megtámadtak... egyáltalán tudja valaki, kik ők?!
- Hát... pf... - vonta meg vállát Anatolij - Nem tudja senki, de... biztos, hogy leverik a támadásokat.
- És ha kitört a harmadik világháború?! - pánikolt a nő - Akkor senki nem fog megvédeni minket, hanem mindent lebombáznak, ledobják az atombombát, és...
- Jézusom, ne mondj már ilyeneket, biztos, nem erről van szó... - mondta a férfi, de valójában ő is ettől félt.
- Úristen, úgy félek...
- Figyelj: valaki megtámadta az összes országot. Amerikát is, Oroszországot is, az európaiakat is, pedig ezek tök ellentétes oldalon állnak. Nem egymást támadják, úgyhogy valószínű összefognak, és visszaverik a támadásokat.
- Jó... na figyelj, lerakom, mert már a többiek is keresnek, meg minden, úgyhogy... szia. És vigyázzatok magatokra.
- Te vigyázz magadra. Szia. - köszönt el Anatolij, és lerakta a telefont.
A férfi fújt egyet, kiment a konyhába, és elővett a hűtőből egy üveg sört. Ezzel ment vissza a nappaliba, ahol leült a kanapéra a tévéhez. Két fia, Andrij és Samuil is telefonált, valószínű osztálytársaikkal. Anatolij egy pillanatra behunyta a szemét; úgy érezte, most már kicsit lenyugodott, és tud pihenni. Kik lehetnek a titokzatos támadók? Már 2 órája, hogy az első támadást bejelentették, azóta sem derült ki róluk semmi. Attól rettegett, hogy esetleg tényleg az van, amit felesége mondott: kitört a harmadik világháború. Félt, hogy ha erről van szó, akár még atomtámadásra is sor kerülhet, ez pedig az egyik legfélelmetesebb dolog volt, amire gondolni tudott. Ahogy így, behunyt szemmel ült, szép lassan elszenderedett a férfi. Ám ahelyett, hogy nyugodtan alhatott volna, ismét a rémálmok kezdték el gyötörni. Az álomban Anatolij egy fűvel borított területen találta magát, talán egy mezőn, de az is lehet, hogy egy kertudvarban, ugyanis mintha körülötte épületek lettek volna. Igen, egyértelműen egy háznak a hátsó kertjében volt. Látta az utcákat is, ahol emberek rohangáltak. Talán menekültek valami elől, mivel közben sikoltoztak is. A kép nem volt túl tiszta, de... mintha egy fegyver lett volna Anatolij kezében. Mellette valami égett, a tűz pedig kellemetlenül világított a szemébe. Igen, egy fegyver volt a kezében... egy sörétes puska. Anatolij nagy fájdalmakat érzett. Előtte a földön feküdt valaki, nekidőlve a vele szemben lévő épület falának. A kép egyre zavarosabb lett, csak foltokat látott. A tűz ropogását és az emberek sikoltását hallotta csak, ekkor azonban meghallotta, amint valaki ordít valami a háta mögött. "ÖLD MEG! ÖLD MEEEG!!" Anatolij egyre rosszabbul érezte magát; a fájdalom, amit érzett, egyre csak nőtt, a kép egyre homályosabb lett. Csak a tűzben megvilágított alakot látta a földön feküdni, és egyre hangosabban hallotta a szavakat: "ÖLD MEEEG! ÖLD MEEEG!! ÖLD MEEEG!!!
- NEEEM!! - ordította Anatolij felébredve az álomból, majd fogta a sörösüveget, felpattant vele és a falhoz vágta.
A férfinak ekkor tisztult ki a feje. Rémesen zihált, kapkodott a levegő után, homloka izzadt. Egyszerre felismerte a helyszínt: a nappaliban van, ő pedig épp a falnak dobott egy teli sörösüveget.
- Basszus... - lihegte.
Ebben a pillanatban berohant a szobába két fia. Anatolij még mindig a szoba közepén állt zavarodottan a tévé előtt.
- Ez mi volt?! - kérdezte Andrij.
- Mit csináltál?! - szólalt meg Samuil is.
- Én... én... - kapkodta a levegőt apjuk - Én csak... rosszat... rosszat...
- Mi? - értetlenkedett Samuil.
- Rosszat... álmodtam. - tért vissza teljesen a valóságba.
- És mi volt ez a törés hang? - kérdezte a fiatalabbik fiú.
- Öh... - nézett fel a falra Anatolij, mire a két fiú is odanézett.
Anatolij fogta magát, és kisietett a fürdőszobába. Bezárta maga mögött az ajtót, megnyitotta a hideg vizes csapot, és megmosta arcát. Így, tenyereibe és a hideg vízbe temetkezve maradt még egy pár percig és gondolkodott. Hosszasan gondolkodott.
- Bassza meg... - ezt hozta ki a férfiből a felismerés: lehet, hogy ez az az esemény, ami megváltoztatja az életét? Ami nemsokára eljön, és neki helyt kell benne állnia? Hisz a tűz, a fegyver, a menekülő emberek... mind-mind háborús környezetre utalnak. Ekkor elmosolyodott. Ha tényleg így van, akkor van esély rá, hogy ezt az egészet megússza? Most csak erre tudott gondolni.
Kopogtak a fürdőszobaajtón
- Igen? - kérdezte a férfi vizes arccal.
- Jól vagy? - kérdezett vissza Samuil.
- Ja, ja... mindjárt megyek ki.
- Te vágtad hozzá a sört a falhoz?
Anatolij elmosolyodott, megtörölte az arcát, és kilépett a szobából fia elé.
- Ja... nem tudtam, hogy így viselem a rémálmokat.
- Aha. - mondta Samuil, és apjával együtt visszament a nappaliba.
- Hé, már ennyi az idő? - nézett a falon lévő órára a férfi, ami 20:13-at mutatott.
- Ja, jól elaludtál. - mondta a történtektől kissé megszeppent Andrij.
Anatolij elég hülyén érezte magát az előbbiek miatt, de ugyanúgy visszaült a kanapéra. Fiai - úgy tűnt - letörölték a falról a sört, a földről pedig felsöpörték az üvegdarabokat.
- Már a világ 187 országa szenvedett el ismeretlen támadásokat, az összes kontinensen; s a legújabb jelentések szerint ebből 56 ország kénytelen volt megadni magát. Azóta ezekből az államokból nem érkezett semmiféle információ a világsajtóhoz. Mivel a támadások között az egyetlen összekötő kapocs az elmúlt napok vadállat-észlelései, ezért a..."
- Nagyon durva. - mondta már-már közönyösen, mégis komolyan Samuil - Hány ország van egyáltalán a világban? 250?
- Hát... nem tudom, de... tényleg elég sok ez a 187.
- Nem az a sok, hanem az 56... - tette hozzá Samuil - És ki tudja, mennyire fog ez nőni?
Anatolij csak a fejét rázta.
- Remélem, anyátoknak nem esik semmi baja.
- Ott kellett maradnia a munkahelyén? - kérdezte Andrij.
- Tudod, hogy nem mehetnek ki az utcára. - válaszolt apja - Tényleg veszélyes lenne.

