Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gobiakos blogja

A „Puha Süti” története VI.

Gobiakos | 2009.06.14. 20:37 | kategória: Zene - bona | 5 hozzászólás

A nu metalos és/vagy crossoveres berkekben jártas fiatalok a 2001-es New old songs című Limp Bizkit remix album után tűkön ülve várták a következő teljes értékű lemezt a csapattól. Azonban ekkor már mindenki tisztában volt vele, hogy nem a smink-király Wes Borland fog rajta pengetni, hanem egy teljesen új arc. Kezdetben még maga a csapat sem tudta, hogy miként lesz a folytatás, de azt közzétették jó pár nyilatkozatukban (főként Fred hangoztatta), hogy Wes után is van élet a Bikzitnél. Mint utóbb kiderült, nem igazán…
Első körben Durst próbálkozott az ének-gitár kombináció megvalósításával, de később be kellett látnia, hogy a kettő együtt nem megy neki. Ezzel egy időben a basszusgitáros, Sam Rivers is játszott szólógitáron több-kevesebb sikerrel, illetve egy kis időre leszerződtették Elvis Baskette stúdiómérnököt is gitárosként, de a dolog sehogy sem akart normálisan alakulni. Wes távozása erőteljesen rányomta a bélyegét a csapat további munkájára.
Nem sokkal később életre hívták 2002. január 10-ei kezdettel a „Put Your Guitar Where Your Mouth Is!” fantázianevű gitáros-kereső turnéjukat. Amerika-szerte 22 város gitárcentereiben tartottak meghallgatásokat és közös zenéléseket a kiválasztott virtuózokkal, de - mint minden a Bizkit háza táján – ez sem maradt visszhang nélkül. A lelkes gitárosok nagy része felháborodott, mikor kiderült, hogy mennyit kell várniuk a bejutásra, hogy alá kell írniuk egy 3 oldalas szerződést, miszerint a Bizkit a későbbiekben szabadon rendelkezhet a jelentkezők által feljátszott témákkal, és hogy a rendelkezésre álló 60 másodpercben(!) mit játszhatnak és mit nem (csak az improvizatív gitárjátékot fogadták el).

Sok huza-vona és a turné lezajlása után aztán körvonalazódni látszott az új tag kiléte: sok más kamu név mellett feltűnt az Interneten Mike Smith (ex-Snot gitáros) neve is. Később ezt egy hivatalos bejelentés követte, majd a csapat stúdióba vonult, és nekifeszült az új anyag elkészítésének.
Még Mike megérkezése előtt a banda rögzített 15 dalt, de Fred nem volt túlontúl elégedett az elvégzett munkával. Mike érkezése után újabb 10 dal került rögzítésre, és ezek összességéből került ki az albumon is szereplő 16 nóta. Érdekesség még, hogy a Build a bridge című dalt Fred és a Korn volt gitárosa, Brian "Head" Welch írták, és az albumon ennek a számnak a gitártémája "Head" keze nyomát dicséri.

A korong címválasztása körül is voltak pletykák, hogy a fanok rajongása egy pillanatig se lankadjon… Így került szóba a „Bipolar”, a „Less Is More”, a (számomra legszimpatikusabb) „Panty Sniffer” és a „Fetus More”.
Hogyan - hogy nem a 4. teljes Limp Bizkit album címe végül Results may vary lett, és 2003. szeptember 23-án meg is jelent annak rendje és módja szerint.

Az albumon található 16 track közel 69 percet tesz ki.
Sorban haladván a számokon mindjárt az első Re-Entry című szösszenet először megmosolyogtatja, majd pedig piszok módon mellbe vágja az embert, de persze ez a lényege a nyitó track-eknek. Én személy szerint imádom!
Ezt követi egy kőkemény dal, cím szerint az Eat you alive, ami egyben az első videoklip anyag is lett.
Ezután jön pár „semilyen” dal, aztán az album egy harmadánál egy gyönyörű ballada, cím szerint a már említett Bulid a bridge. Akusztikus gitár egy Bizkit lemezen, na ez a nem mindegy!!! Lélegzetelállító!
A 8. helyre Fred bepasszírozott egy újabb Bizkit – fekete hiphopper koprodukciót Snoop Dogg közreműködésével, de bár ne tette volna; a Red light – green light annyit sem ér, hogy… semennyit sem!
Majd jön pár újabb, az előző albumokhoz képest homlok egyenest más stílusú nóta, amik szinte csak azért kerültek fel a lemezre, hogy ne EP-ként kelljen kiadni.
No de aztán ott a Head for the barricade! Igazi, ízig-vérig Bizkit hangulatú zúzda; pont olyan, amiért szeretjük a csapatot! Szerény meglátásom szerint ez a dal még az első albumon is megállta volna a helyét. Piszok módon eltalálták!
Aztán következik a rádiók és zenecsatornák által rongyosra játszott, a Build the bridge mellett a lemezen a másik akusztikus alappal rendelkező Behind blue eyes. Szép-szép, de… Na jó, néha ilyen is kell! :-) Mindemellett a Gothika című film fő betétdala is lett egyben, amiben Halle Berry egy női börtönben először pszichológuskodik, aztán egy szempillantás alatt a rács másik oldalán találja magát.
Levezetésképpen pedig a Drown című záró tételt kapjuk, ami ugyancsak nem lett egy nagy durranás… Sajnos.

