Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gerry blogja

Sziget 4. nap

Gerry | 2007.08.12. 16:52 | kategória: fesztivál | 0 hozzászólás

Isten óvja a Királynőt! Vagy valami hasonló. Nehéz épkézláb mondatokat firkantani akkor, amikor az ember már kezdni érezni a Sziget végét, azaz az ötödik napon erőteljesen fáradt, álmos, nyűgös, és pöttyet saras. A sárt mint olyat lassanként fel lehete venni a Sziget hivatalos logói közé, lévén az utánpótlásáról a folyamatosan jelen lévő felhők bőségesen gondoskodnak, és egyelőre nem látszik különösebb remény arra nézve, hogy záros időn belül eltakarodjanak a helyszín fölül. A helyszínen pedig mindenféle koncertek zajlanak ill. zajlottak, amik között éppúgy vannak remekek, mint haloványka próbálkozások is. Micsoda klisés bevezetés is ez pár koncertbeszámolóhoz, rémes. De lesz még ez roszabb is, csak győzzétek kivárni.
A The Hives két évvel ezelőtt is igen korrekt koncertet nyomott le, így úgy gondoltam megnézem most is, de ebbéli foglalatosságomat két fontos momentum akadájozta meg, úgymint lakatvásárlás, illetve az ezzel egybekötött kajálás. S hogy mi a fészkes fenéért kell a negyedik napon lakatot venni? Jobbára azért, mert a harmadik nap este az ember nyitva találja a sátrát. Az asszony Derrick és Columbo egyesített alaposságával, továbbá MacGyver találékonyságával szétnéz, azonban teljes meglepetésre minden a helyén van. Gyanús. Egy rendes sátorkifosztás után ruhák szanaszét, sátor összedőlve, alvómaci feje letépve, értékesebb dolgok kirámolva, és valamilyen církalmasabb szöveg vérrel németül a sátor oldalára festve. Azonban itt minden a helyén volt, kutakodásnak mégcsak nyomát sem lehetett találni, és még a tökéletesen észrevehető helyen lévő szoftver és dvd csomag is érintetlen volt. Először kedves barátném az egyik Lewis farmerének eltűnését prognosztizálta, azonban utóbb kiderült, az is megvan. Egyre gyanúsabb. Aztán szétnézvén a sátor mellett kettő darab tangaszerű izét találtam a földön, mi a manó, de ismerősek, és persze hogy az az asszonyé. Ehhez képest az X-akták gyengébb mint a Tv maci. Megértem én persze a kélyes bugyitolvajokat, hát kell valami szuvenír, de jobb helyeken az adott napra jutó leányzó bugyiját tartja meg az ember, nem a másét veszi kölcsön-legalábbis ez logikusabbnak hangzik, ha már japósat játszunk. Persze lezárta az ember pár izével a sátrat, töksötétben igen nehéz lehetett kibogozni, de csak megtették. Mindegy, mostantól van desingos lakatunk, s a passokon ott fityeg egy-egy miniatűr kis kulcsocska. Cuki.
Az, hogy a Hives-ről lemaradt az ember kevésbé megkapó, dehát na, biztos jönnek még, legalábbis reméljük. A Kispálék is stabilan itt lesznek jövőre is, éppen ezért csupán fél, koncertidőt szántunk rájuk. A NIN-re már nem. Arra az első sorokig való célzott furakodás volt jellemző, vegyítve a roppant csúnyán nézéssel, ha netán valaki meg merte volna kérdezni, hogy ugyan már, látsz hátrébb is. Ami ebben a Blitzkriegben meglepett az az volt, hogy hiába indult el az ember amúgy is relatíve elölről a Kispál végén öles léptekkel a színpad felé, ha olyan jó tíz sornyi mélységben áthatotlahatlan sorfalba botlott- ti. vannak olyvát elvakult kül és belföldiek, akik képesek egy általuk baromira nem ismert avagy nem kedvelt banda komplett koncertjét is végignézni csak azért, hogy a kultikus zenekarukat megnézzék. Normál esetben erre azt szoktam mondani, hogy hülyék így, meg úgy, de ne teszem, lévén a nin-ről szólván inkább csak annyit mondok: bár fura, de meg tudom érteni. Azt már mondjuk kevésbé, amikor a szellemi képességeikkel aligha szárnyalló emberkék heves lökdösődésbe kezdenek, sőt, néhányan még pogózni is megpróbálnának, ha nem állítanák le őket. Ritka nagy élmény mindez barátnővel, akit védene az ember, s midnezt tetézi maga Trent Reznor is, lévén a nin egyes számai amúgy is kihozzák az emberből az állatot, s nem csak a "Closer" kellően romantikus refrénjére gondolok. Hiába tudja az ember, hogy van erre esély, mégha nem is holmi pogózós rockzenét kapunk, de ettől még éppúgy idegesítő marad. Maga a koncert korrekt volt. Nem több, és nem is kevesebb. Alapvetően egy fesztiválkompatibilis nin-t kaptunk, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A setlist nem okozott sok meglepetés, bár volt Year Zero is, hát Istenem, legyen YZ, végtére az az új album, mégha számomra igen felejtős darabnak bizonyult is. Fohászaim egyes ritkábban játszott számok esetében nem jöttek be, miszerint nem hangzottak el, de hiányérzet ennek ellenére sincs bennem, a felhozatal viszonylag jó volt, s a műsor végére nem túl nagy meglepetéssel elhelyezett "Hurt" is hatásos fogás volt a Reznor mögött szálló digitális hópihékkel együtt. Mondhatnánk hogy giccses, de nem volt az, sokkal inkább kiszámíthatóan hatásos. A látvány és a hangzás is rendben volt, mint ahogy úgy az egész koncert is, ahogy azt már említettem. Meglepetéssel nem szolgált, azonban azt mindenképpen hozta, amit elvártunk tőle. S még az időjárás is megkönyörült, lévén bár a koncert utolsó harmadában elkezdett szemerkélni, nem váltott fokozatot az eső, s csupán késő este kezdett el jobban esni-ami a péntek esti özönvízhez képest szofisztikált csöpögésnek tűnt csupán.
Az efféle torkaszakattából üvöltözős, szardíniaszerűen elhelyezkedős koncertek után mi mást is akarhat az ember, mint inni, s az idei Szigeten valahogyan kialakult abszienciám következtében (melynek értelmében egyetlen csepp alkoholt sem ittam egyik napon sem-valahogy megesett, pontosabban nem esett, ki tudja hogy), mi mást, mint ásványvizet. Ezeket pedig olyan részben olyan helyeken lehet fellelni, mint egyes színpadok belsőbb részei, amelyekről szólva megintcsak a Táncdalfesztivál volt a legközelebb. Hát na, szinte törvényszerűnek tűnt, igaz, a pólós, és póló nélküli verseny után fellépő Korda művészpáron, és az előbbire nagy mennyiségben kíváncsi Pc Gurusokon átbotorkálva igen gyorsan sikerült abszolválni a hűtő ha nem is módszeres, de lagalábbis egy egész palackra kiterjedő kifosztását - a többit alighanem a szintén tikkadt kollégák elfogyasztották már. A Magic Mirrorban a show már véget ért, mire odaértünk, s a félúton megtekintett hastánc miatt Kordáékról is lemaradt az ember, afene. Na majd legközelebb, addig is vár mindenkit sok-sok szeretettel a mai, vasárnapi napon fellépő Zalatnay Sarolta, illetve a táncdalossá nemesedett, valahavolt tiniszívmoncsorgató Hip-Hop Boys. Reméljük eső nélkül.

Utolsó módosítás: 2008.06.09. 12:12

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.