Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Kanduhrka blogja

Egy történet

Kanduhrka | 2010.10.06. 10:31 | kategória: történet | 11 hozzászólás

Az alábbi sorok a készülő horror regényem (valószínűleg) kezdése. A lényeget ebből úgysem fogjátok megérteni, csak azért rakom fel, mert kíváncsi vagyok mennyire lett olvasható (és persze jöhetnek a jó tanácsok is ezerrel). Illetve, hogy mennyire tudnak hatásosak lenni a leírt mondatok.



I.


Levél az 50-es évekből

Drága szerelmem, lassan két éve, hogy nem találkoztunk, de a szerelmet semmi kín, semmi háború nem tudja kiűzni belőlem. Viszont most nagy szükségem lenne rád, és a többieknek is. Az oroszok lassan eljutnak Pestre és egyelőre senki nem tudja megállítani őket. Írtam levelet a bíróságnak, hogy mihamarabb szabadon engedhessenek téged, mert a stratégiai, katonai tudásod felbecsülhetetlen… ám folyamatosan csak falakba ütközöm, amiket nem tudok áttörni. Ráadásul egy eltévedt golyó a kórháznál elvitte Líviát is, és így már csak Gregorics őrnagy maradt az egyetlen, akiben megbízhatok. Tudom, hogy nehéz neked a börtönben, de kinn se sokkal rózsásabb a helyzet és olyan állapotok uralkodnak, amikre talán egy ember se készült fel. Kérlek, tarts ki, hamarosan meglátogatlak.

Szerelmed, Júlia...


******


Egyedül volt…
Rideg, őszi szellő fújt be az apró cella még apróbb ablakán, de a sötét sarokban kuporgó férfi még csak meg sem próbált felállni, hogy beszippantsa a friss levegőt. A dohos, pinceszerű helyiség egy normális ember számára talán elviselhetetlen lett volna, de ő meg se moccant. A tömör vasbeton ajtó már régóta fogva tartotta az alig pár méter átmérőjű cellában, és nagyon úgy tűnt, hogy sose nyitják ki. Ételt, vizet csak nagy ritkán kapott, ami miatt gyakorlatilag csontsoványra fogyott, a kevés mozgás pedig az utolsó csepp erejét is elvette.
Ám ő nem aggódott. Nem volt ugyan vidám, se szomorú, se ideges. Csak nyugodt. Végtelenül nyugodt. Koszos, szakadt ruha fedte körbe bűzlő testét, de már jó ideje ez sem zavarta. Lélekben teljesen máshol járt. Szemeivel egyszer sem pislogott, csak meredten bámult előre a vaksötétbe.

Aznap a szokottnál is nagyobb csend uralkodott az egész börtönben. Senki nem szólalt meg, senki nem csapott lármát és az őrök is ki tudja mióta nem jártak feléje, hogy valami moslékot beöntsenek neki. Ott kuporgott egyedül a nedves, hideg köveken és néha rápillantott ökölbe szorított kezére. Jó ideje nem volt levágva a koszos körme, és a bőre is kirepedezett a fürdetlenségtől.
A wc is hónapok óta eldugult, emiatt öblös, kemény szag terjengett, amit a pici ablak nem tudott normálisan szellőztetni… de őt ez sem zavarta. Egy ideig még ivott a mocskos vízből, amit az eső szórt be egy rozsdás vödörbe, de már az sem érdekelte. Érezte, ahogy elhagyja az ereje… szemei le-lecsukódtak, majd újra kinyíltak.

Valaki el kezdett babrálni az ajtóval, aminek hatására hátrébb araszolt és próbált elbújni a sötétség árnyékában és ez eddig eltúlzott nyugalmát hirtelen feszengés, idegesség váltotta fel.
Júlia állt az ajtóban, egy igencsak férfias ruhában, aki könnyes szemekkel lépett be hozzá.

- Ó, szívem…
Próbált közeledni a lány, de a férfi megálljt parancsolt tekintetével.
Júlia nem értette ezt az egészet, hisz annyi ideje szerette volna újra átölelni szerelmét, erre egy ilyen durva reakció fogadta a közeledését.

