Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Kemloth blogja

Biciklitúra 2009 nyarán: Donaueschingen - Budapest

Kemloth | 2010.01.17. 21:59 | kategória: satöbbi | 9 hozzászólás

Üdv újra!

Tavasszal lelkesen elkezdett, és elég hamar elhanyagolttá vált blogom újjáélesztésére legutóbb azt hiszem őszben tettem kísérletet. Akkor – idióta módon – nem Wordben írtam meg a bejegyzést, így egy rossz kattintás miatt elveszett az egész. Pedig már majdnem kész volt.
Most, január közepe táján megpróbálom újra megírni azt a bizonyos bejegyzést – beszámolót a július eleji biciklitúrámról Apámmal.
Az út elején elkezdtem útinaplót vezetni, amit pár napig egészen rendesen vezettem is, de aztán rohamléptekkel rövidültek a napi bejegyzések, majd végül, az utolsó pár napról, egy betűt nem sikerült beleírnom a kis füzetbe. Emiatt talán kissé aránytalan lesz a leírás, ráadásul a vége felé lehetnek pontatlanságok is – ezekért előre is bocsánatot kérek.
A naplót nem szó szerint másolom le.

0. Nap, Július 2
Valahol Ausztriában, a Danubius nemzetközi gyorson.
17:47kor indultunk Pestújhelyről. A Keletiben rögtön egy meglepetés ért: a business-váró. Teljesen kulturált, rendezett tiszta… örülnék is neki, ha nem ma reggel jutottam volna fel Balatonszemesről 5 óra alatt, MÁVval. Sebaj, kaptunk ingyen croissantot meg kólát, aztán megkerestük a vonatot, és felszálltunk. Mivel Apám valahogy lebeszélte a bicikliszállítást valami ismerősének az ismerősének az ismerősével, egy hálófülkébe pakoltuk őket, majd elfoglaltuk a saját fülkénket. Újabb meglepetés: a hálófülke is teljesen korrekt. Tiszta, kényelmes, légkondis, ráadásul a vonat is simán, csendesen megy – mi kell még?! Például az, hogy két óránál ne legyen több felérni Balatonról… No mindegy.
A berendezkedés közben, 19:08kor elindultunk, aztán beszéltünk a kalauzokkal, kaptunk egy tépőzáras MÁVos nyakkendőt (irigyeltek, mi?), aztán ettünk a büfé kocsiban ehető, korrekt ízű, de baromfi ólat sosem látott grillezett „csirkemel”let. Bécsben álltunk egy keveset, aztán 11 körül indultunk tovább, és nem sokkal később le is feküdtünk.

1. Nap, Július 3
Valahol Ulm után, egy német vonaton.
Meglepőn jól lehet aludni ezen az „ágy”on, kár, hogy 4:15kor kellett kelni. A reggeli korrekt volt, gyorsan bepakoltunk, aztán 5:20kor leszálltunk Ulmban. Csak automatában lehetett jegyet venni, ami a német vasúti szolgáltatás és a német nyelv ismerete nélkül valamelyest megnehezítette a dolgot, de végül sikerült jegyet váltanunk Donaueschingenbe, és – szokatlanul, pontosan - 6:05kor el is indult a vonat. Szép a táj… érjünk már oda!!
Valahol egy mező szélén, nem messze Donaueschingentől.
8:40re már a Duna forrásának nevezett forrás köré épült városban voltunk. Szép város. Olyan… német. 9:20ig keresgéltük a forrást, kicsit elkeveredtünk, fényképezkedtünk… aztán 9:40-kor elindultunk!
Egy Geisingen nevű kisvárosban.
10:30 van, 50 perc alatt mentünk 11 km-t… annyira nem rózsás. A táj szép, dombos, erdők erre-arra, tiszta levegő, csend, rendezett német falvak, jó idő… egy szóval eddig fasza!
Valahol a Fekete-erdőben.
15:00kor ebédeltünk egy kisvárosban, 54 kmt jöttünk eddig. Meleg van. Nagyon szép a táj, egy völgyben vagyunk, Apám pedálja elkezdett kattogni, azt szerelgeti. Eddig sikerült hanyagolnom az MP3am, mostantól antiszociálisan zenére tekerek.
Reidlingen.
Zenére tekerni jó. Mondjuk eddig is tudtam, de hogy ennyivel jobb, mint a nélkül! A völgy után kénytelenek voltunk dombokat mászni… fel-le, fel-le, órákon át. Csak kb egy órája lett újra lapos. 8:40re értünk ide. Érdekes ez a város, tele van régi, középkori házakkal. Állítólag a tizennegyedik század óta minden háború elkerülte, azért maradt meg ilyen jól. Kerestünk egy szabad szobát valahol, átöltöztünk, ettünk egy görög étteremben, most meg alvás.
Ma mentünk 133 km-t, kb hat és fél óra alatt.

