Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Juraviel.Ihuan.Bedvin blogja

A megtört idő

Juraviel.Ihuan.Bedvin | 2010.12.31. 14:38 | kategória: egygondolatféleség | 3 hozzászólás

A megtört idő


Az év utolsó napján különösen nagy hóvihar csapott le a városra. A havak förgeteg módjára forogtak a jeges, metsző szélben, az embereket melegebb helyekre csalogatván. Egy férfi sietős léptekkel robogott a kihalt utcán, mélyen a gondolataiba temetkezve, kívül a hóesésen. Fagyott lélegzete kómaként követte. Úgy tűnt, nem tart sehová, csak megy előre, céltalan. Ám a tátongó ürességgel terhelt estében egy bár hívogató fénytáblája mégis hatással volt rá. Bement az ajtaján.

A bárban Szilveszter ellenére nem voltak sokan, a legtöbb ember a bejárattól távolabb foglalt helyet, mintegy elkerülvén azt, hogy a belépők a magukkal, kintről hozott hideget megosszák velük is. Néhányan fel-fel figyeltek, hogy megnézzék ki érkezett, de aztán gyorsan visszatértek a cseverészéshez. A férfi a pulthoz lépett.

- Jó estét kívánok, uram! - üdvözölve a csapost. - Meglehetősen fagyos napokat élünk meg, nemde?
- Önnek is, uram. Igen, valóban szokatlan ez így az év utolsó napján. Kér egy italt?
- Először csak egy kávét, ha lehet. Különben elalszom.

A pultos bólintott, majd elvonult elkészíteni, a férfi pedig újra elmerült a gondolataiban. A bár háttérzaja, a zenével keveredő beszélgetés nyugtatólag hatott rá, és amikor a csapos visszatért a kávéval, nem is tudta eldönteni, hogy mennyi idő telt el.

- Tudja, - kezdte a csapos, miközben letette elé a gőzölgő kávét - sokan keresik az elveszett idő szellemét.
- Tessék? - ocsúdott fel a férfi. - Ne haragudjon, nem figyeltem.
- Az elveszett idő szelleméről, és annak kereséséről "regéltem". - Itt a csapos halkan elnevette magát. - Már ha lehet ezt regének nevezni.
- Érdekes elgondolás. Szilveszter - mutatkozott be a férfi, és üdvözlésre nyújtotta a kezét.
- Péter. - erős, határozott kézszorítás. - Akkor ma van a neve napja. A vendégem a kávéra.
- Köszönöm. Kifejtené, amibe az előbb kezdett?
- Természetesen, de előbb meg kell nézem a többi vendégemet.

Amíg a csapos elment, a férfi körbenézett a bárban. A fénytábla alapján azt gondolhatta volna az ember, hogy itt egy modern, színes, csillogó-villogó helyet talál majd, ám belépve inkább úgy festett, mintha a múlt század eleje óta változatlanul állna itt. Szó sincs arról, hogy avítt lett volna: méltóságot, eleganciát és egy megfoghatatlan hangulatot árasztott, ami a férfit teljesen elbűvölte. Vajon mióta létezik? - kérdezte magától.

- Még a szépapám alapította az ezernyolcszázhetvenes években - felelt mintegy a férfinak, újfent kizökkentve magából. - Azóta száll apáról fiúra. Úgy hiszem, én vagyok az utolsó.
- Miért?
- A fiam és a lányom más utakon jár. - felelte. - Nem is laknak már ebben a városban.
- Fájlalja? - a férfiból csak úgy kiszaladt a kérdés, nem is tudta, miért tette fel.
- Miért fájlalnám? Itt vagyok épen, a feleségem otthon vár, végzem a hivatásom - nekem ez épp elég.
- Értem. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy nem bántja-e, hogy a fia nem az Ön útját járja?
- Erre lényegében ugyanaz lenne a válaszom. A bár még áll, nemde? Akkor minek siránkoznék az elvesztésén?

Pillanatnyi csend telepedett kettejükre.

- Sok ember tér be ide? - evezett más vizekre a férfi.
- Különösen az ünnepi időszakban, nemcsak a "magányosak", a szónak az "egyedül érkezés" értelmében. Az előbbi nem feltétlen függvénye az utóbbinak. Inkább annak, amiről a jó előbb beszélgetni kezdtünk. Mégis a legtöbben Újév után nem sokkal jönnek.
- Az elveszett idő szelleme - a férfi elmosolyodott. - Furcsán hangzik.

A csapos közben egy másik kávét hozott neki, egy pohárka pálinkával egyetemben.

