Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Kemloth blogja

Összecsapás

Kemloth | 2009.06.16. 11:58 | kategória: Fantasy | 8 hozzászólás

Mint láthatjátok, új rovatot nyitottam, fantasy néven. Ennek okai a következők: jelenleg nem jut eszembe semmi, amiről írhatnék ide, de nem akarom befejezni. Írogatok, és egyszer már próbálkoztam az elérhetővé tevésével csekély olvasottságú előző blogomon, az azonban nem járt túl nagy sikerrel - értem ezalatt az akár pozitív véleményeket, akár - inkább építő jellegű - negatív kritikákat.
Ezek, valamint Beny12 blogjának megjelenése (Beny, nem koppintani akarlak, elhiheted... főleg hogy ez a rész, amit ma felrakok, tavaly nyáron született. Minden esetre ezúton is kösz a tuttodon kívül adott ötletet! ;)) arra engedtek következtetni, hogy nagy baj nem lehet abból, ha felrakok ide részleteket. Nem mind a 140 oldalt rakom fel egy oldalas részletenként, hanem asszem egy-egy összefüggő részt vágok szét, és azokat teszem fel. Persze a feltöltés rendszerével kapcsolatban is örömmel fogadok ötleteket.
Szerk.: NEM vágom őket szét, egyben rakom fel.

És arra kérnék mindenkit, hogy, ha akár pozitív, akár negatív véleménye vagy akármilyen észrevétele van, akkor írja meg, lehetőleg kulturált formában!

Nos, íme az első részlet (igazából azért ez az első, mert ezt volt kedvem most átnézni, kicsit átírni és kijavítani.):

