Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

Menza-Review IV. - Csütörtök

Germinator | 2008.10.02. 16:14 | kategória: Menza | 15 hozzászólás

Sziasztok, ez itt újra Germinator blogja, és ez újra a Menza-Review!

A nyálas és fennhéjázós bevezető után el kell, hogy mondjam, hogy Lóránt ismét visszatért közénk! Hurrá! A kórházból tegnap hazaengedték, miután utólagos gégemetszést, illetve egy tüdő-bypasst hajtottak végre rajta. Azt mesélte, most már teljesen jól érzi magát, újra a régi, bár a haja továbbra is rövid, és egy kicsit még mindig hullik. Viszont az orvos által felírt vitaminok állítólag megállítják egy idő után ezt a hajhullást, szóval mindenki örülhet (a kiemelés szándékos volt, ld. később).

Bár Lóránt újra köztünk lehet, Gerzson azonban szerencsétlenül járt. Miután bekísérte Lórántot tegnap a kórházba, az orvosok furcsa tüneteket vettek észre rajta, és őt is benntartották. Állítólag a keddi baracklekváros gombóc annyira kiütötte a hasnyálmirigyét, hogy több napos megfigyelésnek kellett alávetni, és jelenleg is ezt tölti. Reméljük, Lóránthoz hasonlóan rendbe jön ő is!

Mivel Gerzson ma is hiányzott, ismét megkértem a tegnapi bejegyzésben feltűnt Oszkárt, hogy szálljon be jóbarátom helyére, és ennek ő készségesen eleget tett. Miután ismét összeállt a három fős gárda, kezdjük meg hát a mai nap menzaértékelését!

Menza-Review IV. – Csütörtök

Ha a héten már csütörtöknél járunk, az azt jelenti, hogy közel a hétvége, közel a szabadság. A csütörtök nekünk minden évben lightos napnak számított; általában ekkor voltak a legkönnyebb órák – rajz, számtech, osztályfőnöki óra, satöbbi. Szeretem a csütörtököt, hisz jó úgy hazajönni az iskolából, hogy a következő már az utolsó tanítási nap lesz a héten. Gondolhatjátok, hogy ma is hogy vártam az ebédet, mint minden nap, ám ma óriásit kellett csalódnom!

Megyek le Lóránttal és Oszkárral az ebédlőbe, fordulok be a konyhára – agyamban felsejlett a dobpergést idéző hangeffektus, mondhatni: „Lássuk, mi lesz ma az ebéd!” -, éééés… baze! Bármit, csak ezt ne!

Az ebéd ugyanis lelohasztotta minden kedvemet. Nem is néztem a levest, hisz az minden nap van, és abból – hacsak nem tojáslevesről van szó – nagy tragédia sosem lehet, de a második fogás teljesen elrontotta a napomat... ennyit a boldog ebédelésről:-(

Ja igen, arról nem is beszélve, hogy, mint azt már sokszor elmondtam, Gerzson az egyetlen a társaságból, aki mindig elveszi a levest, most azonban, mivel még nem ismertem Oszkár szokásait ezen a téren, nekem is el kellett vennem az előételt, hogy kipróbálhassam. Katasztrófa! Ez az ebéd nem is lehetett volna rosszabb! Na jó, sokféleképpen lehetett volna rosszabb, de a dramaturgia kedvéért muszáj volt ezt mondanom.

Nézzük hát meg, hogy mit eszünk ma:

Csütörtöki menü:
Vitamin-leves
Lencsefőzelék rántott szelettel

Azta! Hát ez az, amire egyáltalán nem vágytam. Lencsefőzelék, pfujj… ráadásul ahogy azt előre lehetett látni, „végre” főzelék van a menzán, most először a héten. Kellett ez nekem... na persze egy igazi menzaértékelés nem telhet el igazi, vérbeli menzás főzelék nélkül, és azt hiszem, erre a lencsefőzelék igencsak alkalmas (ennél már csak a tökfőzelék és a sárgaborsó-főzelék lehetne alkalmasabb).

De ne szaladjunk előre, nézzük először a felettébb titokzatos nevű vitamin-levest.

Hoppá. Húslevesről hallottam már, hallevesről hallottam már, gyümölcslevesről hallottam már (ne is mondjátok…), na de vitaminleves...! Nyílván nem arról szól, hogy különböző vitamintablettákat raknak a levesbe, de hát akkor miről? Nos, elmondom. ERRŐL. Első megállapításra azt mondanám, hogy semmiben nem különbözik a hétfői zöldséglevestől, a névadásból kifolyólag viszont nyilvánvalóan a mai levesben vitamindús zöldségek vannak, míg a hétfőiben csak... sima zöldségek voltak. Megmondom én, hogy miben különbözik a kettő: semmiben. Ez az a pont, ahol a menzás levesek titka feltárul. Már az első bejegyzés óta azon gondolkodtam, mikor fedhetem fel végre ezt a mindenki által ismert rejtélyt, és végre eljött a pillanat.

