Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Kemloth blogja

Egy budapesti biciklista kifakadása

Kemloth | 2010.02.05. 23:07 | kategória: Számomra aktuális | 5 hozzászólás

Nagyjából 12 hónap telt el úgy életemből, hogy biciklivel jártam iskolába és egyáltalán mindenhová, ahova tudtam – vagy később, ahova mertem.
Mégis csak múlt héten jutott eszembe, hogy leírjam, és közzétegyem – hol máshol, mint itt? - a pesti biciklis közlekedéssel kapcsolatos tapasztalataimat.
Illetve nevezhetem kitörésnek is, lévén hogy inkább aróól van szó... de mégiscsak jobban hangzik, hogy tapasztalat. :)

Nem mondom, hogy minden és mindenki minket szopat – egyrészt mert nem igaz, másrészt meg mert szerintem mindenki úgy érzi, aki valahogy közlekedik Pesten.
De néha már tényleg olyan érzése van az embernek, ha el akar jutni biciklivel A-ból B-be, mintha háborús övezeten kéne átkelnie.
Az én napi útvonalam még egészen kulturált, mivel a kétharmadán van bicikliút. Ami jól hangzik, de – különösen télen – a vonal nagy részén ez gyakorlatban annyit takar, hogy kötelező az embernek egy több szempontból is rosszabb úton tekernie.

Miért rosszabb a bicikliút? Azért, mert a gyalogosok nem éppen kis százaléka azt érzi jó döntésnek, hogy nem a nagyjából egy méterrel arrébb levő, szürke színű járdát, hanem a… ööö… jellegzetes színű, ráadásul feltűnő, sárga színű, festett biciklikkel ellátott bicikli utat használják a közlekedésre. Ráadásul a legtöbbjük olyan sebességgel, hogy nem is értem, hogy lehet olyan lassan csinálni bármit is. Aztán ha rácsöngetek, vagy valahogy jelzem, hogy esetleg használnám a bicikli utat, akkor - az első két, semmi visszhangot nem verő próbálkozásom után - a harmadiknál a megszokott sebességgel sikerül hátra fordulni, amennyire csak lehet, majd sértődött vagy meglepett pillantást vetni a bicajosra. Itt újra több lehetőség van. Az első, hogy a gyalogos valahogy elhagyja a bicikli utat, vagy legalább a szélére áll, oldalvást, hagyva helyet a tovább haladásra – ez a jó. A második, amikor e folyamat közben valahogy megmerevedik az illető. Ezt sosem értem… most direkt vagy reflexből?... Na mindegy, a lényeg, hogy ilyenkor még jó esély van rá, hogy el lehessen mellette menni valahogy ügyesen lavírozva a bicikli út peremén. A harmadik pedig az, amikor szintén nem értem, hogy miért, de ott helyben megállnak és morcosan néznek. De könyörgöm, miért? Fel vannak háborodva, hogy a bicikliúton próbálok haladni, amin nekik andalogni támadt kedvük? Remek.
Ennek ellenére próbálok csak akkor a járdára menni, ha mindenképpen szükséges – vagy tíz centin próbálkozok átmenni egy villamos és egy pofátlanul parkoló autó közt, vagy öt méter erejéig felhajtok az üres járdára. Ha pedig vannak járókelők a szakaszon, nem tekerek. És próbálok türelmes lenni, megvárni valamiféle kiszélesedést, ahol aztán valahogy lehagyhatom a kedves andalgót/andalgó párost/andalgó babakocsis anyukát/kutyasétáltatót, aki a bicajútra ürítteti házi kedvence bélsarát.

És aztán, ha már nem bírom, kimegyek az úttestre, ahol emberszámba sem vesznek - holott a KRESZ nem erőviszonyok kérdése. Elméletileg ugyanolyan jogom van menni az úton, mint bárki másnak. Nem, nem a haverom haverjának a haverjának a nője mondta, hanem egy KRESZ oktató. Mondjuk így is, úgy is az út szélén megyek, különben két perc alatt elcsapnának, aztán átmennének rajtam ötször. Mondjuk az autósokon már meg sem lepődök. Volt olyan hét, amikor minden nap találtam egy autót a bicikliút teljes egészét elfoglalva parkolni.

Visszamegyek hát a bicikliútra, amint tudok. Inkább kibírok két kutyasétáltatót, mint az úttesten haladást. Megyek, megyek, mire egyszer csak azon kapom magam, hogy az amúgy is odafagyott hó lepte utam egy kereszteződésnél egy nagyjából egy méter magas, függőleges hófalba ütközik… hát jó. Vissza az úttestre… és így tovább.
Emellett ott vannak az olyan különleges esetek, mint hogy belém koccan egy főútvonalról lekanyarodó autó, miközben én egyenesen haladok ugyanazon az úton – és aztán még neki áll feljebb. Meg hogy áll három ember a buszmegálló mellett a bicikliúton – már meg sem lepődök, mindig így van. Amikor elmegyek a második előtt, a harmadik egy határozott mozdulattal az út közepére lép. Vagy mikor egy nap alatt ütöttem el majdnem két kínait, egyet a 13.kerben, egyet a Margit hídon, mert nézelődésükből hirtelen felriadva az út közepére léptek gyanútlanul.

Biztos nem csak ők a hibásak, satöbbi... de azért valljuk be, hogy pl arról, hogy valaki nem tud egy méterrel arrébb sétálni, meg hogy a KFK a bicikliútra szórja a havat, nem én tehetek.
Emellett meg nem merem már lekötni csak úgy a biciklimet – pedig egészen korrekt lakatom van. Lopták már el teljesen jó, erős lakattal lekötött biciklimet – nem is értem, hogyan.