- Egy kis hazai, ha nincs ellenére. A nagybátyám készíti, és bizton állíthatom, hogy a Badacsonyt magát is beleoltotta - mintha ott járnánk-kelnénk.
- Köszönöm, rég jártam már ilyen vendégszerető helyen.
- Kérem.
- Mit ért elveszett idő alatt?
- Mindjárt rátérek, ám előbb egy kérdésre feleljen. Szilveszter, Ön hogyan éli meg az ünnepek előtti, közötti és a közvetlenül az utáni időszakot?
- Nem igazán értem a kérdését, uram.
- Arra vagyok kíváncsi, milyen a viszonya ezekhez a napokhoz.

A férfi elgondolkodott. Nem mindennapi pultos, meg kell hagyni. - morfondírozott magában. - Igazából még sosem tűnődtem el ezen.

- Nem igazán tudom, mi lenne erre a kérdésre a megfelelő válasz. Gondolom mindenkinek fontos a Karácsony, valahol, az év utolsó napja, az Újév.
- Erre a feleletre vártam, számítottam. Megfelelőnek azonban korántsem mondanám.

A férfi kicsit mérges lett eme kijelentés hallatán, önelégültnek, gőgösnek vélte.

- Ön tisztában van azzal, mi lenne a helyes a válasz, uram?
- Az ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Ne haragudjon meg rám, uram, nem okoskodni, ájtatoskodni akarok, sem a dolgába ártani magam. Inkább egy általánosnak mondható emberi tapasztalatra szeretnék rávilágítani, melyet a hosszú évek itt csak megerősítettek.
- S mi lenne az? - a férfi kíváncsi lett, sőt, egyre jobban izgatta, mi lehet az elveszett idő szelleme.
- Még manapság is, függetlenül attól, hogy miként éljük meg, van egyfajta fontossága az Ön által kiemelt napoknak. Még akkor is, ha ez pusztán hangulati, érzelmi kapcsolat és kötődés.
- Nem értem továbbra sem, hová akar kilyukadni.
- Arról kérdeztem, hogyan éli meg a köztes időszakokat. Ez legalább olyan lényeges, mint maguk az ünnepek.

Szilveszter visszaidézte magában a beszélgetést, és rájött, hogy elsiklott magán a kérdésen, azon, amire vonatkozott. Aztán rájött a válaszra is.

- Üresnek. Nem, inkább olyannak mintha, mintha mi nem lennénk benne. Mintha az ünnepnapokban akarnánk maradni, talán örökre, de tudjuk, hogy közben véget ért.
- Ez már közelebb van ahhoz, amit hallani akartam. - vetette közbe a pultos.
- És ez az egész Újév napját követően különösen erős, mintha visszazuhannánk az időbe. Mintha előtte nem is lennénk benne...
- ...vagy éppen akkor éltünk volna benne igazán.
- Ez lenne az elveszett idő szelleme?
- Ha nem is lényegében, de egy megközelítésében igen. Örülök, hogy érti, miről beszéltem.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megértettem. Mármint, a maga valójában.

A férfi felhajtotta a pálinkát, Péter újra töltött neki.

- Talán nem is az elveszett idő szellemének, hanem a megtört időnek kellene hívnunk.
- Érdekes, - lepődött meg Szilveszter - ez valahogy jobban megfogja, leírja az érzést magát.
- Úgy vélem, tapasztalatból beszél.
- Igen...de azt is mondta, hogy ez általános.
- Ó, egy kis túlzással, - kuncogott a csapos - mert ezt látom azokon az arcokon, akik az Újév napja után betérnek ide.

A férfit egy pillanatra torokszorító érzés fogta el és egy kérdés motoszkált benne. Tudta, hogy fel kell tennie.

- Mit lát azokon az arcokon?
- A visszatérés nehézségét oda, amit valódi időnek vélnek.

Az ajtó nyílt, és a hó táncolva lejtett be a bárba. Egy ifjú hölgy lépett be, a bárpulthoz sietett, a férfi felpillantott az órára. Elmúlt éjfél.

- Boldog új évet! Dermesztő hideg van odakint - szólalt meg.
- Önnek is boldog új évet, hölgyem. Kér valamit?
- Először csak egy kávét, ha lehet. Különben menten elalszom.

A csapos elsietett a gőzölgő italért, a lány eközben leült a férfi mellé.

- Csak így, egyedül? - kérdezte. - Boldog új évet Önnek is.
- Én is viszont kívánom és máris nem vagyok egyedül.

A lány elpirult annak ellenére, hogy hidegtől piroslott az arca.

- Szilveszter - nyújtotta a kezét a férfi.
- Igen, az van. Vagyis volt. - mondta, miközben elfogadta az férfi kezét. - Jaj, a nevét mondta. Elnézést, kicsit szétszórt vagyok, főleg így év elején. Vagy végén. Fruzsina, így hívnak.
- Érdekes páros! - Péter volt az, miközben két kávéval tért vissza. - Szilveszter és Fruzsina! Különös vég, különös kezdet.

