Világtalanul a világban

kopé | 2009.03.24. 18:21 | kategória: Nagyvilág

Képzelj el egy világot egy világot színek nélkül egy világot képek nélkül egy világot szépség nélkül.
És bár tudod, de most gondolj bele, hogy rengeteg ember egy életet él így le, és közülük sokan azt sem tudják, hogy miről maradnak le.
Neked viszont most van lehetőséged, hogy végre igazán megbecsülhesd azt, amit természetesnek, az élet alapvető velejárójának gondolsz, és úgy érzed, ez neked kijár, mindössze azért mert te élsz. Most van lehetőséged megtapasztalni a másik oldalt, lehetőséged van arra, amire nekik talán soha sem lesz. Ha csak egy fél óráig is, de élni mások világát. Alkalmad nyílik rá, hogy megtudd, milyen az elképzelhetetlen.

Milyen igazán elveszettnek érezni magad úgy, hogy közben emberekkel vagy körülvéve. Milyen kétségbeesettnek lenni a legszokványosabb környezetben, ahol a mindennapjaidat töltöd, semmi újat nem fogsz tapasztalni, mégis, talán érdekesnek találod, de az is lehet, hogy rettegni fogsz.

Ha még nem tudod, olvasd ezt végig. Megpróbálom leírni neked, holott tudom:
A lehetetlent készülök megfogalmazni:

Az egyik percben még egy kiállítás előterében lépkedsz, olvasgatsz, braille írógéppel próbálkozol írni 1-2 mondatot. Majd egyszer csak átsétálsz az ajtón és a teljes ismeretlenségbe csöppensz.

Hirtelen minden elsötétül. Elveszted mindened. Elveszted az önbizalmad, elveszted a kíváncsiságod, elveszted a felfedezés vágyát. És már csak a bizonytalanság gyötör. Szinte félsz. De nem, ekkor még nem tudod mi az a sötétség. Hatalmas segítséged van, hiszen körülötted van ott valaki, akivel mentél, egymásnak támasztékot adhattok, és van egy fal amit ha követsz, tudod, hogy biztonságban maradsz.
De ez sem sok. Mindjárt rájössz, hogy miért.
Elkezdesz lépkedni, rájössz, hogy a lábad működik a szemed nélkül is, aztán hirtelen egyszer csak! Egy akadály! De hiszen nem is láttad! Hogy lehet ott valami, amire néztél, de mégsem láttad? Elképesztő, számítottál rá, mégis meglep, elképeszt. Magabiztosságod és önbizalmad utolsó cseppjei is szertefoszlanak, rájössz, hogy sebezhető vagy

És már csak bolyongsz, mész amerre a biztonságosnak tűnő hangokat hallod, és csak remélsz, hogy nem kerül újabb akadály a lábad elé. Csak csinálod amit mondanak, keresd a fal mentén a tárgyakat, és a kisördög a fejedben nem alszik, van egy érzésed, mintha mindenki téged figyelne, és a kétségbeesés újabb szintjére zuhansz, már csak csodálkozol, visz a lábad és az ösztön. Majd jön a teljesen váratlan dolog, amire kint még számítottál, de egy perccel ezelőttre teljesen elfelejtetted, hogy ez létrejöhet. Rátalálsz valamire, ami ismerős. Nem látod, csak a képet a fejedben, egy emléket. Legyen az egy balta, egy zöldség, vagy éppen egy villa. És képzeld el ha csak ott lenne, és amit a kezeddel érzel annyi. Ha nem lenne a fejedben a kép, amihez kötheted.

Jól mondod, ilyen nincs. Elképzelhetetlen számodra, hogy egy ismert tárgyhoz ne tudj egy képet kötni. Legalább valamit amit a képzeleted szül. És ne próbáld meg elképzelni, mert nem lehet, csak hidd el, hogy vannak emberek, akik e nélkül élnek, akik nem tudják, hogy mi az a kép, sosem láttak még olyat, kimaradtak mind abból ami neked az életed túlnyomó részét képezi, a képzeletet és a képi emléket. Nem tudják elképzelni a dolgokat, mert nem tudják mi az a kép.

És most gondolj bele, hogy mennyire vagy te szerencsés, fellélegzel, hogy mindjárt kijutsz innen, és újra visszakapod a világot, a te biztonságos világodat. De vannak sokan, akik soha nem fogják ezt visszakapni, nekik ez az élet, ez a borzongással telt bizonytalanság, de bennük nincs az a kíváncsiság, amit éppen az elmúlt háromnegyed órában éreztél, csak mert tudtad, hogy mindjárt vége. Aztán leülsz. Megpróbálsz megnyugodni. Még midig a sötétben vagy. Hangokat hallasz először felfogod őket, aztán kiderül számodra, hogy olyan emberek hangja akik tényleg ebben élnek.

Kérdésekkel bombáznád őket, ha meg tudnál fogalmazni párat. Eltelik egy perc és képessé válsz beszélgetni velük, hallgatod őket, rájössz, hogy ők tényleg emberek. A beszélgetést soha nem fogod elfelejteni. Azt hitted, a túrán megtudtad, milyen az ő életük, de a beszélgetés, a hihetetlen mondatok, az elképzelhetetlen világuk ráébreszt, hogy nem, pedig csak hallottál róla, és egy icipici parányi szeletét tapasztaltad, de mégis: semmi közöd nincs hozzá. Soha nem fogod megtudni milyen nekik. Majd rá kell jönnöd, hogy milyen erősek, hiszen a mindennapjukat teszi ki az, amiből te csak egy rettegésnyi pillanatot kaptál, és majd beszartál tőle.

És ha kijöttél, meglátod a fákat, az eget, a felhőket, az embereket, a bokrokat az állatokat
értékeld át mit jelent neked a látásod.

Nem, ez nem egy rossz mese volt. Kíváncsi lettél? Menj el és éld át

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.