--

- Hagyd el a hatalomvágyat, és a cselszövögetést. – Mondta, s mélyen a Qin’ Zol szemébe nézett. Kék-lila köpenye méltóságteljesen lobogott háta mögött, valamint a válláról a felkarjára lógó anyagdarabba és hajába is bele-bele kapott az enyhe légmozgás. Fejdísze most nem volt rajta. – Ne is szabadkozz, Qin’ Zol, nem vagyok én olyan idióta, mint Rotzal volt, nem lehet csak úgy becsapni. Ne, ne kezd nekem magyarázni, hogy nem is tervezted, meg hasonlók! – Fojtotta társába a szót. – Ügyes vagy. Nagyon is ügyes. Éppen ezért nem látom értelmét, hogy olyasmire pazarold erődet, ügyességedet, befolyásodat, mint hogy engem próbálj megöletni, vagy azzal próbálkozni ellenem, mint Rotzal ellen. – Folytatta. Kirrel komolyan nézett a mestermágusra, miközben haladtak a palota felé. – Minek? A siker kizárt. – Szögezte le, majd másodpercekig csak lépteik koppanását hallgatták. - Inkább fogjunk össze. – Szólt végül. - Én vagyok a király, te lehetnél alkirály. Családegyesítés, s miegyéb… – Majd újra a csizmákat hallgatták. – Nos, mit felelsz, Kirrel?
A harcos családfő pár másodpercig komolyan nézett a mestermágusra, majd hátranézett a katonáira, kezét ruhája alá csúsztatta, alig észrevehetően, majd visszafordult a Heforhoz, s elmosolyodott.
- Jól látod a dolgot, mint mindig, Etlar. Elvállalom az alkirályságot. Csak igazat adhatok neked mindenben, amit mondtál, és nem tagadom, voltak terveim félre tételedet illetően… de már letettem róluk. – Ezzel kezet nyújtott a szigorú tekintetű mestermágusnak.
Az belecsapott a kezébe.
A Qin’ Zol szélesen elvigyorodott, szemben Etlarral, aki hamarosan fájdalmas arcot vágott, s üvöltött párat, majd kezét bámulta: egy fémtüske szúrta át.
- Áruló! Hogyan tudtál becsapni?! – Kérdezte fájdalmas hangon, de most is próbált magabiztos, erős hangján beszélni, ami ahhoz képest, hogy milyen állapotban volt, egészen jól ment a mestermágusnak.
- Barom… szerencsétlen nagyképű idióta! – Nyögte ki Kirrel hangos nevetés közepette.
- Nem vagyok én ilyen egyszerű eset, nehezebb engem becsapni, ahogy már említettem párszor. – Mondta a máus, s ezzel kirántotta az idegen tárgyat kezéből, majd nemes egyszerűséggel arrébbteleportált.
A Qin’ Zol katonák egy emberként iramodtak utána.
- Állj! – Parancsolt a családfőjük és fővezérük. – Hagyjátok, ez az én dolgom. Nehezebb becsapni?! – Kérdezte ezután a mágustól, s ment felé néhány lépést, nagy, biztos léptekkel. – Ez igaz. De korántsem lehetetlen. Kardot! – Kiáltott hátra, s az valaki hozott is neki egyet.
A Qin’ Zol egyszer csak megérezte, hogy a mágus varázsol. Nem látta, nem hallotta, érezte. Ugyan harcos volt, de némi képzésben részesült a mágia terén, így ha koncentrált, és elég közel volt a történés, megérezte a varázslatokat.
A Második Szint leghatalmasabb mágusával szemben állva azonban csak annyira volt elég a képzés, hogy megérezze, valami egy hatod ciklusig – nagyjából tíz percig - fog tartani.
„De mi?” – kiáltott magában. „Tán addig tűnik el a sebe, s azután újból ott lesz…”- ugrott be először, majd mivel más nem jutott hamar eszébe, töprengeni meg nem igazán volt ideje, terve az lett, hogy egy hatod cikluson át kibírja valahogy a mágus támadásait, majd lecsap rá.
- Pusztulj hát, áruló! – Ezzel a felkiáltással és fordult meg a mestermágus, mire a semmiből tüzes gömb tűnt fel, s a harcos felé röppent. Ez Etlar számára természetesen semmiség volt, csak a varázslat röpke gondolatának kellett létrejönnie, s ezzel együtt jött létre a tűzgolyó.
