Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

Menza-Review V. - Péntek

Germinator | 2008.10.03. 21:24 | kategória: Menza | 8 hozzászólás

Üdv mindenkinek! Ma kikerül blogomra a Menza-Review-sorozat utolsó darabja. Ám…!

Ám az elmúlt héten, ebben az elmúlt öt napban furcsa menük voltak. Hisz az ételek… majdnem, hogy jók voltak. Sőt, volt, ami kifejezetten ízlett, és ez egy menzaértékelő sorozatban kissé furcsán hathat. Sajnálom, hogy erre a hétre nem jutott nektek egy igazi, echte menzás étel, mint például a tökfőzelék, finomfőzelék, vagy tojásleves. Tényleg sajnálom, és bánom. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy bár ezt az iskolai ebédértékelő sorozatot nem viszem tovább nap mint nap, de ha az ebédnél mégis valami szörnyű, valami otromba, valami gusztustalan, valami elvetemülten rossz ételbe ütköznék, megírom nektek. Megírom, mert nem hagyhatlak úgy itt titeket, hogy nem láttátok, ahogy Gerzson a sárgaborsó-főzelékkel, Lóránt pedig a zöldbabbal küzd!

Apropó Gerzson: sajnos rossz híreket kell közölnöm. Gerzsont ma is bent tartották a kórházban: mérgezése súlyosabb, mint azt bárki gondolta volna. Így ma a szintén betegségéből tegnap visszatért Lóránt lesz egyedüli segítőtársam, ám meg kell, hogy mondjam így elöljáróban, hogy szegény ma is rendesen meg lett dolgozva. Na de ne szaladjunk ennyire előre, kezdődjék hát a Menza-Review utolsó epizódja!

Menza-Review V. – Péntek

Végre péntek, a hét utolsó napja! Vége a sulinak, vége a tanításnak, kezdődik a hétvége, kezdődik a bulizás! A péntek mindig is egy boldog nap volt a menzán, hisz ekkor általában kaptunk sütit is az ételhez, ráadásul maga az étel is ekkor volt a legínycsiklandóbb a hét többi napjához képest. Ezáltal a péntek nemcsak az iskolában, hanem az ebédlőben is egy vidám és reményteljes napnak számít!

Én olyannyira reményteljes voltam, hogy már teljesen lemondtam arról, hogy ma bármiféle élvezhetőséget belevigyek az írásomba. Hisz jó kajához nem tudok még én sem jó körítést adni: ez a sorozat nem az ételek dicséretéről, hanem a menza intézményének szidásáról szól, és arról, hogy mindenki körültekintő képet kapjon arról, mi folyik itt Gyöngyösön! És ha erre én kézhez kapok valami egészen finom ételt, ami még esztétikai szempontból is megállja a helyét, az teljesen ellenkezni fog az írások céljával. Szóval ilyen szempontból nem tudtam, mihez fogok kezdeni, de arra számítottam, hogy majd jól bekajálok. Amikor egyedül maradt segítőtársammal, Lóránttal beléptünk a konyhára, megláttuk a kikészített tányérokat. Ó, igen, ez egy nagyon finom ebéd lesz! Lássuk, hát, mit ettünk ma:

Pénteki menü:
Rántott hús főtt burgonyával (hozzá csalamádé)
Almás sütemény

„Yeeee!” – ordítottunk fel mindketten örömittasan.

- Na végre rántott hús van ebédre, azt imádom! – kiáltottam én.
- Ez az, ma bekajálunk a husiból! – mondta Lóránt, ám erre érkezett a megdöbbentő erejű, minden emberi érzést szétmorzsoló kiegészítés a konyhások részéről:

- Ez nem rántott hús! Rántott máj!

Lóránt arcára egy pillanat alatt ráfagyott a mosoly. Hisztérikus állapotban kérdezett vissza:

- Hogy micsoda?!

- Rántott máj! – felelte ismételten a konyhás néni, mire én is csak megrökönyödött ábrázattal tudtam reagálni.