Nos, az egész nem szól másról, minthogy a menzán alapvetően négyfajta leves van:

1. Barna levesek (gulyásleves, krumplileves, borsóleves, stb.) – Ez a típus arról ismerszik meg, hogy a színe alapvetően barnás-vöröses.
2. Fehér levesek (húsleves, zöldséglevesek, stb.) – A lé színe ennél a típusnál zöldes.
3. Paradicsomleves
4. Tojásleves

Hagyjuk el az utóbbi két kategóriát, azok egyébként is csak azért lettek kiemelve, mert nem passzolnak sehová. Nos, a menza levesekhez történő hozzáállásában rejlik egy nagy titok, mégpedig a következő: az első két kategórián belül, bár azt hinnénk, hogy különböző ételeket kapunk, de nem! Ugyanis a gulyásleves, krumplileves, lebbencsleves EGY ÉS UGYANAZ! Ugyanígy a húsleves, zöldségleves, „vitamin-leves” is egy és ugyanaz a leves, csak éppen más néven. Gusztustalan, ami ennek a hátterében van. Amikor egy teoretikus héten a hétfői húslevest visszadobálják a gyerekek, a konyhások fogják, és beleöntik egy nagy kondérba, majd a következő nap eladják zöldségleves néven! Az ebédbefizetettek ezt mind tudják, mégsem szólnak egy szót sem. Miért? Mert nem tehetnek semmit. Nem tehetünk semmit. Hisz ha fellázadunk, akkor nem kapunk ebédet, úgy viszont éhezni fogunk nap mint nap. Ezt tudják az ételek szállítói és készítői is, és ezzel a zsarolási alappal tehetik meg azt, hogy újra- meg újrafelhasznált ételeket szolgálnak fel nekünk más és más néven.

Ha már a menza ordító csalásain változtatni nem tudunk, térjünk hát vissza a vitamin-leves kivesézésére. Sajnos odáig jutottam az evésben, amíg a lehető legtöbb lét le nem kanalaztam a sok vitamindús zöldségről, így a végén már csak egy ilyen zöldségmix maradt a tányérban. Mivel a sűrűjét nem voltam hajlandó megkóstolni, így csak találgatni tudtam, hogy milyen összetevők találhatók benne. Nézzük hát meg!

Amit biztosan láthatunk a kanálon, az zöldborsó, répa és zöldbab. Igen, zöldbab is van ott, nézzétek meg a répa fölött fekvő objektumot. Hogy a répától balra lévő fehér kocka mi lehet, azt sajnos nem tudom. Leginkább karfiolra tudok tippelni, de az is lehet, hogy őszibarack, nem tudom. Valószínű, jobb is így.

Miután a levest hamar befejeztük (ezzel elképesztő vitaminmennyiséghez juttatva szervezetünket), áttérhettünk a második fogásra, a lencsefőzelékre, ami... valami elképesztő volt. A lencse maga nyilvánvalóan élt; tehát lélegzett, mozgott és táplálkozott, ugyanis azt vettem észre, hogy a tálban lévő rántott szeletet elkezdte emészteni, ezzel megfosztva engem az egyetlen értékelhető résztől a főételben. Na jó, szerencsére én is el tudtam kapni még a húst, ám hihetetlen nehéz volt megbirkózni vele. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert a lencse elképesztő módon tapadt rá! Komolyan, mint Venom a Pókemberből, egyszerűen szimbióta módjára csimpaszkodott a sok kis hüvelyes a húsomra, alig lehetett levakarni őket arról.

Wow... ez kissé áthallásosra sikeredett. „Szimbióta módjára csimpaszkodott a sok kis hüvelyes a húsomra”, hm. Próbáljuk meg átfogalmazni ezt a szexuális töltetű mondatot.