Kirrel egészen egyszerűen arrébblépett.
- Így gondolod? – Kérdezte magabiztosan a mágus, mikor a harcos családfő felé már újabb tűzgolyó röpült.
Az megint ellépett, ez azonban kevésnek bizonyult; lábaiba kínzó görcs állt, s elesett.
- Ennyit tudsz tenni, Kirrel Qin’ Zol? – Kérdezte a mágus, s újabb tűzgolyót indított útjának.
Kirrel lehasalt a földre, s üvöltött kétségbeesésében. A golyó nem találta el, s érezte, hogy elmúlik a lábgörcs, ahogy azt is, hogy hátán ruhája megégett. Felpattant, hát, s cikk-cakkban indult Etlar felé . – Szánalmas… - Motyogta az.
Már csak a két méterre volt a mágustól, mikor meglátta, hogy az szélesen vigyorog. Másodperceken belül odaért célpontjához a harcos, s vágott a karddal.
A penge elérte a mestermágust, ám ahelyett, hogy átszelte volna annak bőrét, megakadt, a harcos pedig ismét elesett.
Ezzel egy időben hasított Kirrel agyába az a tudat, hogy hatod ciklusig semmit nem tud tenni a mestermágus ellen, ráadásul lába is folyamatosan görcsöl. Rendesen alábecsülte Etlart.
- Katonák! Támadás! – Üvöltötte kétségbeesetten Kirrel.
- Ez egyébként semmiség. – Felelt a mágus figyelembe sem véve a katonákat. – Holmi tűzgolyót meg bénítást te is képes lennél megidézni, ahhoz a világon semmi nem kell, és emellett nem sokra jók. Egy-két ilyen beképzelt harcost lehet velük elintézni. A mágia nem olyan, mint a fegyveres harc, hogy ha te vagy a legjobb, bárkit legyőzöl, s vagy két-három ellenféllel szemben is megállsz a specializálódott stílusoddal. Itt ha legjobb vagy, mindenhez értesz, és nem két-három ellenfelet tudsz legyőzni, ha jó formában vagy, hanem százezreket pusztíthatsz el egy mozdulattal, minden ellenállás nélkül. Persze ezzel nem a fegyveres harc jelentőségét kérdőjelezem meg. Ötvözni kell mindent, a mágia osztályait, a fegyvernemeket, és a mágiát a fegyverekkel. Egyébként is, hová jutnánk, ha minden jöttment harcos mágus lenne… a világunkból nem sok maradt volna, ez a kis… „ütközet” itt a palotánk előtt elpusztította volna az egész tartományt, de legalábbis a várost. – Tért el a tárgytól, majd felpillantott. – Na, figyelj! – Förmedt rá a fetrengő Kirrelre, majd felnézett a harcosokra, megvonta vállát, s nevetett egyet. A földön fekvő családfő érezte az újabb varázslatot, s menten az eredményét is látta: a katonákat holmi láthatatlan hullám visszaröpítette vagy öt méterrel, s olyan erővel csapta őket a földhöz, hogy minden bizonnyal megnyomorodtak. Némelyik még nyögdösött, valamelyik már azt sem. – És ez még mindig semmiség! – Mondta büszkén Etlar. – De minek is magyarázom tovább… úgysem fogom használni most a tudásom. Csak ami éppen kell. – Mondta, s újra arrébbtermett, s térdeire támaszkodva kifújta magát.
Kirrel görcse pedig elmúlt.
- Kifáradtál talán, Etlar? – Kérdezte az látszólag magabiztosan, ám valójában megoldást keresett.
- Nem sokáig marad ez így, ne félj. – Felelt a mágus.
- Valóban nem. – Kiáltotta Kirrel, s megindult a mágus felé, ám lába újra begörcsölt, ő pedig újra elesett.
Etlar unott fejjel nézte a harcos szerencsétlenkedését, majd megszólalt:
- Majd szólj, ha már feladtad!
Amint a görcs újra elmúlt, a harcos felállt, s közelített a mágus felé.
Félúton újabb görcs állt lábába, de ezúttal számított rá, nem esett el.
Iszonyatos ordibálás közepette odaért, s rögtön a mágus felé vágott. A varázslat mégis működött, a görcs viszont elmúlt, így újabbakat csapott a vigyorgó mágus testére.
- Ez kinek jó, Kirrel? – Kérdezte az, majd varázsolni kezdett.
