Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gobiakos blogja

Mindenszentek

Gobiakos | 2008.11.01. 09:14 | kategória: Elmélkedések | 13 hozzászólás

Gyújts egy gyertyát! Emlékezz szeretteidre, hozzátartozóidra, barátaidra!
Az év ezen napján – és ami fontos, ne csak ezen – gondolj azokra, akik már nem lehetnek köztünk. Szomorú dolog, de az élet véget ér előbb vagy utóbb, lepereg, mint a homokórában az aprócska szemek, és ez ellen nem tudunk semmit sem tenni. De én ennek ellenére azt vallom, hogy valaki csak akkor hal meg, ha már senki sem őrzi őt a szívében, a gondolataiban. Az én szeretteim – akik már nincsenek mellettem – még mindig nem haltak meg. Velem vannak, és örökre velem lesznek.
Mindenszentek napján, november 1-jén gyertyát gyújtva mondjuk el nekik azt, hogy még mindig a szívünkben laknak és sosem hagyjuk, hogy elmenjenek közülünk. Nagy szavak ezek, mégis puritán a dolog, és éppen ebből a puritánságból fakadóan nehéz megfogalmazni azt, hogy mit is érzünk akkor, mikor azokra gondolunk, akik már nincsenek közöttünk.
Emlékszem, kiskoromban, mikor még az agyam nem értelmezte azt a szót, hogy „halál”, a tesómmal mindig azt játszottuk Mindenszentek estéjén a temetőben, hogy a megolvadt gyertyába mártottuk az ujjunkat, és milyen klassz volt, mikor az kihűlt, és az ujjunk formáját felvéve megdermedt. „Gyertyaujjnak” neveztük el. Aztán eljött az az idő, mikor már korántsem volt kedvünk „gyertyaujjat” készítni, mert a felismerés lándzsaként hasított át az elménken, hogy mi is történik körülöttünk akkor és ott. A temető nem játszótér. De úgy sem szabad rá gondolni, mint egy rossz helyre, ahol csak könny és fájdalom lakik. Nem. A temető egy találkozóhely túlvilági és evilági embereknek, ahol nem csak az imitt-amott mohásodó síremlékek és fejfák vannak, hanem az újra és újra egymásra találni vágyó lelkek is.
A bátyám írt idősebb fejjel egy verset erről az estéről, Mindenszentekről. Ő egy moziként látta a temetőt, ahol a film végén nincs happy end, de az emberek mégis ott állnak, és jéggé fagyott ujjaikat tördelve várják, hogy a filmnek másként legyen vége, mint ahogy. Földbe gyökeredzett lábbal bámulnak maguk elé, és tiszta szívből remélik, hogy ez csak egy rossz álom, amiből felébredhetnek.
Ebbe a „moziba” évről évre rengeteg ember jár, hogy újra végignézze azt az egyetlen egy filmet, aminek a végét úgyis mindenki ismeri. De ők a film szereplőire kíváncsiak. Azért nézik meg filmet, hogy újra „lássák” őket, újra beszélhessenek hozzájuk, újra emlékezhessenek rájuk.
És visszaemlékezni nem rossz dolog, sőt ellenkezőleg. Akkor lesznek igazán közel hozzád a film főszereplői, ha a szívedbe rajzolod az arcképüket, a gesztusaikat, a mosolyukat. Úgy emlékezz, úgy gondolj rájuk, mintha ott lennének veled, fognák a kezed, és rád mosolyognának.
Sokszor fáj emlékezni, de ha fáj is, nem szabad azt megvonni magunktól. Az emlékek túlontúl értékes dolgok ahhoz, hogy csak úgy elutasítsuk magunktól őket.
Gyújts egy gyertyát! Emlékezz szeretteidre, hozzátartozóidra, barátaidra!

Hozzászólások

neumark
1 | neumark 2008.11.01. 11:11
Az egyik legszebb és legértékesebb bejegyzés amit itt olvastam eddig a dome-on. Igazából nem is szeretnék hozzá további kommentárt fűzni mert az íráson van itt most a teljes lényeg.

