Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

A hollók városa - 5.

Germinator | 2008.08.09. 21:45 | kategória: A hollók városa | 13 hozzászólás

Krasnosilka városa eltűnt a Föld színéről. A polgármester merész terve sikerült. Se internet, se telefon, se tévé, se fények. A városról soha többé nem hallottak, ezáltal elkerülték, hogy a földönkívüliek oda is betegyék a lábukat. Közben a bolygó legtöbb területe fölött átvették az uralmat ezek a furcsa idegenek. Egyetlen céljuk volt: a hatalom. Ennek érdekében minden ellenállót elpusztítottak, a szerencsésebbeket pedig rabszolgasorba hajszolták. Na persze kérdés, hogy ez kinek számít szerencsének. Az eltűnt városban azonban mindenki békésen élte az életét. Senki sem menekült el a településről, hisz jelenleg ez volt a világ egyik legbiztonságosabb helye. A földönkívüliek Földre érkezésétől kezdve 8 hónapon át minden a lehető legnagyobb rendben haladt.

- - - - - -

Anatolij, Natalia és Grigorij atya együtt teáztak egy kávézó teraszán. Épp az atya mesélt egy történetet a múltjából.
- ... és akkor fogta magát, és "BUMM", azzal a lendülettel az arcomba dobta a húslevesét. Csak utána jött rá, hogy nem is én vagyok az, akire egész eddig várt!
A házaspár hangos hahotázásba kezdett. Natalia úrihölgyhöz méltóan a szája elé tette a kezét, de így is hangosan nevetett.
- Szóval... utána körülbelül tizenhatszor kért elnézést és minimum négy húslevesre hívott meg 20 percen belül. - folytatta a történetet Grigorij, maga is nevetve.
Anatolij hangos köhögéssel próbált menekülni a nevetésből.
- Hát, igen, ez elég kellemetlen.
- Legalább forró volt a leves? - kérdezte a felesége.
- Nem, szerencsére kellemesen langyossá hűlt, mire odaértem. - nevetett az atya.
Natalia belekortyolt teájába, Anatolij már befejezte. Ekkor hangos ordítást lehetett hallani a kávézó menti út végéről.
- Hééé! Valaki! - kiáltották messziről.
Ők hárman, illetve az utca többi embere is mind a hang irányába nézett. Látták, ahogy több gyalogos is rohanni kezd a kiabáló férfi felé. Pontosabban nem is az a valaki kiabált, aki erre tartott, hanem egy másik ember hívott segítséget hozzá.
- Megnézzük? - kérdezte Anatolij, mire felesége és az atya bólintottak. Felálltak az asztaltól, Anatolij otthagyta a teák árát, majd elindultak ők is.
- Gyorsan! Vigyük a polgármesterhez! - kiáltott valaki.
Ahogyan közeledtek a hangforráshoz, ők hárman meglátták, ahogy ketten egy fizikailag nagyon kifáradt és kimerült embert hoznak a vállukon a városba vezető úton.
- Ki ő? - szólt oda Grigorij atya. Őt szinte mindenki ismerte Krasnosilkában, hisz már vagy 30 éve ő volt a templom fő tiszteletese.
- Atyám, a polgármesterhez kell vinnünk minél előbb! - mondta az egyik segítséget nyújtó férfi.
- Jó, de ki ő, honnan jött? - kérdezte az atya.
- Azt mondja, Odessából futott el idáig.
- Odessából? Van vagy 30 kilométer innen! - csodálkozott Grigorij atya, majd úgy döntött, a férfival tart ő is a Polgármesteri Hivatalig.
- Segíthetünk valamiben? - kérdezte Anatolij.
- Ha gondolod, velünk tarthattok. Elvisszük a férfit a polgármesterhez.
Anatolij Nataliara nézett, aki inkább hazament volna:
- Lehet, hogy én hazamegyek inkább a fiúkhoz, ha nem baj.
- Nem, persze, bár szerintem ők sincsenek otthon. - mondta Anatolij.
- Nem baj... na, siess haza! - felelt Natalia, majd szájoncsókolta férjét, és kiállt a kisebb tömegből.
- Kapott már inni ez a szerencsétlen? - kérdezte Grigorij.
- Persze, de azt mondta, nem szomjas.
- Nem, nem vagyok... - mondta kimerülten az ismeretlen férfi.
- Miért jött el idáig? - kérdezte az atya.
- Futottam... menekültem... az idegenek elől... - lihegett.
- Igaz, hogy Odessából jött?
- Igen... az a hely... a Pokol...
- Miért? - kérdezett közbe Anatolij.
- Odessa lett az idegenek fővárosa... hah... el kellett... tűnni onnan...
A tömegben megfagyott a levegő.
- Itt, Odessában lett a főváros? - kérdezte valaki.
- Igen... már felépítették a... Citadellát... az most a főhadiszállás...
- Akkor az látszódik a horizonton. - mondta Anatolij.
- Igen... az a nagy torony. Ott képezik ki az új katonákat, és oda viszik be a rabszolgákat...
- Úristen... - mondta Grigorij - Tudja mit? A többit tartogassa a polgármesterünknek.
- Jó... egyébként Oleksander vagyok... - felelt a férfi, majd rábízta magát az őt cipelő emberekre.