Szóval, a lencsefőzelék iszonyatosan megfogta a(z egyébként eredetileg mirelit) rántott húst, így a lencse ízélményéből kénytelen voltam részesülni az egyes húsfalatok lenyelésével. Pedig nem terveztem, hogy bármilyen tekintetben fogyasztok a főzelékből, de így muszáj volt. Sőt, hihetetlen, de rávettem magam (értsd: Lóránt rávett engem), hogy kóstoljam meg, hisz másképp nem adhatok tiszta képet a kritikámban az ételről. Összesen két kanállal ettem, de azt hiszem, örökre megbántam. Bár furcsamód ez egy olyan étel, melynek utóíze meglepően kellemes, amikor ráharaptam az egyes lencsékre és éreztem, ahogy maga a főzelék szétfolyik a nyelvem alatt, elképesztő hányinger kapott el. Gondolhatnátok, hogy most ebből is viccet fogok csinálni; majd ezen is poénkodni fogok egy sort, de nem, nem megy. Annyit elmondhatok, hogy érdekes módon ötvözte az emberi emésztőrendszer végtermékeinek ízvilágát, mindezt úgy, hogy a két egymással ellentétes irányú ürítési termék hangulata egyszerre jelentkezett. Míg látványra egy leginkább mogyorót fogyasztott ember bélsárjára emlékeztetett a fogás, addig ízben az orális úton távozó gyomortartalom zamata mutatkozott. Nem hiszem, hogy ezen túl az olyan Jackass-es feladatok, mint „kóstold meg a szarod/hányásod”, nehéznek bizonyulnak majd: íme a magyar lencsefőzelék, mely ezt az akadályt könnyen veszi!

Oszkár, a tanult, és jogi körökben jártas ember egyből úgy döntött, megírja élményeit az ÁNTSZ-nek, hátha ezzel is közelebb kerülünk a menza-kérdés megoldásához.

Míg mi ketten Oszkárral az ebéd végére értünk, Lóránt úgy döntött, iszik egyet, ám problémába ütközött: nem volt kikészített kancsó az asztalunkon. Mivel az első számban azt írtam, a kiszolgálást is értékelni fogom az ebédek során, azt kell hogy mondjam, hogy ma nullát alkottak a konyhások, hisz számos olyan asztal volt az ebédlőben, ahol nem volt vizeskancsó. Ha már enni nem tudtunk ebből a szörnyű ebédből, akkor legalább ihassunk! Lóránt kétségbeesésében felhasználta minden fizikai és kémiai ismeretét, hogy vizet csiholjon a semmiből:

- Ha két kezed közé szorítod az üres poharat, a bennmaradó pára egy idő után lecsapódik és víz keletkezik, amit meg tudunk inni! – magyarázta ő, mire Oszkárral hangos nevetésbe kezdtünk, a jelenség azonban beigazolódott. Valóban víz keletkezett Lóránt kezén, majd miután én is kipróbáltam a trükköt, nálam is eredményesen végződött a dolog.

- Szeretném, ha egyszer, ha lezuhanunk egy lakatlan szigetre, Lóránt is velünk lenne, hogy megmentsen minket a kiszáradástól az ilyen ötleteivel. – jegyezte meg Oszkár a mai menü nyújtotta élményekbe temetkezve.

Szokásomhoz híven üres tányérokról kéne fényképeket készítenem, azonban ezt ma nem tudtam megtenni. Pontosabban a saját tálcámon nem, én ugyanis otthagytam mind a levest, mind a lencsefőzeléket, a betegségéből lábadozó Lóránt viszont volt olyan elvetemült, hogy az egész tányér második fogást bekebelezte, így kénytelen voltam az ő tálcáját fotózni. Azt hiszem, az élmények kitárgyalása után itt az idő, hogy rátérjünk a pontozásokra:

Vitamin-leves – A hétfői zöldségleves jóval „gazdagabb” változata tele olyan undorító, gyerekek által egyáltalán nem kedvelt zöldségekkel, mint zöldbab és karfiol. Mivel a leve ettől függetlenül fogyasztható volt, azt hiszem, megérdemel vagy 4 pontot.

Lencsefőzelék – Az étel, amit a hús mentett meg. A hús, ami meglepő módon, menzás szokásoktól totálisan eltérően ma teljesen megfelelő hőmérsékletű volt, nem pedig kihűlt és ehetetlen. A főzelék magában – esztétikai és gasztronómiai értékének köszönhetően – durván 1/10-et kapna tőlem, a hússal együtt azonban meg kell szánnom egy 3/10-zel.

Úgy gondolom, ez volt az eddigi mélypont a Menza-Review sorozat során. Persze tegnap is ezt mondtam, de úgy látszik, ahogy haladunk a hét vége felé, úgy lesz egyre rosszabb és rosszabb a menü. Bele sem merek gondolni, hogy ha ez a tendencia megmarad, holnap mit fogunk kézhez kapni?

Már csak egy nap van hátra, egyetlen étkezés, és véget ér sorozatom. Semmiképp se hagyjátok ki a Menza-Review lezáró epizódját, mely a máskor ígéretes pénteki menüt fogja részletezni! Köszönöm, hogy ezt a mai bejegyzést elolvastátok, a következő, utolsó rész megjelenéséig pedig maradjatok blogközelben!

