Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gerry blogja

Sziget 2008 2. nap

Gerry | 2008.08.15. 14:48 | kategória: fesztivál | 2 hozzászólás

Második nap. A por és a kosz roppant érdekes elegye irtózatos mennyiségben, és teljességgel levakarhatatlanul kezd felgyülemleni az ember lábán. Minderre talán gyógyírt jelenthetne egy forró fürdő, azonban ennek jogát idén megvonták tőlünk. Nem kollektíve tőlem és az asszonytól, hanem a Szigeten ilyen vagy olyan módon dolgozók usqe 90%-tól. Történt ugyanis, hogy a „Csónakház” fedőnéven futó, egészen rejtélyes módon az év 359 napján valóban csónakházként funkcionáló épületből kitiltottak mindenkit, aki „nem a ződ kerítésen belül dolgozik”. Egy segítőkész, ámbár kutatóprofesszori babérokra nagy valószínűséggel aligha törő srác közölte a hírt, mentegetvén magát, hogy ez az első Szigete, neki ezt mondták, kész. A főnökasszonyától sem tudtunk meg mást, csupán azt, hogy tavaly páran vandálkodtak a fürdőben. Hogy kik, és pontosan miféle borzalmakat is követtek el, arról nem nyertünk felvilágosítást, azonban ezzel szinkronban bejutást sem. Ugyan a Csónakház nem kínál lényegesen nagyobb tisztaságot, mint a közfürdők, rendelkezik azzal a roppant megnyerő tulajdonsággal, miszerint elviekben a budapesti vízvezeték-hálózatra van rákötve. Ennek a kulcsszava pedig: meleg víz. Nem holmi lingyi-langyi, kis csöppekben adagolt, hanem tűzforró, akár órákon át ömlő meleg víz. Ennek előnyeit pedig alig kell ecsetelnem egy olyan fesztiválon, ahol a közönség számára némi langyos víz is már a nirvána előkapujának tűnik. Azonban a mai napig nem sikerült elérni, hogy jól megszokott csibeköltőhelyünkre bejussunk, így maradt az általam először és utoljára három éve használt közfürdő, a maga némiképen fagyos hangulatával. Azonban meglepetésemre a közfürdőknek vannak előnyei is. A hideg víz kétségkívül nem tartozik ezek közé, de mivel merő mazochizmusból amúgy is szoktam hideg vízzel fürödni, ez túlontúl nagy problémát nem okoz - igaz, tegnap este például Franciahon férfialakosságának jelentékeny részének fagyott le a nemesebbik szerve a hangokból ítélve. Ellenben a Csónakház néha irtózatos telítettsége helyett itt az átlag hajnal fél hármas időpontkor nem kell várni a bejutásra, sőt, voltaképpen a kutya nincs a helyszínen, ami mindenképpen pozitívum. S a várakozás nélküli fürdőzés igen nagy hír annak, aki évekkel ezelőtt már komplett újságokat olvasott ki hajnalban, várva a bejutásra. A közfürdők hátrányai közé tartozik persze az, hogy sokan az ajtót mint olyat fotocellásnak hiszik, illetve a lopásokra is fokozottan figyelni kell.

S figyelni kell a koncertekre is, amelyek közül itt volt például a Jamiroquai, amely esetében elviekben nem lehetne rossz koncertet adni, lévén a műfaj kötelez: a közönség előre izzította a csípőjét és a kezeit, hogy szinkronban csápoljon és próbáljon meg táncolni. A dolog adja magát, s voltaképpen nem is volt rossza koncert: mert a számok is adták magukat. Mivel a legutóbbi Jamiroquai album, a Dynamite óta is eltelt már három és, s a zenekar legutóbb csupán egy best of albummal jelentkezett másfél éve (High Times - Singles1992 – 2006), így logikusan várhattunk, és kaptunk is válogatást az együttes slágereiből és kicsit kevéssé ismert dalaiból egyaránt. Ugyan a slágerrészen számos dal kimaradt, alapvetően ezzel nem is lett volna probléma, mintsem a némiképpen álmosító Jay Kay-el, aki sem tánctudását, sem pedig színpadi aktivitását nem csillantotta meg. Néha rohangált egy keveset, s rendkívül ritkán még holmi táncszerűséget is előadott, Jay Kay sokkal inkább tűnt unottnak és rezignáltnak, mintsem aktívnak. Vele szemben a kivetítőkért felelős szaki egészen fantasztikus varázsbogyókat kapkodhatott be nagyobb mennyiségben a koncert előtt, mert félelmetes munkát végzett. Hol tökéletesen érdektelen koncertezőket mutogatott (semmi "jó nő nagy mellekkel" klisé, csak Béka a negyedik sorból, és Ricsi Zs, a magát valamely Los Angeles-i gettóba képzelő rapper hülyegyerek) hol pedig az adott számhoz semmilyen mértékben nem odaillő felvételeket a Jamiroquai-ról. Bár nem vagyok híve az efféle segédszereknek, tényleg kíváncsi lennék miféle csodabogyókról is lehetett szó. Az eredmény tudniillik magáért beszélt.

