Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Germinator blogja

Batman - A mozifilm antológia (1989-2008): Batman: Kezdődik!

Germinator | 2008.01.08. 22:21 | kategória: film | 8 hozzászólás

(spoilert tartalmazhat)

Batman: Kezdődik! (Batman Begins) (2005)

Rendezte: Christopher Nolan
Főszereplők: Christian Bale, Michael Caine, Katie Holmes, Liam Neeson, Gary Oldman, Cillian Murphy, Morgan Freeman

A film…

… fantasztikus! Minden tekintetben. Már-már azt is mondhatnám, tökéletes, abban az értelemben, hogy gyakorlatilag hibátlan, de ha megtenném, még a végén rám aggatnátok az elfogultság vádját. Jó… nyílván elfogult vagyok, hisz Christopher Nolan a kedvenc rendezőm, ez pedig az egyik kedvenc filmem, de blogom koncepciója, hogy olyan hangulatban írom a bejegyzéseket, mintha tegnap láttam volna életemben először a filmet, ezt pedig most is meg akarom tartani. Remélem, sikerül, bár nem ígérhetek semmit;-)

Ha már koncepcióról van szó, szóljunk hát egy-két szót a film koncepciójáról. Számos a filmmel szemben ellenséges véleménnyel találkoztam már, főleg a közvetlen környezetemben (osztálytársaim, például), ezek közül a legjellemzőbb az volt, mely szerint „Ez egy képregényfilm, ezt nem lehet komolyan venni, ne akarjon már reális lenni!”. És meg kell, hogy mondjam, ez a legidegesítőbb vélemény is. Látni, hogy néhány ember elvből elfordul az ilyen filmektől, merthogy ez egy képregény alapján készült, és ez rögtön azt jelenti, hogy a mozi egy merő vicc… nos, ezek ellen csak egy dolgot lehet tenni: terjeszteni az igét. A film koncepciója nem volt más, minthogy ezt a több évtizedes történetet a lehető leghihetőbben, legvalószerűbben vigyék vászonra. Hogy ez miért volt fontos? Nos, ebből a koncepcióból rengeteg pozitívum származik, a legkiemelkedőbb az, hogy hihetetlen drámaiságot nyer egy egyébként első blikkre tényleg meseszerűnek, komolytalannak tűnő sztori. Első blikkre! És egyébként sem ez az első, hogy Batmanből komolyságot akarnak kicsikarni. Hisz ott van az a rengeteg döbbenetesen jó képregény, melyek alapján ez a film is készült; hát mik azok, ha nem vérdrámai és vérkomoly feldolgozások?

Szóval, ha valaki úgy dönt, hogy Batman-filmet forgat, méghozzá komoly hangvétellel, abból már csak jó sülhet ki. Persze nyílván nemcsak ettől függ egy film sikere, de az alapötlet mindenképp csillagos ötös. Nagyon jót tesz a Kezdődiknek ez a – ismét ezt a szót kell használnom – drámaiság, és nagyon jót tesz az 1997-ben csúfos véget ért Batman-sorozatnak, meg úgy összességében Batman hírnevének is. Nem akarom sokszor elismételni azt az általános közhelyet (mely egyébként igaz – paradoxon), miszerint a Batman Kezdődik hamvaiból élesztette újjá a Batman-történeteket, de legalább egyszer mindenképp meg kell említeni.

Visszatérve a már említett… jajj, már megint ez a „d”-betűs szó. Ha valaki tud helyette egy szinonimát, kérem, írja be a kommentek közé! Szóval visszatérve , nagyon sok olyan jelenet van, és nem is feltétlenül jelenet, hanem csak egy-egy képi beállítás, vagy akár egy szövegrészlet, melybe az ember szinte beleborzong az adott filmrészletet átható komolyság miatt. Lehet, hogy beteges ilyen apró részleteket így kivesézni, de huszonharmadik megtekintés után az ember már kénytelen-kelletlen felfigyel ezekre. Csakhogy egy-két példát hozzak: amikor Joe Chill tárgyalásán a bíró megemlíti, hogy a Wayne-család egy tagja is jelen van, Bruce a háttérben feláll, közben Chill lelkiismeret-furdalástól (és az emlékek visszaidézésétől) telt arcát mutatják maga elé meredve; amikor Bruce Ducarddal kardozik a jégen, majd a mentor megemlíti, hogy a fiú szüleinek halála nem az ő, hanem az apja hibája volt, s láthatjuk Bruce kitörő haragját; amikor Batman egy háztetőn fekszik, miután égve kiugrott az ablakon, s a 2 tizedmásodpercre bevágott flashbackekből szinte mi is átérezzük, amit Bruce abban a pillanatban a méregtől átjártan összes félelmétől kínozva átélt… még így leírva is imádom ezeket a jeleneteket. Hatalmas megoldások övezik végig a mozit, bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen fanatikus. Hopsz, ja igen, szóval tegnap láttam… szóval mindez első megtekintésre átjött…:-D

