Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Kemloth blogja

Éjszakai Őrség

Kemloth | 2009.06.06. 20:17 | kategória: Ismertető | 2 hozzászólás

A „szélsőséges” dolog óta nem nagyon jutott eszembe semmi, amiről írhatnék most. Nyárra vannak ötleteim: lesz két élménybeszámoló, vagy mi, amiket most aligha tudnék megírni és lesz még valami, amit meg tudnék írni most, csak nincs hozzá kedvem. Mostanra viszont egyáltalán nincs ötletem…
De hogy addig se haljon meg a blog, feltöltöm a magyar órára írt, Éjszakai Őrség c. könyvről szóló írásomat… szerintem nem lett rossz.

Íme:

Magas elvárásaim voltak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mivel először a filmváltozatot láttam, ami kedvenc filmjeim egyikévé lépett elő, és csak évekkel később tudtam meg, hogy egy könyv adaptációja. Az elvárásoknak maximálisan eleget tett a mű.
A könyvet ’98ban Ночной дозор [Nácsnoj Dázor] címmel írta és adta ki az akkori a Szovjetunióhoz, mai Kazahsztánhoz tartozó Karatauban született pszichiáter, Szergej Vasziljevics Lukjanyenko. Az Éjszakai Őrség – az Őrség - tetralógia (Éjszakai Őrség, Nappali Őrség, Alkonyi Őrség, Utolsó Őrség) kezdő kötete – hamar igen népszerű és sikeres lett Oroszországban, de külföldön kevéssé vált ismertté. A két évvel későbbi, első ízben 2000ben kiadott folytatás (Дневной дозор, [Dnyevnoj Dázor], Nappali Őrség) is hasonló sikereket ért el (bár sokak szerint gyengébb, mint az első rész), így került sor az első rész azonos című filmes adaptációjának leforgatására, mely egy évvel a harmadik epizód, az Alkonyi Őrség (Сумеречный дозор, [Szumerecsnüj Dázor]) 2003as kiadása után került a mozikba. A harmadik kötet is nagy sikereket ért el az Lukjanyenko hazájában (sokak szerint a gyengébb második rész hiányosságaiért is kárpótolta az olvasókat). A nemzetközi szórakoztatóirodalomba való betörést azonban a film indította el igazán, a film nagy sikere miatt ugyanis a könyvet is lefordították, és nagyobb számban kiadták több országban is, például Magyarországon, ahol a film második részének elkészülte utáni évben, 2007ben készült el a fordítás és ugyanebben az évben ki is adták a könyvet.
„Moszkva utcáin a hétköznapi emberek között természetfeletti lények járnak észrevétlen. A Fény és a Setét erői egyaránt jelen vannak…” – olvashatjuk a hátsó borítón. Ez arra engedhet következtetni, hogy egy újabb mai világban játszódó fantasy - féleséggel van dolgunk, amiben a Jó és a Rossz harcol, és nem nehéz eldönteni, melyikük lesz a harc győztese. Ez a következtetés azonban helytelen volna. Az alap szituáció ugyanis a következő: mióta világ a világ, léteznek Másfélék, akik képesek a Homályba, a világ egy másik rétegébe való átlépésbe, és meg van a képességük mágia alkalmazására. Minden Másféléről a Homályba való első belépésekor dől el, hogy a Fény vagy a Setét oldalára áll. A két oldalról rengeteg szájból rengeteg különböző definíciót olvashatunk, és nehéz volna kiemelni egyet. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy míg a Setét szinte csak saját érdekeit tartja szem előtt, addig a Fénypárti alárendeli a sajátját másokénak. Persze nem minden esetben…
Mindkét oldalnak megvannak a gyengeségei és erősségei, és nem bírtak egymással. Így megkötötték a Megállapodást, melyet, ahogy a főszereplő, Anton Szergejevics Gorogyeckij is mondja, nem lehet emlékezetből elmondani, csak idézni, így kénytelen vagyok leírni…
„Másfélék vagyunk, különféle erőket szolgálunk, ám a homályban nincs különbség a setét és a fény hiánya közt. Harcunk képes elpusztítani a világot. Ezennel megkötjük a fegyvernyugvásról szóló nagyszabású Megállapodást. Mindenik oldal saját törvényei szerint él, mindenik oldal saját jogokkal rendelkezik. Korlátozzuk önnön jogainkat és törvényeinket. Másfélék vagyunk. Létrehozzuk az Éjszakai Őrséget, hogy a Fény erői felügyeljék a Setét erőit. Másfélék vagyunk. Létrehozzuk a Nappali Őrséget, hogy a Setét erői felügyeljék a Fény erőit. Az idő majd határoz felőlünk.”