Rántott máj, te jó Isten! Nem is tudom, mivel lehetett volna rosszabb módon befejezni a hetet, mint rántott májjal. Én tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg ember szereti a májat; én tisztában vagyok azzal, hogy előkelőbb helyeken a máj még finom is lehet (nem), és hogy a máj, mint étel, magyar kuriózumnak számít, na de menzán felszolgálni MÁJAT?!? Ez… ez… ez olyan, mintha Uwe Bollt megkérnék, hogy filmesítse meg Kiszel Tünde életét! Vagy mintha az EA játékot készítene a Győzike Showból! A máj, mely számomra alapvetően egy undorító étel, megjelenik annak a menzának az étlapján, ami higiéniai szempontból a bolygó egyik legundorítóbb helye??

A máj egy szerv, mégpedig egy olyan szerv, mely méregtelenítést végez. Átmegy rajta a sok, mérgezett dzsuva, a sok megevett kaja mind-mind átmegy rajta, ráadásul még epe is folyik a májból; tudjátok, az a zöld trutyi; és erre ezt, az egyébként is felettébb undorító szervet felszolgálják azon a helyen, ahol mindent a legolcsóbban, legtakarékosabban és LEGSZARABBAN készítenek el??

Ezen sem én, sem Lóránt nem tudtunk túljutni, még most sem vagyunk rajta túl. Az meg, hogy mi történt az étkezés alatt… még mielőtt belekezdenék, gyorsan átjavítom az eddig helytelenül megadott étlapot:

Pénteki menü:
Rántott máj főtt burgonyával (hozzá csalamádé)
Almás sütemény

Szuper… ami a legszörnyűbb, hogy valóban egy ízletes rántott szeletnek tűnt ez az undorító étel, és így megtudni, hogy mindez máj. Nézzétek csak meg Lóránt tányérját: hát nem olyan, mint egy ínycsiklandó bécsi szelet? Nos, ami az én tányéromat illeti, az már sokkal inkább hasonlított egy, a szerencsétlen állat testéből élve, kanállal kiszakított májdarabra, de ezzel most ne is foglalkozzunk.

Apropó, ha már szóba került: mégis milyen állat mája ez? Liba? Áááh, az túl drága, meg egyébként is, jóval kisebb. Csirke? Az is kisebb. Tehén? Mennyire szokás tehénmájat felszolgálni? Én még nem hallottam róla, de ha Ti igen, kérjek írjátok meg. Akkor mégis milyen máj ez?? Egyre inkább felmerül bennem a gyanú, hogy – méretéből és furcsa látványvilágából kifolyólag – talán emberi májról van szó, de ez egy olyan szintű összeesküvést sejtet a háttérben, amit jobb, ha fel sem fedezünk. Higgyük csak azt, hogy ez egy hatalmas csirke- vagy libamáj, és máris jobban érezzük magunkat (nem).

Nos, az eddigi napok során, főleg a tegnapi lencsefőzeléknél, többször el kellett határoznom magam a tekintetben, hogy megkóstoljak egy ételt. Lencsét például tegnap ettem életemben először (és valószínűleg utoljára), ugyanígy vagyok a káposztával, bár az ízlett. És mi tagadás, a mai májon is el kellett gondolkodnom, ugyanis a máj az az étel, amit rettenetesen gyűlölök szivacsos állaga és szerintem gusztustalan íze miatt. Hosszas töprengés után Lóránttal úgy döntöttünk, megkóstoljuk ezt az istenverte átkot (egyébként Lóránt maga is irtózik az ételtől), „maximum majd röhögünk egy jót” – mondtuk egymásnak, ám nem úsztuk meg ilyen könnyen.

FIGYELEM! A nyugalom megzavarására alkalmas képsorok következhetnek!

Az első lépés az volt, hogy felvágjuk a húst. Bennem élt a gyanú, hogy ez talán mégis rántott hús, hisz tényleg annyira, de annyira úgy nézett ki. A felszeletelés után elém táruló kép sem volt teljesen meggyőző. Bár a kép kissé homályos, az mégis látszik, hogy az egész kicsit rózsaszínes volt, nem pedig barnás, ahogy én egy májnál számítottam volna erre.

- Nincs más hátra, csak kóstolással tudjuk megállapítani, mi is ez. – mondtam én, mire minden bátorságunkat összeszedve elkezdtük a máj megevését.

Egy rágás.
Két rágás.
Három rágás.
Szörnyű íz, mely átjárta testem minden porcikáját. Ahogy láttam, Lóránt kevésbé bírta, mint én, ő közel volt az étel kiköpéséhez, ám megbirkózott vele. Hatalmas adag krumplival és csalamádéval képes volt elérni, hogy a falat lecsússzon a száján.

