Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

Menza-Review I. - Hétfő

Germinator | 2008.09.29. 16:14 | kategória: Menza | 16 hozzászólás

Üdv mindenkinek! Nekem, mint végzős gimnazista diáknak meghatározó részét képezi életemnek az iskola. Sőt, gyakorlatilag arról szólt egész eddig az életem; azt hiszem, ez természetes minden ilyen korú embernél. Az iskola is több dologból tevődik össze: körmölés az órákon, felelések, dolgozatok, táblatörlések, a házi feladatok óra előtt történő megírása, és a többi, és a többi. Mindenkinek más és más szokások, bevett rituálék kapcsolódnak ezekhez a cselekvésekhez, ám van 1 olyan dolog, egyetlen 1, ami mind fölött áll, hisz az kivétel nélkül mindenkinek ugyanolyan. Ez a dolog átszövi a több ezer diák életét, ezzel egy egységes hátteret képezve iskolaéletünkben. Hogy mi ez a dolog? A testnevelés-felszerelésünk? Neeeem. Hát akkor? A menza.

A menza az a dolog, ami mindegyikőnkben közös. Ráadásul a menza nem egyszerűen az iskolai étkezést takarja. Annál sokkal több. A menza egy legenda, egy mítosz, egy tiltott kincs. Hisz a menzáról mindenki beszél, mégis mindenki utálja. Ám utálatunkban szeretjük.

Mivel a hét első napja van ma, úgy döntöttem, beszámolok erről a mindenki számára kedves témáról egy álló tanítási héten keresztül. Hasonlóan a gyorséttermi bejegyzéseimhez, itt is végigvesszük az étlapot, illetve az ételek és a kiszolgálás minőségét. Most azonban segítségemre lesz két osztálytársam, akiket az anonimitáshoz való jog érdekében hívjunk most Gerzsonnak és Lórántnak. Szóval Gerzson és Lóránt is velem volt a mai ebédnél, és várhatóan minden elkövetkező nap segítségemre lesznek a menzás repertoár megítélésében. Kezdődjön hát a Menza-Review első része!

Menza-Review I. – Hétfő

Áh, igen, a hétfő, a hét első napja. Valójában inkább úgy lenne helyes: „Jaj, ne, a hétfő, a hét első napja”. A hétfő ugyanis már Garfield szerint is a világ legszörnyűbb dolga, hát még ha iskolába is járna… a hétfő az első nap, amikor ismét korán kell felkelnünk, és ez az a nap, amikor ismét elkezdődik az, amit a legutóbbi pénteken boldogan befejeztünk. De mivel - ahogy „A tavasz 17 pillanatának” főcímzenéje is tartja – „az idő soha-soha meg nem áll”, újra és újra elérkezünk a hétfőhöz, hogy újra és újra átvészeljük.

Meg kell mondjam, mint újdonsült ebédbefizetett (az elmúlt 8 évben idén először kajálok a suliban), nem is gondoltam volna, hogy a menza gondolata ilyen nyugtató hatású lehet a tanórák alatt. „Ó, igen, már csak 3 óra, és kajálhatunk” – kiáltottam fel magamban a biológia fakultáció alatt. Eljött hát az utolsó, hetedik óra, és két barátommal, Gerzsonnal és Lóránttal leszaladtam az ebédlőbe, hogy elfogyasszuk a hét első ebédjét.

A menza magában rejti a rejtélyek kiderülésének örömét, mikor is az ebédkiosztó hely előtti sorban állva megtudjuk, mit is kapunk ma enni. Sosem szeretem, ha valaki előre lelövi a poént azzal, hogy a harmadik óra utáni szünetben elárulja, mi lesz az ebéd; sokkal jobban szeretek én magam rájönni erre a titokra abban a pillanatban, hogy megfogom a tálcámat, majd Petőfis egyszerűséggel befordulok a konyhára.

Ami először az ember szeme elé tárul, az a kikészített evőeszközök halmaza. A mai napon kétféle evőeszközt raktak ki a konyhás nénik: kanalat és villát.

- Aha! – kiáltott fel Gerzson – Tehát ma lesz leves, valamint egy olyan második fogás, amiben nem kell felvágni semmit.

Nagyon helyes meglátás, bár hozzáteszem, hogy minden nap van leves, más kérdés, hogy az egy olyan ételcikk, amiből a legkevesebb fogy. Ami Gerzson következtetésének második felét illeti – ez is helyes. Valóban egy olyan második ételt kaptunk az ebédhez, amiben nem volt felszeletelésre váró összetevő… de nézzük csak meg, hogy mi a mai ebéd:

Hétfői menü:
Zöldségleves
Székelykáposzta

Zöldségleves és székelykáposzta, hm… kezdjük hát a zöldséglevessel! Elnézést a kép hiányos mivoltáért, de Gerzson falánkságának köszönhetően már csak befejezett állapotban tudtam lekapni eme csodás ételt. Ő volt ugyanis az egyetlen hármunk közül, aki evett levest. Nos, a zöldségleves nem állt másból – legalábbis Gerzson barátom elmondása szerint – mint egyszerű, már-már íztelen (vagy maximum húslevesre emlékeztető) léből és összedarabolt sárga- illetve fehérrépából.