Említettem a képi beállításokat és a dramaturgiát. Mindkettő zseniális. Előbbi nem hiszem, hogy meglepő megállapítás, más is felfigyelt már erre, értem ez alatt Wally Pfister vezető operatőr Oscar-jelölését. Egyáltalán nem érdemtelen jelölés volt ez, bár nagyon részletezni nem tudom, de azt kell, hogy mondjam, nagyon jó munkát végzett (ugyanez a stílus jön át A tökéletes trükk című filmen is – nem véletlenül, hisz ezt is Christopher Nolan rendezte, de tényleg felismerhető a hasonlóság). A párbeszédek és a monológok szintén borzongatóak, a szó pozitív értelmében. Ami a leginkább tetszik bennük, hogy nagyon választékos a szóhasználat bennük. Ha az ember szereti az angol nyelvet, egyszerűen csak bekapcsolja a filmet (természetesen feliratosan), leül a TV elé, elterül a fotelban, és engedi, hogy mint tűző napsütésben az épp fotoszintetizáló diófába ömlő fénytenger, úgy ömöljön belé is a jól megkomponált többsorosok tömege. Ráadásul egy olyan fél-kezdő angolos, mint én, nagyon sok új szót tanulhat ezekből. Egyébként ez a választékosság főleg ott jön elő, ahol némelyeknek esetleg már túlzásnak is tűnhet: Henri Ducard/Ra’s Al Ghul monológjainál. Ezek a szándékosan beképzelt, fennkölt dumák engem abszolút nem zavartak, hihetetlen meggyőzőek voltak még úgy is, hogy néha arról volt szó, ők pusztították el Rómát és Konstantinápolyt. Nem érdekelt, egyszerűen baromi jól hangoztak; én is így akarok beszélni angolul!:-D

Na jó, már így is túl sokat írtam ebbe a részlegbe, úgyhogy kezdjük el a már jól megszokott kategorizálást, és elemezzük ki egy kicsit Batman és alteregója karakterét.

Batman/Bruce Wayne

Az eddigi Batmaneknek volt egy – számomra – negatív tulajdonsága. Ami nem inkább negatív volt, sokkal inkább kényelmetlen, amolyan csalódást keltő. Azt hiszem, használtam már ezt a hasonlatot az egyik korábbi posztban, de ismét fel kell hoznom: olyan ez, mint amikor van egy kedvenc színészed, akiért végtelenül rajongsz. Minden filmjét láttad, nagyon szereted, majd egyszer csak egy díjátadáson, amikor odaállsz a vörös szőnyeg mellé, ahol mindenki felvonul, elhalad melletted, de azon kívül, hogy maximum egyszer feléd int, nem foglalkozik veled túl sokat, inkább komoran továbbáll. És ez bánt téged, ez kényelmetlen számodra, ez sértő rád nézve. Bánt, hogy barátságtalan veled szemben. Persze milyen legyen, most menjen oda minden rajongójához, és ölelje meg őket? Naná, hogy nem, el kell fogadni, hogy a színészek barátságtalanok (tisztelet a kivételnek). De akkor is nehéz elfogadni. Az eddigi Batman-megformálásokkal ugyanez volt a helyzet. Ő a nagy hős, akit egyébként mindenki imád, de mégis olyan barátságtalan. Nem megy oda jópofizni minden kimentett áldozathoz, nem valami kedves természetű. Félreértés ne essék, abszolút nem rosszból mondom, hisz Batman egy ilyen szuperhős. Ő nem Pókember, aki fejjel lefelé csókolózik holmi lányokkal, ez van. De ezt a képet jól adta át Michael Keaton, még Val Kilmer is.