- - - - - -

- 7 óra és 13 perc elteltével az első támadás után a Föld összes országa megadta magát a támadókkal szemben.
Anatolij, aki épp a konyhában tartózkodott, elsápadva visszasietett a nappaliba. Fiai is ekkor rohantak be oda szobájukból.
- Mi??! - kiáltott föl a férfi.
- ... az összes földi ország hadserege vereséget szenvedett, és a megerősítések alapján úgy tűnik, beigazolódott az emberek félelme: az ismeretlen hadseregek valószínűleg földön kívüli eredetűek. Bár magyarázatot még nem találtak erre, de a különböző államok kutatómunkája alapján az elmúlt napok észlelései során is földönkívüli élőlényeket láthattak a különböző országok és városok utcáin mászkálni."
- Te jó... - esett le Samuil álla. Testvére és apja szótlanul és sápadtan álltak a kanapé mellett.
- ... és a legvalószínűbb, hogy a fényképfelvételeken látható zöld foltok valójában dimenziókapuk voltak, melyek egy amerikai kutatóintézet balul sikerült kísérletei során nyíltak meg. Pontos tudományos nyilatkozatot még egy állam sem adott ki. A földönkí..."
Ekkor ismét elfeketedett a képernyő. Ám most hosszabb időre.
- Hét óra... hét óra... - ismételgette döbbenten Samuil.
- Jól van fiúk, maradjunk nyugodtak... - mondta hasonló hangulatban Anatolij.
- Megmondtam, bassza meg... megmondtam!! - ordított Andrij, majd berohant a szobájába.
- Andrij, várj! - sietett utána apja, de inkább hagyta. A szobaajtó becsapódott, Anatolij pedig inkább a nappaliban maradt Samuillal.
- Hét óra kellett ahhoz, hogy a Föld összes államát térdre kényszerítsék... szerintem itt a vég. - mondta Samuil.
Ebben a pillanatban újra visszajött a tévéképernyő, ám most csak egy állókép volt rajta. Egy sárga, szögletes, fordított "C"-betűre hasonlító ábra volt látható, közepén egy szintén sárga körrel.
- Ez mi? - kérdezte Anatolij.
Senki sem tudta, ugyanis az adást nem a földiek sugározták. A földönkívüliek voltak, akik most vették át a hatalmat a bolygó fölött. Ez az ő jelük volt.

Utolsó módosítás: 2008.07.23. 16:29

Hozzászólások

1 | Szekuj 2008.07.22. 23:36
Ó hát ez is rohadt jó.
2 | Lincoln 2008.07.23. 16:10
Bázeg, nagyon durva.
Germinator
3 | Germinator 2008.07.23. 16:30
Kösz, igyekszem:-D Közben szerkesztettem egy-két minimális dolgot, annyira nem fontos.
4 | kopé 2008.07.28. 07:54
Hmm, pár napja már terveztem, most végre rászántam magam s egybe a 4 részt átolvastam. Hát nagyon durva lett, grat ehhez is. Izgalmas, olvastatja magát, s nekem kifejezetten tetszik, hogy a dialektusok ilyen nagy %-ban képviseltetik magukat. Jöjjön a folytatás!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.