Hozzászólások

1 | ShuleyvA 2008.10.02. 16:46
Azért hétfőhöz képest kicsit átrendeződött a csapat :-)
Mondjuk az azért dúrva, hogy amit kitálalnak hétfőn, és amit abból nem esznek meg, azt feltálalják másnap más néven. Szerintem ez az igazi undorító dolog. Tuti meg nem enném. Bár ha azt vesszük, aki étterembe megy, kis renoválást követően megkapja kis eséllyel azt, amit más előzőleg otthagyott.
A lencsefőzelékre még emlékszem, ugyanígy nézett ki nálunk is még annó. Én így ránézésre nem találtam benne kivetniovalót, persze az tény, hogy az itthoni szebb és jobb, de hát ebben is kinek mi.
Germinator
2 | Germinator 2008.10.02. 16:58
Remélhetőleg a holnapi, utolsó részre ismét eredeti lesz a felállás;-)
Barthezz
3 | Barthezz 2008.10.02. 17:34
Há-há, hogy eltaláltam tegnap a főzeléket :-D A hús amúgy mindenképpen pozitívum benne (még ha undorító mirelit is), nekünk anno sose adtak bele semmit. De miért nem szóltál a konyhásnéniknek, hogy a te főzelékedbe ne dobják bele a húst? Én tuti el nem vittem volna összemixelve a kettőt, főzelékes hús, pfujj-pfujj :-D

A leves nekem mondjuk ízlett volna. A sárgarépát szeretem, a karfiolt meg a zöldbabot ugyan nem, de attól még meg tudom enni. Anyám brokkolival szokott ilyen levest csinálni (karfiol helyett ugyebár) és úgy nagyságrendekkel finomabb :-P


Apropó, holnap jössz fórumtalira, miután megírtad az 5. részt? :-)
Rohamoszti
4 | Rohamoszti 2008.10.02. 17:35
Nem mész el újságírónak vagy reklámszakembernek? Gyakorlatilag itt a szart adod el nekünk. :D Mármint kit érdekelne egyébként a menza? Olyan köntösben tálalod, hogy simán olvasnám még hetekig is. :D
Germinator
5 | Germinator 2008.10.02. 17:36
Nem, sajnos nem érek rá iskolai elfoglaltságok miatt:-X (látták a konyhások is a bejegyzéseket, és büntetésből benntartanak mosogatni:-D)
Germinator
6 | Germinator 2008.10.02. 17:37
Rohamoszti, kösz:-D Majd ha mégis újságirónak mennék, a soraidat ajánlólevélnek fogom felhasználni:-D
Barthezz
7 | Barthezz 2008.10.02. 17:39
"látták a konyhások is a bejegyzéseket, és büntetésből benntartanak mosogatni:-D"

Eldőltem :-D

Hát mindenesetre kár, hogy nem tudsz részt venni, pedig lökhetnéd élőben is a sódert :-D Nah de akkor majd legközelebbi alkalmon :-)
8 | Playbahnosh 2008.10.02. 18:29
te...az a lencse nagyon durva egy cucc lehet, mert az egyik képen pont úgy tűnik mintha elkezdte volna szétmarni a tányér szélét XD komolyan, nézd meg!

Amúgy a főzelékek közül ez még a hagyján kategória. A legalja az a "finomfőzelék". Azt a pokol fertelmes bugyraiból hozzák fel a konyhások, állítom.
KisCsirkee
9 | KisCsirkee 2008.10.02. 20:17
Lehet ízlésficamom van, de nekem a lencsefőzelék bejött volna! :D Mind a hús, mind a főzelék! :D Én mindig is szerettem a menzás főzelékeket, hanem ha valami, akkor az a leves szörnyűnek néz ki! :D
Germinator
10 | Germinator 2008.10.02. 21:04
Playbahnosh: ugye? mondom én; nem vicceltem, amikor azt írtam, hogy a lencsefőzelék élt és táplálkozott.

KisCsirkee: egyre több közös vonásod van Lóránttal:-D Te is kanálmániás vagy, és te is megennéd a főzeléket, ahogy ő tette. Lehet, hogy te vagy Lóránt?:-D (a többi olvasónak: nem, nem ő az:-P)
11 | TurmX 2008.10.02. 21:08
Kéne nyitni egy "Mi volt ma a menzán?" című topicot. :D
Germinator
12 | Germinator 2008.10.02. 21:09
És ezáltal céltalanná tennéd a bejegyzéseim?:-(
13 | TurmX 2008.10.02. 21:11
Nem áll(t) szándékomban.

De vicces lenne.
Razor03
14 | Razor03 2008.10.02. 21:29
Nagyon jók ezek a bejegyzések, és ilyen egy valódi blog, nagyszerű humorral, bár az előző 3 bejegyzésen többet nevettem :D;). Péntek nálunk is a "legjobb kaját" jelentette :D.
15 | kopé 2008.10.02. 22:53
nem tudom mi bajod van lencsefőzelékkel. :D
Még mindig jobb mint a sárgaborsó. :D

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.