Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

jardo blogja

GUN

jardo | 2010.04.11. 18:54 | kategória: játékteszt | 0 hozzászólás

Tegye fel a kezét, aki gyerekkorában gyakran álmodozott arról, milyen lehetett a legendás Vadnyugaton élni. Ugye vagyunk jó páran? Cowboy-kalap, derékon lógó pisztoly, állandó fegyverpárbajok, póker és whisky - ezek mind-mind olyan elemek, amelyek egy igazi kalandor életében mindennaposak voltak.
Ebbe a vadregényes környezetbe nem sok játék kalauzolt el eddig minket, így igazi felüdülést jelentett 2003-as megjelenésekor a GUN.

A játék indítása után egy videó fogad bennünket, melyben a konkviszta idején (azaz a nagy földrajzi felfedezések korában) valahol a mai USA déli részén egy csapat indián kegyetlenül lemészárol néhány európait, köztük egy papot, akitől a rézbőrűek vezére elvesz egy hatalmas aranykeresztet. Ezután ugrunk az időben, méghozzá 1880-ba, ahol is Colton-t, egy fiatal cowboy-t fogunk irányítani.
A játék elején támadás éri azt a gőzöst, aminek fedélzetén mi magunk is utazunk. Ned, Colton apja is meghal, ám utolsó szavaival megesketi hősünket, hogy menjen el Dodge City-be, és keressen meg egy bizonyos Jenny nevű lányt (aki mellesleg azt a bizonyos ősi mesterséget űzi), illetve ad nekünk egy titokzatos érmét is. Sok időnk azonban nincs a szomorkodásra, irány Dodge City, hogy kiderítsük, ki áll apánk meggyilkolása mögött, s hogy mi köze van mindehhez a titokzatos aranykeresztnek!
A sztori egyébként teljesen rendben van, az elejétől a végéig izgalmas és érdekes, ráadásul nem várt fordulatokban is igencsak bővelkedik, úgyhogy unatkozni biztosan nem fogunk.

Már csak azért sem, mert egy óriási, teljesen nyitott, szabadon bejárható vidék áll a rendelkezésünkre. Bizonyos korlátok persze még vannak az elején, hiszen amíg az első küldetéseket nem csináljuk meg Dodge-ban, addig nem tudunk továbbmenni, de ezt követően teljesen szabadon járhatunk-kelhetünk szerte a vidéken. Megjegyzendő az is, hogy egy abszolút hihető indoka van ennek a játék eleji korlátnak is: a városból kivezető hídon éppen épül a vasút, így a hidat elzárják a különféle ládák és hasonlók. Szimpatikus megoldás, hogy ehhez is kitaláltak valamit, és nem csak azt mondták a fejlesztők, hogy nem mehetünk tovább, és kész.
A játéktér egyébként viszonylag nagy, jó néhány percebe beletelik majd, mire egyik végéből a másikba eljutunk. Dicséretes az is, hogy a terep rendkívül változatos: van sivatagos rész, sziklás kanyon, füves legelő, folyó valamint tó, és persze a két város, Dodge City és Empire City, amik szintén eltérnek egymástól. Ezenkívül járhatunk majd egy erődítményben, egy nagy farmon, megfordulunk egy hatalmas bányában, és a legendás... de csitt! Fedezzétek fel ti magatok!
Óriási erénye a GUN-nak, hogy az egész játékból csak úgy árad a vadnyugati hangulat. Elképesztő, hogy a fejlesztők milyen jól tudták visszaadni ezt a miliőt. Szinte már tényleg ott érezzük magunkat paripánk hátán, végiglovagolva a város poros főutcáján, miközben a szél ördögszekereket fúj keresztbe előttünk... egyszerűen félelmetes, hogy mennyire hiteles!