Ami Christian Bale Batmanjét illeti, az az, hogy ő jóval barátságosabb. Nem az emberek felé, hanem kisugárzásban. Sokkal… kedvesebb figura. Mármint szerethető (erre még visszatérünk más tekintetben). Hogy miért? Mert neki ismerjük a történetét. Tudjuk, mennyit szenvedett gyerekként, mennyit szenvedett fiatal vándorként azért, hogy azzá váljon, akivé mindig is akart, tudjuk, hogy ő valóban egy hős, mert rengeteget tett önmagáért még úgy is, hogy szörnyű dolgokat kellett átélnie korábban. Ez nyílván egyértelmű velejárója egy eredettörténetnek, mint ami a Kezdődik is, de ki kell, hogy emeljem. Emiatt, hogy ennek a Bruce Wayne-nek ismerjük az élettörténetét, sokkal közelebb áll a szívünkhöz. Ezt értem az alatt, hogy „barátságosabb”. Ettől függetlenül nem kell félteni ezt a Batmant sem, ugyanolyan brutális, ha nem brutálisabb, mint eddigi filmes elődei, gondoljunk csak a hátborzongatóan jó jelenetre, melyben a korrupt Flesst faggatja fejjel lefelé, szóval nem kell nagyon szó szerint vennünk a „kedves” és „szerethető” szavakat.

Ez a „szerethető”-dolog még annyiban fontos, hogy ebben a filmben végre szurkolunk a főhősnek. Említettem korábbi bejegyzésekben, hogy egy ilyen filmben (bár nyílván az összesben) nagyon fontos, hogy a néző őszintén, teljes szívből szurkoljon a főszereplőnek, viszont ezt csak nagyon kevés filmben tudják megvalósítani. A Batmanben pl. szerintem nem tudták (a Schumacher-féle részekről már nem is érdemes szólni). Számos olyan embert ismerek, akik eleve nem szeretik, ha egy filmben megmondják neki, hogy akkor most ki a jó és ki a rossz, és kinek kell drukkolni végig, emiatt például az 1989-es részben szemrebbenés nélkül Jokert éltették volna végig (aki, valljuk be, ebben a részben bizonyos tekintetben tényleg szimpatikusabb karakter, mint Bruce úrfi). A Batman Kezdődikben viszont ez a veszély nem hiszem, hogy fennállhat. Az előbb említettekből kifolyólag az ember tökéletesen együtt érez Bruce-szal, és egy baromira szimpatikus karakterré válik még a film elején, ez pedig a végéig így marad. Ez nagyon jó pont.

Az ellenfelek

Henri Ducard alias Ra’s Al Ghul, Dr. Jonathan Crane a.k.a. Madárijesztő, és Carmine Falcone. Ők azok, akik ebben a filmben az „ellenfél” címszó alatt szerepelnek, bár közülük is inkább csak az első kettőt érdemes említeni, hisz Falcone szerintem inkább mellékszereplő.

Bár most kicsit kimerült a költői vénám, és nagyon nem tudnék ide mit írni… ez nem egyenrangú azzal, hogy rossz karakterek lennének az imént felsoroltak, sőt, abszolút nem! Szóval nem félreérteni.

Ducardot nagyjából a dramaturgia-résznél már kiveséztem, kábé annyit tudnék most itt is elmondani róla. Mondjuk kicsit furcsa, hogy a készítők Batman első ellenfelének rögtön egy ilyen hatalmas erejű figurát tettek be, mint Ra’s Al Ghul, úgy, hogy a történet végén el is intézi őt (no persze ki tudja, mi történt vele, miután lezuhant a vonat;-)), de jelentkezzen, akit ez 2 másodpercnél hosszabb ideig zavart; azt meghívom egy közös sörözésre, melyen én is igazi, alkoholos sört fogok inni.