2. Nap, Július 4
Donauwörth.
8:15kor keltünk. Apám csinált egy útitervet, megpróbáljuk teljesíteni. Reggeliztünk, 10kor elhagytuk a szobát. Ulmig volt pár akadály: pár kilométer erejéig visszatértek a hegyek, Apám pedálja megint kattogott, ami meglehetősen idegesítette, így szerelgette kicsit. Aztán kb. 5 kilométerrel Ulm előtt el is tévedtünk a hirtelen megritkuló táblák miatt, de valahogy sikerült bekeverednünk a belvárosba úgy, hogy nem szeltük át a város többi részét. 3 körül értünk oda, ebédeltünk, begurultunk a főtérre (ezt a főtér+pár utca városnéző módszert még 2008ban fejlesztettük ki, Erdélyben), aztán fél öt körül tovább indultunk. Rá kellett jönnünk, hogy innentől a sűrűn elhelyezett, fehér, sok infót tartalmazó táblákat felváltják egyszerű sárgák, egy szál festett biciklivel és egy „Donauradweg” felirattal. A gyér elhelyezés miatt még egyszer eltévedtünk, és egy felújítás alatt álló felüljáróhoz jutottunk – amin végül sikerült átjutni, és megtalálni a bicikli utat. Nem tudom, hogy az eredeti cél Donauwörth volt-e, de mikor még 42 kilométerre voltunk a városkától, kijelentettük, hogy akármi történik, ma ott éjszakázunk. Mondtuk ezt valamivel este nyolc után… ennek eredménye igen hasonló lett az olimposzi kalandunkhoz, 2007ből. Akkor szintén este nyolc körül jelentettük ki az emlékeim szerint 2100 méteren lévő turistaház mellett, hogy márpedig mi lejutunk az 1100 méteren lévő parkolóig… aztán a mobiljainkkal világítva kecmeregtünk le a hegyről. Most annyival jobb volt a helyzet, hogy hoztunk lámpát. A nap egyik fő eredménye, hogy az Achilles-ínam igencsak fáj… mondjuk nem cosda, 300 km-t tekertem szandálban. Én hülye… na mindegy, majd veszünk valami gélt rá. 11 körül értünk ide, megtaláltuk az utolsó nyitva lévő szállást, elmentünk enni, most meg – tizenkettő harmincvalamennyi van – lefekvés.
Ma mentünk 169 km-t, kb. 10 óra alatt.

3. Nap, Július 5
Donauwörth.
Jót aludtam, jót reggeliztem. Tíz körül van, mindjárt indulunk Regensburgba; kb. 145 km. Előbb viszont keresünk egy boltot – veszünk nekem egy jóféle napszemüveget.
Regensburg.
100 km-ig jól mentünk. 6 kor „ebéd”eltünk. Aztán eltévedtünk, ráadásul dombok között. Aztán, már a Duna mentén, azt mondták, hogy 41 km Regensburg, mi meg 14nek értettük és lelkesen nekiindultunk, végső lendület címén. Aztán átmentünk egy hídon, amin nem kellett volna, és vissza. 171 km-t mentünk 145 helyett, és 00:20ra értünk ide. Az Achillesem változatlanul fáj – sőt, jobban, pedig vettünk rá valami „Schmerzgel”t.
Ma (szóval hogy tegnap) mentünk 171 km-t, kb 9 óra alatt.