- Milyen hülyék az emberek, hogy vízbe rakott gyökereket esznek. – állapította meg Gerzson, ismét teljesen jogosan.

És milyen hülyék azok az emberek, akik nem szűrik le rendesen a levest! Ez a zöldségleves ugyanis rejtett magában egy kis meglepetést. Ó, igen. Nem vettétek észre a képen? Akkor hadd közöljek le egy kinagyított fotót az oda nem illő részekről a tányér széléről: íme. Félreértés ne essék, a kép nem azért homályos, mert rossz a kamera minősége, hanem mert olyan tartalmat vonultat fel, mely nem alkalmas egy ilyen, fiatalokból álló közösség elé tárásra. Ettől a cenzúrázástól függetlenül tökéletesen kivehetőek a meghatározhatatlan növényi eredetű „részek”, melyek mind Gerzson fogán és jóízlésén akadtak fenn a leves szürcsölgetése közben.

Miután barátom végzett a levessel, rátérhettünk a főfogás megkóstolására. Sajnos tudatlanságom és menzás tapasztalathiányomból kifolyólag rögtön egy helytelen megállapítással kezdtem az evést:

- Amikor a minap arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne egy igazi töltött káposztát enni, egyáltalán nem erre gondoltam!

Persze Lóránt rögtön kijavított:
- Ez székelykáposzta, nem töltött káposzta.

És milyen igaza volt! Ugyanis meglátásom szerint a székelykáposzta csak abban különbözik a töltött káposztától, hogy nincs benne hús! Na jó, apróbb darabok voltak, de mintha egyetlen csomag darált húst kellett volna elosztani 700 diák között, annyi fehérje volt az egyes adagokban. Én ugyan mindig csak a húst szoktam kienni a töltött káposztából, pontosabban a rizs és darált hús keverékéből álló gombócokat, azonban most végre rászántam magam arra, hogy a káposztából is egyek (jó vicc; mivel káposztán kívül más nem nagyon volt az ételben, nem tudtam mást tenni). Hatalmas meglepettségemre ízlett a dolog! A káposzta kellően omlós volt ahhoz, hogy ne okozzon fizikai és szellemi fennakadásokat az evése, a nanométeres nagyságú húscafatok pedig megadták azt az alap ízt, amire az ember egy ilyen ételnél vágyik. Meg is bántam, hogy a konyhásnéni ajánlására, miszerint kérek-e több székelykáposztát, én nemet válaszoltam. Lóránt persze rögtön igent mondott, és benyelhette a nagyobb adagot, nekem sajnos a kevesebből kellett gazdálkodnom. Sokatokban felmerülhet a gyanú, hogy egyáltalán nem kóstoltuk meg az ebédet szörnyű látványából kifolyólag, és csak vakon próbálok körítést kitalálni a témához, de ez egyáltalán nem így van. Valóban ettünk az ebédből, sőt, megettük. Bizonyítékként álljon itt két kép; az egyik egy üres tányérról, melyben az általam fogyasztott főétel volt, a másik pedig két segítőtársamról, akik épp nagyban falatoznak.

Már azt hittük, különösebb katasztrófák és traumák nélkül megússzuk az ebédet, ám a baj csak ezután jött. Lóránt, aki a képen fekete pólóban látható, egyszer csak megállt az evésben, majd levegő után kapkodva azt nyögte:

- Bennakadt egy büfi.

Ajjaj! A káposzta miatt Lóránt légcsövében egyfajta embólia alakult ki, mely a fennakadó gázok miatt hatalmas szenvedést okozott neki. Percekig jajjgatott és köhögött, mígnem kijött az a büfi, és megnyugodva tovább folytathatta az evést, ám azt mondta, ezt a traumát nem felejti el egyhamar. A káposzta majdnem megölte.

Mivel desszert ezúttal nem dukált az ebédhez, hamar végeztünk vele, és elindulhattunk haza, hogy ott újra, ám immáron normális ételből is bevigyük a szükséges adagot. Azonban az ételek pontozása mellett nem mehetek el:

Zöldségleves – Egy unalmas leves répával és egyéb gyökerekkel, melyben semmi pikáns vagy egzotikus nem lelhető fel. Azonban a bennmaradt furcsa, kemény részek miatt le kell, hogy vonjunk tőle pontokat. 6/10

Székelykáposzta – Húsban szegény, ám káposztában gazdag étel, mely hatalmas veszélyt jelenthet az emberre nézve, hacsak Lóránt példáját nézzük. A káposzta azonban finoman volt elkészítve, így ez nálam 7/10.

Holnap kedd lesz, és nem tudom, mit kapunk ebédre. Mint mondtam, számít a felfedezés öröme, így nem is akarom előre elárulni. Mindenesetre Gerzson és Lóránt is a rendelkezésemre áll majd, hogy együtt dönthessük el, melyik nap étele volt a legjobb, avagy a legrosszabb a héten. Köszönöm, hogy elolvastátok, a következő bejegyzésig pedig maradjatok blogközelben.