Ennek ellenére a koncert nem volt rossz, pontosan a már említett műfaji sajátosságok miatt.
Elviekben jó koncertre számítottunk az újonnan felavatott Jazz Színpadon is Rhoda Sctott-tól, azonban miután a nyitó négy szám mindvégig megmaradt az akusztikus kereteken belül, kissé unottal álltunk tovább egyenesen az Open Vidámzenei Színpadra, a Tereskova koncertjére. Alapvetően csupán a kíváncsiság vezérelt bennünket, azonban mintegy fél órára, a koncert -???- végig ott is ragadtunk. Ugyan a „szándékoltan amatőr” előadásmód mindent letaglózóan borzalmas számokat produkált, amik nem csupán élvezhetetlenek, hanem kegyetlenek is (kettő darabot leszámítva, amelyek közül az egyiknek a nevét nem tudjuk,és alighanem nem is fogjuk megtudni, míg a másik a „méltán” népszerű „Illatos a…” c. opusz volt), Nagy Krisztina baromkodásai és előadásmódja néhol valóban jópofa volt, s az ember néha csak tágra zárt szemekkel nézte, hogy most akkor mi is van pontosan? Soha többet még egyszer, de egyszer látni kell. Akárcsak az Ire Maffiát, amely a hozzáértők szerint megintcsak fergeteges koncertet adott, majdnem telt ház előtt, s tény: amit húsz percig hallottunk, az valóban jó volt, még akkor is, ha a műfaj nagyobb dózisban való fogyasztásától heveny kiütéseket kapok. „Hazafelé” szivárogva meglepve konstatáltunk, hogy a Táncdalfesztivál sátorból majd’ kicsordul a tömeg, holott sem félmeztelen lányok, sem pedig Korda Gyuriék nincsenek a színpadon. A kérdésre a megoldást a Hollywood Rose Guns ’N Roses tribute band szolgáltatta, akik valóban vérprofi koncertet nyomtak le. Természetesen könnyű egy tribute-zenekarnak, hiszen a jól ismert klasszikus számokkal bárkit lázba lehet hozni, s pont, nem nagy teljesítmény ez. Ennél azonban sokkal többet nyújtott a tribute banda, hiszen nem csupán egy profi koncertet nyomtak le, láthatóan beleadtak anyait apait – nemhiába telt meg csordultig a Táncdalfesztivál.

Vannak azonban változatlan dolgok is a Szigeten, így például a meleg, a meleg és a meleg. És persze a hőség. Bár elvileg holnap már ez is meg fog változni. A kérdés csak az, hogy nem úszunk el a változással együtt.

Utolsó módosítás: 2008.08.21. 21:06

Hozzászólások

1 | csuvi 2008.08.15. 19:27
A tavalyihoz hasonlóan idén is jó olvasni írásaidat. Tetszik a stílus, meg minden, de ha már újságírói pass-szal közlekedsz, megtanulhatnál már végre szöveget tördelni, mert erre a tömött karakter-téglalapra ránézni is rossz, nem hogy olvasni :P :D
2 | Gerry 2008.08.16. 14:01
A jó dolgokért meg kell szenvedni :P
Tördelések meg vannak, maximum nagy az egy bekezdésre jutó karakterek száma:o)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.