Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Gobiakos blogja

Amikor a kevés is nagyon sok...

Gobiakos | 2010.10.21. 21:55 | kategória: Elmélkedések | 2 hozzászólás

A munkahelyemen gyűjtés indult a 2010. október 4-i vörös-iszap katasztrófa okán. Füzetek, könyvek, íróeszközök, játékok, táskák, ruhák és mindennemű olyan dolog, amivel a károsultakat ebben a keserűséges helyzetben támogatni lehetséges. Én magam is csatlakoztam a dologhoz, mondván: sok kicsi sokra megy.

Ha tehetném ezt a bejegyzést név nélkül tenném közzé. Az ok prózai: nem akarok mártírnak tűnni, mert egyértelműen nem erről van most szó. Azonban az inkognitó megoldása ez esetben igen körülményes, én pedig minden körülmények között ki szerettem volna kiabálni a világba, hogy segíteni jó dolog és igenis szükséges!

Mikor a kollegáim szóltak, hogy ilyen lehetőség van most a segítségnyújtásra, én azonnal azon kezdtem el agyalni, hogy a régi cuccok közül mi hova van elpakolva itthon. A régi általános iskolás és gimis füzetek közül melyik az, ami pár lap híján szinte totálisan üres, a tesóm régi körzője, az én mára már nem használt vonalzókészletem, a „pötyis” számolókészlet, könyvek, rajzlapok, tollak, számológép és jó pár számunkra már nem annyira értékes, de közel makulátlan állapotú játék…
Minden egyes darab kezembe vételekor az futott végig az agyamon, hogy egy kis embernek ezzel talán mosolyt tudok majd csalni az arcára, ha csak egy pár másodpercig is, de elfelejti azt, hogy mekkora baj van most és mennyire nehéz minden körülöttük/nekik. Ha csak fele annyira fog az új gazdája örülni a dolgoknak, mint anno én örültem, akkor én már boldog ember leszek, hogy a boldogságához én is hozzájárulhattam ennyivel.
Az elküldött sms folytán nem vagyok benne biztos, hogy az a pénz oda megy, ahova kellene, de erre most inkább nem is gondolok, mert a feltételezés is szörnyű, hogy nem úgy van.

Ott most minden forintnak súlya van, minden segítő kéz számít és minden mosoly egy új világ.
Aki teheti, segítsen! Nekünk talán nem sok egy csomag rágó vagy egy szelet csokoládé ára, de nekik most mindennél több.

Utolsó módosítás: 2010.10.24. 13:21

Hozzászólások

1 | Playbahnosh 2010.10.24. 11:34
Teljesen igazad van, támogatni kell a rászorulókat. Nem értem miért kellett volna inkognitóban írni ezt, ha valaki tényleg segíteni akar, akkor az miért tűnne mártírkodásnak? Ami történt, az igazi katasztrófa, és cseppet sem akarom ennek a jelentőségét elvenni, de van néhány dolog amit én sem értek. Most láthatóan egy egész ország megmozdult, hogy segítsen a devecseri és kolontári károsultakon, ömlenek az adományok az ország minden részéből. Az apám mesélte, hogy az egyik ismerőse alapítványi szinten gyűjtött cuccokat a rászorulóknak, és a buszon mesélte egy ismerősének, hogy mennyi minden összegyűjtöttek már és viszik le. A buszon meghallotta ezt egy másik nő, aki odament hozzá és mondta, ő is adna így elmentek hozzá. Az ismerősnek egy hatalmas kombi Opelja van, amit tetőig, de szó szerint tetőig pakoltak kutya és macskakajával, hogy majdnem aszfaltig ült az autó (ugye az állatokat is mentik, nem csak az embereket). Egy totál vadidegen, buszon megismert csajnak a kocsiját úgy telerottyantotta soktízezer értékű cuccal, alig bírt menni vele.