Ami Cillian Murphy-ben az egyik pozitívum, hogy fiatal, és nyílván ő is ennek a készítők részéről nyíltan felvállalt „fiatalítókúrának” az egyik felvonultatott szereplője. Gondolok én itt arra, hogy láthatóan megpróbáltak számos karaktert sokkal fiatalabbnak ábrázolni, azaz sokkal fiatalabb színészekkel eljátszatni, mint azt eddig megszokhattuk, vagy mint arra előzetesen számítottunk volna (pl. Christian Bale, Cillian Murphy, még akár Gary Oldman is beillene a sorba, illetve a következő részből Aaron Eckhart és Heath Ledger). Ez nekem nagyon tetszett, adott az egésznek egy frissítő jelleget, valamint egy olyan plusz töltetet, ami valami olyasmit sugallt, hogy „Nézzetek ide, nem vagyok még 30 éves, de ugyanúgy eljátszom ezt a szerepet, mint egy n-szer 10 évvel idősebb bárki!”. És mondja valaki, hogy nincs igaza ennek a belső hangnak. De még mennyire, hogy igaza van, ezek a gyerekek szédületesen jól alakítják a szerepeiket! Cillian Murphy is, aki abban az időben még talán a stáb „legnévtelenebb” tagja volt a főszereplők közül, mégis kiválóan alakította Jonathan Crane-t; nem az, hogy nem is lehetett volna nála jobbat találni, de egyszerűen nem lett volna rá szükség. Ilyen szempontból ő tökéletes választás volt (arról nem is beszélve, hogy Murphy-nek már eleve van egy kis pszichopata kisugárzása furcsa arccsontozatának köszönhetően).

Szerintem az ellenfelekről elég ennyit, nagyon jól ki voltak találva, nagyon jól meg voltak formálva, ennél nem is kellett több.

A Bat-cuccok

A legjobb Batman szerkóival kapcsolatban az volt, hogy végig a funkcionalitásra törekedtek, nem pedig a külsőségekre, és persze ebből kifolyólag mindennek az eredete szépen meg volt magyarázva (mint egy jó eredettörténetben, ugyebár). A felsoroláson és a monoton dicséreten kívül nem tudok mást tenni, szóval nagyon tetszett a feketére festett Kevlar Batruha; a hagyományokkal és laikus elvárásokkal totálisan szakító Tank, melyet eredetileg hídépítésre terveztek, ebből kifolyólag abszolút nem voltak zavaróak az olyan beállításai, mint Fegyver-üzemmód, Lopakodó-üzemmód, hatalmas ugrások és nitro; az inkább shurikenekre, mint bumerángokra hajazó elegánsan egyszerű Batarangok; a siklórepülést elősegítő emlékezőanyag; valamint személyes kedvencem, a Denevér-Stuffok csúcspontja, a denevérhívó talpbetét, mely segítségével végre betekintést nyerhettünk abba, hogyan képes Batman az abszolút félelem- és rettegéskeltésre, gondolok itt a kis bőregerek közötti sétára a folyosón. Eszméletlen hatásos képsorok!

(Note: tisztában vagyok vele, hogy a most felsorolt Batman-kellékek közül a film készítői számosat az alapanyagként szolgáló képregényekből vettek át, így amikor dicsérem őket, valójában a képregényeket kell, hogy dicsérjem, de hát mindenképp meg kellett őket említenem.)

ÖSSZESÍTÉS

Batman: Kezdődik! – 10/10

Ami tetszett:
- az alapkoncepció, melynek kapcsán a készítők a realitásra törekedtek
- a kiváló színészek és kiváló karakterek
- a kiváló párbeszédek és monológok
- a nagyon jó képi beállítások
- a nagyon jó filmzene

Ami nem tetszett:
- nos, furán hangozhat, de van ilyen, és még furább, hogy pont a kamerakezeléssel kapcsolatban. Bár nagyon sokat dicsértem utóbbit, mégis volt egy dolog, ami engem zavart, méghozzá az, hogy az akciójelenetek alatt (pl. amikor a kikötőben Batman lecsap a maffiózókra, vagy amikor megölik Bruce szüleit) gyakorlatilag nem lehetett látni semmit abból, ami a képernyőn történt. Egyszerűen már-már élvezhetetlen módon ugrált a kamera, és tényleg nem lehetett tudni, hogy ki mit csinál éppen.

Okulva balgaságomból, miután elveszett a teljes bloganyag, most Wordben írtam a kritikát, emiatt viszont nem tudom, milyen terjedelműre sikeredett. Ilyen viszonylatban még nem láttam bejegyzésem, így lehet, hogy orbitálisan hosszú lett, vagy aránytalanul rövid, ezek miatt elnézéseteket kérem (feltéve, hogy zavar titeket). A lényeg, hogy végére értem a Batman Mozifilm Antológiának, így most ezen blogsorozatom szünetet tart egy időre – konkrétan fél évre. Ekkor ugyanis egy különkiadás keretei között ismét felhozom, hogy újult erővel értékelhessem a Kezdődik júliusban megjelenő folytatását, a The Dark Knightot. Amíg ez meg nem történik, maradjatok blogközelben (melyet konkrét tervekkel most nem tervezek frissíteni, de majd csak kitalálok valamit;-)).

