Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gerry blogja

Sziget 2009 5. nap

Gerry | 2009.08.17. 23:57 | kategória: fesztivál | 2 hozzászólás

A vasárnap azért jó, mert vége. De nagyon. Persze baromi egyszerű a Szigetről meg a kifáradásról írni abban a paradicsomi állapotban, mikor az ember késő délután kimegy a Szigetre, jól érzi magát a Szigeten, csápol a Szigeten, majd hazamegy. De nem a Szigeten, hanem saját kis lakásába, házába, netán palotájába. Amennyiben viszont a Sziget fáradalmait a Szigeten pihenjük ki, úgy ez a sátrazós dolog lényegesen kevéssé tűnik vagánynak, meg rrákkendroll életérzésnek, semmint kényelmetlennek és frusztrálónak. Persze lehet, hogy csak én öregszek. De nagyon.
Az ötödik nap terveink szerint a leglegleg nap volt: végre számunkra is érdekes Nagyszínpadi felhozatal, ami akár még képes is megmozgatni az embert, meg egyébként is: mikor máskor, ha nem az utolsó napon? Kaptunk is a pofánkba rendesen. Mégha nem is mindig úgy, ahogy gondoltuk.
Az első nagyon várt koncertet a Danko Jones adta: a kanadai banda mérsékelten kanadainak (ejnye, de antimultikultúrális vagyok) kinéző, rettenetes arcszerkezetű énekese s bandája egyszerű, de őszinte hard rockot játszik, nem is akárhogyan. A számok összetettségéről kár is lenne vitát nyitni, lévén nincs miről, de ez a műfaj nem az a szofisztikált fajta, mint azt Danko el is mondta „ez rock’n’roll, b+”. Az automatikusan headbangelős, széles rétegben fogyasztható, tesztoszterontól és hímsovinizmustól túlfűtött számok élőben is működnek, akárcsak maga a szövegelés (nem csoda, hogy a zenekar első albuma megjelenése előtt évekig csak koncertezett. Ilyen kiállással ez csak természetes). Ebből ugyanis szokatlanul sok volt, amit egy mögöttem álló olasz srác papírlapon adott a zenekar tudomására: kuss, és játszatok. Viszont a duma abszolút helyén volt; viccesen önimádó (mit önimádó, egyenesen önistenítő, zseniálisan eltúlzott), beszólogató, a szervezőket a „sok tüctüc”-ért baszogató átvezető, avagy felvezető szövegek ütöttek, mint maguk a számok. Mivel azonban egy maximálisan koncertorientált zenekarról, pontosabban frontemberről van szó, mindez érthető is, s voltaképpen nem is hoztak mást, mint amit elvártunk tőlük. De azt nagyon. Erre mondják, hogy kúl, nagyon kúl, s ami a legfontosabb: őszintén az.