- Neked biztosan nem, nekem pedig nem rossz… - Felelte a Qin’ Zol. – Előbb utóbb elenyészik a pajzsod. – Mondta az, s ezúttal jól gondola.
Ahogy Kirrel befejezte a mondatot, szó szerint mindene leírhatatlanul fájni kezett. Nem égett, nem megfagyott, nem szúrt, nem nyomott, egyszerűen fájt, minden mellékes és tomptó érzés nélkül.
A harcos összeesett, s négykézláb üvöltött teli torokból, küzdve teste fájdalmaival.
- Nem fog rajtam az átkod, mágus! – Próbálta kiáltani, de torkán alig jött ki hang. Nem éppen rövid élete során még sohasem érezte magát ilyen halálosan rosszul. – Nem győzöl le, nem, nem, nem!! – Suttogta. Az utolsó „nem” már valamivel hangosabb volt.
- De! – Mondta jókedvűen erre a mágus, miközben Kirrelt körül járkált. – Más nem tudok mondani: de!
Az immáron fetrengve szenvedő harcos még mindig azt üvöltötte, hogy „NEEEM”, mikor még lába is begörcsölt, ám ennél kisebb gondja is nagyobb volt jelenleg. A fájdalom pedig még erősebb lett, holott eddig elképzelni sem tudta, hogy lehet rosszabb.
Az ahhoz hasonló varázslatoknak, mint amit Etlar most Kirrelre küldött a legalapvetőbb, és leghatékonyabb nem-mágikus ellenszere volt az akaraterő, azonban ennek hatásfoka is a nullát közelítette, a harcosnak így nem sok esélye volt.
A harcos folyamatosan fájdalmasan, néha már-már hörögve üvöltötte, hogy „NEM”, a mágus néha halkan válaszolt neki „Dehogyisnem…”eket, a háttérből pedig pár túlélő katona nyögése hallatszott.
Percekig volt ez az állapot, majd Etlar leült, s nézte a fetrengő harcost.
Úgy látszott, Kirrelt már legyőzték az átkok, teljesen, s halála csak percek kérdése.
- NEEEEEEEEEEEEEEM!!! – Üvöltötte fel az hirtelen teli torokból, minden erejét, indulatát, szenvedését, haragját beleadva a harcos, amitől másodpercekre visszaállt minden normálisra.
Ezalatt felállt, s feje felől vágott a karddal, mint utolsó remény Etlar halálára, s talán túlélésére, mivel nem tudta biztosan, hogy úgy van-e, hogy ha a varázsló meghal, a varázslat is szertefoszlik-e, vagy nem.
Mindenesetre jobb volt, mintha semmit nem tett volna. Átfutott agyán fia, aki majd örökli mindenét, Kivral, akinek mocskos ügyleteiről pletykák keringenek, többi fia, rokonai, felesége… és minden, ami lényeges.
Etlar megrökönyödve ült, s nem tudott megmozdulni a meglepettségtől. Kissé felfelé nézett, nem teljesen előre, s a kard pontosan két szeme közé suhant, a feje közepéhez, s tudta, hogy a Mithrill-bőr bűbűja már eloszlott, így védtelen. Úgy érezte, megáll az idő, s lelki szemei előtt ő is fiát látta, Ezuadot, a nagy reményű mágust, aki talán még őt is túlszárnyalhatja, pedig ő a Második Szint legjobb mágusai közt van. Látott egy képsort tanulmányai idejéről, amikor első évét elvégezve, őt, mint osztályelsőt hívta párbajra hagyományosan a végző évfolyam legjobbja, s a küzdelem döntetlenre végződött, és még pár képsort, majd feleszmélt, mikor még közelebb volt hozzá a penge.
Ezek a képek hihetetlen gyorsasággal peregtek le előtte, a suhanó penge csupán pár milliméter haladt ezalatt. Kirrel előtt is hasonló sebességgel peregtek le a képek.
Etlar feleszmélt, s újra megidézet egy védőbűbájt.
A kard a legcsekélyebb roncsolás nélkül csapódott le az auráról.
Etlar újra elmosolyodott, s Kirrelre nézett.
Egy eltorzult, sápadt és vörös foltokkal gazdagított arcot látott, hatalmasra tátott szájjal, és hatalmas üvöltést hallott, amin érezni lehetett, hogy a legvégső erőket adja bele a halálán lévő Qin’ Zol családfő.
Az újabb csapás is lepattant az auráról.


