Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gerry blogja

Sziget 2. nap

Gerry | 2007.08.10. 14:40 | kategória: fesztivál | 0 hozzászólás

Jelentem alásan, oszlik a por. Ez jó. Persze nem holmi varázsütésre oszlik ám, hanem olyasféle égi jelekre, mind példának okáért az eső. A tegnapi, másodi napon délután többször is megszórta a jónépet az égi áldás, nem kicsit, nagyon. Ez egyfelől roppant jó, mert az ember szinte érzi amint tüdeje megkönnyebbülve felkiált, hogy "Végre!", másfelől azonban mint tudjuk, a fesztiválokon a jó hangulat legfőbb generátora nem a szakadó eső. Sem pedig az azt követő sártenger. Bár ez utóbbiról egyelőre csupán elszigetelten beszélhetünk, félő, hogy a helyzet romlani fog, ti. amint kipillantok a sajtóközpont ablakán olyasféle dolgokat látok, mint felhők. Sok sok alattomos felhőcske, amik egész hadoszlopokban masírozva csak arra várnak, hogy jól megszórják a védetlen szigetelőket.
Ami az esőn kívül történt a második napon, azt jobbára olyan dolgokkal lehet összefoglalni, mint (számomra) a dögunalmasabbnál is unalmasabb pop, akartam írni arany ászok sátor, érdekesnek ígérkező, de aztán túlzott tücögésbe fulladó Nagyszínpad, és némi táncdalfesztivál, mert a a tibi csoki jó, a tibi csoki finom...
Ami a Nagyszínpadot illeti, itt a Chemical Brothers adott vérpezsdítő koncertet. Avagy nyomta be az mp3-at, de kit érdekel mindez, amikor volt szép és jó színpadi videoshow, illetve lézer és füst dögivel. És persze hangerő is, ami csak belefér. Az dolog vizuális szinten teljesen korrekt volt, ebbe belekötni holmi fesztiválon nemigen lehet, egyszerűen jó volt, és kész. A hangzás a hozzáértők szerint már kevésbé, s igaz ami igaz, még a hozzám hasonló, az elektronikus zenékhez mérsékelten értő egyén is felfedezett némi torzítást, de szintén csak arra tudok hivatkozni, hogy ez egy fesztivál, és oda viszont elment a hangzás, nem volt vérlázítóan rosz. Ami a dolog zenei részét illeti, bevallom hősiesen, hogy a "Party Aréna kihelyezett tagozata" beütés engem fél óra után a helyszín elhagyására késztetett, de ez már csupán az én zenei preferenciarendszerem következménye, nem a Chemical Brothers produkciójáé. Meg azért, hogy már rohadt éhes voltam. Ebből következőleg viszont mit lehet tenni, úgyis a kinainál kötött ki az ember fia, ahonnan tökéletesen lehett hallani a fellépés második felét is. Meg a végén a meginduló emberáradatot. Az előttük tevékenykedő "The Good, the Bad, and the Queen" sem volt rosz, sőt, néhol már kifejezetten jónak volt mondható, bár az már a bemutatkozó albumról is lejött, hogy igazán ütős szerzeményeket Damon Albarn és szupergruppja nem fog Budapestre hozni. Nem is hoztak, de ettől még a koncert "korrekt" volt.
Ami pedig a "méltán népszerű" táncdalzenei részt illeti, hát igen. És na. Még két éve megígértem az együttes (meg més másik kettő) énekesének és kedves és néhol kedvetlen cimboráinak, hogy egyszer tényleg végignézem a Macskajaj című hobbizenekaruk produkcióját (aminek a létét mérsékelten értem, hiszen mi poén van abban, hogy saját zenekaraikkal komoly tömegeket megmozgató emberek negyed táncház előtt dalolásznak, dehát poén, és kész), amire idén sort is kerítettem. Főként persze azért, mert már menni sem volt kedvem, s a kényelmes ülőpozíció minden koncertet megszépít. Még a Dolly Rollt is, ami elsőre borzalmasan hangzik, másodjára azonban az ember akaratlanul is ráeszmél, hogy ezt is, meg azt is, meg nini, emezt a számot is ismeri. S a studióhangzás nem kell, hogy elvegye az ember kedvét: megfelelő öniróniával kezelve jópofa is lehet mindez. Az példának okáért, hogy mindenféle, jobbára a Junkiesben lévő magas, fekete hajú,és roppant mód berúgott egyén felment táncikálni Dollyékhoz, kifejezetten ötletes volt. Legalábbis a részükről, hogy aztán a művésznő ezt mennyire respektálta, az már nem derült ki számomra. De a közönség lelkesen üvöltötte, hogy "Nagyszínpad, Nagyszínpad", mint általában minden "jobb" táncdalfesztiválos koncertet. Meg a rosszabakon is. Ez is jópofa, hát hülyül a közönség, kell is egy efféle koncerten. Aztán persze egyes előadók az iróniát orgazmusközeli értékkel tornásszák fel, miszerint akkor ők tényleg a Nagyszínpadon akarnak fellépni, hiszen ami jár az jár. És valóban, bár idén mindenki Pákója és Uhrin Benedeke nem teszi tiszteletét a Szigeten, sokak nagy bánatára.
Ami viszont a komolyabb komolyabb koncerteket illei, már csupán egyet kell aludni a nin koncertig, ami több, mint kihagyhatatlan. Ugyan Trent Reznor legutóbbi, "Year Zero" albumának csupán a marketingje volt emlékezetes (különféle, adatokkal, mp3-kal teli pendrivek direkt elhagyása a zenekar által használt öltözőkben, mellékes helyiségekben, illetve az apokaliptikus körítés), maga a lemez egy kísérletező, és számomra egyetlen szerethető számot felmutatni nem tudó album lett. Azonban az ezt megelőző koncertek tracklistjei szerint van még remény, hogy a Year Zero szerencsésen -majdnem- teljesen mellőzve lesz a koncerten. Hát reméljük is. Addig viszont maradnak a felhők, amik csak nem karnak eltűnni, illetve az ebéd, meg a Chris Cornell. Ezek a közül az egyik nem akar eltűnni, a másik meg feltűnni. Ti. "Cornellnek, hangszálprobléma miatt, orvosa tanácsára le kellett mondania az első három európai koncertjét, így a szigetes fellépést is". Hát csessze meg az orvos. Meg úgy általában mindenki, hogy a számora a második legjobban várt koncert elmarad, és majd kapunk helyette valami pótlékot. Ez nem járja, nem járja. Persze valamiféle csoda folytán lehetséges, hogy sikerül előkeríteniük egy értelmes pótlást, de egyelőre roppant burulátó vagyok. Bár a reményhal meg utoljára, mint tudjuk. Úgy legyen.

Utolsó módosítás: 2007.08.16. 23:17

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.