Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

Pókember: A teljes trilógia - Pókember

Germinator | 2008.07.26. 16:43 | kategória: film | 11 hozzászólás

Először is: szeretnétek tisztázni valamit.

Úgy gondolom, hogy az amatőr filmkritikáknak megengedett, hogy legyen egy olyan faktora, mely abból az egyszerű dologból tevődik össze, hogy a kritika írójának a szó klasszikus értelmében tetszett-e a film, vagy sem. Igen, szerintem benne van ez az egyszerű érzés. Nem, nem a hivatalos filmkritikusok írásaira gondolok - nekik a legjobb, ha egzakt megfigyelések alapján állítanak fel egy véleményt egy adott filmről (hogy milyen volt a rendezés, hogyan játszottak a színészek, milyen volt a forgatókönyv, stb.). Ezek az egzakt dolgok persze az amatőr kritikákban is benne kell, hogy legyenek, de itt szerintem megengedett, hogy a pontszámnál az is közrejátsszon: tetszett-e általánosságban véve a film az írónak, vagy sem. Ez a mostani kritikában, és reményeim szerint a jövőben kezeim közül kiadott összes filmvéleményben szerepelni fog. Fenntartom a jogot, hogy, ha bár egy filmet megvalósítás szempontjából hibátlannak tartok, akkor se kelljen rá max pontszámot adnom. Vagy ettől még ne kelljen a kedvenc filmemnek neveznem!

Egy kis off a kezdés előtt: mialatt az előbbi sorokat írtam, végig a régi Batman-filmek voltak a fejemben. Merthogy én nagyon jónak tartom a Burton-féle Batmant, és - bármilyen szürreálisan hangzik a blog első bejegyzései között fellelhető írások tekintetében - mégjobbnak a Batman Visszatért, de hogy miért istenítem mégis szinte megállás nélkül a Nolan-filmet? Nem azért, mert jobb lenne - szerintem összehasonlíthatatlan a két különböző stílus miatt. Azért teszem ezt, mert az egyszerűen jobban tetszett. Jobban fekszik nekem ez a felfogás, ez ellen nem tudok mit csinálni. Ezért, ha a jövőben megkérdezik, melyik filmet szeretem jobban, persze, hogy a Kezdődiket fogom mondani! Pedig az első két Batman-film is nagyon jó. Mindezeket most csak azért írtam le, hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk a filmekről alkotott véleményeim működését. Köszönöm:-)

ÉÉÉÉÉS most egy óriásit ugrunk: DC-ről Marvelre, ugyanis ma megvet(et)tem a Pókember Teljes Trilógia díszdobozt! Bár tudom, hogy a filmek abszolút nem aktuálisak (főleg nem az első kettő), most mégis úgy érzem, hogy írnom kell róluk, így legalább lesz értelme az újonnan vett DVD-nek;-) Nem is húzom tovább a szót, jöjjön a film!

PÓKEMBER (2002)

Rendezte: Sam Raimi
Főszereplők: Tobey Maguire, Willem Dafoe, Kirsten Dunst, James Franco, J.K. Simmons

(spoilert tartalmazhat)

A Pókember az első sikeres képregény-filmek egyike. Bár volt már előtte egy szintén száxeszful X-Men, mégis ez az a film, amihez a legtöbben a képregényfilmek felívelő karrierjének kezdetét kötik. Miért lehet ez? Mi volt a siker titka?

Valószínű a siker titka magában a karakterben keresendő, hisz Pókember az egyik, ha nem a legnépszerűbb szuperhős Amerikában, legalábbis a Top5-ben biztos benne van (további jelöltjeim: Superman, Batman; a maradék kettőt majd a kommentelők eldöntik). Eddig azonban még nem volt rá lehetőség, hogy filmre vigyék. Úgy értem... hogy igényesen filmre vigyék. Én ugyan nem tudok korábbi, komolyan vett projektekről, talán mintha rémlene valami, de ez nyílván nem számít akkora áttörésnek. 2002-ben végre eljött a filmes trükkök azon szintje, hogy ezt a házról házra pattogó, pókliánon utazó, szuperhajlékony szuperfickót a vászonra varázsolják - és lám, ennek meg is lett a sikere! Na jó, de egyáltalán miért népszerű Pókember?