Én azonban nem.

Nem, nem és nem, nem voltam képes, és nem voltam hajlandó lenyelni ezt a förmedvényt. Az étel a gyomrom helyett a tálcán végezte.

Úgy gondolom, Lóránttal kihoztuk a maximumot a dologból. A krumpli finom volt, bár kissé sótlan, de az élményeket valamivel el kellett nyomni. Ezt persze nem csak krumplival tettük meg, hisz ott volt még nekünk az almás süti is!

Nem hiszem, hogy ez az étel magyarázatra szolgál: anyáink és nagyanyáink által gyakran készített, oly szeretett édesség, melyet gyakorlatilag lehetetlen elrontani. Tudjátok mit? A menzán sem rontották el. Bár a felettébb fenyegető, a sütiből kikacsingató mócsingdarabok elsőre megrémítettek, mégis rá kellett jönnöm, hogy az csak alma. A sütiről gyakorlatilag szégyen írni ebbe a bejegyzésbe, hisz nagyon finom volt. Ráadásul muszáj volt egy ilyen jó ízélményhez is jutni rövid időn belül, ez mentett meg egyedül az agyhaláltól. Sajnos Lórántra nem figyeltem, és ő a máj lenyelése után úgy maradt. Ismét orvost hívtam hozzá, de ők azt mondták, már nem segíthetnek rajta. A máj kiütötte. Lelke a Purgatóriumban fog bolyongani Ítéletnapig. A látvány borzalmas volt…

Requiem aeternam dona eis Domine! Requiescat in pace!

Az ebédet befejeztem, én egyedül. Bár én túléltem ezt az 5 napot, két segítőtársam, Gerzson és Lóránt nem. Gerzson a kórházban szenved, Lóránt pedig elhunyt. Két, a csatamezőn elesett társamnak ezúton szeretnék köszönetet mondani, hogy részt vettek az elmúlt öt nap menzaértékelésében, illetve szeretnék köszönetet mondani Oszkárnak és Liliánának, akik a hiányzó és lábadozó barátaimat helyettesítették egy-két alkalommal.

Jöjjön a pontozás.

Rántott máj főtt burgonyával (hozzá csalamádé) – Mivel a máj egy olyan étel, melyet valaki vagy nagyon szeret, vagy nagyon utál, nehéz megítélni. Ráadásul rossz ízhatásáért nem feltétlenül a menza okolható, hanem az, hogy egyszerűen nem szeretem. Az adaghoz adott burgonya és csalamádé viszont felettébb kellemes élményt nyújtott; és mert vannak ennél, a menzára jóval jellemzőbb ételek is az iskolai ebédeknél, megítélek az ételnek egy 3/10-et.

Almás sütemény – Szégyen, de finom volt. Nagyon is. 9/10

Miután odaadtam a tálcám a konyhásoknak, elindultam hazafelé, hogy átgondoljam az életem; hogy átgondoljam az elmúlt 1 hetet, pontosabban öt napot. Fájdalmas emlékek jutottak eszembe, de azt hiszem, hogy megérte. Megérte, mert így megmutathatta, mi folyik a menzán; megmutathattam nektek a valóság igazi arcát, és azt hiszem, ennél több nem is kell egy magamfajta zsurnalisztának. Az emberek most már tudják az igazságot.

Társaimon kívül természetesen szeretnék köszönetet mondani az olvasóimnak, akik az elmúlt napokban véleményükkel támogatták ezt a leleplező riportsorozatot. Köszönöm, hogy mindannyian végigolvastátok a bejegyzéseket, és remélem (vagy nem), hogy még találkozunk az írás elején már említett menzás különkiadások alkalmával. A következő bejegyzésig maradjatok hát blogközelben!

Viszlát!