Ezzel ismét megtört az idő, remélhetőleg, immár felfelé.

___________________________________________

Békés, Boldog Új Esztendőt kívánok minden Domeverzumbeli Fórumtársamnak és a szeretteiknek egyaránt!

Hozzászólások

gothmog
1 | gothmog 2010.12.31. 15:13
...a jelenben nehéz élni, a jövőben értelmetlen, a múltban pedig lehetetlen.

Kíváncsi lennék, hol lehet az a bár, ahol II. Leto Atreides a csapos?:)

Persze tudom-tudom, többről szól: a "szürke" (nem ünnepi; s főleg az ünnepek után látszólag szürkébe forduló) hétköznapokban is meg kell találni/észre kell venni a szépet, az értelmet, a harmóniát... meg kell élni a jelent, és nem szabad hagyni, hogy minduntalan a múltba révedve (bár ez szerintem néha kifejezetten áldásos, és a nyomában születő gondolatok lélekgyógyító hatásúak) vagy a bizonytalan jövőtől szorongva a jelen (amelyben fizikailag létezünk) sztoikus nyugalommal, az egyén által "megéletlenül" és "érzékeletlenül" csordogáljon (önnön állandósága) medrében. Valahogy úgy, mint a csapos - mint pozitív példa - mutatja.

A jókívánságokat pedig - újfent - viszont kívánom!



Juraviel.Ihuan.Bedvin
2 | Juraviel.Ihuan.Bedvin 2010.12.31. 18:18
gothmog

Ejh, azért nem lenne az olyan sikeres hely, ha már átalakult formájában csaposkodna. :D

Egyetértek, a múltba révedés nagyon fontos a számvetés és egyes hagyományok, értékek fenntartása szemszögéből, az egyén életét tekintve, sőt, eredetileg ki akartam térni az írásban az Eliade által is megfogalmazott "örök visszatérés mítosza" kérdéskörére (mert ez is részben a csapos mögött áll), mikor az archaikus társadalmak visszatértek az év végén, az idő megújítása által a kezdetekhez, a mitikus időkhöz - ám ezzel el is törölték magát az évet és az időt. Azonban ez messzire vezetett volna, és nem is illet az íráshoz.

[Ha már Dűne-beli humort hozol: Ez nem teljesen olyan, de hasonló megközelítés, mint ami Jessica mondott Farad'n-nek, mikor az örök fehér vászonról beszélt, ami előttünk állhat, miután végigmentünk egy önmagunk kimunkálására irányuló nem könnyű, rögös úton.]

Röviden, a csapos nem a múlt, mint felismerések, visszafejtések vagy a jövőbe irányult, tervezett cselekvés ellen foglalt állást, hanem a jelenkor töredezett időfelfogása egy megközelítésére világított rá. Illetve arra, hogy a dolgok eredeti értelme bár elveszett, eltompult, mégis töredékesen jelen van - a modern ember végletesen az "időbe vetett" és az ünnepi idő valamelyest kiemeli ebből az "időből". Ám, mivel maga az eredeti értelem is töredékesen van jele, így ebbe is vetül vissza az ember, amikor oda visszatér. Ennek hatását éli meg, éljük meg, mint egy megtört időként felfogva.

A valami másnak a tompa érzetét.

Ettől függetlenül áll az, amit írtál, annyi korrekcióval, hogy a jelen nyugodt megélése a pozitívum, mintegy felülről való rátekintés értelmében. A jelen megélése nem egyenlő a szenvedélyekbe, a szorongásba, túlzó örömérzetbe való vetettséggel.
gothmog
3 | gothmog 2010.12.31. 18:36
Értem, és egyetértek azzal, amit leírtál.
De számomra nem vezetett azért ennyire mélyre a leírás:)
Ami megragadott, és ami alapján írtam, amit írtam az a két szereplő ilyetén való "jelleme":

Szilveszter az ünnepnapok közötti időszakokat képtelen volt visszaidézni, üresnek érezte, mintha rajta kívül áramlott volna az egész, mintha ő nem lett volna részes ennek.

A csapos ezzel szemben a "helyén kezeli a dolgokat", ha lehet így fogalmazni. Például, bár tudja, hogy a jövő (a bár szempontjából) a hanyatlás, de mégsem ez köti le minden gondolatát. Gondol a jövővel, de a most-ban él és a jelenre koncentrál.

És persze, van egy rossz értelemben vett "carpe diem" is; én nem erre gondoltam a jelen megélésében, hanem arra, hogy ha csak előre és hátrafelé néz az ember, akkor elsiklik a "most" felett, és élettelenül éli le az életét. De persze érezni kell a helyes arányt. Ahogy Dak'kon mondja a Planescape: Tormentben (szerintem Te tudnád értékelni azt a játékot!): Balance in all things. :)

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.