Eredeti verzió: 2008 nyara
Javítás: 2009 június 16.

Kemloth (Katona Miklós)

Utolsó módosítás: 2009.06.16. 14:07

Hozzászólások

1 | ShuleyvA 2009.06.16. 13:42
Amellett, hogy az elképzeli vélt képet nem írod le legalább abban a minimumban, hogy az ember azt fel tudja magában vázolni, ezen bejegyzésnek szánt fantázia iromány tartalmilag nagyon kevés.

Mint cselekvésben, történésben. Biztosan jók lesznek ezek, nem is a fogalmazásmóddal van baj, hanem magával a tartalommal. Így egyenlőre semmitmondó, összességében egy párbeszéd némi körítéssel, ami (utóbbi) véleményem szerint teljesen jó, csak tartalmilag igen szegény.

Írj össze néhányat és pakold meg jól azt a bizonyos szekeret. Igen, van, hogy a bloggerek félnek, mert ha hosszú bejegyzést írnak - 4-5 oldal -, azt többnyire el sem olvassák, nem kommentelnek, stb. De ha már szórakoztatni akarsz, akkor szórakoztass, ne csak egy nyamvadt 3/4 oldalt adj elénk, ami a fél fogunkra sem elég ;-]

De ha mindenképpen ragaszkodsz a részletezéshez, nézz be az én blogomba, miként van megoldva egy eleje + vége történet cirka 4 oldalban (mert egyébként nem rossz dolog a részletezés, de ez így önmagában inkább flood a többi bejegyzésre nézve).

Nah, no offense, nem bántásból írtam amit írtam!
Kemloth
2 | Kemloth 2009.06.16. 14:05
Na, pont ez volt bennem ,hogy ha felrakok mondjuk 3 oldalt egyszerre, akkor a világon senki nem olvassa el.
Azt pedig észleltem, hogy talán így rövid, de máshol már nem tudtam meghúzni a határt, hogy mi legyen ma, mi máskor.
Viszont akkor most rögtön módosítok, és feltolom az egész részt.
Azt nem ígérem, hogy így egy komplett kis történet lesz, de annak egy 3 oldalas összefüggő részlete. Ha viszont arra van igény, hogy 3-4 oldalas, egyedülálló részeket tegyek fel, akkor megpróbálhatom átírogatni...
3 | ShuleyvA 2009.06.16. 14:15
Nah, ez így már egy tartalmilag kerek bejegyzés! Gondoltam egyébként - és ezek szerint jól -, hogy a mennyiség vs olvasók a dolog hátulütői, de hidd el, akit érdekelnek a történetek, azok úgy is el fogják olvasni.
Beny12
4 | Beny12 2009.06.16. 17:07
Ha jól sejtem ez a Qin'Zol egy család ? Vagy egy faj? Olyan mint a Katona? Mert nekem ez a sok 'a' szemet szúrt előtte. Csupán ennyi kivetni valóm lenne. ;)

A történet elég érdekes számomra. Egy kicsit jobban meg kell mozgatni a fantáziám, hogy átéljem a leírtakat. Ezért is tetszik. ^^
Kemloth
5 | Kemloth 2009.06.16. 17:26
Jah, család! :)
Csak elfelejtettem beleszőni valahogy, hogy az, eredetileg meg nincs itt leírva, merthogy ez a 101dik oldalon kezdődik, és előtte el van magyarázva.
"Ezért is tetszik." - Örülök! :)

Nem baj, a következő ilyenben majd jobban figyelek mindenre...:)
Beny12
6 | Beny12 2009.06.16. 21:41
Értem én, csak ezt a pesti stílust hagyd el:) Gondolok itt a sok "a"-betűre a tulajdonnevek előtt. Mert ez helytelen. Nem mintha én tökéletesen alkalmaznám a dolgokat, csak ez olykor belerondít a történetbe ;)
Kemloth
7 | Kemloth 2009.06.16. 22:35
Ok, próbálkozom... azt viszont nem tényleg nem értem, mi a probléma azzal pl, hogy "a Qin' Zol". Merthogy ez egy nagy család, akárhány taggal, ezért úgy értelmezem, mint mondjuk azt, hogy "a holland" (olyan szituációban, amikor az az egyik fő megkülönbözetése a szereplőknek, hogy az egyik holland, a másik német, stb... itt az egyik Qin' Zol, a másik Hefor, mindkettő akárhány tagú...)
Ha helytelen, akkor elhagyom, csak nem értem, miért az...
No offense (illetve inkább no agressive defence, vagy nemtommi :P), sőt, kösz a kritikát, csak tényleg nem értem... :(
Beny12
8 | Beny12 2009.06.17. 10:29
Most már így világos. Csak első illetve második pillantásra elég furcsa volt.

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.