Ezen keretek közt zajlik tehát a történet, és a két oldal, valamint a Másfélék és emberek közti különbséggel kapcsolatban merülnek fel jelentősebb kérdések, főleg a további epizódokban.
A kötet három részre van osztva, ezeket pedig érdemes külön taglalni, az egyéb szempontokat pedig beékelni a történet leírásába.
Az első rész a Saját Sors címet viseli. A prológusban egy kisfiút követünk, ahogy az uszodából tart hazafelé metróval, majd számára ismeretlen külső hatásra, bizonyos ismeretlen eredetű znene miatt két vámpír – értelemszerűen a vámpírok Setét Másfélék – karjaiba fut egy elhagyatott kapualjban. Az út alatt megismerjük érzéseit, gondolatai egy részét, észrevételeit is elolvassuk.
Az első fejezettől a főszereplő, Anton Gorogyeckij, Második szintű – ez jelzi a Másfélék erejét. Minél kisebb szintű, annál nagyobb mágikus erővel bír - Fénypárti mágus szemszögéből látjuk, illetve olvassuk a dolgokat, s minden egyes szám első személyben leírva. Az első fejezetben Anton felébred, otthon tesz-vesz, majd főnöke, Borisz Ignatyjevics, Hatalmas – szintek felett álló – Fénypárti mágus hívásából tudjuk meg, hogy Antonnak fontos feladata van. Egyébként mind a telefonbeszélgetés, mind a készülődés, mind Anton gondolatai hétköznapi nyelvezettel vannak megfogalmazva, ami közvetlenné és könnyen olvashatóvá teszi az egész könyvet, valamint néha a szokatlanságból fakadóan humorossá is, emellett az olvasó gyakran ráismerhet szituációkra, mondatokra, kifejezésekre saját életéből. Valamint néha – például a Megállapodás szövegében – régies, irodalmias megfogalmazással is találkozhatunk, és Anton is gyakran használ más fajta nyelvezetet, ironizálva, főleg régieset vagy tipikus Szovjetunióbelit. A nyelvezet tehát nem egyhangú, és szórakoztatóvá valamint kellemessé teszi a könyvet.
Megtudjuk tehát, hogy Antonnak el kell kapnia egy vámpírt, mégpedig az áldozaton keresztül kell rátalálnia. El is indul, és különféle módszerekkel kutat az áldozat után a metróhálózatban. Anton útja során megismerjük a Homályt, valamelyest a Másféléket, ez tehát egy fajta információáradatként is felfogható. Valamint hősünk meglát egy hatalmas erejű átokkal sújtott leányt is, és elhasználja rá mágikus amulettját – fölöslegesen, mert az átok nem szűnik meg. Egy idő után azonban megtalálja az áldozatot – egy fiúcskát. Ez már szinte biztossá teszi, hogy a prológus főhőse Anton keresettje, a vámpír áldozata, ugyanis már több dolog is utalt erre. Ez egyébként visszatérő motívum a könyvben: egy dolog több szempontból való bemutatása, és sok sejtetés alkalmazása. Emiatt is lesz izgalmas a könyv. A fejezet végén Anton kiszabadítja a fiút, az egyik vámpírt megöli, mivel nincs más választása, a másikat, a „vámpírcsajt”, ahogy ezek után emlegetik, pedig lelocsolja vodkával – „a vámpírok nem bírják az alkoholt” – ám az végül elmenekül.
A második fejezetben Anton, miután kiadós szidalomban részesül Borisz Ignatyjevics – mágus nevén Geszer – részéről, újabb feladatot és egy társat kap. Társa egy Olga nevű hóbagoly, kiről megtudjuk, hogy Hatalmas varázslónő, de egy bűne miatt zárták ebbe a testbe. A feladat hasonítani a kisfiút – az ugyanis hasonítatlan Másféle, potenciálisan hatalmas mágikus erővel – majd a elmulasztani a leányzón lévő erős átkot. Az átok megszüntetésén a teljes Éjszakai Őrség dolgozik.
A további fejezetekben a kisfiú belép a Homályba, ám hasonítani nem sikerül, a vámpírcsajt azonban egy hatalmas csata során halálra sebzik, majd Anton összeveszik szomszédjával, Kosztya Szauskinnal, a vámpírral, aki a vámpírcsaj segítségére siet.
A leányzót azonban megmentik, és kiderül róla, hogy Hatalmas varázslónő válhat belőle.
A második rész az Övéitől Övezetten címet viseli. Prológusában egy Makszim nevezetű emberről olvasunk, az ő látásmódját, gondolatai egy részét ismerjük meg. Neve gyermeki módon gyakran hangzik el, valamelyest érzékeltetve ezzel Makszim naivságát. Ez a prológus különösen gyakran kalandozik el, tér el a tárgytól. Ez is jellemző az egész műre, hogy nem ragaszkodik túlzottan a történethez, a cselekmény vagy a környezet leírásához, hanem gyakran elkalandozik valami mentén – a prológusban például a Makszim név közepes gyakoriságát és eredetét is röviden taglalja Lukjanyenko. Ez is érdekessé teszi a könyvet.