A szabadon bejárható világnak persze az ég világon semmi értelme nem lenne, ha a játékmenet nem adna a küldetések tekintetében is (egy viszonylagos) szabadságot a játékosok kezébe. Leginkább egy GTA-szerű rendszert kell elképzelnünk: adott egy fő történetszál, ami a cselekményt viszi előre, és emellett van számos mellékküldetés is, amiből pénzhez, illetve fejlesztésekhez juthatunk. Ugyanakkor hiba lenne ténylegesen a GTA-khoz hasonlítani a játékot. Itt ugyanis nem annyira a játékos szabadságán van a hangsúly, sokkal sztori-központúbb a játék, a szabadság a GUN-ban tulajdonképpen csak mellékes, egyfajta bónusz.
A fő küldetések egyébként igen változatosak: lesz részünk pisztolypárbajban, meg kell védenünk Dodge City-t a rosszfiúktól, küzdünk majd az indiánok ellen, fogunk szökni börtönből, sőt, még egy erőd ostromában is részt veszünk majd. Egyszóval a változatosságra nem lehet panasz, monotonnak semmiképpen nem mondható a játékmenet.
A mellékküldetéseket is legalább ilyen sokszínűség jellemzi: indulhatunk pókerbajnokságokban, segíthetünk az indiánoknak a vadászataikon, gazfickókat kaphatunk el a sheriff-nek segítve, és alkalmunk lesz majd egy farmer szolgálatába is állni, valamint lehetünk lovasfutárok is. A mellélküldetéseknek egyébként tényleges haszna is van, hiszen egyrészt pénzt kereshetünk velük, amikből aztán az árusoknál különféle fejlesztéseket vehetünk (pl. nagyobb tárkapacitás, gyorsabb újratöltés, tovább tartó bullet time, több életerő, stb.), másrészt pedig fejlesztik képességeinket is, mint például életerőnket, a lovaglást (aminek megvalósítása egyébként különösen jól sikerült), a pisztoly- vagy puskakezelést, és így tovább. Mindenképpen érdemes venni egy csákányt is, hiszen ennek segítségével tudjuk kibányászni az aranyrögöket, amikből szintén pénzhez juthatunk. Ez egyfajta gyűjtögetős minijátéknak is felfogható, hiszen a játéktér különféle pontjain vannak eldugva az aranytömbök (egyik jobban, másik kevésbé), amiket meg kell keresni. Természetesen nem kötelező, de az ebből befolyó pénz nem jól jön majd a játék során.
Köszönhetően a rengeteg tennivalónak, az izgalmas és nem utolsósorban hasznos mellékküldetéseknek, valamint a változatos főküldetéseknek, a játékmenet hosszúsága jóval meghaladja a mai átlagot. Ha minden feladatot meg szeretnénk csinálni, simán beleölhetünk a játékba akár 12-15 órát is.

A grafikai megjelenés tekintetében a játék nagyon kétarcú. Egyrészt megérdemli a dicséretet, mert a hangulatot remekül hozza, a környezet rendkívül látványos és változatos, a karakterek és az animációk többsége pedig bőven megüti az elvárható szintet. Ugyanakkor számos helyen találkozhatunk elavult, ósdi megoldásokkal, alacsony felbontású textúrákkal és bizony néhány bug is rontja az összképet. Összességében nem csúnya a játék, de azért lett volna még mit csiszolni a grafikán.
Az viszont jó hír, hogy a gépigény egyáltalán nem vészes, egy középkategóriás gépen simán futtatható a játék magas beállításokkal is. Ennek ellenére persze néhány esetben indokolatlanul szaggatott a GUN, de alapvetően nincsenek optimalizációs problémák.

A hangokkal kapcsolatban csak pozitívumokat lehet elmondani. A zene egyszerűen fantasztikus, öröm hallgatni, amikor csak mód van rá. A fegyverek jól szólnak, a dinamit nagyot durran, a lódobogás hiteles (akármilyen felületen lovagolunk), és a többi hang is jól sikerült. Ki kell emelni a szinkront, ami szintén telitalálat lett. Olyan sztárokat sikerült szerződtetni a játékhoz, mint például Lance Henriksen, Kris Kristofferson vagy éppen David Perelman, akik mind-mind remek munkát végeztek.

Összességében egy remek játék a GUN, amit mindenkinek csak ajánlani lehet. A hangulat fantasztikus, a játékmenet és a küldetések változatosak, ráadásul egy teljesen szabadon bejárható világ várja a játékosokat. Aki még nem játszott vele, mindenképpen tegyen egy próbát a játékkal, mert érdemes!



PRO:
- izgalmas, fordulatos sztori
- elképesztő vadnyugati hangulat
- szabadabb játékmenet
- változatos, izgalmas főküldetések
- változatos, izgalmas és hasznos mellékküldetések
- nagy játéktér, változatos terep
- grafika, gépigény
- fejlődő képességek
- megvásárolható fejlesztések
- lovaglás megvalósítása
- zene, hangok
- szinkron
- hosszú játékidő

KONTRA:
- néhol fapados grafika
- egy-két grafikai bug



97%

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.