4. Nap, Július 6
Passau.
Egész nap esett. – Ennyi az egész bejegyzés a napról… azt hiszem, ez jól érzékelteti, hogy mennyire elcsigázottak voltunk. Két 170 km-s nap után elindultunk – és elkezdett szakadni az eső. Volt esőcuccunk, nem ázott be semmink… de beleizzadtunk az esőcuccba, és egyébként is, hangulat szempontjából nem lényegtelen, hogy ragyogó napsütésben, egy szál biciklisnadrágban és –pólóban teker az ember, vagy a szürke égből zuhogó esőben, cipővédővel, esőnadrággal, esőkabátban, ponyvával a táskán. Különösen nem egy olyan fárasztó nap után, mint az előző.
Ráadásul nullázódott a kilométerórám is, az Achillesem meg még mindig csak romlott.
Kb 145 km-t mentünk, 7-8 óra alatt.

5. Nap, Július 7
Linz. Már a 8dika van, csak tegnap nem írtam – így hát most pótlom be, úgy írva, mintha tegnap lenne.
A tegnapi esőben ugye eljutottunk Passauba, de az már végképp kivette az erőnket. Ma elég gyorsan váltakozott az eső és a napsütés, ami nem volt olyan kellemes, mint amilyennek gondoltam, hogy lesz. Folyamatosan vettük fel-le az esőcuccot, beleizzadtunk, kicsit megáztunk… nem volt jó, főleg, hogy eleve fáradtak voltunk. De legalább átkeltünk a Dunán egy ilyen kötélpályán húzott hajócskával… az mondjuk érdekes volt, és éppen sütött a nap. Alig mentünk ma 100 km-t, és megálltunk Európa Kulturális Fővárosában – Linzben – kipihenni magunkat és valamelyest átütemezni a tervet egy korai fekvéssel és korai keléssel. Az Achillesem javulni kezd!
Ma mentünk 101 km-t, kb. 5 óra alatt.

6. Nap, Július 8
Krems.
Legjobb! Végig így kellett volna jönnünk. 9kor indultunk, 12kor ebédeltünk, nem 11kor indulás, 6kor ebéd. Az eredmény: 180 kb, kb. 9 óra alatt. Kremsben elég nehéz volt szállást találni, holott annyira későn nem értünk ide. Ma valahol, amikor megálltunk, és ittam, a táskámra tettem a fogszabályzóm – éjszakai, de nappal is kell/kéne hordanom -, aztán nem tettem el, és elindultam. Fél óra múlva vettem észre, h nincs meg… visszamentem érte, és még ott volt. Szerencse. Mi volt még ma?... jó idő. Meg láttam a melki székesegyházat, vagy mit – kívülről. Életemben nem hallottam még róla, de Apám azt állítja, hogy híres… hát jó.
Most viszont alvás… holnap el kell jutnunk Magyarországra, holnapután meg már Budapestre!
Ma mentünk tehát 180 km-t 9 óra alatt.

7. Nap, Július 9
Innentől kezdve nincs eredeti bejegyzés, így emlékezetből írom le az utolsó két napot.
Kremsből 9 körül indultunk, és már Bécs mellett ebédeltünk. Szintén jó volt az idő. Bécsben próbáltunk eligazodni, és megkeresni ezt-azt – nagyobb részben sikertelenül. De egy Saleva-márkaboltot véletlenül is megtaláltunk, ahol vásároltunk nekem egy jó esőnadrágot – ugyanis amit vittem, elég átázás-gyanús volt. Aztán tovább indultunk az osztrák fővárosból nagyjából 4kor. A határt nem értük el, mivel a határ menti osztrák településen – és a térkép tanulmányozása után - szembesülnünk kellett vele, hogy nem járunk jól, ha máris átjövünk Magyarországra. Messzebb van a határ, mint gondoltuk, és egyébként is, nincs semmiféle bicikliút. Arra jutottunk, hogy az a legjobb, ha Pozsonyban szállunk meg. Elérhető távolságban van, ha úgy vesszük, útba is esik, és van bicikliút egészen Komáromig – onnan meg már megoldjuk valahogy Eszergomig. Így is lett: elértük Pozsonyt emlékeim szerint 9-10kor, találtunk egy szállodát, ahol ráadásul magyarok voltak a szállodások, ettünk egy hatalmas hús-tálat a belvárosban, ittunk mellé egy-egy sört, és lefeküdtünk.
Kb 160 km-t mentünk.