Ilyen önzetlenséget már nem igen látni sehol, de a katasztrófa kihozza az emberekből ezt. Gobi, még te is mondtad, hogy segíteni jó dolog és szükséges is. Node! Miért csak most? Rászorulók eddig is voltak, akiknek a pincében/padláson elásott régi játékaid, füzeteid...stb nagyon jól jönnének, mert nem tudják maguk beszerezni. A rászorulók eddig is ott voltak, a régi cuccaid eddig is ott voltak, vajon miért nem gondoltál rá, hogy ez a kettő találkozzon? Félre ne érts, nem támadásnak szántam, ez egy általános dolog. A hétköznapokban alig valakinek jut eszébe, hogy adakozzon, minden ok és katasztrófa nélkül, csak azért mert kell és van, akinek szüksége lenne rá. Hozzád hasonlóan rengeteg embernek vannak kinőtt/megunt cuccai elásva itt-ott a házban/tárolóban, de elég kevés embernek jut eszébe, hogy "ha már nem használom, nem kell, akkor miért nem adom oda olyanoknak akik örülnének neki?" Aztán lomtalanításon látom kitéve a házak elé a sok teljesen frankó állapotú bútort, még működő hűtőszekrényt, régi játékokat...stb, amit aztán inkább a "keselyűk" gyűjtenek be és viszik a MÉH telepre vagy a piacra eladni, ahelyett, hogy a tulajdonosok inkább egy kis kitérővel a Vöröskeresztnél, a Máltai Szeretetszolgálatnál vagy valamelyik másik szervezetnél rakták volna le. Igen, ők is szivesen átveszik, és ott viszont oda kerülnek a cuccok, ahol igazán szükség van rájuk.

Állítom sok helyen szinte imádkoznak egy hasonló katasztrófáért, hogy az ország/világ észrevegye végre, hogy nekik is szükségük van segítségre, hogy a katasztrófa már nem sok mindent tudna elvinni viszont a potenciális segítség fényévekkel előbbre vinné őket. Igen, segíteni kéne, de ne csak akkor ha katasztrófa van és külső nyomásra már "nincs más választásunk" mert mit fognak szólni a szomszédok/ismerősök, hogy csak mi nem adtunk az "iszaposoknak", vagy hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket, hogy "igen, én is segítettem". Gobi nagyon jól tette amit tett, tényleg elismerésem és másoknak is üzenem, hogy igenis segíteni kell, ha van mivel!
Gobiakos
2 | Gobiakos 2010.10.24. 13:19
Kérdezted, hogy miért csak ilyenkor jön elő az emberből a felebarátja iránt érzett jószándék és segítési "vágy"...
Nos, én a mindennapok során is próbálok ott segíteni, ahol csak tudok. Példa: ugye Székesfehérváron dolgozom, naponta busszal járok be. Az autóbuszpályaudvartól nem messze szokott újságot árulni egy hajléktalan. Ápolt, tisztelettudó, és a memóriája is nagyon jó (ha emlékszik rád, hogy reggel vettél tőle már egy újságot, akkor délután már nem lép oda, csak rádnéz és mosollyal köszöni meg a reggeli adományt). Nos, én tőle szoktam vásárolni FN újságot (Fedél nélkül), ami kéthetente jelenik meg. Ők, a hajléktalanok 30 Ft-ért vásárolják meg darabját a lapnak és annyiért adják el az utca emberének, amennyiért tudják. Én általában 2-300Ft-ot szoktam áldozni erre...

A mindennapokban is ott rejlik a segítségnyújtás lehetősége, csak meg kell találni. Ahogy te is írtad, sok embernek csak az ilyen nagy tragédiák nyitják fel a szemüket, ami azért picit gázos, de korántsem felróható. A mai világban az átlagember örül, ha egyik napról a másikra megélhet, míg a felsőbb körökben az emberek kilopják még egymás szemét is, de adakozni azt véletlenül sem óhajtanak...

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.