Köszönöm szépen Ákos
2 | somesz83 2008.11.01. 11:59
Szép írás, köszi, hogy megosztottad velünk.
Razor03
3 | Razor03 2008.11.01. 12:07
Szép írás.
4 | somesz83 2008.11.01. 12:43
Már csak azért is szép, mert ma általában csak azt lehet hallani és látni, hogy halloween party, mennyibe kerül egy mécses és hová lehet parkolni!
5 | ShuleyvA 2008.11.01. 14:00
Tényleg szép bejegyzés lett... :-/ Pedig azthittem a kis terjedelem nem lesz ilyen bensőséges... tévedtem. Szép gondolatok voltak.
6 | kopé 2008.11.01. 15:04
Szép írás lett. S mivel a tegnapi vitánk alkalmával ajánlottad figyelmembe, egy más témát érintve, kicsit másra számítottam.
Kétségtelen, megérintetted a lényegi szálát ennek a filmnek, hogy miről is szól, csodálatos gondolatok.

Egyetlen dologgal vitatkoznék:
A halottakra gondolni mindig lehet, nem csak egy napon a 365ből, s az én szemembe ezért veszít különösebben az értékéből ez a nap. Meg lett mondva, hogy "ma mindenki gondoljon a halottakra, mert a nov. 1 mostantól ilyen lesz és pont". Nekem ez nem tetszik, ennyi erővel ez a nap egy ugyanolyan fogás a gyertyagyáraknak, mint a Valentin-nap a virágboltoknak. :-|

Ebben a pontban kihangsúlyoznám, hogy nem a halál körülményeit, a halál súlyosságát, vagy az elhalálozottakhoz fűződő emlékek fontosságát degradálnám, sőt! Pont, hogy szerintem nem lenne szabad kivételes napnak lenni annak az alkalomnak, hogy a halott szeretteinkre/ismerőseinkre/barátainkra gondolunk.
Pras
7 | Pras 2008.11.01. 15:22
@kopé: Valahol egyetértek Veled - és valahol nem. =)
Egyfelől ez a dátum elég régről ered (A kelta naptár szerint ilyenkor a legvékonyabb a "fal" az élők és a holtak között), és szertartások, rítusok kapcsolódnak hozzá. Ezért ünnep. Az ünnepeket, ha nem ülnénk meg, mert mondjuk "úgyis minden nap emlékszem a halottamira", akkor belefolynának a mindennapokba, és egyszercsak azt venném észre, hogy "Hopp, már nem is emlékszem folyamatosan." Így viszont szokás, tehát "kötelező" egy nap az évben - mindenkinek maga belátása szerint végzett emlékezések fölött is - intenzívebben számot vetnie. A másik, legfőbb "ellenvetésem" (szigorúan idézőjelben), hogy hiába "kellene" nonstop a halottainkra emlékezni, legalábbis szem előtt tartani az ő örökségüket és szellemiségüket, a mindennapokban ez egyszerűen nem kivitelezhető. Nem lehet minden nap kimenni a temetőbe este, meggyújtani egy gyertyát, és mialatt az leég, végiggondolnunk mindazt, amit ilyenkor szokásos és érdemes. Egyfelől, mert nincs rá időnk, másfelől, mert a világot az élők mozgatják.
Ha a halottamira gondolok, akkor nem csak emlékezem, és nem csak "gyászolom magam", hogy "egyedül hagyott" (mert valljuk be: a gyásznak igen komoly hányada "önző"), hanem hogy akire emlékezem, miért élt? Ha most felnézne, hogy látna engem szívesen és mit látna valójában, mit tanított és mit tanultam tőle, hogyan viseljem magam a jövőben, hogy "büszke" legyen rám? Ilyesmi. Ez számomra egyfajta gyónás, magambafordulás is. Ha folyamatosan ezt tenném, az életképtelen dolog lenne. Különösen a "mai világban".

...és végül, gyertyát sem kötelező venni. Lehet mártogatni terpentin&méhviaszból. :)
8 | kopé 2008.11.01. 16:00
Hmm ez a kelta dolog nekem új volt, kétségtelen, őszintén szólva nem hat más népek misztikája. Tartom, hogy nincs szükség ahhoz egy külön napra, hogy kimenjek a temetőbe ehhez vagy ahhoz az elhunyt rokonhoz, ismerőshöz.