- Tűnj el, kérlek… Nem kellett volna…
Csak egy-két szó tudta elhagyni a férfi száját, annyira erőtlen volt.

- Drágám, könyörgöm… Mi van veled? Hagy segítsek rajtad.
- Nem kellett volna idejönnöd. Már majdnem sikerült, de te mindent… elrontasz…

A férfi most felállt, és arca, amit eddig eltakart a sötétség, most láthatóvá vált. Vonásai már csak nyomokban tartalmazták azt, amit a lány ismert és legfőképpen a szemei árulták el, hogy nagy baj van.

- Mi történt veled szerelmem? – hangja megbicsaklott - Mi történt veled? -
- Hogy mi történt velem? – a férfi szája egy torz mosolyt kezdett formálni… - Semmi nem történt, örülök, hogy itt vagy. -

Júlia ledermedt.
Ki ez az ember? Merre vagy szerelmem? Mi folyik itt??

A bűzlő, mocskos férfi nem sokat tétovázott és megragadta kedvesét a nyakánál. Úgy szorította a lányt, ahogy valaki a legősibb ellenségét. Tekintetéből düh és öröm egyszerre sugárzott és semmi nem érdekelte, csak az, hogy gyilkoljon. Nem számított, hogy élete szerelmét fojtogatja. Mikorra szinte az utolsó csepp életet is kinyomta belőle, majd minden erejével nekivágta Júliát a falnak.

Boldog volt.

Szépen, lassan elindult a nyitott ajtón keresztül, de sokkal nehezebben ment a mozgás, mint amire számított. Elesett, vért köhögött fel és el kezdett csúszni előre a folyosón. Senki nem volt a közelben, de talán pont ez jelentette a szerencsét. Csorgott lefele a nyál a száján, és kúszva próbált haladni, de teste megadta magát. Izmai megrándultak, majd élettelenül nyúlt ki a folyosó kövein…

Újra halotti csend volt. A folyosó halovány fényei bevilágítottak az eddig korom sötét cellába, és abba a sarokba is, ahol a férfi kuporgott ezelőtt.
Egy összegyűrt, átázott levél hevert a mocsokban, Júlia holtteste mellett. Ezt szorongatta a férfi a markában, mielőtt ez az egész megtörtént…

Utolsó módosítás: 2010.10.06. 12:09

Hozzászólások

Beny12
1 | Beny12 2010.10.06. 11:30
Ez beteg! :O

"Folyt lefele a nyál a száján..." - ez nekem nem tetszik. Mármint a "lefele" szót szerintem nem célszerű használni jelen esetben.

De majd jönnek a szakértők, és megmondják a tutit. :D Jó lesz az, kitartást hozzá! :)
2 | ShuleyvA 2010.10.06. 13:09
Az ötvenes évekbeli (számokat irodalmi művekben nem igen írunk) levélben a „...” nekem zavaró. Ha a történet mondjuk a jövőben játszódna és ott kapnánk egy ilyen levelet (lehetne az e-mail vagy valami fantáziacuccon érkezett írás) amiben érzékeltetésként szerepelne, nem zavarna. Viszont egy régi levében nem hiszem, hogy használtak volna ilyesmit.

„Valaki el kezdett babrálni az ajtóval, aminek hatására (hallatára) hátrébb araszolt és próbált elbújni a sötétség árnyékában és ez eddig eltúlzott nyugalmát hirtelen feszengés, idegesség váltotta fel. ” - Van egy ablak a helyiségben. Odabent pedig ugyebár a rab a vaksötétséget bámulja, mint az néhány sorral feljebb kiderült. Viszont most azt írod, hogy próbált elbújni a sötétség árnyékában! Ráadásul egy nagyon szűk kis helyen! Na már most, ha alapból vak sötétség van és a hely is szűk, akkor hova húzódik vissza?
„Próbált közeledni a lány, de a férfi megálljt parancsolt tekintetével.” - Ugyanaz! A rab még mindig a sötétségben van, mégis látjuk a tekintetét? Azt hiszem értem mire gondoltál, tehát, hogy a lány kinyitotta az ajtót és a fény (!)... :-) Egészítsd ki!
„A férfi most felállt, és arca, amit eddig eltakart a sötétség, most láthatóvá vált.” - Itt látszik, hogy átgondolatlan a kép. Előbb már láttuk a megálljt parancsoló arckifejezését és most megint? Ráadásul most, tehát először?