Amikor odaértek a Polgármesteri Hivatalba, Nestor Makhnot a földszinten találták a bejárattól nem messze. A kis küldöttségből leszakadtak egy páran, és így mentek be az épületbe. Grigorij és Anatolij is a férfival maradt.
- Nestor! Ez a férfi most futott be a városba Odessából! - kiáltott oda Grigorij.
- Micsoda? - lepődött meg Makhno - Gyorsan, hozzátok be az irodámba, Grigorij! Peter, hozzon vizet és valami kekszet ennek a férfinak! - kiáltott oda a portásnak a bejáratnál.
- Máris, uram. - mondta a portás, majd felpattant és elindult a dolgára.
Amikor felértek az emeleten lévő polgármesteri irodába, a férfit leültették egy fotelba.
- Ők maradjanak? - kérdezte Grigorijtól Nestor. Természetesen ők is ismerték egymást már régről.
- Persze, szerintem a város dolga minden lakóra tartozik. - mondta diplomatikusan Grigorij, miután Anatolij is bátran belépett az irodába a maradék 3-4 emberrel együtt.
Oleksander nagyon fáradt volt, izzadt és lihegett, szaporán vette a levegőt.
- Huh... ilyen sokat sem rohantam még. - mondta mosolyogva, mire a portás, Peter is megérkezett vízzel és sós ropogtatnivalóval, amit átadott a polgármesternek.
- Tessék, igyon! - nyújtotta oda a vizet az idegen férfinak, aki bátran meghúzta a palackot. A ropit Makhno letette az asztalára - Szóval...? Miért jött el idáig?
- Egyszerűen csak... menekültem. A földönkívüliek Odessát tették meg a "birodalmuk" fővárosává.
- Micsoda? - lepődött meg a polgármester.
- Igen, ez a főhadiszállásuk. Itt van minden erejük... pontosabban a Citadellában, abban a nagy toronyban. Állítólag innen is látszik.
- Igen, igen, látszik... - mondta erősen gondolkodva Makhno - Hát ez... nagyon furcsa. Miért pont itt?
- Nem tudom... de most már nem is Odessának hívják a várost, hanem "A 17-es város"-nak.
- A 17-es város? - kérdezte értetlenül Grigorij.
- Az nem valami... domináns. - szólt közbe Anatolij is - Ha a főváros, miért nem ez az első számú?
- Nem tudom, de... egyszerűen így hívják.
- És mit csinálnak magukkal? - kérdezte Makhno - Mi lett a várossal?
- A 7 órás háborúban szinte majdnem teljesen lerombolták az épületeket. Minden utca tele volt romokkal, szétrobbantott házakkal... aztán elkezdték építeni a Citadellát, és egy nap alatt felhúzták. Meg egy csomó bázist beépítettek az utcákra és bizonyos épületekbe... mint valami paraziták...
- Mert azok is. - mondta a polgármester - És az ott élő emberek? Velük mi lett? Mint például magával.
- Hát... én a szerencsésebbek közé tartozom. A harcok alatt főleg csak katonák haltak meg, leszámítva azokat, akik a bombázások során, de... ez elhanyagolható. A legtöbb embert bevitték a Citadellába.
- És ott? - kérdezte Anatolij.
- Pf... - vonta fel a vállát Oleksander - Senki sem tudja. Egyesek szerint belőlük készítik a katonákat agymosással meg testcsonkítással... de... tényleg nem tudni. Aki egyszer oda bemegy, az nem jön ki.
- Te Szent Megváltó... - mondta szörnyűlködve Grigorij.
- Na és maga? - kérdezősködött tovább Makhno.