Utolsó módosítás: 2008.09.29. 22:09

Hozzászólások

Rohamoszti
1 | Rohamoszti 2008.09.29. 16:25
Én már 8. óta kihagyom a menzát, ugyanis már akkor se tudott táplálni. Ráadásul egy héten legalább kihagytam vagy 5 fogást.
Barthezz
2 | Barthezz 2008.09.29. 16:25
Hmm, jó kis olvasmány volt, legalább vmivel feldobtad a napomat :-) Én általános alsóban voltam csak menzás, de kb. egy héten 2-szer ettem meg az ebédet :-D Végül anyám kiíratott és átvették felváltva a nagyszülők a suli utáni ebédkészítés feladatát :-)
powerhouse
3 | powerhouse 2008.09.29. 16:38
Honnan a francból jutnak az ilyenek eszedbe??? És hogy írod meg mindig ennyire humorosra? :)
powerhouse
4 | powerhouse 2008.09.29. 16:38
vagy humorosan?
Germinator
5 | Germinator 2008.09.29. 16:43
Nézd, minden csak azon múlik, hogy megszáll-e az ihlet, vagy nem. Ha nem, akkor az történik, mint az elmúlt 1 hónapban a blogon (semmi:-D), ha pedig meg, akkor ez;-) Igyekszem:-D
Barthezz
6 | Barthezz 2008.09.29. 16:56
Pont akartam már kérdezni, miért nem látunk tőled újabb irományt ;-)
szbszig
7 | szbszig 2008.09.29. 18:16
Én általánosban és gimiben soha nem voltam menzás, és még most, egyetem alatt is nagyon ritkán eszem menzán. Egyrészt mindig csomagolnak otthon egy csomó kaját, másrészt ha meg úgy adódik, akkor elmegyünk közösen mondjuk a sarki kínaiba inkább, ami a menzánál nem lényegesen drágább, és még ehető ételt is adnak.
Attila88
8 | Attila88 2008.09.29. 18:29
:)

kb. 8 evig voltam menzas, illetve fizettek a kajamat, enni szinte soha nem ettem a suliban. sot, 8 ev alatt szerintem 1x nem volt olyan, hogy kiuritsem a tanyert. bloah, gusztustalan a menza.
cygary
9 | cygary 2008.09.29. 18:32
Nekünk elég szerencsénk van a gimnáziumban, mondták is hogy úgy együk hogy nekünk van a legjobb kajánk a városban és valahol igaz is: Bár az ilyen zöldséges levesek nem vonzanak, lé meg úszó papírvékony szarok, a főételek mindig jók, mellé néha még sütemények is. Szóval nem panaszkodom :D
Razor03
10 | Razor03 2008.09.29. 19:32
Hehe, klassz bejegyzés, holnap várom a következőt :D!
Germinator
11 | Germinator 2008.09.29. 21:12
Na, örülök, hogy vannak reakciók, így bőven van kedvem végigvinni a hetet:-D
12 | kopé 2008.09.29. 22:01
kb 11 évet töltöttem 3 különböző iskolai menzán. Vegyes tapasztalataim vannak, de tudjátok mit? tudom hogy ez senkit sem érdekel, úgyhogy nem mondom tovább. :D


Ellenben örlök Germinek, hogy több-kevesebb unszolásra végre megint láthattunk tőle egy hozzá méltó blogbejegyzést és egyúttal beígért 4 másikat is. reméljük újra belelendül.
)Bár a Hollók városa folytatást még mindig követelem:P)
Gump
13 | Gump 2008.09.30. 10:01
"...a bennmaradt furcsa, kemény részek..." megfejtsem neked, hogy mi az? :p
Germinator
14 | Germinator 2008.09.30. 15:33
Áh, azzal elűznéd a dolog varázsát...:-D
15 | ShuleyvA 2008.09.30. 20:19
„Ó, igen, már csak 3 óra, és kajálhatunk” Az egészben az ütött a legjobban sziven. Mekkora fíling volt már. Bezzeg a bejárósok mit sem tudhattak erről az érzésről X-)
Nekem van egy ismerősöm, aki hasonlóan járt mint Lóránt. Miután összerágott egy olivabogyót, az ízdózis miatt igyekezett gyorsan lenyelni azt. Össze vissza hánykolódott a széken, mire a szék lábát fogva sikerült legyűrnie a falatot. Hááát, pedig a figyelmeztetésem nagyjából fél másodperccel előbb volt, mint hogy bedobta volna a szájába. Mellesleg aztmondják az olivabogyót csak az ínyencek szeretik, és ahhoz úgymond fel kell nőni. Nos, az említett úriember egy életre kerülni fogja a kis zöld, hosszúkás bogyókat X-)
Germinator
16 | Germinator 2008.09.30. 20:34
Valószínűleg Lóránt is kerülni fogja a jövőben a székelykáposztát:-D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.