„Hagy segítsek rajtad.” - Hagy? Hadd? Végül is olvastam egy másik srác irományát, azt hiszem itt a dome-on és ott is láttam valami hasonlót, de azzal magyarázta, hogy náluk így mondják. Szóval nem tudom, nem igazán találkoztam még ezzel a kifejezéssel sem. :-)

„Mikorra szinte az utolsó csepp életet is kinyomta belőle...” - Van erre sokkal de sokkal szebb szó is mint a kinyomta.

„Elesett, vért köhögött fel és el kezdett csúszni előre a folyosón.” - Nem mászni? Mondjuk van olyan horror elem, amiben a delikvens szabálytalanul, nem emberien kezd mozogni aztán felcsúszik a falra meg a plafonra és akkor ott marad, majd leesik. De azt máshogy kell leírni.

Aztán itt vannak ezek az emberi reakciók. Szóval, hogy van egy rab és akkor megmenti a lány, aki azon morfondírozik, hogy milyen régóta látta és mégis olyan ellenségesen fogadja. Nekem tetszik a felállás, viszont nem tudom, hogy ez hogyan állná meg a helyét a valóságban? Hogy egy kicsit életszagúbb legyen... Nem bukik ki azon, hogy hogy néz ki? Mi lett vele? A fantáziáját sem mozgatta meg, vajon mit művelhettek még szerencsétlennel? De hozzáteszem, szeretem, ha valaki nem a monoton reakciókat írja le, hanem valami mást, viszont ez a helyzet ahhoz túl szélsőséges.

VOLNA! Ha az a sok volna ott nem volna. Próbálj úgy írni, hogy az összeset kilövöd. A párbeszédekben nem számít, viszont a szöveg szebb lesz, meglátod. Beny is megfogadta és máris szebbek lettek az írásai.
„Újra halotti csend volt.” - Csak példák amikkel át lehetne variálni: lett úrrá; honolt.
Kanduhrka
3 | Kanduhrka 2010.10.06. 16:39
Beny12: köszi! Amúgy engem is zavar az a szó, majd valahogy lecserélem.

ShuleyvA:

1: oksa, fölös a ... meg a számos kiírás

2:hát igen, tényleg kicsit szétszórt lett a gondolat menet (mentségemre legyen mondva, hogy fáradtan írtam. Az, hogy az apró cellában hátrébb húzódik, ott igazából néhány centit menne beljebb csak. Majd ezt is kijavítom, hogy érthetőbb legyen.

3:hadd, hagy: itt én is bekavarodtam

4:a csúszással csak próbáltam érzékeltetni, hogy a földön araszolgatva halad, de tényleg furán hangzik.

5:utolsó előtti bekezdésed: ezt tényleg bele lehetett volna írni, tényleg kerekebb lesz tőle.

6:„Újra halotti csend volt.” bevallom, egy kicsit lusta is voltam a fáradtság mellett. Egyik ismerősöm azt tanácsolta, hogy írjam le előbb az egészet ahogy kijön a fejemből, és a fejezetek végén majd lektorálni lehet meg minden.