Hozzászólások

1 | ShuleyvA 2008.10.03. 22:11
Nekem ami hirtelen eszembejutott a pénteki napról kajáldát tekintve, az az uticsomag volt. Persze mi kollégiumi ellátsban részesltük hasonlóképpen, a májon meg sem lepődtem. Azonban ha péntek volt, mindig kaptunk valamit útravalóul. Hol egy nagy doboz joghurtot kiflivel, hol egy dobozka nápojit :P lekvárosbuktával. A májról még annyit, bármilyen formában tálalnak marhamájat is :-) Jah meg még annyi, hogy:

Nem-hagy-hat-od-abba! X-) Részemről te lettél a PcDome recept"kubbja" :-) Vicces csapat, különös "halálesetek" és jó levezetés :-)
A különkiadásokat várom, remélem nem csak egy két kósza bejegyzés lesz nekik fenttartva. Nekem nagyon tetszett ez a hét, komolyan mondom, öröm és egyben izgatottság volt leülni a cikk elé... de hogy mijafaszér azt nem tudom :o Egyszerűen cool :-)
Germinator
2 | Germinator 2008.10.03. 22:20
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett;-)
3 | Arthur Dent 2008.10.03. 22:56
Nagyjából végigolvastam a heti termésedet, összeségében jó ötlet volt, a menza mindenkiben aki megjárta a magyar iskolarendszert helytől és időtől függetlenül mély nyomokat hagyott.

A rántott máj alap menzakaja volt nálunk is, de egyébként nem olyan veszélyes mint ahogy a cikkben állítod. A sertésmájat én sem enném meg de a szárnyasoké, különösen a libáé (bár ti valószínűleg nem azt kaptatok :-) hébe-hóba nyugodtan fogyasztható.

Attól hogy nézed a dr. house-t és jártál biológia órára még nem kellene ilyen messzemenő fiziológiai következtetéseket levonni.

És még valami: Ennyi pénzért az is csoda hogy egyáltalán adnak valamit.
4 | Bud2 2008.10.03. 23:01
Nem kommenteltem idáig, de végigolvastam az egész hetet és valami elképesztő, hogy egy alapból tök érdektelen témáról milyen érdekesen és humorosan tudsz írni. Szóval csak gratulálni tudok, nagyon jó volt a Menza-Review:D!!!
5 | Playbahnosh 2008.10.04. 00:06
"ez olyan, mintha Uwe Bollt megkérnék, hogy filmesítse meg Kiszel Tünde életét"

^^nagyon rég röhögtem ekkorát XDD
Föntről lekopogott a szomszéd, hogy hagyjam abba a hörögve-visítást (ugyanis betegen csak erre vagyok képes nevetés címén), mert nem tud aludni.

Azt hiszem osztom Mr. Dent véleményét, ugyanis én is nosztalgiáztam egyet a "menzás időkről". Élvezet volt olvasni az írásaidat, csak két heti akasztás terhe mellett hagyhatod abba. Komolyan mondom.

Viva la hígado de la carne asada!!!
Germinator
6 | Germinator 2008.10.04. 09:00
"Attól hogy nézed a dr. house-t és jártál biológia órára még nem kellene ilyen messzemenő fiziológiai következtetéseket levonni."

Jaj már:-D Tudod... "humor":-D

Egyébként köszi a véleményeket, tényleg jól esnek:-D
Barthezz
7 | Barthezz 2008.10.04. 11:14
Nah még indulás előtt gyorsan volt időm végigolvasni, s csatlakozom az előttem szólókhoz: egy nagyon élvezetes kis hetet csináltál itt nekünk olvasnivaló szempontjából! ^^

Hogy jó menzára is legyen példa: Anyám a sulijában (általános iskolai menza) be szokott fizetni 1-2 napi ebédre, s ilyenkor hazahoz éthordóban több adagot is. Így ugyebár kevesebb főzés hárul rá otthon. Szokott lenni nagyon finom rántott hús (tehát hús, és nem máj :-) ), pirított-főtt burgonyával (ez olyan istenien elkészített krumpli, hogy azóta anyámmal is így csináltatom otthon a burgonyát!), aztán szokott lenni tészta, ami semmiben nem különbözik attól, mintha otthon főzné ki az ember magának, s sokszor pedig van istenien finom kakaóscsiga. A leveseikkel sincs semmi gond, tojás- meg paradicsomleves elő nem fordul, csupa hús- vagy zöldségleves kerül terítékre. Szóval - bár tényleg nem ez a jellemző, s amikor én jártam még iskolába, mi menzánk is igen ratyi volt - azért vannak kivételek is az országban :-)
8 | kopé 2008.10.05. 03:08
Én szeretem a májat. :P
És Lóránt pólója marhajó. :D

amőgy köszi én is a bejegyzéseket, egyész héten keresztül kellemes perceket okoztál.:)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.