8dik, utolsó Nap, Július 10
Korán, 7 körül indultunk Pozsonyból, a gáton. A gabcsikovoi erőműig remek volt az út, utána viszont rohamosan romlott a gát tetejének járhatósága. Először csak nem volt lebetonozva a föld, hanem füves, vagy poros volt. Aztán, egyre vastagabban, felszórták kaviccsal. Aztán még ilyen „autóellenes
bütykök” is megjelentek… egy szóval jobbnak láttuk, hogy a főútvonalon folytassuk az utunkat. Komáromban ettünk egy-egy gyrost, aztán meg sem álltunk Párkányig, ahol áttekertünk a Dunán, és visszatértünk Magyarországra. Onnan a szobi kompig a 10es úton mentünk, majd Szobtól Verőcéig újra bicikliúton. Verőcére kb. 9kor értünk, ha emlékeim nem csalnak. Ott laknak nagynénémék, így megvacsoráztunk náluk, beszélgettünk egy kicsit, kifújtuk magunkat, majd nekivágtunk a sötét 12es és 2es utaknak. A 2es úton már kb. 15tel tekertünk… szét voltunk már esve, nem kicsit. De, mivel már nem volt sok, mentünk, mentünk… és végül, Július 11dikén éjjeli egykor hazaértünk.
245 km. Nem gondoltam volna, hogy kb. egész Dél-Németország és Ausztria áttekerése után tudok ennyit menni, és utána még dinnyét eszek és sört iszok otthon, átesve a holtponton.

Nos, ez lett volna az út, és azt kell, hogy mondjam, büszke vagyok magamra… nem mondom, hogy nem tudná más megcsinálni, de azt is túlzás lenne állítani, hogy bárki megcsinálja. Abban viszont biztos vagyok, hogy én képes vagyok rá, és hogy megcsináltam. Az utolsó napra meg különösen.

És hadd ejtsek pár szót Apámról. Mondhatnám, hogy büszke vagyok rá, de hát nem lehetek én büszke rá, hiszen nem én tettem képesé arra, hogy 61 évesen letekerje velem ezt a túrát.

Nem tudom, lesz e még Apámmal ilyen nagy nyári két személyes akciónk, de talán nem is baj, hogy nem próbálkozunk meg Apámmal ennek a túrának az überelésével… úgyis szinte lehetetlen lenne számunkra.
És ha tényleg nem csinálunk semmi ilyesmit, akkor ez a túra tökéletes befejezése volt a három, kettesben lévő nagy nyári kiruccanásnak a 2007es Görögország – ahol az olimposzi kaland volt -, és a 2008as erdélyi város-túra után.

Egy szó, mint száz: jó volt.

És remélem érdekel egyáltalán valakit a dolog… :P

Hozzászólások

Rohamoszti
1 | Rohamoszti 2010.01.18. 00:01
Grat! Az szép lehetett, kicsit irigyellek is érte. :)
Gobiakos
2 | Gobiakos 2010.01.18. 01:24
Ejjj, nagyon klassz lehetett; irigy vagyok, nem kicsit! Gratulálok a teljesítményetekhez, nem kis dolog.

Amúgy az Achilles-inad azóta rendbe jött?
Kemloth
3 | Kemloth 2010.01.18. 06:12
Gobiakos: Ja, jó volt! ÉS kösz a gratulációt! :)
Ahha, pár balatoni pihenős nap után teljesen "megjavult".