A legelső szuperhős Superman volt. Már a neve is erre utal, ő a szuperhősök ősatyja, a legszuperebb szuperember. Mindenki imádja, mindenki el van ámulva tőle, és nem csak Metropolis lakóira gondolok, hanem a rajongókra (mely eleinte csak amerikaiakból állt). Őt azért szerették, mert ő testesítette meg a reményt az egyre elfajuló világban (gondoljatok bele: a két világháború között vagyunk). Tény, hogy vannak olyan vélemények, miszerint Superman végtelenül unalmas és egyáltalán nem izgalmas hős - legyőzhetetlen, mindent megtehet, amit csak akar, bárkit legyőz. Nos, én is ezen az állásponton vagyok, és pont az olyan emberek miatt, mint én találhatták ki Pókembert!

A klasszikus szuperhőskarrierek megtestesítője ő - őt is egy mutáns ízeltlábú/rágcsáló/hüllő/nagymama harapta/csípte/rúgta meg, és ezáltal jutott olyan képességekhez, melyekkel harcba kelhet legnagyobb ellenfeleivel. Előtte is voltak már ilyen hősök, ám Pókember újított: ő a való életben egy született lúzer. Ezzel sokkal inkább belopta magát az emberek szívébe, mint az elérhetetlen Superman, hisz Pókember, azaz Peter Parker is csak egy ugyanolyan szerencsétlen közember volt, mint bárki, aki ezeket a képregényeket olvasta. Sőt: miután szuperhőssé vált, sem változott a civil valója. Ugyanolyan lúzer maradt, ezáltal még izgalmasabbá vált! Hát csodálkozunk, ha olyan nagyon szerették az emberek?

Mint mondtam, 2002-ben érkezett meg a filmes technika arra a szintre, hogy Pókembert hihető módon megalkossák. Lássuk, hogyan sikerült!

A történet egy Spider-Man Begins: Peter Parker született vesztes tanulmányi osztálykirándulásra megy, mely során megcsípi egy génkezelt pók. Ezáltal megszerzi a mindenki által ismert képességeket: szupererő, hálólövés és falramászás. Mindezek alatt láthatjuk, hogy Norman Osborn kutatásvezető saját munkáját féltve önmagán teszteli le a még kísérleti stádiumban álló erőnövelő szert, azonban a különböző mellékhatások miatt egy agresszív, skizoid bűnözővé válik. Pókember természetesen összetűzésbe kerül a Zöld Manó néven elhíresült főellennel, a történet végét pedig mindenki nézze meg maga.

Mivel Sam Raimi még nem volt túl más képregényfilmeken (hisz az időben tényleg csak az X-Men volt még a porondon), nem nagyon volt választási lehetősége a stílust illetően. Úgy értem: nem kérdezhette meg magától, hogy "Csináljuk Pókembert amolyan Batman Keződik-módra, vagy legyen szürreális, mint a Pokolfajzat, esetleg Hulk-stílusú?". Még nem tudhatta, hogy melyik stílus milyen fogadtatásban részesülne, úgyhogy húzott egy egyszerűt ám nagyszerűt: olyan lett a film, mint a képregény. Már a film felépítése is amolyan "képregényes" (mindjárt kifejtem, mit akarok ezzel mondani): először látjuk a baljós jeleket, ahogyan bemennek a póklaborba; látjuk közben az ellenfelek kibontakozását; két elszúrt kísérlet (tökéletes képregény-elem), két szupererőhöz jutott karakter; őrült főellen, a képességeit felfedező főhős; a szuperhőst imádó városi emberek (nagyon fontos!); végső csata, és vége. Mint egy klasszikus Marvel-képregény a maga gyerekes és kissé talán bugyuta dolgaival. Gondolok ezalatt a már említett tömeg általi "Ott van Pókember!", "Ott, fönn!" felkiáltásokra, amik elsőre kicsit gagyinak tűnhetnek, de kérem - ez ilyen stílusú film lett.