A Danko Jones-al ellentétben az Offspring nemhogy nem hozta amit vártunk, hanem jószerivel semmit nem hozott. Túllendülve a nosztalgiafaktoron és az igen jó húsban lévő Dexter Holland-on már maga a koncertkezdés is rendhagyó volt – olyannyira, hogy én ilyet még nem pipáltam. Rendületlenül furakodtunk előre, bár azt sejtettük, hogy mint mindig, lesz egypár állat, akik imádnak pogózni, illetve furamód a Szigeten kihaltnak hitt punkok közül is felbukkant pár, de végső soron bíztunk a túlélésben, meg az elsöprő többségében normális közönségben. Ennek ellenére ami következett, arra eddigi pályafutásom során még nem volt példa. S remélem nem is lesz. Soha. Történt, hogy egyszerre többszáz ember érezte úgy, hogy pogózzunk most vagy soha. Egyes napirendi pont. A kettes, hogy ezzel szinkronban páran úgy érezték, ideje előrevágni féltucat söröspoharat. A hármas pedig, hogy egy (két?) baromállat bevágott, avagy hozott pár helyzetjelző füstöt mellénk, amik nemcsak, hogy iszonyatosan büdösek voltak, hanem nem is látott semmit az ember, csakhogy lökdösik mint állat, vizes lett, és konkrétan majd megfullad. Egy darabig bírtuk, utána sürgősen hátrébbvonultunk, hogy némileg távolabbról szemléljük az eseményeket; csak tudnám minek. Ugyanis amit egy unott zenekar nem tud teljesen lerombolni, azt a hihetetlenül szar hangosítás megtette. Most őszintén, hallott valaki bármit is a basszgitáron kívül? Úgy amblokk. Valamit? Pedig flegmán, és kábé annyira lázadva mint Lola (kit a Turbonegro koncertjén sikerült felfedezni: ez jobb, mint Kóka és a forró cowboyok), de lenyomták szinte az összes slágerüket, szépen sorban, kár, hogy konkrétan volt mikor hosszú másodperceket vett igénybe, hogy rájöjjek, miről is van szó. Lévén az eredeti nem csak basszgitárra íródott. Az előadás meg csak arra.

Végezetül volt nekünk egy Faith No More-unk. A nosztalgia távolába vesző 90-es években, meg a még korábbi, nőiesen szőrös 80-as dekkádban egy kedves amerikai banda nagyon befutott, igaz, a tengeren innen, és nem túl. Aztán tizenegy éve felbomlottak, ami után a lányok szíve csücske Mike Patton elment 90%-ban emészthetetlen zenékkel kísérletezni, tonnányi zenekarral és zenésszel működve együtt, amik általában a kutyát is alig érdekelték. Most vagy a pénz fogyott el, vagy megjött a lelkesedés, netán mindkettő, de egy turné erejéig összeállt a csapat. Hakni, kiáltották ezrek. És lehet igazuk is volt, mert ez hakni. De, hogy a világ aligha látott még jobb haknit, az hótzicher.
Mert egyrészt Miket Patton egy kicsit őrült, és erre nagyon rá is játszik. Mert bedobott piros bugyit húz a fejére, és úgy énekel egy őrző-védő hátáról. Mert szétveri a saját kis állványát, majd műértően összerakja. Hovatovább üldözőbe veszi a kamerás srácot, és pofánvág ha nem tudod a szöveget. Meg… Elvileg persze semmi meglepő nincs abban amit Patton magánszámában, hiszen mindig is a performanszairól volt híres, arról, hogy miket nem képes a színpadon művelni. De főleg inkább, hogy miket igen. Mindennek ellenére amit kaptunk, az elementáris volt, meg démoni, meg zsibbasztó, és nagyszerű egyben - egy dolog tudni valamit, és más dolog szembesülni vele. A hírek szerint a turné egyes koncertein szinte mindig kitett magáért az egész zenekar, de szintén a hírek szerint idén a Szigeten egy tényleg fenomenálisat alkottak. Igen, így mind, amblokk, mégha Patton ténykedése nemhogy lemosta, hanem lesöpörte őket a színről. Igaz ugyan, hogy személy szerint a Faith No More kísérletezgetőbb számait vajmi kevéssé kedvelem, és pár számot hiányoltama repertoárból (naná!, ez efféle koncerteknél magától értetődő) de ezzel együtt is nagyszerű koncert volt, amit elfelejteni aligha lehet. Arcot lezúzni nem csak hangerővel lehetséges.

Utolsó módosítás: 2009.08.20. 21:27

Hozzászólások

1 | Pyrogate 2009.08.19. 09:20
összegzésért kiált a nép
2 | Gerry 2009.08.19. 13:42
Jah, aznap volt még három koncert részben megtekintve, de a FNM után nem éreztem nagy szükségét annak, hogy st is ejtsek róluk.
Összegzés pedig cikkformátumban lesz majd hamarosan, mint szokott volt lenni mindig :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.