- Én el tudtam rejtőzni a város utcáin még mielőtt elkaptak volna. Voltunk vagy negyvenen együtt... házakban bújkáltunk a katonák elől... a minap döntöttem úgy, hogy elmenekülök a városból. De nem voltam egyedül...
- Mármint?
- Valószínű, jönnek még... a legtöbben erre, észak felé... valamiért ezeket az utakat nem figyelik annyira. Én sem gondoltam volna, hogy egy teljesen felfedezetlen város van itt.
- Hát igen... sikerült elrejtőznünk. Szóval azt mondja, még várhatunk "bevándorlókra"? - kérdezte a polgármester.
- Igen... nagyon sokan menekülnek minden felé, igaz, nem mindenki jut messzire.
- És azt tudja, hogy miért vannak itt a földönkívüliek? - kérdezte Anatolij.
- A hatalomvágyukon kívül? Pf... nem tudom. De azt igen, hogy mi, emberek is elárultuk önmagunkat.
- Mármint? - érdeklődött Makhno.
- Ez a... Wallace Breen, az az amerikai tudós, amelyik feladta az emberiséget... ő lett a földönkívüliek vezetője. A "földi helytartó".
A szobában tartózkodók elsápadtak.
- Micsoda? - lepődött meg Grigorij.
- Úgy egyezett meg a földönkívüliekkel, hogy az emberiséget megkapják, ha nem bántanak minket. Cserébe ők jutalomként megtették őt vezetőnek. Idióta amerikaiak... elárulták az egész emberiséget.
Anatolijék nem tudták, mit gondoljanak. Teljesen kétségbe voltak esve. Szóval egy ember vezeti a földönkívülieket, akik elfoglalták a Földet? Anatolij pánik-közeli állapotba került. Mi az esély arra, hogy ennek az egésznek valaha is vége lesz? Mi az esély arra, hogy soha nem találják meg Krasnosilkát? Ha ez megtörténik, talán nem kegyelmeznek majd nekik. Mindenkit kivégeznek, vagy mindegyikőjük megy a Citadellába, ahogyan azt Oleksander mesélte... a férfi fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok keveredtek. Valahogy az egész jövő kilátástalannak tűnt. Hisz - elvégre - 8 hónapja itt voltak az idegenek, ha eddig nem mentek el, ha eddig nem volt képes senki fellépni ellenük, akkor miért tennék ezt meg ezután? Talán örökre rabszolgák maradnak. Vagy egy idő után fogják magukat és kiírtják a teljes bolygót csak úgy, heccből. Anatolij már bármit el tudott képzelni.
- És... mi lesz így velünk, emberekkel? Mikor ér véget ez az egész? - tette fel a kérdést Anatolij.
- Hah... nem tudom. Senki sem tudja. A 17-es városban mindenki kétségbeesett. Talán akkor lesz vége, ha valami szuperhős, vagy Rambo fogja magát és egyedül kivégzi az összes földönkívülit. - nevetett kétségbeesésében Oleksander is - Akkor talán megmenekülünk. - mosolygott.
- Nos, nem tudom, hogy ez a sok beérkező vidéki jót tesz-e a városnak. - aggodalmaskodott a polgármester - Mi van, ha így bukunk le? Ha meglátják, hogy a sok ember errefelé fut?
- Áh, ugyan már... - legyintett Oleksander - Én is olyan útvonalon jöttem, ahol senki sem vett észre, és mást sem fognak. Maguk maximum csak akkor buknak le, ha valaki kémként beépül az emberek közé, és elárulja a várost az idegeneknek. - nevetett fel ismét már-már ördögien a férfi.
Grigorijnak baljós érzete támadt, ahogy Anatolijnak is. Makhno polgármester csak a fejét rázta.
- Nem lesz ez így jó... azért maga csak maradjon. - mondta Oleksandernek.
- Oké. - mosolygott - Fincsi ez a ropi!