Köszi a jó tanácsokat!
Star Wars
4 | Star Wars 2010.10.08. 16:57
Hát mit mondjak, tényleg elég beteg. :-D De érdekes, a legközelebbi írás remélem hosszabb lesz! :-)
Kanduhrka
5 | Kanduhrka 2010.10.09. 07:22
SW: Terveim szerint csak ez a fejezet lesz ennyire rövid. Persze ez nagyban függ attól, hogy mennyit tudok később írni egy-egy fejezetről.Ha az egész túl rövid lesz, akkor tuti kipótolom még pár fezettel, mert ezer féle ötlet kavarog a fejemben.
Aryx
6 | Aryx 2010.10.09. 10:27
Belepofátlankodnék akkor én is, ha nem baj. :)

- Na igen, a kezdés... írás esetében mindig fontos a jó felütés, ami megadja az alaphangot. A levéllel mindenképpen kezdj valamit, mert lehet, hogy egyesek kedvét pont az veszi el a további soroktól. „Drága szerelmem,” ez megszólítás, helyesen: „Drága Szerelmem!”, majd a köv. bekezdésben jöhet a levél többi része, hogy egy példát említsek. Az ilyen levélidézetek egy-egy műben gyakran vannak szándékosan helytelenül megírva nyelvtanilag, de ilyen esetekben az írók utalnak is rá, hogy az adott karakter nem helyesírásra szakosodott. Itt nincs így, de ha így is lenne, nem volna jó ötlet egy stilisztikailag kifogásolható levéllel indítani.

- Mint az kiderült, biza vannak itt helyesírási hibák. Egyik legnagyobb gond a vesszők kispórolása a szövegből, az ilyen szabályoknak mindenképpen nézz utána!

- 1-2 emberi reakciót én sem értettem... a 4. bekezdésnél a férfi hirtelen feszültté válik, amint valaki babrálni kezd az ajtóval. Eddig teljesen nyugodt volt, ami szépen ki is lett hangsúlyozva, érzékeltetve az olvasóval, hogy emberünkön egy szűk helyen, húgyban-szarban, éhesen, koszosan és megaláztatva is sztoikus nyugalom uralkodik; ami azt jelenti, régóta raboskodik már. Mit törődne ő ezek után egy kinyíló ajtóval? Ugyanez a helyzet Júliával is: élete szerelme, rendben, de egy nő ilyen esetben is alaposan végigméregeti azt a szakadt, lerobbant embert, hogy vajon tényleg jó cellába lépett-e be, és miután erről megbizonyosodott, akkor is min. kétszer meggondolja az átölelést (elvégre még a tekintetét is látta a férfinak).

- Szintúgy megütköztem a „hagy”-on, Shuley már ellőtte a megoldást: hadd.

- „majd* minden erejével” - *majd’

A többit Shuley leírta helyettem, csak a képi világ megteremtéséhez szólnék még hozzá végső csapásként: amíg az írás első felében kellő mennyiségben írtad le a körülményeket, addig a végére már zavarban voltam, mert olyan dolgokat nem tudtam megsaccolni, hogy mekkora börtönről lehet szó, kb. hány cella foglalhat helyet főhősünk folyosóján, ilyesmik. Ezek pedig fontos infók a beleéléshez.

A történetről azért nem írok semmit, mert azt csak Te ismered. :) Az alapszituáció, úgy ahogy van, jó. A főhős érdekes, misztikus figura, és tetszett, hogy Júliával ellentétben az ő gondolataiba csak alig-alig kapunk betekintést – ezt még a későbbiekben is hasznosíthatod. Szépen el lehet gondolkozni rajta, hogy a főhős akkor most vajon csak szimplán bekattant, megviselte-e a raboskodás, átok ül-e rajta, démon költözött-e belé stb. Más szóval izgisnek tűnik, ha azt vesszük, hogy ez csak a prológus, amit azért érdemes lenne a későbbi fejezetekben szintenként, folyamatosan felfelé fokozni. A lényeg: ilyen kezdéssel, ebből a sztoriból a világon BÁRMIT ki lehet hozni, a skála a nagyon rossztól az egészen komolyig terjed, vagyis bőven van ebben potenciál. És ha ehhez hozzáadod a STÍLUSod, az írói egyéniségedet (ez azért fontos, mert ez itt sajnos még nem igazán volt jelen), valamint a köv. részeket nem úgy publikálod, hogy a félálomban írt szöveget szerkesztetlenül hagyod, akkor bőven kaphatsz elismeréseket és visszatérő olvasókat.