Utolsó módosítás: 2008.08.07. 22:54

Hozzászólások

Dealer
1 | Dealer 2008.01.08. 22:42
Hol is kezdjem? A bejegyzés orbitálisan hosszú lett, és aránytalanul rövid... Hosszabb lett minden eddiginél, részletesebb, tartalmasabb, jobb. Viszont... Hiányos. Rettenetesen hiányos. A történetről szinte semmi, Alfred, Rachel, Gordon, Lucius karakteréről semmi, ezek hol vannak? Főleg akkor hiányoltam Michael Caine nevének megemlítését, amikor arról írtál, hogy a színészek fiatalabbak az eddigi filmek színészeinél. (Michael Gough levegőt is csak segítséggel kapott, Caine meg gerendákat tologat le Batmanről...) Őszintén szólva érezhetően elkapkodtad a dolgot, de ezt megértem, mivel egyszer már ugrott egy írásod ezzel kapcsolatban. Remélem nincs harag, csak nekem ezek szemet szúrtak. Mindezen felül ismétlem, zseniális volt ez a sorozat, és hát alig várom, hogy a Sötét Lovag és a rajzfilm DVD kritikákat is itt lássam. :-)
Germinator
2 | Germinator 2008.01.09. 15:44
Dehogy van harag, sőt, lehet, hogy - csúnyán fogalmazva - ha lesz hozzá kedvem, update-elek egyet, és a hiányolt dolgokkal kiegészítem a bejegyzést. Ami mondjuk a rajzfilmeket illeti, azokkal kapcsolatban nem ígérhetek semmit, de teszek kísérletet a dolgok elérésének irányába...:-D
Dealer
3 | Dealer 2008.01.09. 16:36
Nem tudom, egyre gondolunk-e, én a nyáron megjelenő összekötő animére gondolok. :-) Bár a klasszikus rajzfilmek sem rosszak... :-)
Germinator
4 | Germinator 2008.01.09. 16:37
Jaaa... okés. Képzavar off. Egyébként azok hol/hogy fognak megjelenni? Simán DVD-n?
Dealer
5 | Dealer 2008.01.09. 16:40
Legjobb tudomásom szerint igen. De a The Dark Knight topic(od)ban van egy link ezzel kapcsolatban.
6 | .:[Kain]:. 2008.01.09. 20:24
a kamerakezelés pont a dokkos résznél a legkirályabb, azt az érzést kelti, hogy ugyan ott van előtted maga Batman, de hiába bambulsz magad elé, az árnyak bajnoka még pár pribék gyűrűjében is az árnyakban tud maradni, Falcone sem tudja kivenni pontosan, hogy mi is történik, ezért szarik be.
Amikor a szüleit lelövik, az meg arról szól, hogy milyen hirtelen is történik meg a tragédia, két lövés, és még észbe sem kapott a kis Bruce, már nincsenek szülei... nem is látja, hogy mi történik körülötte.
sztem az egyetlen, amit kihagyhattak volna, az a realitásba belerontó "felhúzom magam egy kötélen, aminek senki nem tudja hol a vége" pillanat volt a dokkoknál, a nice coat után rögtön. a parton, ahol egy magasabb épület sincs, meg nagyjából a darukon kívül semmi magas, ott hova húzta fel magát? nah ez nem kellett volna. de a kamerakezelés így jó, ahogy van.
Germinator
7 | Germinator 2008.01.10. 17:49
Hát igen, nyílván nehéz helyzetbe kerül az ember, ha egy olyan dolgot akar kritizálni, ami szándékosan a koncepció része (ezesetben: mi is szinte az események fejüket kapkodó résztvevői vagyunk), és konkrétan olvastam két filmkritikát, mely kiemelte ezeket az akciójeleneteket. Az egyik azt írta, amit én, azaz hogy semmi sem vehető ki és ez - durván fogalmazva - idegesítő; a másik pedig pont azt, amit te, avagy ez is csak Batman rejtélyességét és félelmetességét erősítette. Szerintem azért mindkettőben van igazság, de ilyen szinten én inkább az elsőnél maradok:-)
8 | Mr.Green 2010.11.06. 18:14
Hello engem az érdekelne h honnan lehet be szerezni olyan
"Denevér Stuffok" at ?

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.