Rohamoszti: Kösz! :)
4 | Lacko 2010.01.18. 08:42
1., Az ilyesn ismerősők-ismerőse elég hasznos. Évek óta járunk bringázni a Donauradwegre és a legkellemetlenebb rész a vonatjegy vásárlás, mert a MÁV hülye. És egyrészt nincs rendes bringás vonat (egyetlen egy van, ami csak Bécsig visz éjszaka). Másrészt nem lehet megvenni bécstől a jegyet, mert hiába írja az öbb, hogy van, a MÁV "nem tud" róla és ezért jegyet sem ad rá. Szóval ez a része mindig rémálom.
2., Ausztria + nyár = eső. Ez elég hihetetlen, de több évi tapasztalatom, hogy juliusban mindig ömlik az eső Ausztriában. És bizony esben bringázni ultrafos dolog.
3., Anyám mindig kiröhög, hogy viszek térképet a "dunamenti bicikliútra", mert oda minek térkép. Hát a fenti leírás is bizonyítja, hogy KELL térkép. És NEM magyar, mert az fos. Azzal jobban el lehet tévedni, mint térkép nélkül. Van ez a kormánytáska-méretű német bringa-térkép sorozat. Az zseniálisan jó.
4., A teljesítményetek tényleg klassz, de aki még nem volt ezen a szakaszon bringával, annak mondom, hogy azért nem vészes. Én egy erősen elhízott, irodakukac vagyok és a 130-140 nekem is megvan (ezt itthon még nem sikerült megcsinálnom). Ugyanis a terep gyakorlatilag lejt (a Duna nem fog felfele folyni) és a bringautak rohadt jók (nem egy Hollandia, de nem is egy Magyarország).
5., Csatlakozom az irigykedőkhöz!!! Klassz lehetett!
Kemloth
5 | Kemloth 2010.01.19. 21:31
Lacko!
1, Ja, amikor más társasággal mentem Erdélybe túrázni, akkor is para volt a jegyvevés. :S
2, Lehet... mondjuk nekem most 2,5 osztrák napból csak fél volt esős - de kivétel erősít ia szabályt.
3, Persze, térkép mindig kell. Vittünk is... csak most így nem tudom felidézni, h magyar volt, avagy német.
4, Lejt, lejteget... de azért nem érezhetően. Legalábbis én nem éreztem. 6xx méteren ered, és kb. 1300 km... egy éve ki tudtma ovlan számolni, hogy hány fokos szögben lejt. :P Az utak meg tényleg jók - mondjuk a festés néhol kissé gyér... de sebaj. Mondjuk itthon a Balaton körüli út is korrekt, és az is van 220 km.
4, :D Az volt.
6 | Lacko 2010.01.20. 08:23
Jaj, félre ne érts, nem fikázni akartam a teljesítményedet! Csak kedvet akartam teremteni másoknak is, hogy nem kell beszarni ettől a távtól. Ha Magyarországon egy nem túl sportos embernek (mint én) azt mondom, hogy 400km-t tekertünk 2,5 nap alatt, akkor elmegy az életkedve, mert eszébe jut, hogy az tele van emelkedővel. Én ezt a lejtést nem úgy értettem, hogy végig gurulsz Budapestig... :) Persze nem, de nem is kell felfelé, nyeregből kiállva tekerni.
Még azt is hagy mondjam el a kétkedőknek, hogy az osztrákok csak 50-60 év felett választják a Donauradweget. A fiatal osztrákok a hegyekben tekernek. :) Szóval nekünk a legnagyobb kihívást a nyugger nácik kerülgetése jelentette.
Egyszóval mindenki kipróbálhatja! Csodálatos élmény lesz.

Kemloth, nem gondoltatok még arra apáddal, hogy legközelebb a Rajta mentén bringáztok? Az nagyon érdekelne. Évek óta tervezek egy ilyet, de a bringával való kijutás elég nehéz és drága. Sajnos Arnhem (a híd) túl messze van.
Kemloth
7 | Kemloth 2010.01.20. 16:42
Tudom! Nem azért írtam, hogy "annyira azért nem lejt"... hanem részben magam megnyugtatására meg győzködésére, részben meg mert így van. :P

Ja, így visszagondolva tényleg sok volt az idős... sebaj. :)

Nemtom... nem biztos, hogy bármi hasonló lesz még egyáltalán... 62 éves lesz már nemsokára, most valami vérnyomás-parát is megállapítottak nála... :S Szóval nemtom.
De lehet. Meg ha nem vele, hát - majd - mással.
8 | Lacko 2010.01.21. 07:40
Kemloth! Amellett, hogy a legjobb egészséget kívánom édesapádnak, azért előtted még ott az élet! :) Én is a feleségemmel kezdtem el bringatúrákra járni.
De van egy nagyon fontos tanácsom: ha lánnyal mész ilyen túrára, akkor ne MP3-azz közben. Ezt nem nagyon szeretik... ;)
Kemloth
9 | Kemloth 2010.01.21. 14:25
Kösz! Persze, én fogok - illetve szeretnék - még sok ilyesmit csinálni! :)

:D
Ha lánnyal megyek, akkor - jó esetben - nem is gondolom az MP3mamra. :P
De kösz!!

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.