Megtudjuk, hogy Makszim felismeri a Setéteket és egy fatőrrel sorban legyilkolja őket, s a Jó egyedüli képviselőjének gondolja magát – nem tudom, a szerző is gondolt-e erre, de én mindenképp látok egy párhuzamot egyes emberek világképe és Makszim gondolatai közt. A Setétek felháborodnak és pert indítanak – az Inkvizíció, a semleges Másfélék szervezete hajtja végre a bíráskodást és a büntetéseket -, melyben Antont vádolják meg a gyilkosságokkal, aki egyébként Szvetlanával, az egykor megátkozott, most Hatalmas varázslónővé váló leánnyal van kialakulóban párkapcsolata. Anton megóvására Geszer ideiglenesen kicseréli Olga és Anton testét, az Olga testű főhős pedig Szvetlanához költözik egy időre. Makszim pedig csak gyilkolja a Setéteket, Anton pedig véletlenül mindig ott leledzik, ahol a gyilkosság történik… végül hajtóvadászatot indítanak ellene, ő azonban elmenekül a Setétek elől. Eközben kialakul a párkapcsoalt Szvetlanával. Végül Anton megakadályozza, hogy Makszim megölje Jegort, az első részben végül nem hasonított fiút. Magszim így ráveti magát, és őt akarja megölni. Ekkor azonban megjelenik Geszer és Szvetlana, Makszimot Inkvizítornak ajánlják, És kiderül, hogy az egész csupán Szvetlana kiképzésének része volt… fontos volt ugyanis, hogy Szveta megállja a beavatkozást, ne zúzza porrá Makszimot.
És ez is jellemző a könyvre: a hirtelen, váratlan fordulatok, a nem egyértelmű összefüggések. Ezt azonban mi sem bizonyítja jobban, mint a harmadik rész és a Nappali Őrség mindhárom része közti összefüggés, melyre csak a második kötet utolsó fejezetében derül fény.
A harmadik, Csakis Övéinek című részben ugyanis a Sors Krétája nevezetű hatalmas erejű mágikus tárgyról olvashatunk, mellyel ha a sors Könyvébe írnak, megváltoztathatja valaki életét. Először egy házibuliról olvasunk, melyen Anton és más Fénypártiak elmélkedéseit követhetjük nyomon elsősorban. Majd Szvetának és Antonnak vissza kell mennie Moszkvába – ugyanis a buli egy Moszkva környéki településen van. Antont felkeresi a Setétek moszkvai vezére, Zavulon, és megkéri, hogy akadályozza meg, hogy Szvetlana beleírjon a Sors Könyvébe. Anton nem tud dönteni, mit tegyen, abban viszont biztos, hogy nagy erőre lesz szüksége, így elkezdi járni a várost, emberek boldogságát elszívva és erőt merítve belőlük – a Fénypártiak a pozitív érzelmekből, a Setétek a negatívakból nyernek erőt – majd belefut Alisza Donnyikova Setét boszorkányba, aki második szintű szabálysértést követ el. És mivel az első részben Alisza kapta rajta Antont egy szabálysértésen, és akkor is abban egyeztek meg, hogy Alisza is végrehajthat egy hasonlót – ezzel billentette kis Jegort a Fénypárti állapotból – így megegyeznek abban, hogy Anton végrehajthat egy második szintű mágiát. hősünk így tovább járja a várost és rengeteg erőt szív magába, mire odaér Szvetlanához, Geszerhez, és a Másfélék népes gyülekezetéhez a Sors Könyve és Krétája körül. Szvetlana megkezdi a műveletet – Jegor sorsának átírását – de elbizonytalanodik és megkérdi Antont, hogy mit tegyen. Geszer azt akarja, hogy mondja, hogy folytass, a Zavulon azt, hogy mondja, hogy álljon meg… Anton azonban demoralizációt hajt végre saját magán, és gyakorlatilag érdektelenné válik. Szvetlana nem tesz semmit, nem ír bele a könyvbe. Geszer dúl-fúl, Zavulon azonban nem örül annyira, mint kéne.
Az egész könyvre, illetve a szereplőkre jellemző továbbá egyfajta általános közöny. Nem az, hogy nem érdekli őket semmi, hanem mindent elviselnek, ha nem jó, ami történik, akkor is általában annyi a reakció, hogy „Rendben… majd máskor”. Egyfajta hidegvérűség, vagy inkább felsőbbrendűségi érzetből fakadó közöny.
Fontos morális kérdésekre ne ebben a könyvben keressük a választ, habár néhány kérdésre – mi is a különbség „jó” és „rossz” közt, hol van bizonyos dolgok, például a „rossz” elleni harc határa – próbál válaszolni.
De a könyv fő jellemzői a váratlan fordulatok és sosem sejtett összefüggések.