Utolsó módosítás: 2008.12.25. 17:34

Hozzászólások

LordMatteo
1 | LordMatteo 2008.08.09. 21:59
Oleksander szinte lebuktatja magát, full olyan érzésem van, hogy pont ő lesz ilyen kém! Elszökni onnan? Inkább elengedték...

Grat, nagyon jó bejegyzés lett!
2 | kopé 2008.08.10. 07:08
Hmm, mintha kapkodtal volna a megirassal, volt 1-2 resz, ami elso olvasatra nem volt vilagos..

Egyebkent jo lett, esemenydus szinten. Oleksander talan picit tuljatszott figura lett benne, legalabbis olyan - ahogy LM is mondta - mintha direkt akarna magat lebuktatni.
Kivancsian varom a folytatast, mi lesz az uj szereplonkkel.:-)
3 | Szekuj 2008.08.10. 09:07
Mióta vártam már ezt a bejegyzést. Csak ahogy láttam, most a Dark Knight megy... :S
Na mindegy. Jó lett ez a rész is, és ahogy veszem észre, mostmár több leírást használtál. Kiváncsi vagyok Anatolij honnan szedi majd össze a vasrángát. =]
Germinator
4 | Germinator 2008.08.10. 11:34
kopé: Nem érzem, hogy kapkodtam volna, egyszerűen csak rosszul fogalmazok néha:-D Ezt már többször észrevettem, szóval bocs ezért:-) Igyekszem odafigyelni.

Annyit mondok, hogy Oleksander nem véletlenül lett túljátszott figura... hopsz:-P:-D
5 | kopé 2008.08.10. 11:54
Itt a tuljatszason van most a hangsuly elvileg, hogy mindenki ra figyeljen, mikozben majd valaki mas... hmm :P
Germinator
6 | Germinator 2008.08.10. 23:15
Igazából Oleksander karakterét nyíltan amolyan Henry Gale-esre akartam venni. Aki érti ezt, az érti:-D;-)
7 | kopé 2008.08.11. 11:07
Akkor akar leirhatnad PMben vagy akar itt, hogy ez mit akar jelenti :D
Germinator
8 | Germinator 2008.08.11. 11:16
Ehhez nézni kellett volna a Lostot...:-D
9 | kopé 2008.08.11. 15:28
LOST? WTF? most nem HL2??:D:D
Germinator
10 | Germinator 2008.08.11. 16:18
De, de a karakter funkciója Lostos, értem?:-D
11 | kopé 2008.08.15. 01:14
Jaaaa. igen. :)

Kovetkezo reszt akarok :D
cygary
12 | cygary 2008.09.14. 19:30
LOL azért
Áh, ugyan már... - legyintett Oleksander - Én is olyan útvonalon jöttem, ahol senki sem vett észre, és mást sem fognak. Maguk maximum csak akkor buknak le, ha valaki kémként beépül az emberek közé, és elárulja a várost az idegeneknek.HAHA

Én a helyükben ebben a pillanatban fejbelőttem volna a csávót :D
13 | kopé 2009.12.16. 23:57
Na mi van. Mostmár tényleg itt lenne az ideje egy új résznek, nem gondolod? :P

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.