Viszont ez nem annyira erről szól, így Gobiakos utólagos engedelmével belinkelném ezt: http://www.pcdome.hu/blog/ko_pe/1666/halal_reank


Ákos: ha zavar a link töröld nyugodtan a HSZt. ;)
Pras
9 | Pras 2008.11.01. 16:29
Látom, az őstörténelem sem, mert valamikor itt (is) éltek. ;]

"Tartom, hogy nincs szükség ahhoz egy külön napra, hogy kimenjek a temetőbe ehhez vagy ahhoz az elhunyt rokonhoz, ismerőshöz."

Én pedig továbbra is azt mondom, hogy elég nagy baj az, ha ez a nap csak egy "kimegyünk a temetőbe ehhez vagy ahhoz az elhunyt rokonhoz". EHHEZ tényleg nincs szükség külön napra.
Az értékét ennek a napnak mi csináljuk meg. Ha agyban és cselekedetekben olyanná tesszük, mint az összes többi, - valóban, akkor fölösleges. Itt a más megközelítés és az eltérő hangsúly teszi az ünnepet. Mert más, mint az általános "temetőlátogatások". Számomra. És erre szükség van. Arról viszont egy szót sem szólt senki, hogy az emberek CSAK ekkor mennének ki a temetőbe. Nézz rá a temetőkre; Te is tudod, hogy ez nem így van. A sírok karbantartottak, ami azt mutatja, hogy rendszeresen kijárnak. Nem csak egy-egy család, hanem szinte mindenki. Ami pedig elhanyagolt, oda ma sem megy ki senki...

Érted, mi a problémám? Ennyi erővel az összes ma is élő és szokásokon alapuló (tehát nem történelmi) ünnepet le lehet pusztítani a francba a naptárról, mert a munkákhoz, mezőgazdasághoz stb. kötődő ünnepeket már a kutya sem gyakorolja (Nem május elsejére és a munka csodálatos ünnepére gondoltam... :\ ), az ilyen "általános" ünnepek meg mindegyike "baromság", mert a szeretetre, a halálra, Jézus feltámadására meg mittomén még, mire is "csak egy nap" erejéig, jó esetben egy hétig figyelünk. Ha ez így lenne. De nincs így.
10 | kopé 2008.11.01. 16:38
Igen, aztán idejöttünk mi. ;)

Miben más mint a többi temetőlátogatás? Miben? Ugyanazt csinálod, ugyanúgy, ugyanolyan gondolatokkal fűszerezve. Talán még a sírok közt is ugyanolyan sorrendben mész végig minden évben.

Tudom, hogy nem csak ma mennek ki, nem is ezt mondtam, én is kimegyek no nem hetente, s talán nem is havonta, mert érzem szükségét. Ugyanazokat a "beszélgetéseket" meg tudom ejteni magamban ugyanúgy, bármikor, bárhol. Ha a sírok karbantartása rajtam múlna más lenne a helyzet, gyakrabban kijárnék, de nincs így.

Milyen más ünnepekre gondolsz mégis? Ha a munkához, mezőgazdasághoz tartozó ünnepeket már nem gyakorolja senki, a karácsonyt, húsvétot meg te magad degradáltad?
Gobiakos
11 | Gobiakos 2008.11.01. 18:10
Köszönöm a dícsérő szavakat, de ez a bejegyzés tényleg nem ázért született, hogy 325-tel megnőjön a látogatottságom és 123-an kommneteljék; egyszerűen le szerettem volna írni azt, amit ezzel kapcsolatban érzek, gondolok...
Barthezz
12 | Barthezz 2008.11.02. 09:49
Szép írás! Nagyon én sem tudok mit hozzáfűzni, hiszen egy nagyon szép, kerek egész gondolatot fejtettél ki.
13 | somesz83 2008.11.02. 11:44
kopé, szerintem látogasd meg PrasCo blogját, nem értetlenkednél itt ennyit! Csak tanács!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.