Nem mondanám a filmre, hogy teljes mértékben komolyan veszi magát - pont ezekre a képregényes elemekre gondolok. De ez még nem jelenti azt, hogy nincs benne komolyság! Az egyik legjobb jelenet, amikor Ben bácsi meghal, és a síró Peter Parker bosszút forralva útnak indul első bevetésére. Azonban engem néha zavart ezen két világ vegyülése - az olyan jelenetek, mint amikor Norman rájön a hálaadás-napi ebédnél, hogy kicsoda Pókember és az, amikor az emberek megdobálják a Manót, nekem kissé ütötték egymást. Tudom, lehetnék toleráns, az is vagyok, amennyire csak tudok, de ez tényleg zavart kicsit. Nem mindig tudtam összeegyeztetni.

A képregény rajongói biztos vagyok benne, hogy imádták a filmet: sorra jelennek meg a klasszikus, már-már legendás karakterek. Először a főszereplő, aztán Mary Jane, Flash, Ben bácsi és May néni, Osbornék, a szemét J. Jonah Jameson... hatalmas orgazmus lehetett nekik a moziban, amikor mindezeket meglátták. Vagy a történet, amikor felfedezték a filmet nézve, hogy "Ááá, ez az a rabló, aki lelövi majd Ben bácsit. Hú, nézzétek, Peter most engedte el, nagyon rosszul tette!". A készítők részéről nagyon jó húzás volt, hogy szinte az összes lényeges főszereplőt megjelenítették (sőt, egy-egy fontosabb mellékszereplőt is, mint ugye Flash), ezzel hatalmas örömöt okozva a hardcore rajongóknak, akiknek nyílván nagy elvárásaik voltak.

A karakterek jóra sikerültek, nem kell nagyon túlrészletezni. Peter olyan lett, amilyennek lennie kell: szerencsétlen, balfék. May néni segítőkész, Ben bácsi atyai szeretettel fordul Peterhez. Az egyetlen, akiben találtam hibát (no nem akkorát), az pont Norman Osborn volt. Pontosabban a Zöld Manó. Nagyon jó ez a nagyratörő, karrierjére büszke főfőnök karakter, és eleinte a skizofrén Zöld Manó is felettébb izgalmas, viszont egy dolgot nem értettem: miért is pusztít ő tulajdonképpen? Valahogy nem láttam a kellő motivációt, mert az oké, hogy kiírtotta a főnökeit, de hogy ezek után mi volt még a célja... nem tudom. Valószínűleg már teljesen beleőrült a szerepbe, és csak az eszetlen pusztítás volt a fejében. Kár, hogy ez meg kissé sablonos. Úgy értem, a legtöbb film főellensége ilyen: nagyravágyó, vihogó őrült. Ide ki lehetett volna találni valami eredetibbet is! Minden ellenfélnek (pláne egy képregényben) kell, hogy legyenek egyéni vonásai, tulajdonságai, ez viszont sokkal inkább... Jokeres lett. Miért hozzá hasonlítom? Mert Joker az a szuperhős-ellenfél, aki megtestesíti az őrült, vihogó, céltalan bűnözőket, és neki kéne az egyetlen ilyen rosszfiúnak lennie a képregényvilágban. Hisz be vannak osztva a szerepek: Superman, a legyőzhetetlen; Batman, a képességek nélküli szuperhős; Pókember, a lúzer; Daredevil, a fogyatékos megmentő, stb. Nyílván az ellenfelek terén is létezik ilyen, és ha már Joker vihog és céltalanul pusztít, más ne tegye ezt! Legalábbis ne egy olyan nagy név, mint a Zöld Manó. Neki legyen valami sajátossága, legalábbis én erre vágyom. Így is kellően ijesztő volt Willem Dafeo ijesztő ábrázatának köszönhetően, de... lehetett volna ennél több is. A következő rész Dr. Octopusa pl. sokkal jobban tetszik, ő nem az a vihogós, nála sikerült ezt megoldani. De ezt majd a következő írásban.