Összességében azt lehet mondani erről az albumról, hogy Bizkitnek Bizkit, de mégsem az amit, a nagyérdemű érdemelt volna. Sok a mellékvágány és csak itt-ott lehet azt érezni, hogy önmaga lenne a banda. Ez részben betudható Wes hiányának és ezzel párhuzamosan Mike érkezésének és stílusának, illetve betudható Fred akkori filmes törekvéseinek és ezáltal kevés idejének egyaránt.
Nekem nem tartozik a kedvenc Limp Bizkit albumaim közé (sőt!), de néha napján előveszem, és végighallgatom, ha olyanom van…

AZONBAN! 2004 augusztusában a hivatalos Limp Bizkit weboldalra érdekes képek kerültek fel: Wes Borland együtt zenélt a bandával Dj Lethal stúdiójában. Durst később megerősítette a hírt, miszerint Wes Borland visszatért a Limp Bizkitbe!

A Results may vary track listája:

1. "Re-Entry" – 2:37
2. "Eat You Alive" – 3:57
3. "Gimme the Mic" – 3:05
4. "Underneath the Gun" – 5:42
5. "Down Another Day" – 4:06
6. "Almost Over" – 4:38
7. "Build A Bridge" – 3:56
8. "Red Light – Green Light" (feat. Snoop Dogg) – 5:36
9. "The Only One" – 4:08
10. "Let Me Down" – 4:16
11. "Lonely World" – 4:33
12. "Phenomenon" – 3:59
13. "Creamer (Radio is Dead)" – 4:30
14. "Head For The Barricade" – 3:34
15. "Behind Blue Eyes" – 6:05
16. "Drown" – 3:51

/Személyes kedvenceim erről az albumról: Eat you alive, Build a bridge, Head for the barricade/

Folytatás következik...

Utolsó módosítás: 2009.07.03. 23:08

Hozzászólások

Martin 19
1 | Martin 19 2009.06.14. 21:51
Na hol is kezdjem, kb ugyan azt írtad le erről az albumról ami az én véleményem is, szinte nem is tudok mit mondani :D nagyon jó kis bejegyzés lett ;)

Még annyit említenék meg az albumról, hogy a Lonely World című számuk sem lett rossz (szerintem) :)
2 | ShuleyvA 2009.06.15. 13:05
Wes miért lépett ki anno? Erről az albumról amúgy az akusztikus téma nem rossz!
Gobiakos
3 | Gobiakos 2009.06.15. 15:37
Wessel már a kezdetek kezdetén nem volt rózsás a viszonya Frednek illetve fordítva. Mindketten igen erős egyéniségek, mind a mai napig, és erre szokták mondani, hogy "két dudás nem fér meg egy csárádban". Szóval volt pár balhé, Wes besokallt és kiszállt. Mindemellett a saját projektjeit is szerette volna előtérbe helyezni, és ez lett a vége... Miután Wes kiszállt, életre hívta a Big Dumb Face nevű saját csapatát tesójával Scottal, illetve ezt követően más bandákban is zenélt még; a Black Light Burns-ben és jóval később Marilyn Manson oldalán is egy rövid ideig, de az már a The Unquestionable Truth part 1. utáni időszak volt; majd arról is írok.
neumark
4 | neumark 2009.06.16. 16:28
Na itt vagyok már, nem kell félni. :)
Engem inkább az érdekelne, hogy Wes vajon miért tért vissza?

Amúgy a bejegyzés a hozta a szokásos - most már el is várt - szintet. Nívós szösszenet, gratulálok hozzá! Nemsokára vége az érettséginek aztán nekem is lesz végre időm az írással foglalkozni. Szóval a Jedi visszatérése nemsokára remélhetőleg bekövetkezik. :)
Gobiakos
5 | Gobiakos 2009.06.16. 16:47
Mindent a maga idejében, barátom! ;-) Az majd a 7. rész elolvasásánál fogod megtudni...

Amúgy (ismét) köszönöm a dícsérő szavakat, igazán jól esnek!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.