Kemloth avagy Katona Miklós

Utolsó módosítás: 2009.06.06. 20:23

Hozzászólások

1 | Sir Spike 2009.06.07. 11:27
Gratula,jó összefoglalás.
Annyit közbeszúrnék,hogy Anton az első könyvben még csak 4-5 szintű, és kihagytad a második könyvből Alisza szerelmi drámáját,nade ennyi spoiler elég mára :-D
Általában nem szoktam szeretni az egyes szám első személyben írott könyveket,de itt az író zseniálisan oldotta meg a feladatot.Beláthatunk mind a Setétek, mind a Fénypártiak lelkivilágába,úgy hogy sosem lesz unalmas a sztori.
Zavulon a setétek moszkvai vezére sem egy tipikus rosszfiú,csak teszi a dolgát setét módra.Amikor bevallja Geszernek (legnagyobb ellenfele) hogy az az álma, hogy vállvetve küdjenek,akkor rögtön megkedveltem a vén "gazembert" :-D
Az külön tetszik hogy bár van benne "akció",mégis a legtöbb harc szellemi szinten zajlik.
Mind a négy kötetet ajánlom mindenkinek.Letehetetlen könyvek!
Kemloth
2 | Kemloth 2009.06.07. 11:31
Spike: Kösz!
Az elején Anton azt mondja magáról! De az biztos - legalábbis nagyon úgy emlékszem... - hogy többször is mondják, hogy 2es. Meg hát végre tud hajtani 2es szintű mágiát:P De ez részletkérdés.
Ja, én is így vagyok.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.