Csak hát nincs mese, edzeni, fejlődni kell, nagyobb volumenű regények előtt mindenki évekig novellaírással gyakorol, és persze sokat is olvas mellette. Nem tudom, H. P. Lovecraft neve ismerősen cseng-e Neked, a lényeg, hogy a mai napig a legjobb dark fantasy/horroríró, akit senki nem tudott felülmúlni az elmúlt 80 évben. Tőle, és hasonló alakoktól lehet tanulni leginkább, úgy mint az atmoszféra megteremtése, és sok egyéb írói fogás. Remélem, nem kedvetlenítettelek el, érdekel a folytatás.

(Amúgy nyugodtan megsúghatja nekem valaki, hogy mitől is „beteg” ez az írás. :) )
Kanduhrka
7 | Kanduhrka 2010.10.09. 12:02
Aryx: a levél szándékosan ilyen - nem szeretem ha korlátok közé vagyok szorítva ilyen téren.

A vesszők alacsony számával nem értek egyet, szerintem így is túl sok van belőle.

4. bekezdés: mint mondtam, itt még semmi sem derül ki, mi-miért van, és ki miért viselkedik, ahogy leírtam.

Hogy mekkora a börtön, az szerintem lényegtelen. Ha minden részletre kitérek, akkor a végén egy nagyregény lenne belőle, az meg még sok nekem. Nem szeretek rizsázni.

Az egyedi stílus szerintem majd a későbbiekben fog kikristályosodni. És ennek a bekezdésnek a lényege is majd a történet folyamán válik érthetővé.

Annyit elöljáróban elárulok, hogy ez nem egy egyszerű "olvasom és felépül" a cselekmény írás lesz, és igazából majd a komplett mű fog választ adni rá miről is van szó.
Aryx
8 | Aryx 2010.10.09. 12:07
Pfffffffff... mind1.
Kanduhrka
9 | Kanduhrka 2010.10.09. 12:37
Most mi van?
Aryx
10 | Aryx 2010.10.09. 12:55
Kanduhr: semmi-semmi, az afféle indulat-poszt volt. Véleményt kértél, én szívesen leírtam, aztán kuka. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy az én szavam a mérvadó, csak ha megnézed, tök alap stilisztikai és helyesírási szabályokról írtam. Vegyük pl. azt, hogy "és" elé mindig vesszőt teszünk speciális esetek kivételével (mondjuk felsorolás). Ez nem úgy működik, hogy annyi vesszőt írsz, amennyi jól esik, hanem ezeket a szabályokat már előre kitalálták helyettünk, hogy nekünk ne kelljen ezen agyalni. (Jó módszer amúgy a vesszőkkel kapcsolatban az, ha figyelmesen olvasod el magadban a megírt szöveget, és a hangsúlyokra összpontosítasz, így előbb-utóbb magad is kitapasztalod ezt.)

Stilisztikával kapcsolatban meg nem azt szerettem volna közölni, hogy oldalakon keresztül tájleírásokat írj; kellő ügyességgel meg tudod oldani azt, hogy pl. félmondatokba csempéssz be egy-egy ilyen információt. A cselekmény szempontjából ez nem lényeges, de nem szerencsés, ha az olvasó van bajban a vizualizációval.

Szri, ha kicsit bunkó lett volna a stílusom, csak hidd el, hogyha alkalmazkodsz bizonyos szabályokhoz, jobban képes leszel az önkifejezésre - még ha ez kissé paradoxonul hangzik. Remélem így okés.
Kanduhrka
11 | Kanduhrka 2010.10.09. 15:31
Köszi, amiket írtál, csaképp nem fogadok meg minden kritikát, főleg ha én azt nem úgy gondolom. A hangsúlyra figyelést mindig csinálom, és ha hiányzik valahonnan vessző az puszta figyelmetlenség. Sajnos ebben nem tudok jobban odafigyelni, mert ez az egyik legnagyobb problémám a való életben is.
Úgy döntöttem, befagyasztom az írást 1 hétre, mert el kell olvasnom pár könyvet. Muszáj bővítenem a szókincsem (kb 7 éve semmilyen könyvet nem olvastam...), mert így nagyon nehezen haladok.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.