Összességében a film méltó lett Pókember hírnevéhez, az egyik legjobb képregényfilm a maga képregényesen bugyuta, ám néhol megfelelően komoly és drámai környezetével.

Pókember - 8,5/10

Legközelebb a méltán várt folytatásról fogok írni; elöljáróban csak annyit, hogy szerintem az a legjobb a három rész közül. Köszönöm, hogy végigolvastátok, és addig maradjatok blogközelben;-)

Utolsó módosítás: 2008.07.26. 23:54

Hozzászólások

davkar9
1 | davkar9 2008.07.26. 19:29
Váó, van ilyen kiadás? Ilyet én is akarok!!! Mennyibe került?
Germinator
2 | Germinator 2008.07.26. 19:32
7990 forint volt. Asszem a Batman Antológia 6990 forint volt, pedig abban négy film is van, bár igaz, hogy amikor megvettem, az már régebb óta forgalomban volt, mint ez. De nem baj, szerintem jó kis gyűjtemény:-)
3 | kopé 2008.07.26. 21:11
Kivancsian varom. Aztan ebbol is legyenek dijjazasok. ;)
LordMatteo
4 | LordMatteo 2008.07.26. 21:43
"mutáns ízeltlábú/rágcsáló/hüllő/nagymama harapta/csípte/rúgta meg

Kész, feküdtem :D Top5 a blogod^^
5 | Mattmaster 2008.07.26. 21:48
Fasza írás, várjuk a többit ^^
6 | padavan 2008.07.26. 23:48
Germi, nagyon beerősítettél, grat.

Témához: Most vagyok túl a Batman Beginsen, tegnap a Gotham Knight-ot néztük meg, teljesen ráparáztam a dologra. Holnap jön a első négy mozifilm, bár vélhetően ez azért igénybe veszi a hétfő-keddet is.

Ez után már csak meg kell várnom azt a rohadt két hetet.

Begins végén, amikor Batman megfordítja a kártyalapot, barátnőm teljesen beindult, hogy márpedig tőccsük le a DK-t, de miután kétszer a falba vertem a fejét, rá tudtam venni arra, hogy sikítva bár, de vészeljük át a premierig tartó időszakot. :D

Hálából mutattam neki DK HD-trailert, ettől még jobban beindult. :DDD

Ja, Pókember a téma? Hát izé... :D Majd azt is meg kéne nézni egyben, talán ősszel sort kerítek rá.
Germinator
7 | Germinator 2008.07.26. 23:50
"... de miután kétszer a falba vertem a fejét..."

:-D:-D

Egyébként a Beginst először láttad?:-O Ez a "most vagyok túl" kicsit így hangzott, de javíts ki:-D
8 | padavan 2008.07.26. 23:51
Nem, már láttam kétszer, de minden egyes megtekintés egy-egy külön felfedezés.
9 | Sevores 2008.07.27. 02:38
Élvezet olvasni az írásaidat, grat. ^^
10 | kopé 2008.07.27. 11:07
Lol jo lett, tetszik, hogy az elején adtál az egésznek egy kis előszót, hogy miért hogyan s nem csak bele a közepébe módon daráltad a filmet. ezen fleül megkaptuk a Germi-stílust, humorosan, de mégis komolyan, sokatmondóan lett elénk tálalva a dolog, s egyszerüen olvastatta magát. Kiváncsian várom a folytatást!
powerhouse
11 | powerhouse 2008.07.28. 09:17
Nekem nagyon nem tetszett. Néhol már elképesztően nyálas volt, meg a Zöld Manó karaktere is olyan, amilyen.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.