Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

MattMatthew blogja

Az utazó II.

MattMatthew | 2010.01.12. 15:59 | kategória: Az utazó | 0 hozzászólás

BG tollából Az utazó második része következik.

Az utazó II.

"Ma sietve haladtál, hogy behozd a reggeli elalvást. A monoton meneteléstől lassan kiürült az agyad, és átadtad magad az érzésnek, hogy a lábad visz magától. Az út mellett elhagytál pár falut, vettél magadnak egy pár konzervet, kiflit. Vizet is szereztél egy utcai kútból. Érzed magadban, ahogy egy Terv kezd körvonalazódni benned, ami szerint fenn tudod majd tartani magad. Átgondoltad az összes szükségleted, és szereztél egy falu széli telek kerítéséről némi drótot. Körbeszaglásztál, hogy van-e ott éppen valaki, és hogy van-e kutya a telken, majd mikor nem találtál semmi erre utaló nyomot, bemásztál. Találtál egy jó hosszú slagot, amiből levágtál egy darabot, hogy tudj majd az utcai kutaknál "zuhanyozni". Továbbmentél és megtettél vagy 40 kilométert ma is. Büszke vagy magadra.

Már rég rád sötétedett, de meglátsz egy falut nem messze az úton, úgy gondolod, körülnézel, hátha találsz valami elhagyatott telket, ahol meghúzhatod magad éjszakára. Találsz is egyet, ami látszólag megfelel a célnak, a kapu félig leszakadt, és gaz nőtte be az egészet, de legalább érzed magad körül az ember nyomait. Még nem szoktad meg, hogy szabadban aludj, de nem is számítasz rá, hogy egyhamar hozzászoksz. Leteríted a hálózsákod és nekiállsz tüzet rakni, mikor egy elemlámpa fénypászmája vetül rád a hátad mögül. Megrémülsz, mikor rád kiált egy rekedt, öreges férfihang, de amint a lámpa tulajdonosa észreveszi rémületedet és tábori előkészületeidet, megváltozik a hangszíne, és egy rövid beszélgetés után az öreg behív a házába. Leültök egy asztalhoz, borral kínál és elmesélteti veled, hogy mi járatban vagy éjjel a telkén. Megértő veled, látod a szemében, hogy ő is együtt érez veled.

Elmeséli az életét, a munkáját egy hivatali szervnél, mesél a feleségről, aki meghalt, a magába zuhanásról, vidékre költözésről, a szegénységről, az emberekről, akik kicsalták a nyugdíját... Aztán mesél a csillagokról, könyvekről, amiket olvasni szokott, a magány szépségéről és Istenről... Mikor az életét mesélte, lassú, szomorú hangon beszélt, de a végére már áhítatos lett, és ellágyult. Bocsánatot kér, kitöröl egy könnycseppet a szeméből és újratölti a poharadat.
Késő éjszakáig beszélgettek, ahogy fogy a bor, úgy válnak egyre elvontabbá a témák, és úgy nő az álmosságotok. Éjfél után leterít neked egy lópokrócot a kályha elé, rak a tűzre és nyugodni tértek.

Még mindig kérdések kavarognak a fejedben, a bortól összekuszálva, de tudod, hogy ez az ember, akivel összehozott ma este a sors, tudja, mi az igazi magány és veszteség, és ettől érzed, hogy van miért élned. Elhatározod, hogy segítesz majd az öregnek valahogy a kedvességéért cserébe, de ahhoz túl sokat ittál, hogy most kitaláld, mivel.

Lecsukódik a szemed és borgőzös, nyugodt álomra szenderülsz..."

Hozzászólások

Még nincsenek hozzászólások

Be kell jelentkezned, ha hozzá szeretnél szólni!

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.