Ezek ellenére mégis biciklivel járok. Hogy miért? Mert szeretek biciklizni, ha van vele célom, mert gyorsabb, mint a BKV, számomra kényelmesebb is – esőben ez mondjuk nem mondható el, de egyéb esetekben igen -, mozgás – ha csak napi 10-20 km is -, van neki hangulata, ráadásul, ha kell, négy fix helyen is ott tudom hagyni a városban. Na meg van mind idegeskednem... :)

Gyalogosok, autósok, és egyáltalán mindenki más hozzáállása ide, vagy oda...
...BICIKLIZNI Pesten is JÓ.

Hozzászólások

Barthezz
1 | Barthezz 2010.02.06. 09:15
Én Zalaegerszegen szoktam biciklizni, de itt is tipikus a gyalogosok hozzáállása.

Illetve gyalogosként is szívom a többi előttem totyogó gyalogossal (ezt meg elsősorban Budapesten), amikor sietnék és előzni szeretnék. Általában ha a szűk járda jobb szélén megy és kinézem magamnak, hogy balról előzzek, az utolsó pillanatban hirtelen átszédeleg a bal oldalra, úgy, hogy már ne férjek el mellette. Mintha éreznék, hogy mikor és hogyan kell időzíteniük...
gothmog
2 | gothmog 2010.02.07. 10:36
Na, én nagyjából ezért nem biciklizem a városban. Max. annyit tekerek Budapesten, amíg kiérek belőle, arra pedig megvan a bejáratott, viszonylag nyugis útvonalam (rendszerint Szentedre felé megyek különben, ki a Pilisbe)

Bár a biciklis siránkozásokhoz úgy általánosságban (nem Rád vonatkoztatva) hozzátenném, hogy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 10-ből 9 bringás nem áll meg a piros lámpánál, csak addig, míg megnézi, hogy jön-e autó keresztben (gyalogos nem számít, azok mintha nem is léteznének), majd szépen átteker. Iszonyú pofátlanul. Aztán kanyarodás előtt nem jeleznek, továbbá simán - jelzés nélkül - kihajtanak az autó elé (sávot váltanak), ami rendszerint az autóst satufékre kényszeríti stb. Ja, és persze mindig a bringásoknak áll feljebb. Mintha rájuk nem vonatkozna a kresz...

(Persze tudom, sokszor az autósok is szenyók, de erről írtál részben, erre nem akartam kitérni.)


Én mindenesetre megfogadtam már, hogy ha zöld jelzésnél "ütő/rugótávban" áthalad előttem bringás (tehát még rendesen kikerülni is lusta, és úgy halad át, hogy neki piros volt), azt "megreptetem", és ha van ereje pofázni utána, még a szájába is belelépek.
Kemloth
3 | Kemloth 2010.02.07. 16:18
gothmog:
Persze, nem is mondtam, hogy minden bringás tökéletes.

De azért az, hogy mindig a bringásnak áll feljebb, nem igaz.
A bicikliúton totyogókból pl tízből kilenc sértődött fejjel néz rám, ha rá merek csöngetni vagy egy kicsit szélesebb helyen el merek menni mellette. A szabálytalanul belém koccanó autós meg kurvaanyázik.

"...gyalogos nem számít, azok mintha nem is léteznének" - én nem így viszonyulok hozzájuk, de teljesen érthető szerintem ez a hozzáállás. Tekintve, hogy nyilván nem tudatosan kitalálja a bringás, hogy ő most akkor a gyalogosokat levegőnek nézi, hanem egyszerűen kialakul benne, hogy ha a gyalogosok levegőnek nézik őt, akkor ő is levegőnek nézi a gyalogost. Hangsúlyozom, nem tudatosan.
gothmog
4 | gothmog 2010.02.07. 18:37
Kemloth:
Persze igazad van, de ezért is írtam pl. az autósok kapcsán, hogy arra nem térek ki külön, mert írtál róla.

A bicikliúton ténfergőket meg jól ismerem magam is. De ez valahol kölcsönös, mert amíg az átlag bicikliző nem képes megtanulni, hogy járdán csak akkor tekerjen, ha felkényszerül oda, akkor se full erővel hajtva száguldozzon ott, és a gyalogosok közlekedési elsőbbségét minden esetben tartsa figyelemben, nos, addig el kell fogadni azt is, hogy vannak olyan barmok, akik nem a fél méterre lévő gyalogosjárdát választják, hanem a bicikliúton ténferegnek. (Margit híd után közvetlenül, a pesti oldalon az Árpád híd irányába tekerve van ilyen szakasz például: egymás mellett a bringaút és a sétálófelület, de mindig van néhány idióta, aki úgy érzi, neki a bringaúton kell sétafikálnia)

Amúgy én is betartom a közlekedési szabályokat (néha szabálytalankodok azért magam is, de csak olyankor, ha esély sincs arra, hogy ezzel mást akadályozzak (tehát pl. piros lámpa, de élőlény nincs a közelben 100 méteres körzetben... na akkor nyilván én is áthajtok), sőt, még akkor is megköszönöm az autósnak az elsőbbségadást, ha nekem volt ott elsőbbségem. Ritkán is keveredem emiatt konfliktusba.
Kemloth
5 | Kemloth 2010.02.07. 19:09
Értem én.

Hát ja.
A napokban beszéltünk egy haverommal a dologról, és kitaláltuk, hogy majd ha jobb idő lesz egy fokkal, kimegyünk a Retek utcába meg valahova máshova, egy kamerával, és megkérdezünk bicikliúton menő gyalogosokat, hogy miért teszik ezt. Majd lesz róla bejegyzés.

Óóó, imába foglalom azok nevét, akik elsőbbséget adnak... najó, azt azért nem, de szinte. :P

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.